Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-11 / 12. szám
Hány éves a DAC? Kérdezzük, mert A dunaszerdahelyi futball 100 éve (1904—2004) kiadványból nem tudjuk meg pontosan, mióta van szervezett labdarúgás a városban. Hiába is sugallja a címlap, a Brányik Sándor—Sidó Ferenc szerzőpáros könyve egyszerűen nem dokumentálja. Ellenben már az első lapokon jelzi, hogy 1909- május 22-én újjászervezték és véglegesen hivatalosan bejegyezték — DSE-t (Dunaszerdahelyi Sport Egyesület). Nem a DAC-ot! Arról szó sincs. Később említik, 1922-es dátummal, amikor „a város hagyománytisztelő vezetősége visszaállította a DAC elnevezést”. Igen, csak hát ilyen egyesület (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club) nem létezett (hacsak illegálisan nem), a könyv sem tesz róla említést. De visszaállították. A krónikások lelke rajta. Mindegy. így vagy úgy, egy-két év ide vagy oda, nem számít, a tények tények maradnak: a dunaszerdahelyi labdarúgás hosszú, mozgalmas és szép utat tett meg, amíg a múlt század végén feljutott a csúcsra. Ezt taglalja a könyv, nagy-nagy precizitással, de rendszerint zavaróan túlzott részletezéssel. Az alkalmi írók-összeállítók (mindketten játszottak, edzősködtek a DAC-ban) óriás mennyiségű nyersanyagot — ahogy mondani szokták — rendeztek sajtó alá, totális statisztikájuktól szinte megfájdul az ember feje. Kltibjegyzőkönyvek, korabeli újságok, szemtanúk elbeszélései és saját élményeik alapján minden lényegest és lényegtelent el akartak mondani a város focijáról. Talán még a mindennél is többet. Ezért aztán a vaskos kézikönyv szinte minden lapján nevek, csapatösszeállítások, meccseredmények, percek, góllövők, bírók, partjelzők, sárga lapok, frázisok, közhelyek sokasága. Rendszerint olyan részletek, amelyeknek van is, meg nincs is jelentőségük. A szerzők kronológiai sorrendben, évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre, meccsről meccsre elevenítik fel a történteket. Egyegy mérkőzés kapcsán még azt is leírják, hogy például a hőskori találkozó hányadik percében születtek a gólok, hogy jobb volt az ellenfél, de a DAC fordított, hogy a csatár tizedmásodperc alatt lekezelte a labdát, majd a hálóba rúgta, hogy az időjárás is kegyeibe fogadta a csapatokat, gyönyörű, csendes, napsütéses időben Horvát játékvezető sípjelére indult a meccs, hogy... Közhelyek. Nyolcvan, hetven, hatvan év távlatából. A DAC fejlődését determináló, nagy dolgokat eldöntő összecsapások részletezése még úgy-ahogy érthető, de a többi mérkőzésé? Enyhe túlzásnak tűnik. Viszont helyénvalóak a szövegdzsungelt oldó profilok, azoknak a focistáknak és vezetőiknek a rövid jellemzése, akik a sportág meghatározói voltak (például Sándor Gézáé; ő a harmincas években már tizenhat évesen a felnőttek között focizott, később profiként a cseh Teplice csapatában folytatta pályafutását). Bár ezek az arcélek is rapszodikusak. Hol a szövegben vannak elrejtve néhány mondat erejéig, hol képaláírásban, hol meg külön. Egyébként a formai egység hiánya (a tartalmié is) jellemző az egész könyvre. A két háború közötti korszaknak van egy összefogó fejezetcíme (Az 1918 utáni évek), s ezen belül évszámok tagolják a szöveget, de tartalmi szempontból talán jobb lett volna, ha címszavakban jut kifejezésre egy-egy korszakos siker. Mondjuk az, amikor a DAC felkerült a Szlovákiai Magyar Labdarúgó-szövetség által irányított dél-szlovákiai bajnokságba. Az évszámok ugyanis történetileg nem jelzésszerűk, a beavatadan olvasónak nem mondanak semmit. Sajnos ez a disztingválás teljesen hiányzik a futball-almanachnak is nevezhető kiadvány, második részéből. A klub második világháború utáni története egy összefoglaló, semmitmondó munkacímmel (1945-től napjainkig) egyszerűen be van öntve 236 oldalra. Sehol egy fejezetcím, egy alcím, amely jelezné, mikor is születtek a nagy dolgok, hányszor jutott különböző csúcsra a csapat. Ne feledjük, a DAC a nyolcvanas esztendőkben megnyerte a Szlovák Nemzeti Ligát, bejutott a csehszlovák ligába, bronzérmes és Csehszlovák Kupa-győztes lett, kijutott Európába. Persze, persze, mindez ott van a könyvben, jó mélyen elásva. Hadd keresse az olvasó. A gömöri és a bodrogközi is. Mert mindenki tudja, a 70/80-as években a DAC már nemcsak Dunaszerdahely és a Csallóköz „belügye”, hanem Dél- Szlovákia szimbóluma. Nagyon sokan szorí-A QUMASZEROAHELY1 ^■1 futball 100 ÉVE1904 “"ooa WM!|| Brányik Sándor—Sidó Ferenc A dunaszerdahelyi futball 100 éve (1904-2004) Nap Kiadó Fűzve, 318 old, 16,5x23,5 bolti ár: 199 Sk kedvezménnyel: 179 Sk tottak a csapatnak (ne magyarázzuk, hogy a szép és eredményes játékon túlmenően miért). Már csak ezért is, no meg az elementáris szerkesztési elvek megtartásáért jobban ki kellet volna címekkel hangsúlyozni, láthatóan feltüntetni az oldalakon a dicső korszakokat, a mérföldköveket. De ott, ahogy már jeleztük, 236 lapon át egymás sarkát tapossák a nevek (mi a funkciója a annak, hogy a meccsek eredményein, góllövőin kívül fel vannak tüntetve a bírók, partjelzők, sárga lapok), számok, nem egy esetben a bosszantó frázisok (a jellegtelen nyilatkozatok idézésére gondolunk, amikor például azt olvassuk, hogy hol készül a csapat, hány napig lesz ott, utána hová megy, hány edzőmeccset játszik stb.). Nem mondhatjuk, hogy nincs nyomon követve a DAC felemelkedésének mikéntje. Például az, hogy annak idején miért tartozott a DAC a csehszlovák liga három leggazdagabb klubja közé. íme, az egykori vezető magyarázata: „A járási kommunista pártvezetés (élén a sportszerető Magyarics Vince vezető titkárral — a szerk.) irányítása Varga Gabriella Gyakorlati Jóga Lilium Aurum Fűzve, 72 old., 12,3x20 cm bolti ár: 130 Sk kedvezménnyel: 119 Sk Németh Pál Kézilabda szóközeiből Nap Kiadó Fűzve, 130 old., 16,5x23 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: Könyvjelző 12/2003 I
