Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-03-21 / 12. szám
Hcivanharmadik évfolyam. 12. szám. Szombat, 1942 március 21. KOMAROMI LÁM Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS.'— Főszerkesztő: DR. GAÄL GYULA. Felelős szerkesztő: DK. KAI.LAY ENDUE. Szerkesztő: DR. BÁRÁNY AY JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATOT VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Világnézetek harcának nevezte nagyon találóan a ma dúló világháborút egyik szélsőjobboldali napilapunk kétségtelenül szellemes cikkében. Ámde a szellemesség egyik különösein alkalmas eszköze a meg tévesztésnek, mint ahogy a kézügyesség megtéveszti szemünket a bűvészetekben, amikor különböző kókler-fogásokkal eltereli figyelmünket apró ravaszkodásairól. így a kérdéses cikk is kiindulván egy tudós ama megállapításából, hogy a kommunizmus proletárnézetével szemben el kell buknia a liberalizmus polgárságának, meri ennek nincs világnézete, — arra a következtetésre jul, hogy világnézettel szemben csak egy hasonló erejű másik új világnézet szállhat a siker reményében harcba. Ez a következtetés kétségtelenül helytálló, mert hisz nem beszélhetünk világnézetek harcáról, Fia csak az egyik «Maion áll fegyverben a világnézet, a másik oldalon pedig nem. Ám a cikkíró következtetésének alátámasztásául példákat is hoz fel, mondván: »A világtörténelem leggramliózusabb példája erre az ókori pogányság világnézete, amely fölényes ellenfélre totóit a kibontakozó keresztény új világnézetben ... vagy a fasizmus, a német nemzetiszocializmus, a spanyol falkmgizinus új világnézete, amely diadalmasan vívta meg a maga leszámoló harcát a materialista-marxizmus világnézetével.« Itt, ebben a példában van elrejtve a szemfényvesztő kóklerség, mert ezek az azonos tőből fakadt világnézetek, ha jobban szemügyre v esszük őket, nem Is olyan igen újak s az a közös lő, amelyből fakadnak, hmen-onnan bizony már kétezer éves. A keresztény világnézet alapja ugyanis a szeretet. Szeresti felebarátodat, mint önmagádat! A krisztusi bölcsesség kétezer esztendővel ezelőtt megállapította már, hogy a tökéletes békének és földi boldogságnak egyetlen eszköze az egymás szeretete. Felebarátomat pedig nem akkor szeretem, ha csak mondom neki, hogy »szeretlek«, hanem akkor, ha a magam nagyobb képességei és munkabírása segítségével megszerzett javakból épp ágy juttatok ügyefogyottabb, munkaképtelenebb felebarátomnak is, mint ■■agamnak. Ezt a felebaráti szeretetet az újnak mondott világnézetek teljes lényegében alapvető elvként tették magukévá, csupán nem szeretetnek, hanem közösségnek nevezik. Mert a közösség sem más lényegében, mint fetóharáli szeretet. Amikor első helyre helyezem a közösség érdekeit, amikor munkámat és minden ténykedésemet a közösség érdekei szerint rendezem be, akkor tulajdonképpen felebarátaimat szolgálom, esetleg a magam rovására is. A különbség a keltő között csak formai. Míg ugyanis a kereszténység kizáróan lelki eszközökkel törekszik a felebaráti szeretetet az élei Irányító elvévé tenni, addig az újnak nevezett világnézetek rákényszerítik ezt az állam lakóira a törvény erejével. Ez azonban nem világnézeti, hanem csak módszerbeli különbség. De tovább megyünk. A kereszténység üzent hadat először a liberalizmusnak ugyancsak a felebaráti szerelet elve alapján, mert nem tartotta ®wel az elvvel ősszeegyezteth előnek nzt a szabadosságot, amely az erősebb jogán a gyengébb elöl elrabolja a megélhetést, a kereszténység követelte először a kapitalizmus megrendszabályo- Zikáí, proklamálta a munkásság ja-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ueca 20. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Március emlékének első parancsa: az egység — hangoztatta a Kultúrpalotában rendezett hazafias ünnepélyen Csaplovics József dr. főigazgató Komárom lelkesedéssel ülte meg március idusát Komárom, március 20. Ünnepelni ma fénnyel, pompával, hangos szóval: nem időszerű. Vannak mégis ünnepek, amelyektől elválaszthatatlan a fény s amelyek nem múlliatnak el hangos megnyilatkozás .nélkül. Ezek az ünnepek a legszebbek, legmélyebbek s legigazabbak, mert bizonyos, hogy fényüket a lélek fénye, hangjukat a szív dobbanása erősíti. Ilyen ünnep március idusa is. , Jókai városa méltó volt az idei ünnephez. .Aligha értette meg eddig olyan erősen, valóban március idusának lényegét, szellemét, mint az idén, a világrengető viharok, szabadságért való küzdelmek idején. A komáromi lélek pirosíehér-zöld pompába öltöztette a házakat s imádságban sugározta ki fényét a templomok mélyén. A komáromi szív odakölesönözte dobbanását az ünnepélyek szónokainak, szereplőinek s ezzel égighallóvá tette azoknak a hangját. Szép ünnep volt, igazi magyar ünnep: az. örök márciusi gondolat tiszta megértései A katonaság, iskolák, leventeegyesületek, társadalmi egyesületek bensőséges, szűkebbkörű rendezései mellett a város közönsége számára az idén is a Jókai Egyesület rendezett hazafias emlékünnepélyt a Kultúrpalota nagytermében. Az egyházi, polgári és katonai hatóságok előkelő képviselőin kívül társadalmi különbségre való tekintet nélkül jelent meg az ünnepélyen Komárom közönsége. A nagy terem igen kicsinek bizonyult, de a lelkes közönség a Kultúrpalota előcsarnokait is megtöltötte s ott várta meg az ünnepély végét. A komáromi diákifjúság szolgáltatta ezúttal á műsort, amely a Szt. Benedek-rendi főgimnázium zenekara kitűnő előadásában a Klapka-indulóval vette kezdetét.‘A zeneszámot Krizsán József zenetanár vezényelte szakavatott kézzel. Az örök márciusi költeményt, Petőfi »Talpra magyar«-j át Vígh Endre, a ref. tanítóképző intézet V. évf. növendéke szavalta el eréllyel, mély átérzéssel, lelket-döbbentően, majd pedig a főgimnázium énekkara sorakozott fel a dobogóra s Sendlein János énektanár, karnagy vezetésével Hassler »Ünnepre jöttünk« című szerzeményét énekelte el áhítatot keltve, szép összhangban, kitűnően. Csaplovics József dr. tanker, kir. főigazgató, a komáromi és környéki diákság legfőbb vezére következett ezután, Lebilincselően szép, költői stílusú, igen mély tartalmú ünnepi beszédet mondott, amelyhez hasonlót alig hallhatott még Komárom közönsége. — Régi bölcseség, — kezdte, — hogy a történelem az élet tanítómestere. Ennek a szállóigének fényénél a történelmi emlékezések ünnepei aranykelyhek, amelyekből a tanító büszke múlt itatja meg a fáradt jelen okulásra szomjas gyermekét ... Március tizenötödikén az emlékezés kelyhéből a nemzeti élet tiszta italát vesszükj s ez az ital a magyar politikai eszmény, a magyar szabadság gondolatával forrósítja vérünket, gyorsítja szívünk dobogását s feszíti izmainkat a tennivágyás tavaszi mámorában. — Ha ennek a bűvös italnak a titkát meg akarjuk fej teái, egy pillanatra arra kell gondolnunk, hogy mit jelent a nemzet élete. A nemzet élete olyan, mint egy folyam, amelynek csak a forrását érezzük, a végét nem. Ez a folyam maga ássa medrét. Akikről ma, mint a tegnap hőseiről emlékezünk, azok ennek a folyamnak tegnap még az élen j áró cseppiei voltak. A történelem tanúsága szerint egy nemzet akkor ássa meg a békés fejlődés hosszú, egyenes medrét, amikoraz élen járó cseppek az utánuk következő névtelen cseppek millióinak titkos vágyát, titkos akarását fejezik ki. Amikor a nagyot és a kicsinyt a szent célok azonossága fűzi egybe. — Ez az eszményi egység a nemzeti élet legfontosabb eleme s ez az első parancsa március emlékének is. Csaplovics József dr. beszéde további során utalt a mai súlyos időkre, ami-1 kor minden fronton meg kell állani helyünket. Majd így folytatta: — Ma olyan egység , kell, antelybe* elnémul minden viszálykodás,- nemzetgyilkos gyűlölködés. Olyan egység, amelyben az legymás ellen lendülő karok segítő kézzel simulnak egymásba, amelyben á kicsinyes feüefeedés és külön' utakon járó érdelchajhászat megértéssé'x'váztul, a közömbösség a nemzet erejét fokozó szeretetté melegszik sä nemzettestvéri szeretet alkotni és teremteni tudó nemzetvédő összefogássá forrósul. Olya* egység, amelynek a csendjében a városi ember meghallja a muskátlis, fehér, falusi házak lakóinak szívedobogásáty amelyben a városi nyomortanyák lakót megérzik fejük felett a rajtuk segíteni akaró hatóságok gondolatainak suhanását. Olyan egység, amelynek csendjében a gazdag úri lakásban, ha valaki éjjel elgondolkozik, szíve hallásával hallja meg, amint nyomorult odúk, pincelakások faláról alágördül a nedvesség cseppje, a nyomor könnye. Olyan egység keli, hogy a katolikus templomukban a hívők, szívük szeretetével érezzék meg, amikor a protestáns templomokban protestáns testvéreik szíve az Ur felé emelkedik s az Ige égi esője permetez rájuk. Olyan egység kell, amelyben a protestáns templomok hívői szívük szeretetével érezzék meg, amikor a katolikus templomokban az Oltáríszentség előtt meghajtó hívők térde alatt megreccsennek a padok. Ebből az egységből olyan energiák fakadnak, amellyel a ránk váró nehézségeid minden feladatát könnyen oldjuk meg mindaddig, amíg szívünk és érzéseink mai feszültsége a győzelem bizonyosságában olvad majd fel! Második parancs: áldozatkészség gait a Rérum novammba« s általába« a társadalom új megszervezésének a gondolatát és eszmélt az utolsó században a keresztény egyházak vetették feJ. Ami tehát az új világnézetek!-! ben új, az nem maga a világnézet, baue» csupán a külsőségek és az —- Ma minden magyarnak fanatikusan készen kell állania akár a legnagyobb áldozatra, a halál nagyszerű áldozatkészségére, — folytatta Csaplovics főigazgató, — ez a legmagasabb áldozatkészség, ez a vér bíborpalástjával ékeskedő heroizmus, az a vitális erő, amely a nemzeteket fenntartja az idők tengerében. .Ha ez az áldozatkészség eltűnik, elsüllyed a nemzet is. A magyarság sorsa, a nemzet védelme ma mindenkitől az áldozat maximumát kívánja. Egyesektől, hogy fegyverrel a kezükben, életük és vérük kockáztatásával küzdjük le a fenyegető veszélyt, másoktól, hogy itthon legyenek a hit, a kitartás, a türelem, a lemondás, a rend, a munka, a nemzeti fegyelem katonái ■ ■ ■ — Értsük meg március tizenötödike parancsait, igyunk a szent tavak bűvös italából s egységben és mindent vállaló és mindent megadó áldozatosságban öszszeforrva s kemény akarással és megingathatatlan kitartással nézzünk szembe a nemzet feladataival. Kezünkben a ma-, gyár jövő parányi virága: imádkozzunk ezekben megnyilvánuló hatalmi érdekek. Iia tehát a ma dúló gigantikus háború világnézeti háború, úgy az most is csak a kétezeréves keresztény világnézet harca az új pogányság, a bolsevizraus ellen, a szellem harca az anyagszerűség dogmája elleti. Ezen az és dolgozzunk, liogy szebb, áldottabb jövőre nyíljék ki! — fejezte be rendkívül nagyhatású ünnepi beszédét Csaplovics József <jr., akit hosszan, melegen éljen - zett meg a zsúfolt terem közönsége. A műsor következő részében a községi polgári fiúiskola énekkara Petőfi-Zsasszkovszky »Járjatok be minden földet« című szerzeményét és két katonanépdalt adott elő Tarr László tanár vezetésével1, meglepően szép kidolgozásban,, igen nagy sikerrel, majd pedig az áll. polgári leányiskola bájos tánccsoportja lejtette’el a »Vigadó« című magyar táncot, Harren Margit tanárnő pompás betanításában s Kovács Gergely tanár avatott zongorakisérete mellett: igazi, örömet s valódi tavaszi hangulatot ébresztve a nézőközönségben. Végül Schmidt Viktor megszokottan kitűnő vezetésével, ritka-finom-» sággal a Dalegyesület férfikara énekelte el a Szózatot. A közönség a gyönyörű ünnep varázsától megszállottan, tnagyarságára büszkén távozott a Kultúrpalotából. sem változtat, ha az új iskolák valamelyike ebből a harcból ki akarta tagadni a kereszténységet, yalamint aa sem, ha magukat kereszténynek n«vező népek önzésükben a kereszténység legelkeseretíettebb ellenségével szövetkeznek,
