Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-10-23 / 10. szám

Mozgó identitások, permanens e'rtékek / askenáz (ásk’náz) elnevezés bib­liai eredetű törzsnév (1 Móz 1, 24), mely a kultúrtörténet so­rán azon zsidó közösségek tagjainak közös elnevezésévé vált, melyek Németországban telepedtek meg (Köln, Mainz, Worms, Metz stb.), majd onnan származtak el, s ami talán ennél is fontosabb, az ottani rítusokat és szokásokat követték, illetve (az adott ország nyelvén és rendszerint a héberen kívül) a jiddis nyelvet (is) beszélték. Ez a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent roppant terjedelmű impozáns vállalkozás, mely im­már sajnos tulajdonképpen egy letűnt vilá­got rekonstruál széles kontextusban és nagy vonalakban, természetszerűleg már e világ megalkothatóságának és egységességének a dilemmáival is megküzdeni kényszerül. Az askenáz világban, úgy tűnik, nincs egy­értelmű és szabályszerű, a képlékeny válto­zatosság uralja, a diaszpóralétek különböző­ségének létezésesztétikái és kulturális gya­korlatai. Egységes identitásról szinte soha nem beszélhetünk, hiszen maga az askenázi zsidóság is identitások elképesztő tarkasá­gát építi ki a merev ortodoxiát felvállaló léte­zésmódtól kezdődően a teljesen hagyó-AZ ASKENAZT KULTÚRA EZER ÉVE Az askenázi kultúra ezer éve Kalligram Amikor úgy tűnik, hogy a zsidó lét kü­lönböző „variánsai” — szefárd, askenázi, orientális — közötti különbségek foko­zatosan eltörlődnek, és egyetlen na­gyobb, más földrajzi, illetve kulturális tagolódású egységben oldódnak fel, el kell gondolkodnunk a diaszpóra sokszí­nű zsidó kultúráján. Ehhez nyújt fogó­dzót ez a történeti, filozófiai, vallási és művészeti monográfia. Kötve, 6l6 old., 16x22 cm bolti ár: 599 Sk kedvezménnyel: 510 Sk mányfeledő asszimilációig, az alkalmi (in situ) identitástól, mely rendre helyzetfüggő­én változik anélkül, hogy az egységes identi­tás látszatát tartaná (azaz egyszerre több­­identitásúvá teszi az egyént), egészen a cio­nista eltökéltségig. A nyelv kérdése hasonlóan átláthatatlan: folytonosan megkérdőjelezi önnön egysé­gességét, teherbíró képességét, kulturális ér­tékét, mindeközben szerencsére generálja önmagát, és értékek sokaságát teremti meg a maga változatos megjelenéseiben. A jid­dist pl. a zsidó felvilágosodás (a hászkálá) szerzői a 18. században egyszerű zsargon­nak tartják, keverék nyelvnek, melyet úgy­szólván halálra is ítélnek a héber és a „tiszta” német nyelv javára; persze, ez amolyan fő­nixhalál, hiszen pl. a nálunk is népszerű No­­bel-díjas Isaac Baashevis Singer is jórészt ezen a nyelven alkotott (noha a fordítások a szerző kimondott kérésére az autorizált an­gol változatból készültek). A tanulmánygyűjtemény kronologikus, il­letve tudományágak szerint tagolt, olykor mérsékelten interdiszciplináris rendet követ: a néprajzi, történelmi, szociológiai aspektu­sok kétségtelenül dominálnak, noha a kultú­ra, az irodalom és a vallás kérdései is teríték­re kerülnek. Az askenázi kultúra ezer eszten­dejét bemutató antológia ötvenvalahány szerzős szövegkolosszus: s még így is igazán­diból csak az alapinformációk gyűjteményé­nek nevezhető, hiszen szinte valamennyi fe­jezet egy-egy monografikus feldolgozást igé­nyelne, különösen így van ez mondjuk az irodalommal, a filmmel vagy a zenével. Az irodalomról jórészt vértelen (és néha az az érzésünk, eléggé érzéketlen) felsorolós sza­kaszok követik egymást (az érdeklődőt cél­szerű mondjuk Chone Shmeruk 1992-ben ki­adott jiddis irodalomtörténetéhez irányíta­ni), holott talán épp ez az a terep, mely a lai­kus olvasó érdeklődését, sokszor az örömte­li, kontextuálisan más újrafelismerés révén is, felkeltheti az askenáz világ más, kevéssé is­mert regiszterei iránt. A történelem pulzálásai és önismétlései elképesztően képesek fatalizálni az askenáz világról való gondolkodást, ez számos tanul­mányon érződik, míg a munkák zömét in­kább az interakciós sokszínűségre rányíló érzékenység jellemzi. Az itteni zsidóság holokausztba sodródó sorsa mégsem látszik szenvedésstációk végeérheteüen sorának, hiszen a kultúra és a kulturálisan belakott lé­tezés esztétikája a rendszerint szerencsétlen és megbocsáthatatlan sorstragédiák terében is magas fokon bontakozik ki. A teológiai alapozású antiszemitizmus gyökerei természetszerűleg már az ókeresz­tény kor elburjánzó vallási konfrontációihoz nyúlnak vissza, s tulajdonképpen a husza­dik század bizonyos eszmerendszereiben is termékeny talajra leltek. Az askenázi kultúra bizonyos identitástípusai épp ezért lényegi­leg folyamatosan a korlátozás kultúrájának a részei. A korlátozás kultúrája a legtöbb törté­nelmi szituációban a lehető legbizonytala­nabb alapokon nyugszik: a babonás gyanúk és vérvádakig fajuló képtelenségek éppúgy akár a pogromokig juttathatják ezt a töré­keny létezést, mint a belső ideológiai-vallási messianizmusok hiszterizáló ereje. Ugyan­akkor az askenázi kultúra az ott-levés kultú­rája is: rendszerint van egy up-to date rétege, mely elemi erővel hat minden más kultúrá­ra, s az asszimilációs identitásvariánsok lét­rejöttének korszakaiban (pl. német felvilá­gosodás, irodalmi szalonok stb.) az egyete­mes kultúra élvonalát segít kialakítani mara­dandó és szeparálhatatlan teljesítményeivel. A „nemzeti” hagyományba való bezárkó­zás artikulációi ugyancsak számos írás lé­nyegi kérdésköreként mutatkoznak, pl. a Báál Sém Tóv (= az isteni név tudója) néven elhíresült Rabbi Izrael ben Eliezer alapította misztikus haszidizmus eszmeáramlatának bemutatásakor. Épp ez a mérhetetlen sokszí­nűség, a fogódzók örökös keresése és ez a kulturális nyitottság vagy éppen elzárkózás dinamizálja az askenáz történelmet, s teszi elképesztő szellemi kalanddá e munka für­­készését. Az askenáz világ közép-európai lé­te a fiatal olvasó számára ma már csak vala­miféle kavargó misztikus köd: őseink, ki­szolgálva különféle ideológiákat, gyalázato­sán leszámoltak vele. A kultúra viszont, sze­rencsére, legyőzhetetlen. (Kalligram, Po­zsony 2003) Csehy Zoltán < schy Zoltán A Könyvjelzőben: 200.1/9. 5.; .Monográfiát helyettesítő enciklopédia (l’oino gáts Béla összeáll.: Escorial avagy a C.s tartomány), 200,1/7. 4 -5.: Minotaurus lakcíme (Mi/.ser Attila: Szakmai gyakorlat külföldön), 2002/8. 15.: Sancho mint titkosügynök (Barak Eászlé): Es ha mégis ringyó?), 2002/5. 12.: Sok orvos császárt győz! (Erasmus—Agrippa: Kétarcú orvostudomány), 2002/4. 8—9.: I.etclcpcdési engedély egy helakhato világba (Tözsér Árpád: Mintha erdei ál lat volna és angyal). 2002/.!. 10.: Ma egyszer orgazmusom lehetne az iroda lom tői" (Mészáros Otto: l'ocmatcria), 2002/2. It.: Egy évhc zárt páratlan len diliét (Kihédi Varga Áron: Es felébred, aminek neve van). Ré)la legutóbb 200.1/6. 2.: II. Nagy Péter: „örökös édesség tengere ' (Eseln Zoltán: A szöveg hermaphroditnszi teste) □ Könyvjelző 10/2003

Next

/
Thumbnails
Contents