Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-23 / 10. szám
Cselényi László olvasónaplója Nemzedéke legmagasabbika Tóth László: Átváltozás avagy Az „ itt” és az „ ott” „barlangjában őrzi foglyait az egyszemű éjszaka leradíroznám arcáról a villogó szeplőket hogy megszökjek két párhuzamos közé szorított ágyamon csúszni kezdek a végtelenbe” „Tóth László versében (Történelemkönyv saját használatra) az „egyszemű éjszaka” metafora a mitológiabeli Küklopszot idézi, de antológiacímmé emelve, kilenc fiatal költő versei elé állítva általánosabb, gazdagabb jelentést nyer. Egyszerre fejez ki hitet és nihilt, reményt és reménytelenséget, magányt és közösség utáni vágyat” — állapítja meg az Egyszemű éjszaka című antológia elé írt bevezetőjében, 1970- ben az összeállító, Tőzsér Árpád. Kisebbségi irodalmárok indulása soha nem volt egyszerű, ám 1970-ben, két évvel ’68 után, a normalizáció kezdetének évében különösen nem volt az. Meg is kapták érte a magukét költők és szerkesztők egyaránt. Ám a megelőző évek fölhajtó szele, a hatvanas évek második fele mégis alkalmas idő volt az indulásra. A Dobos — Tőzsér — Koncsol szerkesztette Irodalmi Szemle (főleg annak Vetés rovata), a seregnyi új tehetség (az egyszeműsök mellett főként a nemzedék kritikusának indult Zalabai Zsigmond s az induló kortárs elbeszélők: Grendel Lajos és Kovács Magda). Az antológia címadó szavainak versét, mint láttuk, az 1949-ben született Tóth László írta. Kortársai közül az ő pályája volt a legbonyolultabb az elmúlt, immár több mint harminc év alatt. Hosszú hányódás után ő ugyanis Budapesten kötött ki (ahol egyébként született, s csak később került a Komárom melletti Izsára), s már évtizedek óta kétlaki életet él. „Elhagyod az idegen szobákat mert újabbak várnak rád Fény dereng az elhagyottakban sötétek a közeledők Idegenek az idegen szobák bútorai idegen az idegen szobák szaga Úgy lépsz szobából szobába akár egyik történetből a másikba Otthonaidban idegen vagy az idegenség: otthonod” Verseskötetein kívül (A hangok utánzata; Ithakából Ithakába; Átkelés; Istentelen színjáték, Ötödik emelet, avagy Egy éden bugyrai; Éjjelenként a semmivel, avagy A tett nélküli színhelyek; Hármaskönyv; Harangzúgásban, avagy A hús bohóca; Ötven tükör) jelentős publicisztikai ( Vita és vallomás; Szó és csend) s irodalomszervező (Megközelítés; Szélén az országúinak; A Förtelmes Kaszálógép) munkássága. Ezek után, pár évvel az Ötven tükör s két másik válogatás után újabb gyűjteményes kötete jelent meg Tóth Lászlónak, ezúttal a Kalligramnál Átváltozás avagy Az „itt" és az „ott” címmel: minden eddigi válogatásnál terjedelmesebb kivitelezésben, közel 700 oldalon, s ezúttal nemcsak a verseit közli, hanem a versek értelmezéseit is (a kötet két alcíme: Mozdulatok egy arcképhez a múlt századból. Összegyűjtött versek és értelmezések 1967—2003). Nos, lássuk, mit mutat s főként mi újat ad az Átváltozás... az eddigi produkciókhoz képest! Sokat és keveset. E paradoxon nem csak a Tóth László-paradoxonok okán jutott eszembe, hanem főként azért, mert valóban ez az igazság. Ha eltekintünk ugyanis a bőséges terjedelemben közölt értelmezésektől (ahol olyan nevek — főként elismerő — írásaival találkozunk többek között, mint Tandori Dezső, Páskándi Géza, Tőzsér Árpád, Zalán Tibor, Mányoki Endre, Petőcz András), akkor bizony az Átváltozás... csak mennyiségileg több, mint a korábbi kötetek és gyűjtemények. Paradox módon (megint egy paradoxon!) legjobb verseinek most is a normalizációs Csehszlovákiában írottakat tartjuk, az Ithakából Ithakába, az Átkelés és az Istentelen színjáték című köteteket. Micsoda groteszk fintora a sorsnak, hogy a meghurcolt s „emigrálásra” kényszerült Tóth Lászlónak mégis itt, a normalizált Csehszlovákiában jelentek meg legjobb dolgai, s valóban megjelentek, noha itt-ott elverték rajtuk a port, nem is elsősorban a költőn, inkább a szerkesztőkön (lásd midőn egy Tóth László-vers néhány sora miatt több ezer koronára büntették az Irodalmi Szemle szerkesztőségét). De hát ez sem újdonság persze, a felvidéki magyar irodalom csúcsteljesítményei (Grendel, Tőzsér, Duba munkái) mind ekkor keletkeztek, míg a bársonyos óta hiába várjuk az asztalfiókokba kényszerült remekműveket, csak nem akarnak előbukkanni, s az újabb termés sem akarja túlszárnyalni a régebbieket - kivéve talán az egyetlen Tőzsérét. Tóth László 'K'Á'iigu-. ÁTVÁLTOZÁS avagy Az „itt” és az „ott” Tóth László Átváltozás avagy Az „itt” és az „ott” Összegyűjtött versek, kritikák Kalligram A József Attila-díjas költő három és fél évtizedes lírai termésének eddigi legteljesebb összefoglalása. A versek mellett nyomon követhetjük költészetének recepcióját, olvasói-kritikusi értelmezését, illetve annak változásait is az időben. Útószó: Németh Zoltán. Kötve, 700 old., 16x24 cm bolti ár: 390 Sk kedvezménnyel: 329 Sk És mégis: így együtt látva az egész korpuszt, mégis több az Átváltozás..., mint az eddigi gyűjtemények, mert a csúcsok és az átlagversek jótékonyan értelmezik és kiegészítik egymást, s az egész végül is együtt bizonyítja, hogy az Egyszemű éjszaka gárdájából mégiscsak Tóth László jutott a legtovább, s Grendel mellett ő nőtt legmagasabbra a Zalabai megálmodta növekvő nemzedék tagjai közül. És hogy az ötvenkedő Tóth László is bírja még az iramot az Ithakából Ithakába költőjével, íme, néhány telitalálat sora egy 1994-es, a Túl a negyvenötön című versből: „Túl a negyvenötön / alig van már mihez közöm” „Túl a negyvenötön / lassan aszni kezd a tököm” „Túl a negyvenötön / ülök világszéli rögön / Ha meghalni nem is maradjunk enynyibe’ / visszaszületni készülök a semmibe” (Kalligram, Pozsony, 2003) Könyvjelző 10/2003
