Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-08-07 / 8. szám
Egy mesevilág útvonalai MCsepécz Szilvia új mesekönyvének titka a szöveg szerkesztésmódjá• ban rejlik. Az eredetileg lineáris vonalú vagy esetleg két párhuzamos szálon futó cselekmény ugyanis mozaikos, szétszabdalt. A szerző bizonyos fejezetek végén utasítást ad az olvasónak, hol folytassa tovább az olvasást. Mivel az utasítás általában választási lehetőséget is tartalmaz, a cselekmény egyes epizódok többféle kombinálási lehetőségével alakul ki, némely részek az olvasói döntés eredményeképp kimaradnak. Példának íme egy kiragadott utasítás a mű 95. oldaláról: „Ha úgy döntesz, megvárod Ónát a kristályok termében, lapozz a 125. oldalra.! Ha inkább Dermesztő után mennél, a 152. oldalon folytasd!” Ha az olvasó követi a szerzői útmutatást, noha maga dönt, megválasztja a cselekményt és a befejezést, nincs tisztában azzal, valójában mit is választ. A kimaradt kalandok ugyanis éppoly érdekfeszítőek, mint az elolvasottak. Kár, hogy a szerzői szándék eleve eldöntötte, hogy a teljes művet egyetlen „útvonalon” sem olvashatjuk el. Talán célszerűbb lett volna egyegy rövidebb változat mellett kialakítani a teljes történet olvasásának lehetőségét is, Persze nem mondtam le a kihagyott fejezetekről sem, és épp ettől vált számomra a cselekmény némiképp kaotikussá. Ugyanis ami az egyik olvasatban az elején van, az a másikban a közepén, és némely szereplő tettei épp a választástól függően teljesen megváltoznak. Ennek legszembetűnőbb példája Mimanó és a hasonmás esete, ahol az elveszett kislány két, egymástól teljesen eltérő módon kerül vissza a csapatba. A mese váza azért így is — bár némi nehézség árán — rekonstruálható. Ahogy már megszoktuk az írónőtől, ismét a jó és rossz közötti harc a fő motívum, erősen enviromentális színezettel. Az eleven természet aktív részese a harcnak (Öregmoha, Tölgykorona, pálcák stb.). A pozitív erőket egy nagyobb számú csapat képviseli: 5 valós és 5 mesebeli lény. Az írói szándék: a történetbe vonni a különböző korú gyerekeket, felnőtteket, a fiktív lényeket, a perszonifikált tárgyakat, s mindent az egyértelműen jót képviselő eleven természet megmentésére küldeni. Az alsó és felső tagozatos korosztály két-két szereplője (Mimanó és Anti, illetve Miriam és Techno) és a felnőtt tanár (Fókusz) egyaránt elfogadja a mesevilág létezését, korukból és egyéniségükből adódóan azonnal vagy kétkedés és töprengés után, s nem okoz gondot a tündérleszármazott lényekkel való együttműködés sem (Tilla, Bátor, Hortenzia). A csapatmunka harmonikus, belső összetűzések, versengés, irigység nélkül, igazi kollektivitással. A két megelevenedett facipő (Ugrón és Alt) időnként komikus vagy hebehurgya, de nélkülözhetetlen tagja a csapatnak. A gonosz erői egytől egyig fiktívek, Óna, a tündérek öreganyja a vezérük, az ő szolgálatában állnak a Gyomrok, Guvat, Öregmoha. A fő gonosz megsemmisülése után szolgálói megszabadulnak a gonosz befolyástól, karakterük és további sorsuk azonban homályos. Kissé ellentmondásos, hogy a pozitív oldalon a remek szereplők remek együttműködése azzal kezdődik, hogy Anti, a cselekmény elindítója, a kalandban hazugság és iskolakerülés árán vesz részt, s a történetben szereplő tanár és a többiek erről egyáltalán nem vesznek tudomást. Anti ugyan az elhanyagolt gye, M Csepécz Sp!vsq Hess-hegy , titka ßs a fapapucsok! M. Csepécz Szilvia Hess-hegy titka és a fapapucsok AB-ART Kötve, lóO old., 20x15 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 139 Sk rek tipikus példája, de mint a pozitív oldalon harcoló szereplő, legalább vétke következményeivel szembesülhetne. Erre azonban nem kerül sor, a lógás és a szülők átverése szépen feledésbe merül. A jó képviselői tehát viszonylagosak, a rosszéi pedig, Óna kivételével, nem tudatosan, mintegy akaratukon kívül váltak rosszá, azaz szintén viszonylagosak. Sőt voltaképpen Óna maga is mások ármánya következtében veszítette el jóságát. Ez az állapot azonban nem visszafordítható, ezért kell a gonosz legfőbb jelenlegi erejét, Ónát megsemmisíteni. A döntő csapást a gonoszra mégsem a megsemmisítésére verbuválódott csapat méri, hanem a Hess-hegy titkát őrző Dermesztő nevű lény pálcái. A hegy titka, a három kristály nem Útikönyvi E sorok írója sajnálja, hogy a Kassa műemlékei című kötet csak a napokban lett magánkönyvtára részévé. Nemrégiben ugyanis Rákóczi városában járt, s ez a praktikus kötet tartalmasabbá tehette volna koraesti sétáját. így legfeljebb annyit tehet — de annyit meg is kell tennie —, hogy felhívja a Kassára utazni szándékozók figyelmét: ne induljanak el e kötet nélkül. A könyv borítóján a szinte emblematikus Szent Erzsébet Dóm kupolája látható, s a kötet címe magyarul és németül. A szerző a középkori íródeákok szerénységével a háttérbe húzódik, nem kér helyet a címlapon. Mi azért eláruljuk, a turistakalauz Szaszák György munkája, a fotókat Tibor Kovác készítette, a német fordítás Horváth Erika munkája. Ahogy a szerző-összeállító is megjegyzi: „Kassáról valójában talán azért nem készült eddig nálunk útikalauz, mert a műemlékek és épületek java része a város több száz éves magyar múltjához kapcsolódik, s ezt mindmáig nehezen tudja az ország a saját történelme részeként elfogadni.” Na de miért bűnhődjenek a nemzeti szűklátókörűség miatt a turisták? — tehetjük fel a jogos kérdést. Másrészt viszont, ha a „többségnek” nem érdeke (valóban nem az?) hogy ez a dokumentáció megtörténjen, akkor a „kisebbség” jól felfogott érdeke, hogy mindezt önerőből valósítsa meg. De nem csak a város sorsa jellegzetesen középeurópai, a fényképek készítőjéé, Tibor Kovácé is. 1968-ban a múzeum alkalmazottjaként fényképezett, mikor rálőtt egy orosz katona. Azóta tolószékből készíti felvételeit... A kötet három részben ismerteti a város műemlékeit, elhelyezkedésük szerint. Az első rész a Fő utca orsó alakú szigetén található műemlékeket mutatja be, legnagyobb részletességgel természetesen a dómot, egészen az oltárképekig menő alapossággal. Valamint a Mihály-kápolnát, az Orbántornyot, a Kassai Állami Színház impozáns épületét és a Szeplőtelen Szűz barokk szoborcsoportját. A következő rész a Fő utca nevezetesebb épületeit veszi számba, előbb a keleti, majd a nyugati oldalon fekvőket. A harmadik részben pedig az egyéb helyeken található jelentősebb emlékhelyekről olvashatunk. Talán a rendelkezésünkre álló terjedelmet is kitöltené, ha ideírnánk, mi minden kapott helyet Szaszák György könyvében.. A régi városháza, a premontreiek, az Orsolyák, a ferencesek, a reformátusok, evangélikusok, zsidók templomai; az Andrássy-palota, a Miklós-börtön, a rodostói ház, a Máraiház... Múltunk megannyi fontos színhelye. A Kassára látogatók semmiképpen ne hagyják otthon ezt a könyvet, melynek segítségével persze gondolatban is utazhatunk, egy árnyékos, hűvös szoba karosszékében ülve. Érdemes — ha „csak” lélekben is — Kassára kirándulnunk, mert — és innentől beszéljen helyettünk Márai Sándor: „Kemény város volt, tartott rangjára és igényére, s meg is tudta védeni azt.” (AB-ART, Pozsony 2002) Kocur László Könyvjelző 8/2003
