Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-23 / 10. szám
A magány fényűzése Az apa előredőlt, de el nem vágódott. ” (Franz Kaflea: Az ítélet) Megidézni a holtakat. Beszélgetni velük. Rákérdezni arra, amire rá kell. Pótolni, amit elmulasztottunk. Kimondani azt is, amit elhallgattunk. Vagy csak ülni velük szemben, némán. Sétálni a halott apával, bejárni a régi helyeket. Mint fiú az apával. Vagy inkább: mint idegen az idegennel. „Éltünk egy helyen, egy időben, de nem együtt, együttesen, hanem külön-külön. Nem egymásért, csak egymás mellett. Ugyanazzal a vezetéknévvel. Hasonló szomorúsággal.” Győré Balázs: Halottak apja. Különös lenne azt írni: jó könyv. Valahogy nem érintené a lényeget. Van valami felszabadító ebben a könyvben — ez talán leírható. Mintha erre készültünk volna mi is, számvetésre, csak valahogy a bűntudat meg a rossz lelkiismeret mindig elodázta ezt a szembesítést. Szembesíteni magunkat apánkkal, apánk emlékével. Győré Balázs elbeszélője sem biztos abban, hogy mindaz, amit leírt, többet mond el egy emberről, mint egy életrajzi lexikon néhány sora. Nem biztos abban, hogy emlékképekből rekonstruálni lehet egy életet, hogy utólag egymáshoz lehet illeszteni a mozaikokat. S ha ez esetleg sikerülne is, vajon előrelépést jelentene-e mindez, vajon választ kapnánk-e kérdéseinkre? Valószínűleg nem. Valószínűleg úgy járnánk, mint Barthelme narrátora (Képek síró apámról), aki tébolyodottan keresi apja gyilkosait, mígnem zsákutcában találva magát kénytelen belátni, hogy kutatásai kudarcra vannak ítélve, s a külvilág irracionalitása elől maga is emléktöredékekbe menekül. A Halottak apja elbeszélőjére mégsem a „fenomenológiai kétségbeesés” a jellemző. Azt a bizonyos felszabadító érzést részben éppen az okozza, hogy nem fél patetikus lenni. Nem fél bevallani, hogy az élet értelmét kutatja. Nem fél a kliséktől, a metaforikus beszédmód csapdáitól. „Megfejteni a titkot, ha van titok. Egy ember titkát.” Megidézni a holtakat. Nyomon követni az apa valóságtól való menekülését. A belső fegyelem, a lemondás és a szerzetesi életeszmény harcát a csábító testiséggel, a hétköznapok tárgyiasságának kényelmes otthon-érzetével: ima és pornográfia. „írhattam volna apámról egy szép kis könyvet. írhattam volna egy szép megható könyvet. írhattam volna róla egy szomorú könyvet, ha nem kerültek volna elő a naplói.” Naplói, melyeknek a Feljegyzések az élőholtak házából címet adta, az alábbi ajánlással: „Fiamnak ajánlom szeretettel, amit rosszul gyakoroltam, de könnyekig éreztem — tanúsítsák ezek a zagyva sorok egy emberi elme megtöretését —: Isten nagyobb dicsőségére — ad maiorem glóriám Dei. Ámen.” Összerakni a mozaikokat, gondosan egymás mellé illeszteni őket. Hogy az ábrázolt eredetije is ott legyen a képben/szövegben. Hogy a kép/szöveg összekösse a két világot. Az élők és a holtak világát. Ahogy az ikonok egyesítik magukban az evilágit és a megismerésen túlit. Ahogy nem a nézőhöz szólnak, hanem a szemlélődőhöz. Ahogy irreleváns tényezővé degradálják az időt. Összerakni a mozaikokat. Levelek, naplók, fényképek alapján. De vajon az apa megidézése-e a könyv? Vagy inkább önanalízis, a halott apa megidézésén keresztül? „Ha őt néztem a betegágyában, akkor... magamat is láttam, nem titkolom, az én betegségemet, gyengeségemet, apaságomat, haldoklásomat.” A reverzibilis idő, amely egyszerre tart a múltból a jövőbe és a jövőből a múltba. Látni önmagunkat apánkban, látni az elmúlást, saját elmúlásunkat, ami alapján legszívesebben elutasítanánk a jövőt. (Mint Pavic kazár mitológiájában, ahol a halál az utódokról az elődökre száll, a jövőből a múltba; ahol minden szülő saját gyerekei halálát éli át, mint ahogy a fiú is saját haldoklását nézi végig apja haldoklásakor.) „Nem az agydaganat vagy a sérv, vagy a szürke hályog, vagy a beszédhiba, vagy az epilepszia, vagy a prosztatarák, vagy a magas vérnyomás volt az ő betegsége, hanem a Győré Balázs Halottak apja Kalligram Az író új regényében mikrorealista pontossággal és visszafogott érzelmességgel állít emléket egy apának. Az elbeszélő egy titkos napló hatására felidézi és átértelmezi apja élettörténetét. Fűzve, 152 old., 11x19 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 169 Sk magány.” A magány betegség? Kiirthatatlan kór? Vagy gőg? Fényűzés? A magány bűn? Mindenesetre kockázatos dolog megidézni. Körbejárni, kopogtatni falain, hátha valahol rést találunk. Mert felkészült-e a kopogtató arra, hogy mivel szembesülhet ott? Felkészült-e az élők számára elviselhetetlen csendre? A mozdulatlanságra? Tulajdonképpen nem ezt akartam írni. Ilyesmit, de nem ezt. Hanem hogy végre egy egészen hagyományos prózát olvastam. Hogy a Halottak apja egy olyan könyv, amelyben van valami „eredendő szépség”, valami olyasmi, ami képes ellenállni mindenfajta értelmezésnek. Mint az ikonokból sugárzó, melankólián túli nyugalom. Valami, ami egyszerűen csak szép. (Kalligram, Pozsony 2003) Gazdag József Egyet fizet, kettőt kap! Azaz: kedvezménnyel vásárolhatja meg a regényt, s ajándékba kapja hozzá a szerzőről szóló monográfiát! A Kalligram Könyvkiadó rendkívüli ajánlata Kukorelly Endre TündérVölgy Kötve, 376 old., 16,5x22,4 cm bolti ár: 310 Sk Farkas Zsolt Kukorelly Endre Fűzve, 224 old., 12,5x18 cm bolti ár: 190 Sk A két könyv most együtt csak 289 Sk Könyvjelző 10/2003
