Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-04-04 / 14. szám
Hatvanharmadik évfolyam 14. szám, Szombat, 1942 április 4. Politikai, társadalmi és a Vármegyei Tüzoltószövetség, közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre IS pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára S.2S pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: DR. GAAL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KALLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAI’ JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATHY YIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucoa 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Hadiárvákat gondozó és támogató szervezetet létesítenek A polgármester kórelme Alleluja főitámadott! Ezt kiáltja örvendezve, ezt zsolozsmázza hálálkodva ma ezer és ezer ajak, evvel üdvöztik egymást a keleti keresztények. Diadaliinnepet ül az egész keresztény világ, mert győzedelmeskedett az élet a halál fölött * az élet örök életté, az őröm halhatatlan örömmé diesőült. Boldog bizakodással látja a keresztény ember • feltámadásban annak a kiöl thatatlan emberi vágynak a beteljesülését, Rogy a halál nem örök, s hogy minden szenvedést, minden kínt és gyötrelmet legyőz az örökertékű élet, mint ahogy megtöri a rideg tél jégpáncélját s bimbóra fakasztja a vegétáeiót a tavaszi nap melege. A feltámadás csodálatos egységbe olvasztja e siralomvőlgy minden szenvedését és fájdalmát az öröklét világával, azt a világot, mely anyagiságával csak küzdelmet, gyötrődést, harcot jelent, avval a másik világgal, amely után az emberi lélek alaptermészeténél fogva vágyakozik. Krisztus feltámadt halottaiból. Feltámadt nem csupán azért, mert Isten volt, hanem azért is, mert mint ember úgy élt, hogy magát a feltámadásra érdemessé tegye. Feltámadt, mert bűn nélkül élt s mert szeretett Szerette' ezt a gyarló emberiséget olyannyira, hogy a legrútabb emberi szenvedést, megalázást, sőt a kínhalált is magáravállalta, csak hogy megváltsa és biztosítsa számára a feltámadást és az örök életet. Ahhoz tehát, hogy érdemessé tegyük magunkat a feltámadásra, az ő példáját kell követnünk, az ő életét kell élnünk s az anyagiság, a testi élvezetek, az önzés és a kapzsiság megvetésével egymás szeretőiében kell őt követnünk. Szeretnünk kell egymást, mint önmagunkat s ebben a szereiéiben gyakorolnunk kell az emberi jóságot, az emberi szelídséget. Ha a földi javak örömet, kellemet tudnak nyújtani a gyarló testnek, mennyivel több szépséget, boldogságot, megnyugvást szerez lelkűnknek a szeretet gyakorlása és az egymásért hozott áldozat. A példa, melyet az Ur élete állít elénk, az önzéssel szembeállítja a szereletet, a közönnyel a nagylelkűséget, az érzéketlenséggel az áldozathozatalt. Mindezek gyakorlására pedig ritkán kínálkozott történelmünkben annyi alkatom, mint éppen napjainkban, a legmodernebb keresztesháború korában. Ezt a háborút két fronton kell megvívnunk az istentelenség ellen: kint a harctéren és itthon a hazában. A harc mindkét fronton áldozattal jár, de kétségtelen, hogy a nagyobb áldozatot azok hozzák, akik a harctéren küzdenek, mert ezek mindenüket felajánlják a haza és a kereszténység oltárán áldozatul, amihez a mi ap-A m. kir. honvédelmi miniszter úr 139.000/eln. 23.—1941. számú körrendeletével a hősi halottak gyámolításra szoruló hátramaradottjairól, elsősorban árváik felneveléséről és jövőjéről kívánt gondoskodni. A gondoskodás elindításának első lépéséül minden serdületlen korú hadiárva mellé — önkéntes ajánlkozás alapján — gondozót kíván kijelölni, aki a rendelkezésre álló, illetőleg a rendelkezésére bocsátandó anyagi eszközökkel és hatósági támogatással felelősség mellett mindazt biztosítja (ha szükséges és ha kell, annál többet is), amit a hősi halált halt édesatya nyújtott volna, ha életben marad. 7 * • A város polgármestere felkéri mindazokat, akik hajlandók hadiárvát magukhoz venni és felnevelni, továbbá, akik a személyes gondozást vállalják, meglátogatják a hadi árvát, gondoskodnak szükségleteiről, elintézik ügyesbajos dolgaikat — vagyis akik gondozói tisztségre vállalkoznak — jelentsék be ajánlkozásaikat Katona Pál hadigondozásügyi előadónál (Városháza, I. em. 15. sz.) a hivatalos órák alatt. Szükség van azonban olyan támogatókra is, akik csak az anyagiakat biztosítják a hadiárvák felneveléséhez és gondozásához. Az anyagi támogatás nyújtására ajánlkozó magánosok, vállalatok, testületek, intézmények, üzemek felajánlásaikat írásban jelentsék be a város polgármesterénél. * Polgármesterünk e tárgyban már korábban is kérelemmel fordult városunk nemesszívű társadalmához és Dr. Hóman Bálint m. kir. titkos tanácsos, vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő levelet intézte városunk polgármesteréhez: »Értesítem Méltóságodat, hogy megvásároltam és Komárom városának ajándékozom Ohmann Bélának a VII. milánói nemzetközi iparművészeti kiállításra készített, az iparművészet ágait jelképesen ábrázoló 4 m.X2.io m. méretű terakotta domborművét. Ezzel az ajándékozással elsimerésemnek akarom maradandó jelét nyújtani azért, hogy a legutóbbi komáromi Művészeti Hetek alatt Komárom város közönsége olyan szép kulturális megértésörömmel láttuk a lapunkban közzétett nyilvános nyugtázásokból és köszönetekből, hogy' városunk közönsége megértette a kérő szót, tudatában volt annak az adósságának, mellyel a hősi halottaknak tartozik. Sajnálattá! kelllett azonban ugyanezen nyilvános nyugtákból látnunk, hogy még mindig hiányoznak az áldozatkészség listájáról olyanok, akikre ez alig érezhető megterhelést jelentene, de főként hiányoznak olyanok, akik anyagi támogatás helyett a szívüket ajánlották! volna fel és vállalkoztak volna egyegy hadiárva leik igondozására, erkölcsi támogatására, nevelésének és jövőjének irányítására. Márpedig a fenti felhívásból is láthatjuk, most éppen a hadiárvákat gondozó és támogató szervezet létesítéséről, ennek megalakításáról van. szó. Ez pedig csak úgy lesz lehetséges, ha lesznek area vállalkozók is. Igaz, - és ezért nem győzünk hálát adni Istennek, — városunkban ma még nincs ilyen erkölcsi gondozásra és lelki támogatásra szoruló hadiárva. Ámde a háborúnak még nincs vége, a lehetőség veszélye fejünk fölött lóg. Ha tovább is kegyes lesz hozzánk a sors, a felajánlott áldozatkészség akkor sem veszít értékéből, mert a jó szándék egyenlő a jó tettel. Ha azonban nálunk is bekopogtat a szomorú lehetőség, ne találjon bennünket készületlenül, mert kétszer ad, aki gyorsan ad. E kérdéssel kapcsolatban felhívjuk még t. olvasóink figyelmét mai vezércikkünkre. ről tett tanúbizonyságot. Csatoltan megküldöm az ajándékozott dombormű fényképét s gondoskodni fogok a dombormű odajuttatásáról is. Felkérem Méltóságodat, hogy a dombormű végleges elhelyezésének tervét annakidején velem közölni szíveskedjék. Budapest, 1942. március 16. Hóman Bálint s. k.« Polgármesterünk - levélben fejezte ki hálás köszönetét a kultuszminiszter úrnak az értékes ajándékért, amely valószínűleg a városház tanácstermében nyer elhelyezést. Prohássko Most tizenöt éve, hogy meghalt Prohászka Ottokár, a boldog emlékezetű székesfehérvári püspök. Bár jelentősége az új magyar élet alakulása szempontjából oly nagy, hogy ilyen évfordulói mellett nem szabad szó nélkül elmenni, mégis igen nehéz róla megemlékezést írni. Igen nehéz, mert azok közé az egyéniségek közé tartozik, akik nemcsak hirdetik az elveket, hanem meg is valósít, ják. Aki tehát hozzányúl, nyugtalanná válik, mert nem térhet ki a kemény egyéniségéből áradó kérdés elől: vájjon te, aki hozzányúlsz egyéniségemhez és életemhez és szólni mersz róla, hogyan és mennyire valósítottad meg a magad elveit a magad életében ? Innen van az, hogy oly sokan van-> nak, akik félnek és idegenkednek ettől az egyéniségtől. Innen van az, hogy sok magasztalásból, amely vele kapcsolatban elhangzik, ugyanazt érezzük ki, amit nálunk a legtöbb magyar nagysággal kapcsolatban tapasztalni lehet: azért dicsérik, hogy ne kelljen követni, azért magasztalják, hogy saját tetteikről eltereljék a figyelmet. 3 hogy mennyire általános ez a jellemvonás, bizonyítja az is, hogy ma például dicsérik Prohászkát azok is, akik életében harcoltak ellene s egyik oldalról reakciósnak, másik oldalról kommunistának kiáltották ki. Igen, ez így van, mikor egy egyber olyan magasra nő, hogy nem lehet letagadni, elnyomni; akkor szoborrá merevítik és eltakarják a magasztalás füstjével. De a szellem útját sem az egyik, sem a másik módszer nem tudja szakadékba vezetni. A szellem él és hat. Prohászka kétségtelen elsősorban katolikus gondolkodó, aki új utakat nyit az ember számára abban a vergődésben, amelyet úgy nevezünk, hogy az igazság keresése. De Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy nagy magyar reformer, aki saját élete példájával mutatott rá a reform lényegére: arra, hogy magukon kezdjék, akik hirdetik, Ö ezt tette. Ezért kerülte el a fényes installációt, mikor püspökké kinevezték, ezért adta oda második pár cipőjét szegény egyetemistáknak, ezért kezdett püspöki földjein földreformot. A fiatal magyar nemzedékek megértik ezt a figyelmeztetést s elvállalják azt a belső nyugtalanságot, amit a szociális püspök egyénisége, élete és példája okoz abban, aki vele foglalkozik, elfogadják és saját magukon kezdik a társadalom átalakítását. A kultuszminiszter ajándéka ró kényelmetlenségeink, megszorított életmódunk, fokozottabb munkateljesítményünk még csak nem is hasonlítható. Ez a kétségtelenül kedvezőbb helyzetünk tehát kötelességünkké teszi, hogy még több áldozatot vállaljunk magunkra éspedig elsősorban ázok helyett, akik a háború nagyobbik áldozatát viselvén, életüket adták értünk s elestek a dicsőség mezején. A velük szemben megszaporodott kötelezettségünknek pedig akkor teszünk keresztényi értelemben elegei, ha hátramara dohaikkal, árváikkal szemben levetjük lelkűnkről a közöny és önzés Bűnét s helyébe a nagylelkűséget és a szeretedet tesszük, amint ez a Feltámadott példájából következik. Nincs igazuk azoknak, akik önzésük és közönyük palástolására ezt a köle- Iezetlséget is kizáróan az államra kívánják hárítani. Nines igazuk azért, mert az áldozatokban egynek kell lennünk, tehát az itthonmaradolláknak lehetőségig magunkra kell vállaltiunk azt a különbséget, ami a hősi halott áldozatában mint utolérhetetlen többlet mutatkozik. Márpedig az esetben, ha a hadiözvegyek és árvák gondját kizáróan az állam viselné, az ebben rejlő áldozat pénzbeli egyenértékűt az adóviselés révén nemcsak az itthon maradottak, hanem a szósz orosan véráldozatot bemutató harcoló katonáink, illetve ezek hozzátartozói is velünk egyenlő arányban viselnék, az ő áldozatuk tehát kétszeres áldozat lenne amellett, hogy nagyobb is. Az állam úgyis megteszi a maga részéről azt, amit az erkölcsi parancs számára előír. De mert ez természetszerűen nem lehet elegendő ahhoz, hogy az apa vagy a férj elvesztett szeretetét, gondoskodását, az életben eligazító útmutatását, erkölcsi támogatását pótolja, ezt a hiányzó etikai támogatást feltétlenül magának a társadalomnak kell magára vallálnia, annak a társadalomnak, amelyet sorsa megkímélt ezektől a veszteségektől. E tárgyban lapunk mai számában polgármesterünk újahb kérelemmel fordul a társadalomhoz. Kérelmének fősúlya éppen az erkölcsi áldozatok, az árvák gondozásának, tanáccsal és eligazítással ellátásának, jövő élelük irányításának, a hősi halált halt apai gondoskodás legalább némiképi pótlásának átvállalására irányul. Fogadjuk a húsvéti kérelmet húsvéti lélekkel és megértéssel, feltámadás os reménységgel és szeretettel. Éljünk a Feltámadottal, mert amint Szent Pál mondja: ha Vele élünk és halunk, pkkor Vele írt is támadunk.
