Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-07-10 / 7. szám

Talán elfogadható az a vélemény, hogy a lexikonok, enciklopédiák ma is közkedvelt formájukat a felvilágoso­dás modern szellemének, a pozitivizmus ap­rólékos, szorgalmas adatrögzítésének és pontos helymeghatározásainak köszönhe­tik. S ez a — például a tisztaságon, a jelölés bizonyosságán, a táblázatok és a rendszerek hibátlan működésén alapuló — felfogás ma­kacsul tartja magát. Mintha a középkori en­ciklopédiák, lapidáriumok, bestiáriumok a mai (sőt, már a felvilágosodás korabeli) em­ber számára logikátlannak tűnő, egy telje­sen különböző világlátáson alapuló, kom­­mentárjellegű szövegei csak afféle távoli, ki­tagadott rokonok lennének. Ebben a modern szellemben íródott Mé­száros András A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona című könyve is, mely — annak ellenére, hogy mindössze egy meg­határozott korszak és földrajzi térség törté­netének bizonyos területével foglalkozik - meglep a felgyújtott anyagmennyiség nagy­ságával. Bár Felső-Magyarország iskolaháló­zatának fejlettségéről és gazdagságáról, akár Pázmány Péter nagyszombati egyetmének, akár Kassa, Eperjes vagy a bányavárosok is­koláinak jelentőségét felidézve, mindenki­ben élhet bizonyos kép, mindenképpen megdöbbentő az itt működő tanárok, illetve a tanárkodás mellett filozófiai, teológiai, esz­tétikai és etikai stúdiumokkal foglalatosko­dó egyének magas száma. Érdemük óriási, hiszen ők voltak azok, „akik meghonosítot­ták Magyarországon az európai filozófia ak­tuális eszméit, és - ahogy Erdélyi János megfogalmazta — szinkronban tartották a magyar művelődést az európai törekvések­kel.” Mészáros András aprólékos és alapos kutatói munkát végzett, s szócikkeiben nem­csak az életrajz s a vallott filozófiai rendsze­rek meghatározó jellemzőit adja meg, ha­nem a publikációk, illetve a forrásjegyzék ki­merítő felsorolását is. Utánajárt minden olyan személynek, iskolának, tankönyvnek, rendeletnek, mely az iskolai filozófia törté­netének változásait befolyásolhatta. Ebbe az általános képbe illik bele a könyv három alapfogalmának — az iskolai filozófiának, valamint helyének és idejének — meghatá­rozása is. Az első fogalom leírásához Mészá­ros Kantot hívja segítségül, aki „megkülön­böztette az »in sensu scholastico« és az »in sensu cosmopolitico« filozófiát. Az iskolai filozófia tárgya ebben a felfogásban az is­meretek egy adott mennyisége és azok ösz­­szefüggésrendszere. Vagyis a filozófia »in sensu scholastico« arra szolgál, hogy a tudo­mányok nyújtotta ismereteket rendszerbe foglalja, azaz »a fogalom iskolai tartalma szerint a filozófia pusztán az ügyesség organonja«.” Ezek alapján tehát a lexikon olyan diszciplína adatait tartalmazza, mely egy, az adott időben már lezárt rendszer ál­lami, egyházi vagy felekezeti szándékok és filozófiai-teológiai alapvetések által megha­tározott átadását jelenti, s melyre (ennek köszönhetően is) az eklekticizmus jellem­ző. A vizsgált hely, Felső-Magyarország defi­níciója - ami egyben a kutatott időt is meg­határozza — szintén egy pontosan körülha­tárolható területet jelöl ki. Ez a XVI—XVIII. században Magyarország felső részét, a Du­na bal partja és a Tisza jobb partja közé eső területét jelentette, mely nem került a törö­kök kezére, „elenyészése pedig a Habsburg Birodalom és azon belül a történelmi Ma­gyarország 1918-at követő megszűnéséhez­­megszüntetéséhez kötődik.” A felső-magyarországi iskolai filozófia le­xikona lapozgatása során egy eddig még feldolgozatlan, „fehér foltnak számító” terü­letnek, Felső-Magyarország iskolai filozófiá­jának változatos, s olykor bizony belső el­lentmondásokat is felszínre hozó szellemi térképe rajzolódik ki, melyet a katolikus, protestáns, ferences stb. iskoláknak az adott korban engedélyezett szellemi áramlatai, a valóban ható áramlatok, a helyi különleges­ségek, a tanári egyéniségek munkája, az álla­mi szabályozó rendeletek, illetve ezek köl­csönhatása tagol. Bár azt is meg kell jegyez­ni, hogy mindezek háttere, vagyis a gondo­latok és áramlatok mélyebb ismertetése nem lehet egy ilyen módon felfogott lexi­kon tárgya, s ez a pozitivista adatfeldolgozás A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI ISKOLAI FILOZÓFIA LEXIKONA MÉSZÁROS ANDRÁS K AIÉIG MU Méh/Árm András A fclsó-magyarorszagi iskolai filozófia lexikona Kalligram E hiánypótló filozófiatörténeti munka feltérképezi azokat a felső-magyaror­szági intézményeket és filozófiatanáro­kat, amelyek és akik négy évszázadon keresztül biztosították az európai gon­dolkodás jelenlétét Magyarországon. Kötve, 280 old., 15x21 cm bolti ár: 310 Sk kedvezménnyel: 279 Sk alapvető hiányára mutat rá, mely így óhatat­lanul saját tárgyának értelmezhetőségét szű­kíti. A partikuláris dolgokra való nagyobb odafigyelés az utóbbi évtizedek gondolko­dásának tendenciája, s ez — ahogy többek között Foucault és Barthes munkássága is mutatja — a történelem szövetének különfé­le, néhány aspektusból marginálisnak tűnő szálait is érinti. Ennek, értelmében várható, hogy a lexikon után a téma egy más világlá­táson alapuló, történeti kutatására, elemzé­sére is sor kerül. (Kalligram, Pozsony 2003) Beke Zsolt Helyreigazítás Nem a nyomda ördöge, de még csak nem is a nap heve, hanem a szerkesztő rossz esze az oka annak, hogy múlt havi mellékletünkben két szép reményű, fiatal és tehetséges szerző neve is oly rejtjelezve jelent meg, ahogy: alig dekódolhatóan. (Feltüntettem, ott volt a nevűk, de nem egészen úgy, illetve nem pontosan ott, ahogy és ahol kellett volna.) Mintha ma­guk kérték volna titokban tartásukat. Sajnos, nem erről van szó, erről szó sem volt, ezért mindkettőjüktől, Cselényi Ár­pádtól és Mizser Attilától (együtt és kü­­lön-külön), valamint az olvasóktól elné­zést kérek. Az Új könyveink rovatban bemutatott Fehér Sándor-verseskötet illusztrátora Cselényi Árpád tornaijai képzőművész és tanár, akinek kiállításait számos helyen láthatta már a közönség. Ugyanarról a Cselényi Árpádról van szó, aki az Artfalatok című fiatal írók antológiáját, va­lamint Ardamica Ferenc Az akasztott em­ber kötele című novelláskötetét illusztrálta. Cselényi Árpádé a mostani Könyvjelző címoldalának illusztrációja is. Mizser Attilának a költőtárs Szászi Zol­tán Szigetéről szóló recenziója, melyet a Könyvjelző júniusi száma közölt, egy hosszú és gyümölcsöző együttműködés és együttgondolkodás első nyoma volt — de nevének csak a szerzők közt volt nyoma, a recenzió alól lemaradt. Mostani számunk­ban Bállá Zsófia és Csehy Zoltán ismerteti Mizser Attila legújabb kötetét, a követke­ző oldalon Mizser Attila újabb recenziója olvasható. Csanda Gábor Könyvjelző 7/2003

Next

/
Thumbnails
Contents