Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-08-22 / 4. szám
KITEKINTŐ A Vámbéry Ármin-sorozat A Lilium Aurum hatkötetesre tervezett, díszes kiállítású sorozatának éppen a felénél tartunk: a negyedik darabja (Kis József: Vámbéry nyomában) októberben jelenik meg a könyvforgalomban, s természetesen a Könyvjelzőben. A sorozat két szálon mutatja be a nagy magyar utazót: részint legfontosabb műveinek kiadásával, másrészt az őt bemutató legérdekesebb művekkel. Az első kötet, a Dervisruhában Közép-Ázsián át Vámbéry Ármin felejthetetlen, kalandregénynek is beillő utazásáról szól (a szerzőnek az első, angol kiadáshoz 1864-ben irt előszavával), a második kötet magát az író tudóst mutatja be Vámos Magda képekkel illusztrált életrajzi műve alapján (a megtisztelő Resid efendi nevet Vámbéry a török pasától kapta). A sorozat harmadik része, a Küzdelmeim nem egyéb, mint Vámbéry önéletrajzi regénye. (cs) Vámbéry Ármin Dervisruhában Közép-Ázsián át Kötve, 517 old., .13x19,5 cm bolti ár: 292 Sk kedvezménnyel: 230 Sk Vámos Magda Resid efendi Kötve, 245 old., 13x19,5 cm bolti ár: 230 Sk kedvezménnyel: 180 Sk Vámbéry Ármin Küzdelmeim Kötve, 412 old., 13x19,5 cm bolti ár: 311 Sk kedvezménnyel: 245 Sk Az írótól az olvasóig zokhoz szólok, akik szeretik a könyvet. Akiknek az olvasás nem az unalom elűzésére való, hanem valami áhítatos foglalkozás, akiknek egy-egy szép könyv nevezetes, kimagasló esemény életük történetében. Akiknek időszámítása nagyszerű könyvekhez van kötve: életük időszakai arról emlékezetesek, hogy akkor olvasták ezt vagy azt a szép művet... Az író elkíséri gondolatait, érzéseit addig míg könyv lesz belőlük, azután elválik tőlük, útjokra bocsátja őket. Már eddig is kissé idegenkedve, majdnem ellenségesen tekintett rájuk: mennyire megváltoztak! Pedig még az átalakulásuknak nincsen vége. Ezután teszik meg a nagy utat az olvasó leikéig. Miért írta meg az író azt a könyvet? Mit akar annak minden szavával elérni? Azt, hogy az olvasó lelkében ugyanazokat az élményeket hozza létre, amelyek az ő lelkében végbementek, amikor elgondolta, átélte bensejében az egész művet. Bizony, a szó erre nem tökéletes eszköz. Hiába magyarázok valamit, a hallgatóim megérthetnek, de azért mégsem teljesen ugyanazt gondolják, amit én. Hiába festek könyvemben valami nagy fájdalmat, az olvasók talán megkönnyezik, de az ő fájdalmuk mégis más, mint az enyém. Ha valaki azt hiszi, hogy az olvasó szerepe passzív, nagyon csalódik. Nagyon is aktív szerepe van; ő maga készíti azt a színes képet, ami lelkében az olvasáskor keletkezik. Az író csak a nyers anyagot szolgáltatja hozzá - sőt még azt sem. Azt is a maga emlékképeiből hordja össze az olvasó. Ha valami csodálatos készülékkel le lehetne fényképezni azt a képet, ami az író lelkében él, mikor művét megírja és azt, ami az olvasó lelkében keletkezik olvasáskor, azt találnák, hogy bizony a két kép között nagy különbség van. Az író idáig már nem tudja elkísérni lelkének szülöttét, de ha megpillantaná, nem ismerne rája. Mindegyik olvasójának lelkében más és más kép keletkezik, pedig a megírt könyv mindegyik példánya egyformán van nyomtatva... Milyen jó ilyenkor az írónak, hogy nem kísérheti el útján végig a könyveit! Nem volna jó mindig az olvasók leikébe beletekinteni, szomorú volna az ott keletkező torzképet látni. De a megértő olvasó sem ugyanazt érti, amit az író. Csak megközelíti az író gondolatait. Ugyanabból a könyvből mást és mást olvasnak ki, illetőleg ugyanabba a könyvbe mindenki belevetíti a maga lelkét, egyéniségét. múltját, egész élettörténetét... A könyv... belekapcsolódik a mi életünkbe, velünk él mindaddig, míg csak egészen el nem felejtjük. Viszont a mi egyéniségünk, és életünk tarka színei rávetődnek a könyv lapjaira, belopóznak a sűrű fekete sorokba. Az elolvasott könyv a mi könyvünk lesz, a mi élményünk, amelyet senki más rajtunk kívül nem élt meg. Az út az író leikétől az olvasó leikéig hoszszú és viszontagságos. A kapcsolat az író és olvasója között nem olyan egyszerű, mint első tekintetre látjuk. Az olvasás gyönyörűségéhez az író és az olvasó közös munkája segít; két lélek találkozása ez a könyv lapjain. Bognár Cecil Az emlékezet ereje Praznovszky Mihályt, a Palócföld főszerkesztőjét okkal tartjuk úgy is számon, mint a Felvidék szerelmesét. A Madách- és Mikszáth-kutató irodalmi muzeológus menet közben, a XIX. századi irodalom- és társadalomtörténet vizsgálatával, s az irodalmi kultusz jelenségeivel foglalkozva vált az irodalmi hagyományok literátus krónikásává. Idő ről időre (Salgótarján—Veszprém, 2002) című kötete válogatás az utóbbi egy évtizedben írt esszéiből, azokból az általában alkalminak tartott-vélt szövegekből, melyek megemlékező ünnepségek, kerek évfordulók, megnyitók, felavatások okán születnek. Praznovszky könyvének tartalma mindenesetre az alkalomszerűséget a ritkasággal (azt meg az értékességgel, a különlegességgel) állítja egy sorba. Például a Mikszáth esete a filmvászonnal (a Mikszáth-művek filmre vitelének történetét bemutató) c., szellemes irodalmi és korkép révén, vagy a Balassi halálának ötszázadik évfordulóján írt A változó Balassi-kép című esszével, melyben ilyen gondolatok olvashatók: „A mi hibánk, hogy Balassit olyannak hisszük, amilyennek. Mert nem ismerjük, vagy rosszul ismerjük a történelmet. Rosszul tanították... Kicsit más a kép, ha tudunk és merünk Európában gondolkodni, az európai irodalom akkori helyzetére vonatkoztatva: költészetre és műalkotás-elméletre, esztétikai gondolkodásra és filozófiára.” A tágabb látóhatárt nyújtó kitekintések mellett helyet kaptak az új értékelési szempontokat, értékes adalékokat szolgáltató apró felvetések is, mint amilyen a fókái évszázada vagy a Márai visszatér Kassára is című kispróza. A Védőbeszéd Fráter Erzsébetért című tanulmány főként azokat érdekelheti, akik számára kedves és közeli téma a magyar irodalom és a nők viszonya, pontosabban: a nők viszonya az írókhoz és az irodalomhoz. Persze, amint a többinek, bizonyára ennek a Praznovszky-írásnak is lesznek majd előre nem sejthető, alkalmi és fogadatlan olvasói, időről időre születő új szerelmesei. Mondjuk,, a benne idézett Mikszáth-bölcsességnek megfelelően: „végre is az ember akkor nyúl a mézhez, amikor vágyik rá.” De ugyanígy feltételezhetők más olvasói késztetések, hajtóerők, célzatok: akár a valaha ismert-ismerős, de feledett-visszavágyott tapasztalatért, akár a visszaemlékezésben rejlő felismerésért. (cs) Könyvjelző 4/02
