Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-23 / 10. szám
Arcok és tájak / T Tönyör, vonzódás, visszapillantás, l T V halál, magány, barangolás, me^' J nedék, erotika, pszicho-boldogság, békakirályosdi, megtorpanás, Lajostér-idő, (be)rezdülések, napló-Poe, önelemzés — izgalmas klíma. Van toposz-. Uniformizálásnak nyoma sincs, és „örök" típus sem bukkan föl sehol. Mégis van valami: mesélőkedv, kedélyesség, laza anekdotizálás. Mégis vannak valakik: Mikszáth, Krúdy, Kosztolányi, F. Kafka, Cs. Szabó László, Ordódy Katalin, Grendel, Pályi András, Darvasi László. Mielőtt a döntéshez vezető második lépést megtennénk, megjegyzem: én most Pénzes Tímeáról és legújabb kötetéről beszélek. A fiatal tehetséges költő és prózaírő eddigi két kötetének fogadtatása egészében véve (több mint) kedvezőnek mondható. Azért is figyelemre méltó ez a tény, mert irodalmunkat monitorozva egyértelmű, hogy „a népi és az urbánus, az újító és a hagyománykövető, az alanyiságra és a szövegiségre figyelő olvasók” (Bodor Béla) vagy kritikusok soraiból egyaránt kikerülnek a mai magyar próza propagátorai és ellendrukkerei. És most lássuk olvasó(i) szemünk előtt Pénzes Tímea sorrendben harmadik kötetét, mely Rezdülések címmel az AB-ART Kiadó (2003) gondozásában (Robert Sedlácek fotóival) látott napvilágot. A kötetben összegyűjtött szövegek, vagyis a tizennégy novella és/vagy elbeszélés egymásutánja nem hiszem, hogy időbeli rendet követ, elrendezésük sem indokolja a folyamatos egymásra vonatkoztatás elvét. Az egyes szövegek így (néhány kivételtől Pénzes Tímea Rezdülések AB-ART A prózakötet alapélménye az utazás, a változó tájak, országok és emberek. A szerző utazik a magányba, és elhagyja a magányt. Nagyvárosok tömeges elmagányosodása és vidéki idill váltakoznak a kötet írásaiban. Fűzve, 160 old., 15x21 cm bolti ár: 180 Sk kedvezménnyel: 162 Sk \n határok nélkül eltekintve) bizonyos önállóságra tesznek szert, ami annál is inkább dicséretes, mert olyan kisprózával állunk szemben, melyet az írói beszéd sokszínűsége jellemez. Történet hátán történet. Izgalmas és izgató, bódító és hűsítő, kérdezősködő és válaszolgató kavalkád, melyben (azért) a prózaírás minden lehetséges veszélye benne rejlik. Pénzes Tímea mégis bravúrosan oldotta meg feladatát: mind a szövegépítkezés, mind a témaválasztás terén gazdagok e novellák. Elbeszéléstechnikája is változatos. A kötet első felében található ugyan néhány hasonló hangulatú novella (Gesztenyefavirág Nő a tavaszban, Útközben, A boldog élet titka, Álomzivatar) — ezeket a jobbára rövid opuszokat az ember szívesen tovább olvasná, de a rutinos szerző hirtelen elengedi a fonalat s az olvasó kezét is. („És a lány elindult.” - 49. o.) Van még itt egy, a tematikájánál fogva is magányos történet, mely azért beépül a többi mű közé: ez a Kóbor kutyásom! című szöveg a legigényesebben megírt (és manapság oly ritka) ifjúsági novellák között is megállná a helyét. És további meglepő meglepetések. A saját ajtóm előtt és az Álomzivatar című kis művek igényesen komponált, posztrealista és szürrealista elemekből szőtt, megkapó történetek. A Hőseink tere címűben szerzőnk tereink egykori hőseit (Nagy L, L. Stúr, L. van Beethoven, Kossuth, Grendel L.) egyfajta (újszerű?) Lajosnovellában, pontosabban filozofikus töltésű esszénovellában testesíti meg, mutatja föl. Csattanóként a szentencia sem marad(hat) el: „Nyugi, beleszokunk szerepeinkbe vagy beleszokunk szavainkba. Elképzelhetjük egymást az olvasókkal. Mert ezek szerint erről szól a literatortúra: átoperált hősökről.” Pénzes Tímea könyvének nagyobbik felét a címadó Rezdülések és a Marokkói napló töltik ki. E két nagy ívű és terjedelmes írás akár egy majdani önálló kötet lehetőségét is magában rejti. Az első egy klasszikus útirajz nemes hagyományaiból építkező, modern hangvételű szöveg, melyben a huszonhat alcím alá szőtt események szédületes sebességgel suhannak el szemünk előtt, mintha gyorsított felvételként. Az utóbbi pediglen a legszemélyesebb műfajt, a naplót képviseli, igen magas színvonalon. Mert a szerző ebben az egzotikus arab országban eltöltött tizennégy napját s a megtörtént és megálmodott eseménysorozat egyes pillanatait oly formában merevíti ki (örökíti meg), hogy azt az olvasó is képes legyen továbbgondolni. A gyűjteményes kisprózái kötet záró opusza a Szőrike elemez című novella. Ennek a remek kis írásműnek fő mozgató eleme az (ön)reinkarnációs módszer. Benne a szerző egy, „az ismeretlenség fátylába burkolózó műveik szőrös kéjenc” énjében rejtőzik el: eltökélt szándéka, hogy leelemezi/leteszteli az írót és előző prózakötetét. Pénzes Tímea itt „énszerepeket próbálgat”, s benne a kaland, hogy szembesüljön saját szövegeivel más szájából. Vagyis „Tímea elképzel egy Tímeát.” Végül is „a leselkedő vén kéjenc” nem ér célt, hiszen ő nem is létezik. S ha mégis: akit meg megismert, „az a narrátor-Titi”, és nem az, akit meg akart ismerni. Nos, „ehelyett én ismertem meg őt A leselkedő vén kéjencet Alapanyag lett, a szövegemmé vált” — mondja a szerző, aki végül is az önmagával (hősével?) folytatott dialógusoknak köszönhetően önmagát ismerte meg, és új kéjenc énje „alapanyag lett”, a szövegévé vált. És valóban: „szenzációs, izgi, zsenge textussá” lett mindaz, amit Pénzes Tímea ebben a könyvében papírra vetett. A novellák és történetek több szempontból is érdekesek lehetnek az olvasóközönség számára. Először is a szerző ezzel a kötetével látványosan felzárkózott a mai fiatal próza élvonalához. Másodszor: a kevés szereplőt mozgató írásokban olyan hősökről olvashatunk, akik nem rekedtek kívül az időn. S harmadjára alapanyaguk sem érdektelen: az arcok, tájak, az ÉN, a képzelet és a való világ laza együttesének újratesztelése. A Pénzes-novellákban jellegzetes (szlovákiai) magyar sajátosság nem érhető nyomon; „inkább a bennük rejlő természetes különbözőség, a közösségre utaltság helyett az állandó önreflektálás, illetve a rengeteg eltérő mozzanat hangsúlyos” (Gyutai Zsuzsanna). Összességében véve, biztatóan jó útirányon halad az elbeszélő és ez a novellisztika. (AB-ART, Pozsony 2003) Vörös Péter Vörös Péter A Könyvjelzőben: 2003/9. 15.: Hittételek prózai megközelítése (Kantár Csaba: Öntörvény [alkotás]), 2003/7.13.: Verstartomány kiesiknck (Priskin Magdolna: Vágszímői tátikázó), 2003/5- 12.: Hangszínház látvány nélkül (Ardamica Ferenc: Hedvig sír). Önálló kötetei: Szamovár és mentőöv (válogatott versek, 1999), Shakespeare es a vadkan (kisprózák. 2000). Pénzes Tímea A Könyvjelzőben: 2003/10. 10—11.: Kővé vált idő (Bolemant László: Időszobrok), 2003/3- 8.: Kalandos mondahagyomány (Magyar Zoltán: A mindentudó fű). Önálló kötetei: Vetkőzés avagy Beismerő vallomás (versek. 1998). Egy férfi / A férfi (próza, 2000), Rezdülések (próza, 2003) Könyvjelző 10/2003
