Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-25 / 9. szám
KONY Filozopterek a klónpiacon - 2. Amióta az eszemet tudom, a szépirodalom válságáról beszélnek, miközben a szépirodalom ezekbe a drámai módon ecsetelt válságos helyzetekbe vagy bele sem került úgy istenigazából, vagy ha belekerült, jól jött ki belőle. Már kezdem azt hinni, hogy ez a permanens önriogatás és/vagy válságkezelés az irodalmi élet elengedhetetlen tartozéka. Az állandó erjedés, amelyben a művészi literatúra a legújabb korban leledzik, úgy látszik, nincs meg az erjedés melléktermékeként keletkező salakanyagok és az azokról fel-felcsapó gázok nélkül. Ezek azonban a közhiedelemmel ellentétben éppen az anyagcsere zavartalan működését jelzik, és a végtermék, vagyis a mindenkori kortárs szépirodalom általános állapotára csupán annyiban utalnak, hogy a túltáplálkozás tényéről árulkodnak, vagyis arról, hogy a korábbiakhoz képest tetemesebb nyersanyag kerül feldolgozásra. Hogy milyen hatásfokkal és minőségben, arról nálunk a filozopterek tudós dolgozataiból kéne tudomást szereznünk, merthogy a klasszikus kritika már-már kiveszett az irodalmi fórumokból. Ezeknek a dolgozatoknak azonban nem céljuk — és valljuk meg, nem is lehet — az értékelés, így aztán e tekintetben az az egyedüli támpont, hogy mely szerzők mely művei kerülnek megemlítésre valamely elegáns irodalomelméleti vagy -filozófiai tárgyú írásműben — vagy melyek képezik ezeknek nyersanyagát. Ha tehát van idült válság a magyar irodalom háza táján, akkor az a kánonképző reflexió válsága. Ott aztán nincs semmiféle erjedés, nincs salakanyag, nincsenek gázok — és ez a gáz. Nincs vita, nem esnek egymás torkának a különféle irányzatokkal szimpatizáló, különféle értékszempontok szerint véleményt alkotó ítészek, következésképp nem léteznek alternatív kánonok sem. Az az egy, amely lassan már két évtizede kialakult, lényegében mozdulatlan, s ha a bebetonozott nevek mellett, valahol a rendíthetetlen bástyák valamelyik félreeső alkóvjában a bennfentesi susmusokból, vállrándításokból és bólogatásokból összerakódó metakommunikációs térerő hatására nagy ritkán fel is sejlik egy-egy új szerző szellemalakja, a legtöbbször hamar szertefoszlik. Mindez persze az írótársadalomra is visszahat, igaz, nem közvetlenül — az öntörvényű íróegyéniség úgysem okul a kritikából —, csupán az alkotási folyamatot befolyásoló tényezők oldalvizein. Mivel a nagy nyilvánosság előtt, írott formában nem csapnak össze és a vita során nem tisztulnak le a különböző értékítéletek, hanem jobbára az irodalmi kuloárokban elhangzó félmondatok alapozzák meg egy-egy szerző helyi értékét, a tűz körött sündörgő, kapcsolatokat építgető büféliterátorok aránytalanul nagy előnyhöz juthatnak a mérvadó körökben. Ez pedig már a következő lépcsőben pozitív egzisztenciális következményekkel jár — és végső soron nagymértékben deformálja a kánon peremvidékét. (Valamint sok esetben a jobb sorsra érdemesek gerincét is.) Más kérdés, milyen hatással van a kritika hiánya az olvasók széles rétegeire? Betöltheti-e az elméleti alapozottságú, ám közérthető kritika helyét egy fülszövegből összeollózott nyúlfarknyi recenzió? Kielégítő tájékoztatást adhat-e egy néhány soros könyvismertetés? Milyen károkat okozhat az irodalomról való széles körű gondolkodásban, végső soron pedig az irodalomértésben a (sok esetben kritikaként tálalt) irodalomelmélet és a silány kritikapótlékok között tátongó űr? Mindezek megválaszolása nem a szépírókra tartozik. Tudom, nem is a filozopterekre. De hát akkor kire?! Hizsnyai Zoltán Nyerteseink Múlt havi rejtvényünk kérdése: A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája című ötkötetes munka összeállítója szeptember 16-án lesz 75 éves, ki ő? A helyes megfejtés: Szőke József. Ezúttal az AB-ART négy, a Kalligram egy, a Lilium Aurum hat és a Nap Kiadó öt verseskönyvét sorsoltuk ki. Nyerteseink: Ábel Gábor (M. Csepécz Szilvia: Magház), Ábel Zoltán (Z. Németh István: Lélegzet), Barusz Nóra (Bettes István: Lírai vészjel), Bán Edit (Borbély Borisz: Cipőmben kavics), Berek Géza (Mizser Attila: Szakmai gyakorlat külföldön), Bogya László (Papp Imre: Pipacsok), Izsák Mária (Papp Imre: Pipacsok), Lelkes Ágnes (Barak László: Meg volt ám szenvedve minden!), Lévai Irén (Barak László: Meg volt ám szenvedve minden!), Mácsadi János (Hodossy Gyula: A szerető önfegyelem), Pál György (Hodossy Gyula: A szerető önfegyelem), Szép János (Barak László: Úgyis kicsinálnak), Taliga Árpád (Barak László: Úgyis kicsinálnak), Urbán Katalin (Turczi Árpád: Egy mondat), Wirth Jenő (Turczi Árpád: Egy mondat). Állandó munkatársamnak, Méry Júliának Tóth László: Minden olyan furcsa című könyvét küldöm. A nyerteseknek gratulálok, s mindenkit további versenyzésre biztatok. A nyereményeket szeptember 22-én vitte a posta. E havi kérdésünk: Október 15-én lesz 50 éves: költő, újságíró, legutóbb a Méry Ratio Könyvkiadónál jelent meg gyermekverskötete. Ki ő, és mi a címe az említett könyvének? A megfejtéseket október 8-áig várjuk. Véleményét, javaslatait, kéréseit, az olvasással és a könyvekkel kapcsolatos tapasztalatait továbbra is várjuk a Könyvjelző levél- és e mail címére. Állítsa fel a mellékletben szereplő könyvekből a ranglistáját, s küldje be: kis szerencsével könyvet nyerhet. Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 E-mail cím: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Benyovszky Krisztián (1975) Madách-díjas irodalomtörténész (Érsekújvár), Csehy Zoltán (1973) Madách- és Posonium-díjas költő, műfordító, irodalomtudós (Dunaszerdahely), Cselényi László (1938) József Attila-díjas költő, műfordító (Pozsony), Gazdag József (1977) író, szerkesztő (Kassa), Hajtman Béla (1966) író (Baracska), Hizsnyai Zoltán (1959) József Attila-díjas költő, a Kalligram főszerkesztője (Pozsony), Kocur László (1977) irodalomtörténész (Komárom), Kozsár Zsuzsanna (1970) író, szakíró (Kassa), H. Nagy Péter (1967) irodalomtörténész, kritikus, a JAK-füzetek szerkesztője (Budapest), Szászi Zoltán (1964) költő, újságíró (Kalonda), Vörös Péter (1947) költő, kritikus (Érsekújvár)
