Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-11 / 12. szám
Felső-magyarországi iskolatörténetek // A iskolatörténet „bensőséges” mű/\ ' J faj. Bensőséges abban a2 érteit. \.£ J lemben, hogy leginkább az egyes iskolák magánkiadásában, éves összefoglalókban, jelentős évfordulókra összeállított almanachokban találkozni vele. Szerzője általában az adott intézmény pedagógusa, levéltárosa, esetleg irányítója, igazgatója, netán diákja. A közelmúltban napvilágot látott két iskolatörténet különlegessége — többek között - az, hogy a két könyv szerzőjét nem fűzi az egyes alma materekhez a fentiekben vázolt viszony, és hogy az egykor nagy hírű iskolák — sajnos — már a múltéi. A magyarországi evangélikusok két jelentős, ha nem a legjelentősebb iskoláját, líceumát, a pozsonyit és a Selmecbányáit mutatja be Fukári Valéria, valamint Csáky Károly könyve. Míg Fukári munkája, az Egy régi alma mater a pozsonyi evangélikus líceum és teológiai akadémia utolsó negyven évével (1882—1923) foglalkozik, Csáky Károly csupán egy, de nem elhanyagolható „fejezetet” szentel könyvében (munkája tulajdonképpen lexikon, ezért az idézőjel) a selmeci líceumnak, melynek „régi dicsőségét” az intézmény volt tanárainak bemutatásával idézi meg. Csáky Híres Selmecbányái tanárok című könyve és Fukári Valéria munkája több ponton is kapcsolatba hozható egymással. Azon túl, hogy a két említett iskola a honi evangélikusság — a késmárki, lőcsei, soproni társaik mellett — jelentős iskolája volt, mindkettő fogadott külföldi diákokat (elsősorban addig, míg ennek nem volt nyelvi akadálya, és a német volt a tanítási nyelv). A selmeci líceum, de a további helybeli iskolák tanárai közül is többen Pozsonyban tanultak (így például - betűrendben — Cseh Lajos, Homokay Pál, Kanka Dániel, Daniel I.ichard, Dr. Masznyik Endre, Pettkó János, Suhajda Lajos vagy Szeberényi Gusztáv), vagy éppen a pozsonyi teológiai akadémia későbbi tanárai (Csecsetka Sámuel, Krupecz István) voltak selmeci gimnazisták. Csáky Károly könyvében mintegy százhatvan, Selmecbányán működött tanár portréját rajzolja meg. A festői városka a Bányatisztképző 1735-ban történő megalapítása után valódi iskolavárossá nőtte ki magát, elsősorban az említett intézmény Bányászati és Erdészeti Akadémiává (a továbbiakban 1. akadémia) való átalakulásának, valamint az evangélikus líceumnak és tanítóképzőnek, illetve a katolikus gimnáziumnak köszönhetően. Csáky röviden ismerteti a Selmecen valaha is fennálló iskolák történetét, ezt követik — a szerző szavaival élve — a kisportrék, amelyek levéltári kutatásokra, többnyelvű forrásokra támaszkodva nemegyszer oldalakon át mutatják be egy-egy tanár életútját, ismertetik fontosabb publikációit, tudományos eredményeit. A selmeci illetőségű (pl. a híres Faller-dinasztia) és a vármegyéből származó tanárok mellett az ország legtávolabbi csücskéből (Nyári Ferenc [1837- 1891] pl. azon kevesek egyike volt, akik az Al-HÍRES Csáky Károly Híres Selmecbányái tanárok Lilium Aurum Fűzve, 220 old., 16,5x23,5 cm bolti ár: 162 Sk kedvezménnyel: 146 Sk földről kerültél? a Felvidékre), sőt külföldről is (elsősorban az akadémiára) érkeztek tanerők — tudósok, mérnökök. Csáky Károlynak köszönhetően nagyszerű tanáregyéniségeket, kutatókat ismerhetünk meg. Az akadémia tanárai közül meg kell említeni Mikoviny Sámuel (1700—1750) világhírű térképészt és matematikust, akinek selmeci háza még ma is áll. Christian Doppler (1803— 1853) matematikus és fizikus, a róla elnevezett Doppler-effektus elvének felfedezője éppen a viharos 1848—49-es tanévben tanított itt. Faller Károlynak (1857—1913) nemcsak tanári ténykedése jelentős, de külföldi tanulmányútjairól készített útleírásai is; ő írta a Magyarország vármegyéi és városai sorozat Hont vármegyéről szóló része számára a Fémkohászat című fejezetet, farbaky István (1837— 1928) feltaláló, szakíró és tanár, majd az intézmény igazgatója; az ő érdeme is volt, hogy 1867-től az erdészeket magyar nyelven oktatták (a bányászokat továbbra is németül); az ő igazgatósága alatt több épületet épített, vásárolt és újított lél az akadémia, többek között Schulek Frigyes építész tervei szerint; Farbaky az intézmény Sopronba való költöztetése után is Selmecen maradt. Az akadémián oktatott még Mágócsy-Dietz Sándor (1855—1945) botanikus, tanár, aki a Révai Nagy Lexikona növénytani részének a szerzője. A líceum tanárai közül említést érdemel Boleman István (1795—1882), aki költészettant és stílusgyakorlatot tanított Petőfinek; a költő nagy szeretettel beszélt róla; Boleman 1840-től a pozsonyi evangélikus líceum teológiatanára lett Ugyancsak az intézmény tanára volt Pavol Dobsinsky (1828—1885) szlovák evangélikus lelkész, író, néprajzi gyűjtő. Jezsovics Károly (1834—1924) természettant, Händel Vilmos (1837—1925) pap tanár pedig a lélektant és az esztétikát oktatta Mikszáth Kálmánnak. Mikszáth, a rimaszombati tanítóiról írt vallomásaival ellentétben—mint azt Csáky Károlytól tudjuk — Scholz Vilmoson (1832—1882) kívül más selmeci tanáráról nem emlékezett meg. Scholz német nyelvet és történelmet tanított Mikszáthnak, és egy időben az iskola nagy hírű önképzőkörét, a Magyar Literatúrai Társaságot is vezette. Ízelítőt kaphatunk a selmeci tanárok publikációs tevékenységéből is, íme néhány figyelemfelkeltő munka: Czélbalövés mesterséges világítás mellett címmel közölte írását Belházy Gyula 1895-ben, Tomasovszky Imre értekezése — Erzsébet királyné emlékfái a selmeczbányai m. kir. erdőakadémia tanrendjében — 1899-ben jelent meg. Miért vagyunk jók vagy rosszak?— ezt a címet adta „lélektani tanulmánykötetének” (1915) Szitnyai Elek. (Fukári Valéria könyvében tallózva a pozsonyi líceum tanárának, Thomay Bélának A születésnap jelentősége az ókori népeknél címmel tartott székfoglaló értekezése veheti fel a versenyt a fentiekkel.) A könyv nagy érdeme, hogy hivatkozik a mai Selmecen fellelhető régi emlékekre. Csáky Károly, mint az a képanyagból is kitűnik, alaposan bebarangolta a várost. A kisportrékon kívül a még fellelhető régi iskolaépületekről, egyik-másik tanár egykori lakhelyéről, valamint a Selmecbánya temetőiben eltemetett tanárok síremlékéről készült fényképeket is közöl. A lexikont magyar—szlovák helységnévtár zárja. ♦ ♦ ♦ Fukári Valéria Egy régi alma mater című könyvének borítóján a pozsonyi evangélikus líceum Alpár Ignác által tervezett és 1896-ban átadott, tekintélyt parancsoló Védcölöp úti épületének reprodukciója áll. Maga a líceum és a hozzá kapcsolódó teológiai akadémia múltja, hagyományai is figyelemre méltóak. A monográfia első fejezeteiben betekintést nyerhetünk a Bécs és Budapest ölelésében, a két város jótékony kulturális, szellemi, gazdasági hatása alatt álló Pozsony életébe, olvashatunk a 19. és 20. század fordulójának politikai, közjogi és társadalmi reformjairól és azoknak a városra gyakorolt hatásáról. Fukári Valéria munkája külön fejezetben tárgyalja az 1607- ben alapított pozsonyi líceum történetét, melyet (Bél Mátyásnak és a későbbi igazgatóutódoknak köszönhetően még a 18. század végén is) a magyarországi evangélikus tanintézetek az anyaiskolájuknak tekintettek; szól az iskola fölépítéséről (egy teljes oktatási rendszert foglalt magában, a 19- század második felében aztán különvált a három fokozat: az eredeti tanintézet középfoka, gimnáziumi része vitte tovább a líceum elnevezést, a felső fokból szerveződött a teológiai akadémia), pedagógiai irányultságáról, a működését befolyásoló központi rendeletekről, tantérvekről. Könyvjelző 12/2003
