Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-11 / 12. szám
alatt álló mezőgazdasági szövetkezetek minden hektár termőföld után öt koronát fizettek a DAC-nak. Később a focisták fiktív munkahelyeket kaptak az iparban és a mezőgazdaságban, alapfizetésük 3—5 ezer korona között mozgott. Később teret kapott a hazai meccsek fölötti védnökség formája, a szponzorálás. Ilyenkor a vendégek, a játékvezetők, a tudósítók asztalára disznóhúst, marhahúst, kolbászt, hurkát, gyümölcsöt és italt küldött a bőkezű efsz. Ezenfelül a játékosvásárlásba is besegítettünk. Például Micinecért néhány szövetkezet dobta össze a több százezer koronát. Ennek visszatérítéséről is szó volt, írás is készült róla, de senki sem törlesztette és senki sem követelte...” Ennek az idézetnek van létjogosultsága. Lett volna Tóth Laci és Majoros Gyuri portréjának is, de valahogy elsikkadtak. Csak nagyon érintőlegesen jellemzik őket, pedig tudjuk, a kiváló csatárkettős micsoda felejthetetlen produkciókat nyújtott az SZNL I-es meccseken. Sokan kedvükért jártak a mérkőzésekre, amikor a DAC a szó legnemesebb értelmében játszotta a futballt, rúgta a gólokat. Nem érdemelték volna meg a külön bemutatást, jellemzést? Nagyon is. Ki mindenkivel megtették ezt a szerzők (még a klub kiegészítő embereivel is), ki mindenki portréja díszeleg az oldalakon (még a felejthetőt alakító Adamec edzőé is), csak éppen az övéké nem. Szikora Györgyé sem. És itt vagyunk megint a disztingválásnál, az arányoknál, a fontossági sorrendnél. A sok-sok diszharmónia eklatáns példája: az egyik szerző kétszer is hosszú sorokban futtatja önmagát. Halkan jegyezzük meg: érdemtelenül. Negatív figura. Ezt is elbírta a 318 oldalas könyv, amely kisebb-nagyobb hiányosságai ellenére is értékes alkotás; az összeállítók ritkán tapasztalható kutatómunkát végeztek, s nemcsak leírni igyekeztek pozitivista szellemben az eseményeket, hanem kisebb-nagyobb sikerrel kommentálni is. Minden képzeletet felülmúló statisztikájuk egyenesen mellbevágó, nagy kár, hogy nem vittek bele áttekinthetőbb rendszert, vagy mondjuk nem függelékként, külön közölték. A szöveggel nincs nagyobb gond (bár itt-ott modoros), világos a stílusa. Néhány szakmai kifejezést azonban helytelenül interpretálnak a szerzők: az átlépés magyarul átigazolás, a realizációs bizottság szakmai stáb, az Interpohár (de csúnya!) Intertotó Kupa... A címlap elhibázott. Dinamikus a klubszínekben parádézó, savanyú képű focista, szép a labda is, de éppen a mostani csapat egyik játékosát kellett kirakatba tenni? Nem hisszük. Akárcsak azt sem, hogy a szerzők szerint pozitívan hatott a futballistákra a klubvezetés csúcsán bekövetkezett néhány héttel ezelőtti váltás (az elnök elsántikált, az utóda besurrant), mert utána rögtön nyert a csapat. Ez így meredek, és a futball durva leegyszerűsítése. A labdarúgás ennél sokkal bonyolultabb. Végeredményben a DAC 100 éves történetét bemutató könyv is ezt igazolja. Tomi Vince Emlékek vonzásában Naplót írni mindig divatos, aktualitását sosem vesztő műfaj volt, az első ilyen jellegű alkotásoktól kezdve mostanáig. Van abban valami csábító és ellenállhatatlan az olvasó számára, hogy beleshet az író titkaiba. Hisz a napló a legintimebb műfajok egyike, a kitárulkozás, a senkinek el nem mondható, ám nagyon fontos történések, kalandok, lelki rezdülések gyűjteménye. Egy:egy naplóban úgy olvashatunk; akár írója lelkében. Ebből a szempontból nem nevezném Cséplő Ferenc művét valódi naplónak. A naplóíró főhős — Arató Laci — írásmódja ugyanis nemcsak külsőségekben (a feljegyzések terjedelme, keltezés), hanem az események rögzítésmódjában is eltér a megszokottól. Érzelmi életnek, lelki fejlődésnek szinte semmi nyomát sem látjuk a műben. A tizenéves főhős kamaszkorának néhány évét meséli el időrendi sorrendben, kétségbeesett igyekezettel rögzítve minden jelentős és jelentéktelen eseményt, amely az ő vagy a családja életében megtörtént. A feljegyzéseken nagyon is érezhető az író kapaszkodása az emlékekbe, néprajzi vagy szociológiai pontossággal közöl adatokat, tényeket, írásával már-már a falumonográfia határait súrolja. A krónikaszerű aprólékosság miatt az elbeszélt eseményeknek nincs lendületük, sem érzelmi mélységük. A szereplők karaktere nem bontakozhat ki, még a főhős egyénisége is rejtve marad. Az események körforgása (évszakok, húsvét—pünkösd—búcsú—karácsony, iskola—szünidő) miatt ismétlődnek egyes helyzetek, melyeket azonos nyelvi fordulatok jellemeznek. A könyvben sok tragikus és komikus történés csírája rejlik, de mind kiaknázatlan, nem érinti meg az olvasót, nem hat a lelkére. Hiába, túl jegyzőkönyvszerű, túl száraz hangon ír a naplóíró, még csibészségeiben is visszafogott, hiteltelen, tragédiáiban (apja halála, komoly betegségek) is felszínes. Maga a mű forrásértékű, szerzőjéről erős autobiografikus töltete miatt árul el sokat. A család mindennapos gondjain, életmódján kívül akár olyan apróságokat is megtudhatunk, mint az iskolai tananyag bizonyos részei, a bizonyítványjegyek, az ünnepeken énekelt énekek szövegei, a karácsonyi ételkínálat vagy a főhős gyerekkori olvasmányélményei. Ezekre külön hangsúlyt fektet az író, gyakran az olvasott művek (a világ- és magyar irodalom remekei és ponyvák egyCséplő Ferenc Mátyusföldi rosszcsontok Lilium Aurum A szerző ifjúsági naplóregénye a hét évvel ezelőtti Rosszcsontok című könyv folytatása. A kötetben a mátyusföldi, akkor még kisfiú főszereplő élettörténetének további állomásait követheti nyomon az olvasó. Ismét megelevenednek a fővároshoz közeli Rétfalva mindennapjai, az immár szlovák nyelvű iskolába kényszerülő diák szemszögéből. Jaksics Ferenc rajzaival. Fűzve, 192 old., 14,8x20,8 cm bolti ár: 166 Sk kedvezménnyel: 159 Sk aránt) rövid tartalmát is beleszövi egy-egy feljegyzésbe. Voltaképpen felnőtt fejjel írt önéletírás ez, nem egy kiskamasz naplója. Akkor is, ha gyerekkori élményekről szól. Az élmények maguk a mindennapi szegénység élményei. Az apró örömök, bánatok, a létbizonytalanság, a kisebbségi sors - ezek a mai olvasó számára is ismerős fogalmak — az idő távlatában megszépülnek, és némi nosztalgiát idéznek fel az író és (felnőtt) olvasó lelkében. Annak ellenére, hogy a múlt megjelenítése nem idealizált, ellenkezőleg, nagyon is tárgyilagos. Ahhoz viszont, hogy a gyerekolvasókat is lekösse, elevenebb szereplőkre, pergőbb cselekményre, több regényességre volna szükség. Kozsár Zsuzsanna Kezdje az új évet új könyvvel! Tisztelt Olvasók! Ha a 15. oldalra lapoznak, nem kerülheti el figyelmüket, hogy az. eddigi, mar megszokott rejtvényen-feladványon ki\ül versenyt is hirdettünk. Januarhan tehat kis szerencsével bárki két könyvet is nyerhet, ráadásul a Versenyben mindkét szavazatukat leadok közt a könyvkiadók legújabb köteteit sorsoljuk ki. Könyvjelző 12/2003
