Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-23 / 10. szám
Mozgó identitások, permanens e'rtékek / askenáz (ásk’náz) elnevezés bibliai eredetű törzsnév (1 Móz 1, 24), mely a kultúrtörténet során azon zsidó közösségek tagjainak közös elnevezésévé vált, melyek Németországban telepedtek meg (Köln, Mainz, Worms, Metz stb.), majd onnan származtak el, s ami talán ennél is fontosabb, az ottani rítusokat és szokásokat követték, illetve (az adott ország nyelvén és rendszerint a héberen kívül) a jiddis nyelvet (is) beszélték. Ez a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent roppant terjedelmű impozáns vállalkozás, mely immár sajnos tulajdonképpen egy letűnt világot rekonstruál széles kontextusban és nagy vonalakban, természetszerűleg már e világ megalkothatóságának és egységességének a dilemmáival is megküzdeni kényszerül. Az askenáz világban, úgy tűnik, nincs egyértelmű és szabályszerű, a képlékeny változatosság uralja, a diaszpóralétek különbözőségének létezésesztétikái és kulturális gyakorlatai. Egységes identitásról szinte soha nem beszélhetünk, hiszen maga az askenázi zsidóság is identitások elképesztő tarkaságát építi ki a merev ortodoxiát felvállaló létezésmódtól kezdődően a teljesen hagyó-AZ ASKENAZT KULTÚRA EZER ÉVE Az askenázi kultúra ezer éve Kalligram Amikor úgy tűnik, hogy a zsidó lét különböző „variánsai” — szefárd, askenázi, orientális — közötti különbségek fokozatosan eltörlődnek, és egyetlen nagyobb, más földrajzi, illetve kulturális tagolódású egységben oldódnak fel, el kell gondolkodnunk a diaszpóra sokszínű zsidó kultúráján. Ehhez nyújt fogódzót ez a történeti, filozófiai, vallási és művészeti monográfia. Kötve, 6l6 old., 16x22 cm bolti ár: 599 Sk kedvezménnyel: 510 Sk mányfeledő asszimilációig, az alkalmi (in situ) identitástól, mely rendre helyzetfüggőén változik anélkül, hogy az egységes identitás látszatát tartaná (azaz egyszerre többidentitásúvá teszi az egyént), egészen a cionista eltökéltségig. A nyelv kérdése hasonlóan átláthatatlan: folytonosan megkérdőjelezi önnön egységességét, teherbíró képességét, kulturális értékét, mindeközben szerencsére generálja önmagát, és értékek sokaságát teremti meg a maga változatos megjelenéseiben. A jiddist pl. a zsidó felvilágosodás (a hászkálá) szerzői a 18. században egyszerű zsargonnak tartják, keverék nyelvnek, melyet úgyszólván halálra is ítélnek a héber és a „tiszta” német nyelv javára; persze, ez amolyan főnixhalál, hiszen pl. a nálunk is népszerű Nobel-díjas Isaac Baashevis Singer is jórészt ezen a nyelven alkotott (noha a fordítások a szerző kimondott kérésére az autorizált angol változatból készültek). A tanulmánygyűjtemény kronologikus, illetve tudományágak szerint tagolt, olykor mérsékelten interdiszciplináris rendet követ: a néprajzi, történelmi, szociológiai aspektusok kétségtelenül dominálnak, noha a kultúra, az irodalom és a vallás kérdései is terítékre kerülnek. Az askenázi kultúra ezer esztendejét bemutató antológia ötvenvalahány szerzős szövegkolosszus: s még így is igazándiból csak az alapinformációk gyűjteményének nevezhető, hiszen szinte valamennyi fejezet egy-egy monografikus feldolgozást igényelne, különösen így van ez mondjuk az irodalommal, a filmmel vagy a zenével. Az irodalomról jórészt vértelen (és néha az az érzésünk, eléggé érzéketlen) felsorolós szakaszok követik egymást (az érdeklődőt célszerű mondjuk Chone Shmeruk 1992-ben kiadott jiddis irodalomtörténetéhez irányítani), holott talán épp ez az a terep, mely a laikus olvasó érdeklődését, sokszor az örömteli, kontextuálisan más újrafelismerés révén is, felkeltheti az askenáz világ más, kevéssé ismert regiszterei iránt. A történelem pulzálásai és önismétlései elképesztően képesek fatalizálni az askenáz világról való gondolkodást, ez számos tanulmányon érződik, míg a munkák zömét inkább az interakciós sokszínűségre rányíló érzékenység jellemzi. Az itteni zsidóság holokausztba sodródó sorsa mégsem látszik szenvedésstációk végeérheteüen sorának, hiszen a kultúra és a kulturálisan belakott létezés esztétikája a rendszerint szerencsétlen és megbocsáthatatlan sorstragédiák terében is magas fokon bontakozik ki. A teológiai alapozású antiszemitizmus gyökerei természetszerűleg már az ókeresztény kor elburjánzó vallási konfrontációihoz nyúlnak vissza, s tulajdonképpen a huszadik század bizonyos eszmerendszereiben is termékeny talajra leltek. Az askenázi kultúra bizonyos identitástípusai épp ezért lényegileg folyamatosan a korlátozás kultúrájának a részei. A korlátozás kultúrája a legtöbb történelmi szituációban a lehető legbizonytalanabb alapokon nyugszik: a babonás gyanúk és vérvádakig fajuló képtelenségek éppúgy akár a pogromokig juttathatják ezt a törékeny létezést, mint a belső ideológiai-vallási messianizmusok hiszterizáló ereje. Ugyanakkor az askenázi kultúra az ott-levés kultúrája is: rendszerint van egy up-to date rétege, mely elemi erővel hat minden más kultúrára, s az asszimilációs identitásvariánsok létrejöttének korszakaiban (pl. német felvilágosodás, irodalmi szalonok stb.) az egyetemes kultúra élvonalát segít kialakítani maradandó és szeparálhatatlan teljesítményeivel. A „nemzeti” hagyományba való bezárkózás artikulációi ugyancsak számos írás lényegi kérdésköreként mutatkoznak, pl. a Báál Sém Tóv (= az isteni név tudója) néven elhíresült Rabbi Izrael ben Eliezer alapította misztikus haszidizmus eszmeáramlatának bemutatásakor. Épp ez a mérhetetlen sokszínűség, a fogódzók örökös keresése és ez a kulturális nyitottság vagy éppen elzárkózás dinamizálja az askenáz történelmet, s teszi elképesztő szellemi kalanddá e munka fürkészését. Az askenáz világ közép-európai léte a fiatal olvasó számára ma már csak valamiféle kavargó misztikus köd: őseink, kiszolgálva különféle ideológiákat, gyalázatosán leszámoltak vele. A kultúra viszont, szerencsére, legyőzhetetlen. (Kalligram, Pozsony 2003) Csehy Zoltán < schy Zoltán A Könyvjelzőben: 200.1/9. 5.; .Monográfiát helyettesítő enciklopédia (l’oino gáts Béla összeáll.: Escorial avagy a C.s tartomány), 200,1/7. 4 -5.: Minotaurus lakcíme (Mi/.ser Attila: Szakmai gyakorlat külföldön), 2002/8. 15.: Sancho mint titkosügynök (Barak Eászlé): Es ha mégis ringyó?), 2002/5. 12.: Sok orvos császárt győz! (Erasmus—Agrippa: Kétarcú orvostudomány), 2002/4. 8—9.: I.etclcpcdési engedély egy helakhato világba (Tözsér Árpád: Mintha erdei ál lat volna és angyal). 2002/.!. 10.: Ma egyszer orgazmusom lehetne az iroda lom tői" (Mészáros Otto: l'ocmatcria), 2002/2. It.: Egy évhc zárt páratlan len diliét (Kihédi Varga Áron: Es felébred, aminek neve van). Ré)la legutóbb 200.1/6. 2.: II. Nagy Péter: „örökös édesség tengere ' (Eseln Zoltán: A szöveg hermaphroditnszi teste) □ Könyvjelző 10/2003