Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-07-10 / 7. szám

Avagy Köszöntés Hiccingából - (cseh)szlovákiai magyar költők 1918-2003 címmel jelent meg költészetünk legújabb antológiája a Madách-Posoniumnál Tóth László válogatásában. Egy ilyen antológia természetesen mindig nagy esemény (ne feledjük, a Harmadvirágzás nemzedékeit általában antológiák szerint osztályozzuk!), s különösen jelentős esemény, ha egy egész korszak (immár majd egy évszázad) költőinek sorakozójárói van szó. Nem is tudom, volt-e már ilyen antológiánk, hisz a Szélkiáltó vagy a Jelenlét csak a Harmadvirágzás költészetét pásztázza, nem az egész Trianon utáni korszakot.

Egy előzménye azonban volt, s az is épp Tóth László válogatása, a Pesten 1990-ben megjelent Szélén az országúinak, mely voltaképpen előzménye vagy ősformája a Förtelmes Kaszálógépnek (micsoda cím!), s ha objektiven akarunk ítélkezni, akkor épp e kettőt kell összevetnünk, s a kettő együtt (pozitívumaival, negatívumaival együtt) adhatja az objektív képet. Mert túl az örömön, hogy van ilyen antológiánk, ráadásul ilyen pompás kivitelezésben (ami egyáltalán nem mondható el az előbbiről, amely lapokra esett szét már az első olvasás után, nem szólva arról, hogy egy antológiát általában gyakran forgatunk, így elképzelhető, hogy néz ki tíz év után). Egyszóval túl az örömön... Mert öröm persze, hogy az arányok többé-kevésbé leképezik a valóságos helyzetet. De csak többé-kevésbé, sajnos. Mert tény, hogy költészetünk legjava Forbáth Imre, Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos, Tőzsér Árpád nevéhez fűződik, s az antológiában is így szerepelnek, kb. tíz oldalnyi terjedelemben. De az már eléggé megkérdőjelezhető, hogy ebbe a kategóriába tartozik-e Mihályi Ödön is (főként ha Mécs László vagy Győry Dezső csak két-három verssel szerepel), s hogy ide tartozik-e az ugyanígy szerepeltetett Gál Sándor és Mikola Anikó (általában az Egyszemű éjszaka szerzői) vagy a még fiatalabbak.

Egy antológiának, értelemszerűen, bármennyire szubjektív dolog is a válogatás, mégiscsak tükröznie kellene a valóságos helyzetet (a Való Világot). S akkor semmiképpen sem fogadható el az első köztársaság par excellence csehszlovákiai magyar költőjének, Győry Dezsőnek ez a megalázása, hogy két és egynegyed oldalon szerepel. (Érdekes, a Szélén az országúinak című antológiában még tizenkét verse van. Mi történt azóta: Győry változott meg, vagy Tóth László?) Tény: elképzelhetetlen, hogy egy ilyen gyűjteményből hiányozzon az Emberi hang (Vox humana) például.

Még bántóbb Mécs László esete. Ő ugyan nem volt olyan jelentős költő, mint amekkora a legendája volt (ahogy Győry sem, persze), de olyan jelentéktelen sem, mint amilyennek a marxisták állították. Elképzelhetetlen, hogy hiányozzon a Rabszolgák énekelnek, ahogy tudtunkkal a Hajnali harangszó is csak külső szerkesztői nyomásra került az antológiába. Megkérdőjelezhető például Márai szerepeltetése. Igaz, hogy költőként nálunk kezdte, de a Halotti beszéd hozzánk tartozik-e? S ha Márai igen, akkor például az Érsekújvárott született Kassák Lajos miért nem? S mi legyen például Monoszlóyval? Aki Pesten kezdte, Bécsben végezte, nálunk alig tíz évet írt? S nézzük a kifelejtetteket!

Igen, elismerem, az esztétikai minőség nem elhanyagolható kategória. De vagy mindenkire érvényes egyaránt, vagy különben... A nemrég kilencvenévesen elhunyt Csontos Vilmos bizonyosan nem volt nagy költő, de hetven éven át szorgalmas munkása volt literatúránknak, s egy-két verse (Jaj, Szikenice partja!) ugyanúgy idefért volna, mint Sebesi Ernő, Jarnó József, Pozsonyi Anna, Berkó Sándor s még egy tucatnyi versírónk termése. S hová tűnt Farkas Jenő, ha Kövesdi László ott van? S Veres Jánosnak miért csak három, Simkó Tibornak miért csak egy verse van, ha Török Elemérnek, Kulcsár Tibornak három-három? S ha a harminc éve hallgató Bárczi Pista benne van, miért nem lehet ott Batta Gyuri? S végül a legifjabbak: Bettes Pista, Farnbauer Gábor legalább olyan jó költők, ha nem jobbak, mint Barak vagy Hizsnyai. Aztán: ha Z. Németh István ott lehet, miért nem lehet ott Szászi Zoltán? S ha Németh Zoltán ott van, miért nincs ott Mészáros Ottó és Szűcs Enikő?

Legalább ilyen problémák vannak, sajnos, a szerepeltetett vagy kihagyott versekkel is. A legbántóbb faux-pas-nak Bábi Tibor esetét érzem. Történetesen most készítek egy Bábi-válogatást, s magam is most jöttem rá, hogy mennyivel jobb költő, mint hittük (Tőzsér előtt bizonyosan a legjobb, még talán Forbáthot is beleértve), de ugyancsak meglepődtem, hogy mennyire nem az agyondicsért A forrás éneke az erőssége, hanem a rövidebb versek. Tóth Laci viszont, igaz, hogy tiz oldalon, de csak a terjengős A forrás énekének második részével szerepelteti Bábit, teljesen torz képet alkotva róla. Ne-FÖRTELMES KASZALÓGÉP

T6th László szerk.

Förtelmes Kaszálógép avagy Köszöntés Hiccingából Madách-Posonium

A legújabb (cseh)szlovákiai magyar költők antológiája az 1918-2003 közötti időszak versterméséből nyújt válogatást Antal Sándortól Mizser Attiláig. A szerkesztő-válogató Tóth László utószavával, életrajzi jegyzetekkel.

Kötve, 296 old., 13,7x23,7 cm

héz dolog persze a válogatás, különösen a jelentős költők esetében. Tőzsér méltó szinten szerepel ugyan, de egyoldalúan, s hihetetlen, hogy egy ilyen gyűjteményben nincs ott a Férfikor, s más mellőzhetetlen költeményei. Magam is hiányolom, elégedettségem ellenére, hogy csak a montázsaim képviselnek, s egy sor sem az Összefüggésekből vagy a Jelen és történelemből, hogy a még korábbi verseket vagy a későbbi Aleatóriát ne is említsem.

Summa summarum: tartozik és követel. Hely híján végül beszéljenek a számok. Ki hány sorral szerepel? Tőzsér 360, Mikola 336, Cselényi 324, Varga 324, Forbáth 318, Barak 311, Gál 302, Mihályi 288, Márai 287, Zs. Nagy 286, Hizsnyai 281, Kulcsár Ferenc 268, Tóth László 260, Keszeli 237, Ozsvald 220, Bábi 200... Ellenben: Mécs László 90, Veres János 68, Győry Dezső 64, Simkó Tibor 49. (Madách-Posonium, Pozsony 2003)

Könyvjelző 7/2003