Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-09-19 / 5. szám
Kisebbségi életünk kitűnő összképe A2002-re tervezett szlovákiai magyar könyvek közül a legtöbb a könyvhét alkalmából már megjelent, s közülük az egyik legjelentősebb a Borsody István által szerkesztett Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938 című tanulmánygyűjtemény újrakiadása. Az eredeti mű 1938-ban Budapesten jelent meg, rossz papíron és szegényes külsővel, a Méry Ratio által gondozott kiadvány viszont gyönyörű nyomdai produktum. Meg kell jegyezni, hogy a könyv újrakiadása már a rendszerváltás elején szóba került. Nekem volt belőle példányom, s az akkori egyetlen szlovákiai magyar irodalmi kiadóban, a Madáchban Fazekas József főszerkesztővel megbeszéltük az ötletet. A Madáchira zúdult gazdasági nehézségek miatt aztán a kiadás akkor nem valósulhatott meg, de 1993-ban a már a Kalligramnál főszerkesztősködő Fazekas Vagyunk és leszünk főcímmel (A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918—1945) olyan tudományos, utószóval és jegyzetekkel ellátott hagyománykötetet állított össze, mely a Borsodykönyv több tanulmányát is tartalmazta. Az új írások Ölvedi János, Maiéter István, Esterházy János, Peéry Rezső, Duka Zólyomi Norbert és Szalatnai Rezső kitűnő munkái, s körülbelül a könyv egyharmadát foglalják el. Most itt megemlítem azt is, hogy a két világháború közti szlovákiai magyar kisebbség társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális viszonyainak egy könyvben való feldolgozását már a 30-as évek elején megpróbálták. A kezdeményezés az egyik jelentős egyetemista mozgalomtól, a Duka Zólyomi Norbert és Zapf László szervezte Magyar Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938 Szerkesztette Borsody István Méry Ratio A mű nemcsak a csehszlovákiai magyarok önismerete szempontjából hasznot hozó, fontos fölvilágosító szerepet hivatott betölteni a magyarországi, erdélyi és délszláv magyarság körében is. A kötet összefogó képet ad a Duna és Tisza fölött és a Tátra alatt élő magyarokról - az 1938-as állapotokat tükrözve. Kötve, 210 old., 15x21 cm bolti ár: 290 Sk kedvezménnyel: 261 Sk Munkaközösségtől indult ki, s a szerkesztést a kassai Kazinczy Könyvkiadó vezetői, Sziklay Ferenc és Darkó István vállalták el. Rengeteg anyag futott be, nagy részük persze silány volt. Mikor azonban az írásokat osztályozni kezdték, a kiadót nagy csapás érte: egyik kiadványát, Vécsey Zoltán A síró város című háromkötetes regényét az irredentizmus vádjával elkobozták, s az így keletkezett nagy anyagi veszteség a csődbe jutás rémét idézte elő. A helyzetet aztán a Magyar Nemzeti Párt elnöke, az irodalompártoló Szent-Iványi József drasztikus szanálással és a kiadót szövetkezetté való átalakítással mentette meg. A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet nevet felvevő intézmény tovább működött, de csak 1935-36-ban stabilizálódott. Közben, 1934-ben Léván Kisebbségi problémák címmel jelent meg egy jó színvonalú tanulmánykötet, melyet a kiváló helybeli kultúraszervező Schubert Tódor bankigazgató egy általa szervezett előadás-sorozatból válogatott ki. A tizenkét szerző közül (Berecz Kálmán, Borsody István, Duka Zólyomi Norbert, Estertházy Lujza, Fizély Imre, Jócsik Lajos, Krammer Jenő, Ludwig Aurél, Révay István, Schubert Tódor, Vájlok Sándor, Varga Imre) néhányan részt vehettek már a Kazinczy Könyvkiadó meghiúsult kísérletében is. A Borsody szerkesztette Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938 című kiadványban a következők vannak jelen: Baráth László, Bolya Lajos, Borsody István, Brogyá. nyi Kálmán, Czuczor László, Darvas János, Duka Zólyomi Norbert, Fizély Imre, Haltenberger Ince, Hantos László, Kovács Endre, Kövy Árpád, Krammer Jenő, Narancsik Imre, Noszkay Ödön, Révay István, Sinkó Ferenc, Sziklay Ferenc, Szvatkó Pál, Ungár Joób, Vájlok Sándor, Varga Imre és Vass László. A kötet nyolc témaköre: A keresztény egyházak, Néprajzi helyzet, A politika, A gazdasági kérdés, A műveltség sorsa, A társadalom, Az új nemzedék, Nemzetek közt. Turczel Lajos VISSZATÉRINTŐ Lassan negyvenöt éve annak is, hogy Orbán Gábor nyelvész eltávozott körünkből — a jövő esztendő első napján emlékezhetünk meg születésének százhuszadik évfordulójáról. A kőszegi származású magyar—latin szakos tudós tanár első katedrája Privigyén állt, ám pályájának leghosszabb távját pozsonyi évtizedei tették ki. Voh pozsonyi gimnáziumi tanár, oktatott a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, legvégül a Comenius Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén. Akik nem tanárukként tisztelhették őt, ismerhették számos nyelvművelő írása és rádió-előadásai révén. Számtalan, ma már nem használatos, ritkán látható tankönyv (nyelvtanok, nyelvtani gyakorló- és segédkönyvek, latin szöveggyűjtemények) és szótár szerzője és társszerzője volt. Sírja a pozsonyi Márton-temetőben található. Ma már csak az irodalom- és a nyelvtörténet tartja őt számon annak ellenére, hogy az első köztársaság idején jelentős tudományos-közéleti szerepet töltött be (többek közt elnöke volt a Masaryk Akadémia néven is ismert Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak), s felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a finnugor és a magyar nyelvészet terén végzett nyelvtörténeti kutatásaival is. A magyar nyelv (Prága, 1935) című könyvét nagy elismeréssel („a maga nemében kifogástalan”) méltatta a Pesti Hírlap hasábjain Kosztolányi Dezső. Legjelentősebb művének a hetven évvel ezelőtt megjelent A finnugor nyelvek számnevei címűt tarthatjuk, mely ma is értékes nyelvtörténeti forrásmunka, élvezetes és hasznos olvasmány. „Szerény munkánkat nem tekintjük pusztán a magunkénak, hanem az egész csehszlovákiai magyarság szellemi tükrének, történelmi dokumentumának” — ajánlja könyvét a szerző, aki nyelvészként, összehasonlító nyelvtörténetével is' a tudományos múltismereten alapuló nemzetek közti kapcsolatápolás mellett tört lándzsát. (cs) A FINNUGOR NYELVEK SZÁMNEVEI Érukttit t finmifor dtwtmonllpó nyvhmtvi küréMI Orbán Gábor ma 0 Könyvjelző 5/02
