Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-23 / 10. szám
Kevés könyv szerzett számomra akkora örömet, mint A Csallóköz szívében - Dunaszerdahelyi járás. Ugyanis szülőföldemet tárja elém teljes valóságában, múltjával és jelenével. Még a közepénél sem tartottam azonban az olvasásnak, amikor egy furcsa ellenérzés is kezdett kialakulni bennem: miért nem- tudhattam én mindezt gyermek- vagy legalább ifjúkoromban? Valamiféle megsejtéseim voltak ugyan a valóságról, csak éppen tényeket nem ismertem, mint ahogyan sok más kortársam sem. A kívülállók szakvéleményei is azt bizonygatták, a Csallóköznek nincs olyan történelmi és kulturális múltja, mellyel érdemes lenne foglalkozni. Hol vannak például a népdalai, hol a népviselete, népszokásai? Szerencsére, akadtak kutatók, akik elutasították ezeket a felszínes, sőt felelőtlen megnyilatkozásokat. Előbb sorra megszülettek a helytörténeti monográfiák, majd útjára indult a Csallóközi Kiskönyvtár, így aztán ma már több százra tehető azoknak a kiadványoknak a száma, amelyek a Csallóközt bemutatják és számon tartják értékeit. A Csallóköz szívében című kötettel kapcsolatban felmerülhetnek szakmai kifogások, ám ezek cseppet sem csorbítják a könyv tartalmi gazdagságát és kivitelezésének szépségét. Dicséri mindez a szerzők, a fordítók, a szerkesztő, a szaklektor és a nyomdai előkészítő, egyben a kiadó felelősségteljes munkáját. Fölöttébb érdekes e tájegység vízrajzának alakulása, ez nagyban befolyásolhatta növény- és állatvilágának összetételét és váltoL zásait. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy Közép-Európa legnagyobb folyójának vize évezredeken át nem egy mederben folyt. Hogy a mai kép alig több mint száz esztendeje kezdett kialakulni, s addig a Csallóköz közlekedési eszközei között rangos helyet foglalt el a ladik. Azoknak, akik ma száz-százhúsz kilométeres sebességgel száguldanak a Komáromot Pozsonnyal összekötő hatvanhármas úton, nem valószínű, hogy eszükbe jut, mióta közlekedhetnek emberek ezen az útvonalon. Vajon miért éppen ide kellett megépíteni ezt az utat? Korántsem azért, mert ez a legrövidebb távolság a két város között, hanem azért, mert itt tette lehetővé a víz, illetve az általa lerakott hordalék. A víz határozta meg azt is, hogy hol jöhettek létre emberi települések, és hol mi volt termelhető. E könyv adta meg nekem a választ arra a bennem már több évtizeddel ezelőtt felmerült kérdésre is, hogy szűkebb pátriám, a mai Csilizköz a megyei közigazgatási rendszerben hosszú időn át miért ékelődött be Pozsony és Komárom vármegyéi közé. Az e könyvben található térkép (28.) ad magyarázatot arra is, hogy Nyárad és Szap határába miért nyúlhatott be Ásvány (ma a Duna jobb partján levő község) katasztere, s miért volt a nyáradi és a szapi gazdáknak szántóföld- és erdőtulajdonuk a Duna jobb partján. Ugyan ki gondolta volna, hogy a Csiliz-patak, amely Csölösztőnél eredt, valaha a Szigetközön át kanyargón, és Patasnál egyesült a Cseles-patakkal. E könyv derít fényt arra is, hogy miért nevezték el ezt az egykor több szigetből álló kiterjedt területet Csallóköznek, s milyen szerepet játszott a honfoglalástól napjainkig a magyarság történelmében. Ami hiányérzetet kelthet az emberben, ennek a földrajzilag együvé tartozó tájegység településrendszerének a leszűkítése a Dunaszerdahelyi járásra. Bizonyára megvolt rá az ok, de véleményem szerint akkor is kár. Viszont a könyvben levő települések leírása a tömörség ellenére is nagyszerű. A szerzők (hattagú szerzőcsoport) százötvenhét forrásmunkát vettek igénybe a könyv teljes anyagának megírásához. A települések múltját leginkább a Vályi András, Fényes Elek, Ipolyi Arnold, Komlóssy Ferenc és Borovszky Samu 1796 és 1907 között íródott munkáiból vett idézetek segítségével vázolják fel. Adataikat érdekes és érdemes összevetni a legújabb kori adatokkal, főként a lakosság nemzetiségi és felekezeti összetétele szempontjából. Annak ellenére, hogy külön fejezeteket kapott a könyvben a térség növény- és állatvilága, az utóbbitól elkülönítve a halak, az egyes települések címszava alatt is találhatunk — főleg - kuriózumokat egyes élőlényekről. Például a 145. oldalon a csíkról ezt írják: „Az utolsó csíkokat Dercsikán a XX. száazd közepén fogták.” Ez ugyan nem valószínű, mert én magam is fogtam csíkot Nyárad határában az 1950-es évek közepén, és elképzelhető, hogy e halfaj még nem pusztult ki nálunk teljesen. A halászat leírása több helyen szerepel, miként a vízi malmoké is. A Csallóköz néprajza (szokások, használati tárgyak), valamint építészete ugyancsak a városok és falvak lexikonában kapott helyet. Megjegyzésképpen hozzáteszem: a könyv immár három esztendeje kapható a könyvesboltokban, tavaly a második kiadása jelent meg. Szerintem ott lenne a helye minden csallóközi család könyvespolcán és mindenkién, akit érdekel e kiterjedt, a dél-szlovákiai magyarság által sűrűn lakott terület részletes leírása. Szorgalmi feladatként pedig kellene, hogy minden csallóközi gyerek legalább a szűkebb szülőföldjét érintő fejezeteket elolvassa benne. (Nap Kiadó, Dunaszerdahely 2002) Csicsay Alajos A Nap Kiadó rendkívüli ajánlata bolti ár: 129 Sk helyett: 99 Sk bolti ár: 129 Sk helyett: 99 Sk bolti ár: 129 Sk helyett: 99 Sk bolti ár: 150 Sk helyett: 110 Sk A négy kötet együtt most csak 300 Sk! Könyvjelző 10/2003
