Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-10-10 / 6. szám
I OLVASÁSRA AJÁNLOM Három irodalmi folyóiratunk háza táján lényeges változás nem tapasztalható: a legnagyobb múltú Irodalmi Szemle főként a kisebbségi irodalmakból, elsősorban a szlovákiai magyarnak a területéről gyűjti be írásait, a Kalligram továbbra is tematikus számokban és a szövegek kölcsönhatásában gondolkodik, a Szőrös Kő pedig a fiatal egyetemista gárdájáról ismerszik fel. Ezúttal csaknem egyszerre kínálnak egyformán érdekes, minden olvasói igényt kielégítő írásokat. S mivel a könyvekhez hasonlóan a lapoknak is megvan a maguk sorsa, ezeket itt tisztelettel felajánlom. Kedves Olvasó, nem kell mást tennie, mint hogy megírja a Könyvjelző címére: igen, szeretné olvasni e legújabb folyóiratszámainkat. Esetleg írja meg, miért (a sorsolásnak ez nem feltétele), s kis szerencsével megnyerheti a havi olvasnivalót. Ízelítő a lapok tartalmából: a Fiatal írók IV. (martosi) Alkotótábora szóban és képben (Szőrös Kő), Tőzsér Árpád két verse (Irodalmi Szemle), Németh Zoltán tanulmánya (Kalligram). Továbbá: számtalan vers, novella, kritika, esszé. (cs) □ U nász, I Nyú Honiban Nem szabályos recenziót vagy befogadástörténeti áttekintést kívánok adni Grendel Lajos Nálunk, New Montban (2001) című regényéről, inkább csak a könyv szlovák fordítása (2002, Éva Kroupová) és egy róla megjelent szlovák kritika (Pavel Vilikovsky tollából: Domino fórum 2002/36,18.) kapcsán adnék hangot enyhe tanácstalanságomnak. Amivel Vilikovsky írása szembesített, egyáltalán nem volt új a számomra, csupán ismételten emlékezetembe idézte a szlovák jrodalomtörténet-írás egy fura eljárását. A nevezett recenzens azzal kezdi írását, hogy Grendel Lajos, trilógiájának 1985-ben megjelent szlovák fordítása (Karol Wlachowsky) óta már nemcsak a magyar, hanem a szlovák irodalom része is. Indoklása a következőképpen hangzik: „...az irodalom nemcsak a nyelv és a hagyomány, hanem a tapasztalatok és álláspontok kérdése is, s ebben objektíve nagy az egyezés generációnk és Grendel, illetve némelyik másik »kisebbségi« író között.” Ezek után a hasonló téridőt fürkésző „idegen tekintet” előnyeiről, gazdagító hatásáról szól, illetve a mű közép-európaiságát, a magyar irodalom horizontján túlmutató érvényét méltatja. A közös történelmi tapasztalat és a genius loci révén nyílik meg tehát Grendel szövege a szlovák irodalmi kontextus irányába, s ennek tematikus előfeltételét a kulturális memória emléknyomaitól terhelt fiktív cselekménytér teremti meg. A jelenkori irodalomtudományi beszédmód egy közkedvelt fordulatával élve: „beleíródik” a szlovák irodalomba. Grendel következetesen építi fel közép-európainak mondott regényterét. Különböző földrajzi nevek (Ipolyság, Gyűgy, Korpona, Losonc) említésével megelőlegezi a mű valóság-analóg, referenciális értelmezését, az ilyen olvasatokra hajló befogadók nagy örömére, egyúttal azonban ellehetetleníti az események pontos lokalizálhatóságát. New Hont földrajzilag, a „valóságban” nem „létezik”, bár a poétikailag lefordított szövegen kívüli információk sűrűsége és komplexitása okán akár létezhetne is. Kérdésem tehát az, hogy a földrajzi és a csak meglehetős nehézségekkel igazolható és megismerhető „tapasztalaLajos Grendel U nás v New Honte Kalligram New Hont az a városka, ahol az idő nagyon rég megállt; lakóin visszatérően erőszakot vesz a sors, s az ölükbe pottyant szabadsággal nem tudnak mit kezdeni. Grendelov najnovsí román je prenikavou diagnózou prízemnej provincnosti. Kötve, 160 old, 15,2x21,6 cm bolti ár: 170 Sk kedvezménnyel 119 Sk ti” kritériumok vajon fontosabbak-e, mint a szöveg nyelve? A bármennyire is kiváló fordítás révén „beleíródik-e” az egyébként idegen nyelvű és eltérő hagyományban fogant mű a befogadó irodalomba? A kérdés látszólag költői, hisz már beleíródott, Grendel szlovák író is, nemcsak írókollégájának - akár elfogultnak vagy legalábbis kivételesnek mondható - véleménye szerint, hanem a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézete által kiadott kiváló antológia összeállítói szerint is {Cítame slovenskú literatúru III. 1970—1997, 293 ). Továbbá más, ugyancsak prominens irodalomtörténész és kritikus (P. Zajac, Zilka T.) is ezen a véleményen van. Végső soron örülnöm kéne ennek, hisz ritkán történik hasonló magyar íróval, miért akarok én mindenáron ünneprontó lenni? Teoretikus énem nem hagy nyugodni. Noha a Grendel szlovák kanonizációját támogatóindokló gondolatmenettel nem tudok egyetérteni, mégis, tegyük fel, hogy működőképes koncepcióról van szó, akkor vajon miért nem szerepel a szlovák irodalomtörténetekben Mikszáth Kálmán vagy Márai Sándor, a csehekben pedig Franz Kafka vagy Gustav Meyrink neve? Bizonyára sok oka, tényezője lehet ennek, a számomra legkézenfekvőbb válasz azonban az: mert nem szlovákul, illetve csehül írtak. Benyovszky Krisztián Könyvjelző 6/02