Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-10-23 / 10. szám

Feszty Masa albuma kell vallanom, hogy a gyűjtemé­nyemben fellelhető képzőmű­vészeti vonatkozású könyvek és albumok zömükben a természettel és azon belül a vadászattal, vadászati motívu­mokat megörökítő képzőművészettel, grafi­kával, festészettel, szobrászattal foglalkoz­nak. No de azért nem hiányoznak A művé­szet kiskönyvtára sorozat kötetei sem. Soro­zatom nem teljes, de a Csontváry, Bortnyik, Rippl-Rónai, > Szinyei Merse Pál és mások életútját, fejlődésük szakaszait s művészetü­ket bemutató, egyformára szabott remek fü­zetek megtalálhatók. Sőt, Lőrincz Gyula itt megjelent komor, boldogtalanságot árasztó, népinek mondott alkotásait tartalmazó füze­tét is fölleltem. Feszty Masa (Mária; 1895—1979) festő is a miénk egy picit, noha nem a Felvidéken szü­letett. Gyökerei, szálai azért mégiscsak ide kötik, édesapja után ógyallai, itteni rokonai­nál gyakorta nyaralt s tartózkodott. Bebaran­golta Ógyalla környékét is, nagyon kedvelte a martosi tájat, szerette a helyieket: sok martosi asszony és férfi portréja került rajz­tömbjébe. Pillanatképeket alkotott, örökített meg a viharban hajlongó emberekről és fűz­fákról. Szülei neves, ismert képzőművészek voltak. Apja Feszty Árpád (1856—1914) festő, édesanyja Jókai Róza (1862—1936), Jókai Mór nevelt lánya, jeles képzőművész és ki­emelkedő egyéniség, aki gyakran szerepelt kiállításokon, de az írással is foglalkozott, visszaemlékezései két kötetben jelentek meg. Ebben a szülői környezetben nevelke­dett a leánygyermek Mária, és még ott volt Jókai is. Szerencsére a jeles emberek, a tá­­gabb baráti kör, a művészek fénye s árnyéka nem volt rossz hatással a serdülőre, inkább jót tett neki. Azt mondhatnánk, hogy az anya­tejjel szívta magába s örökölte tehetségét. Masát már kora gyerekkorában is támogat­ták szülei. Különösen édesanyja gyámkodá­sa volt meghatározó, korai alkotásait is ő kor­rigálta. Beíratták Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájába, melyet Budapesten 1912—14 között látogatott. Gondtalan gyermekévei, olaszországi nyaralásai apja halálával véget értek. A családfő elhunyta után Feszty Masa a rokonságnak köszönhetően 1915—17 között Münchenben tanult képzőművészetet. Első kiállítását 1922-ben rendezték Buda­pesten, a híres Ernst Szalon kiállítótermei­ben. Itt bemutatott lendületes képei a fiatal­ságról szólnak, erőt, tisztaságot sugároznak, a nő alakjának harmonikus szépségét mu­tatták be. Későbbi alkotásai közül kiemelke­dik az Alvó Vénusz (1928), a Fiatal női akt (1925—1930) és a Bacchus (1922). Ebből az időszakból származnak kimagasló portréi is; ezeken jelentős személyiségeket örökít meg, s valamennyi élő modell után készült. Közbevetőleg: Feszty Masa igazi női szép­ség volt, modern, csodálni való nő, akit a szerelem sem került el. Firenzében ismerte meg Guido Bellegnit, akiről 1929-ben több tanulmányrajzot készített, ezek közül egy szénrajz maradt meg. Sajnos, szerelmük nem bontakozott ki, nem lett belőle frigy, mert a szeretett férfi szerzetes lett. Nehéz megítélni, hogy ez a szerelmi csalódás mennyire hatott a már érett szépségre, any­­nyi bizonyos, hogy soha nem ment férjhez, s talán ekkor kezdődött művészetének szak­rális alkotásokkal teli szakasza. Első nagy méretű szakrális alkotása a Kis Szent Teréz-oltárkép, amely a budapesti-tö­­rökőri Kis Szent Teréz-templom számára ké­szült, de kiállításon bemutatták Padovában is, ahol díjat nyert. Édesanyja elvesztése (1936) újabb törés életében, a tragédia kö­vetkeztében Feszty Masát ideg-összeroppa­nással kórházban kezelik. Gyógyulása után egy ideig a szegvári Szociális Testvérek Tár-Farkas Veronika Feszty Masa KT Kiadó Kötve, 112 old., 21,5x30 cm egyezményes ára: 350 Sk saságának, egy női szerzetesrendnek a tagja volt. Itt, a rendnek köszönhetően tért vissza lelkiereje és alkotókedve. Feltétlen szólni kell a hűvösvölgyi Szentlé­­lek-templom számára készített Madonna hat magyar szenttel (1940) oltárképről, ame­lyen balról Szent László, Szent Gizella, Szent Kinga, jobbról Szent Imre, Szent Gellért és Szent István királyunk látható. Egyébként ol­tárképeinek, a vele együtt élő emberekről mintázott alkotásainak felsorolása és életraj­zi adatolása nagyon hosszú lenne, itt csupán életének utolsó, domaházi szakaszára (1975-1979) térek ki. Domaháza gyönyörű környezetben, a Bükk hegység nyugati lábánál, a Hangony­­patak völgyében fekszik. Feszty Masa Nagy János domaházi plébános kapacitálására költözött a községbe, ahol a parókia egyik szobájában kapott otthont. A művésznő kapcsolata János atyával már régebbi keletű volt, hiszen a templom számára még 1962— 63 között megfestette a Megdicsőült Szent Erzsébet című nagy méretű oltárképet. Feszty Masa itt-tartózkodását részletes ala­possággal Elek Menyhért domaházi nyugal­mazott iskolaigazgató dolgozta fel, de olvas­hatunk e könyvben visszaemlékezést Pelle István Mátyástól, Masa unokaöccsétől, Feszty Istvánnétól és másoktól. Az album­hoz Prokopp Mária írt bevezetőt, a grafikai tervezés és a művésznő életrajza Farkas Ve­ronikától származik. A Domaházára visszavonult, szerény és „szent” életmódot folytató Feszty Masa 85 éves korában, rövid betegség után az ózdi kórházban hunyt el. Hamvai a Kerepesi te­metőben nagyanyja és édesanyja sírjában nyugszanak. (KTKiadó, Komárom 2003) Motesiky Árpád Könyvjelző 10/2003 Feszty Masa: Szent Erzsébet kiűzetése Wartburg várából (1976, részlet)

Next

/
Thumbnails
Contents