Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-25 / 9. szám
Cselényi László olvasónaplója Mérföldkő a csúcs felé... B. Kovács István Gömörológia című monográfiájáról A kötet alcíme szerint: írások a történelmi Gömör és Kishont vármegye múltjáról és jelenéről. Úgy tűnik, a szerző, az ötvenedik születésnapját nemrég ünnepelt B. Kovács István félig tréfás, félig komoly neologizmusa, a gömörológia komoly, tudományos színezetet kezd ölteni, hisz a tréfás ötlet egyszerre csak egy komoly, tudományos tanulmánygyűjtemény címében találja magát, s ha meggondoljuk, hogy az egykori s a mai Gömör vármegye recepciója milyen tekintélyes, akkor hovatovább valqban otthonossá válhat e B. Kovács találta neologizmus, Hisz, hogy mást ne mondjak, történetesen szinte egyszerre jelent meg ugyanannál a kiadónál, a Madách- Posoniumnál két Gömör-kötet, a B. Kovács Istváné s az én Kő-országom is. Ebben elmondtam már sok mindent szerzőnkről s a gömörológiáról is, itt csak megismételhetem, mert itt a helye, hogy Bél Mátyástól, .Bartholomeidestől a Borovszky Samu szerkesztette Gömör-Kishont vármegyén s a Visszatért Felvidék....en, Forgon Mihály s Ila Bálint munkáin át Györffy Györgyig s éppen B. Kovács Istvánig milyen irigylésre méltóan gazdag Gömör—Kishont megye irodalma, s hogy mégis milyen kevésbé közismert s értékelt mindez. B Kovács István különben, s ezt is el kell ismételni, mert kevesen tudják, magának László Gyulának volt a tanítványa Budapesten, s ha végignézünk eddigi munkásságán, beleértve a jelen kötetét is, akkor megállapíthatjuk, hogy fél évszázad alatt bőkezűen sáfárkodott a László Gyula-i örökséggel, annak ellenére, hogy vele sem bánt kesztyűs kézzel az ilyen-olyan (cseh)szlovákiai magyar történelem. Kezdhetjük a rimaszombati múzeummal, amelynek előbb tudományos munkatársa, később igazgatója volt, s elsősorban ásatásokat végzett a gömöri Várhegyen s Méhiben - ennek eredménye a nemrég megjelent A méhi istentriász és népe című monográfia. Aztán Meciarék alatt száműzték a múzeumból, s persze máig nem hívták őt vissza. Ám ő nem adta föl a harcot, bukása óta talán még eredményesebben dolgozik, mint azelőtt. Szerkeszti a Gömörország című igényes, immár negyedik évfolyamánál tartó folyóiratot, valamint a Gömör-Kishonti Tékát, s jelenteti meg sorra néprajzi és régészeti könyveit, tanulmányait, melyek közül a mostani gyűjteményen kívül leginkább a Kalligramnál pár éve megjelent Gömörországn emlékszem, amely mára elérhetetlen, de újrakiadására máig nem akadt vállalkozó. S mindezek után lássuk a Gömörológiát! Szinte klasszikus értelemben vett tanulmánygyűjteményről van szó, ám a különben példásan kivitelezett kötet egy többékevésbé egységes mű benyomását kelti, hisz a nemrég elhunyt földi és kortárs, Dusza István előszaván (Biztos pont Gömörben) kívül artalmaz egy A Gömörkutatásról, továbbá A vármegye bölcsőjénél, Gömöri tájak, népek, hagyományok s végül egy Intézmények, emberek című ciklust. Jómagam, a dolgok logikájából következően, a kötet első felét tartalmazó két ciklust forgattam a legnagyobb élvezettel. A Gömör-kutatás múltjáról, jelenéről és értelméről - tekintettel a kisebbségkutatásra című tanulmány valójában szinte nélkülözhetetlen kalauza az egész Gömörológiának, míg A vármegye bölcsőjénél ciklus három tanulmánya (Régészeti feltárások a sajógömöri ispáni várban, Gömör vármegye kialakulásáról, Széljegyzetek a középkori Rimaszombatról) nemcsak elismerésre méltó ismeretterjesztő kalauz, hanem saját kutatásokon alapuló tudományos beszámolóval tudja alátámasztani meglepő s újabban a Kristó Gyula tanulmányai alapján terjedő elméletet, mely szerint Gömör megye Szent István korabeli alapítás volna. B. Kovács ezzel szemben leszögezi: „A feltárt középkori leletanyag (a gömöri várhegyen — Cs. L.) legkorábbi rétege a 12. századra tehető, döntő többsége viszont a 14—15. századra jellemző. (...) Az elmondottak alapján a vár építése nem tehető a 12. századnál korábbra. Az eddigi ismeretek egyértelműen cáfolják azt a helyenként fel-felbukkanó nézetet is, mely szerint a Várhegyen szláv földvár lett volna.” Egy legendával hát szegényebbek lettünk, ám egy komoly tudományos ismerettel gazdagabbak. S a Gömörológia még mindig nem B. Kovács István tudományos pályájának csúcsa, csupán egy jelentős mérföldkő a csúcs felé. A csúcs, ha igaz, az a nagyszabásúnak ígérkező vállalkozás lesz, amelynek első kötete a már említetté méhi .istentriász és népe című kiadvány volt, legalábbis e kötet címlapjának előrejelzése szerint. (Ez pedig így fest: Gömör— Kishont az őskorban I.) Vagyis: szerzőnk. B. Kovács István eltökélte, hogy tanulmánykötetek sorozatában pásztázza végig Gömörország őskorát. Nem tudom, van-e még egy megye, amely hasonló valamivel ' B, Kovács István v GÖMÖROLÓGIA liiwfc « wwwwUtti QM ií* KWhk# B. Kovács István Gömörológia Madách-Posonium A könyv tárgya a gömöri régió, a benne foglalt tanulmányok alapismérve pedig a szerző kutatási eredményeinek, a legkülönbözőbb tudományágak vonatkozó ismereteinek, valamint egy eleve irodalmi és közéleti érdeklődésnek az egybekapcsolása. A kötet áttekintést ad B. Kovács István munkásságáról: első fejezeteiben egy egységes Gömör-képet kapunk, a további részekben a tájegység múltjával, jelenével, „értelmével” szembesülünk. A tanulmánygyűjtemény felöleli Gömör vármegye kialakulását, a régió régészeti leleteit, képet kapunk néprajzi és nyelvi sajátosságairól, művelődéstörténeti kapcsolódásairól, a helyi kisebbségkutatás eredményeiről stb. Az összképet gazdag jegyzet- és képanyag, térképek, fényképek egészítik ki. Kötve, 196 old., 24 pld. képmelléklet 17x24,3 cm dicsekedhet. Mindenesetre ha valóban elkészül egy ilyen szintézis az őskori Gömörről, az alighanem tudománytörténeti esemény lesz. Mert a kiemelkedő jelző már ezt ez első kötetet is (ahogy a Gömörológiát is) megilleti, hisz — ahogy a fülszövegből megtudhatjuk: „A méhi istentriász a Kárpát-medence rézkori művészetének talán legkiemelkedőbb alkotása, s egyben az egész európai őskor egyik legjelentősebb emléke.” (Madách-Posonium, Pozsony 2003) m Könyvjelző 9/2003
