Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-09-19 / 5. szám
KITKKINTO Tisztelt szerkesztőség! Kezdetben volt az MKBK, a Magyar Könyvbarátok Köre. Engem egy iparcikkeket reklámozó ügynök szervezett be — szlovák nyelvű jelentkezési lappal. Mikor? Az igazolványomon a 3349-es szám van, de nincsen dátum. Minden tag köteles volt évente négy kötetet átvenni, 12 Kcs értékben. Vaskos, durva papirosra nyomtatott könyvek voltak, az első 1951-es kiadás. A választék színesnek nevezhető: Móricz, Mikszáth, Jókai és persze Tolsztoj. Meg az „újak”. Nem is tudom, mikor szűnt meg ez a klub, s ki hagyta abba: a szervezők, vagy a tagok? Most, fél évszázad múltán valahol valakik rájöttek, hogy az elektromos médiumok. korában mégiscsak kellene olvasni is. És mi, szegény olvasó „őslények”fanyar mosollyal fogadjuk a reklámot. Esetenként úgy vágyódunk egy könyv után, mint mondjuk más egy darab ékszerre. De hát az anyagiak... Busás özvegyi nyugdíjamat szigorúan be kell osztanom. Na meg minek is vásárolnék újabb könyveket? Könyvállományom száma meghaladja az ezret, éveimé a hetvenet. Boldogan őrizgetem a kincseimet, és jó érzéssel gondolok egy-egy hazai íróra. Például Duba Gyulától tíz kötet található az egyik könyvszekrényemben. Jó érzés, hogy van olyan élő írónk, aki megírta annak a társadalmi rétegnek a históriáját, amelyből vétetett. S ki írja meg a porladó polgárvilág történetét? Két malomkő között őrlődik ez a réteg. Az „új elit” és az egyre gyarapodó alsó szint műve lesz, ha a polgárság hamvait szétfújja a szél. Már nem segít rajta két nagy kassai bálványom, Márai Sándor és Rácz Olivér sem. Na de, ne filozofáljunk. Jó lenne remélni, hogy az olvasás újra életszükséglet lesz, és a sors anyagiakat is ad hozzá. A Könyvjelző szerkesztőinek sok erőt kívánok. Győri Sarolta Tisztelt Asszonyom, köszönöm levelét, olvasáskultúránknak ezt az értékes adalékát, mely a Magyar Könyvbarátok Körének sorsát és kérdéssorát is vázolja. Turczel Lajosnak a hetvenes évek elején írt tanulmánya még a létező sorozatot és egyesületet veszi számba: „A könyvsorozatok közül az 1950 óta fennálló és szépprózai profilú Magyar Könyvbarátok Körének (MKBK) 1972-ben 5000 ezer előfizetője, az 1965-ben indult Versbarátok Körének (VBK) 1200 előfizetője van. Az előfizetek mindkét sorozatban évente 4 kötelező kötetet kapnak, melyek megoszlása rendszerint a következő: az MKBK-ban egy csehszlovákiai magyar regény, két magyarországi regény és egy világirodalmi mű; a VBK-ban egy csehszlovákiai magyar verseskötet, egy magyarországi, egy szlovák vagy cseh és egy világirodalmi. ” Az MKBK az 1949-ben újraindult szervezett szlovákiai magyar könyvkiadás első és legjelentősebb sorozata volt, mely túlélte a rendszer valamennyi kiadóvállalati átalakítását és alakulását, csak éppen a rendszerváltást nem érte meg. 1950-ben indult a Pravda Kiadó keretei közt alakult Magyar Könyvtár szerkesztésében, 1953-tól a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1956-tól a Szlovák Szépirodalmi Kiadó (a későbbi Tátrán), 1967-től a Tátrán Magyar Üzeme, 1969-től (tehát megalakulásától) pedig a Madách Könyv- és Lapkiadó folytatta. A sorozatban 1980-ig 124 kötet jelent meg. Az MKBK (valamint a Versbarátok Köre) valóban nemcsak sorozat volt, hanem könyvklub is. E klub 1952-ben 15 ezer tagot foglalt 0 magába, de számuk még 1980-ban is 7 ezer volt. Egy évvel később a klub (máig rejtélyes körülmények közt) megszűnt, a könyvekhez pedig a könyvterjesztői hálózatban lehetett hozzájutni, természetesen a korábbinál lényegesen alacsonyabb példányszámban. Bővebben e kérdést Fonod Zoltán taglalja Tegnapi önismerete, könyvében. Az MKBK-tagok toborzását a Csemadok vállalta, a tagok többsége is az egyesület soraiból került ki. Tóth László említi: „Gyakori eset volt, hogy a beszedett tagdíjakból a Csemadok-szervezet fizette elő az MKBK kiadványait. Már a kezdet kezdetén szoros együttműködés alakult ki a Csemadok és a helyi könyvtárak között, s ez az irodalommal való közvetlen kapcsolattartás csatornáinak kiépülését jelentette. ” Az olvasómozgalom hivatalos kínálatában először 1966-ban bukkant fel szlovákiai magyar könyv, Dobos László Messze voltak a csillagok c. regénye (ez először sorozaton kívül jelent meg). Ennyit dióhéjban a Magyar Könyv- és Versbarátok Köréről, mely, mint a fentiekből is kitetszik, járható útja-módja volt annak, hogyan jusson el a jó könyv az olvasóhoz. Egy harminc évig életképesnek bizonyuló könyvellátó rendszer felépítésének, működésének és bukásának története ez, s múltismeretünk része. Mivel az olvasás mindig újak és újabbak számára lesz létszükségletté, talán remélhetjük, hogy valamelyik társadalmi, kulturális szervezet vagy alapítvány hamarosan éppen ennek a hagyománynak a felkarolásában találja meg működése értelmét. A szerkesztő Kisebbségi terepszemle A bennünket elemien érintő, tehát elsődlegesen fontos, nélkülözhetetlen könyvek közt kell számon tartanunk a Kovács Nóra és Szarka László által szerkesztett, Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből alcímű Tér és terep kötetet (Akadémiai Kiadó, Budapest 2002), mely csaknem félezer oldalas válogatás az MTA Kisebbségkutató Intézetében folyó, több szakterületet közösen érintő kutatásokból. „A posztmodern, valamint a részben még racionális, részben már posztnacionális 21. század eleji európai közegben az etnikai hátterű és gyökérzetű értékek, hálózatok fontossága minden eddigi vészjósló előrejelzésekkel szemben nem csökkent. Igaz, veszélyeztetettségük sem kisebb, mint az éppen elmúlt században” — olvasható az évkönyvként jegyzett összeállítás előszavában. Itt említendő meg, etnikai forrású érték és védelme kapcsán: a tizennégy tanulmányt a magyar „státustörvény” teljes szövege egészíti ki (Halász Iván és Majtényi Balázs bevezető tanulmányával, mely kiterjed az Európa Tanács Velencei Bizottságának állásfoglalására is), valamint néhány Magyarországgal szomszédos állam kedvezménytörvénye. Fejezetcímek a kötet tartalmából: asszimiláció és túlélés, együttélési viszonyok és az etnikai identitás, migráció és kulturális antropológia, a mai nemzetközi kisebbségvédelem jellemzői. Nyilván méltánytalan kiemelni egyet-kettőt e tanulmányok közül, hiszen érdeklődési területe s szakmája szerint ki-ki változó figyelemmel lapozgathat a könyvben (s kétségtelen, Szlovákiában is érdeklődő olvasóira találhat a Történelmi egyházak a Vajdaságban: szakrális-etnikus stratégiák, vagy a magyarországi cigányokkal foglalkozó két fejezet), mégis legyen szabad kiemelnem Szarka László tanulmányát: A városi magyar népesség a Magyarországgal szomszédos országokban (1910— 2000), valamint Vári Andrásét: A határon átnyúló munkavállalás jelentősége és problémái az esztergom—párkányi régió példáján. Sok tanulsággal szolgálnak az amerikai magyarok és leszármazottaik önazonosságát és nyelvhasználatát vizsgáló dolgozatok, a kétnyelvűség és a nyelvcsere területéről pedig a Bartha Csilla összeállította válogatott bibliográfiát (1990—2001) ajánlom a fogékony olvasóközönség figyelmébe. (cs) Könyvjelző 5/02
