Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-03-07 / 10. szám
1942. március 7. KOMAROMI LAPOK 3. oldaL Értekezletet tartott a MÉP komáromi választmánya A Magyar Élet Pártja Komárom városi szervezete március 2-án választmányi értekezletet tartott. A választmányi ülésre a párt választmányi tagjai csaknem teljes számban megjelentek. Vitéz Nagy Nándor főispán, vármegyei elnök nyitotta meg az értekezletet, majd Fehérvári Gyula központi vármegyei titkár ismertette a legutóbbi politikai eseményeket. Dr. S z i j j Ferenc indítványozta, hogy a délkomáromi járásbíróság egyesíttessék az északkomáromival, ilyen célból megkeresést kell küldeni az igazságügyininiszternek a törvényhatósági bizottság útján, mert a két járásbíróság egyesítése a délkom,4- romi járásbírósági épületet felszabadítaná, amit iskola céljaira lehetne ott hasznosítani. C s i z y István kifogásolta, bogy a közgyűlési meghívók későn érkeznek meg a bizottság tagjaihoz és így nincs módjukban az abban foglalt tárgysorozatot alaposabban áttanulmányozni. A1 a p y Gáspár polgármester úgy nyilatkozott, hogy mivel a törvényhatósági közgyűléseket kisgyűlésnek kell megelőznie, nem tud kellő időben értesítéseket küldeni. Vitéz Nagy Nándor főispán javaslatára egy törvényhatósági klub megalakítását vették tervbe, ahol aa elnök útján kellő időben kapnak értesítést a törvényhatósági közgyűlésekről és annak tárgysorozatáról. Balogh Miklós választmányi tag a járhatatlan útakat tette szóvá és sérelmezte, hogy a íutbalpályát letakarította a honvédség, de a városi útakkal alig történt intézkedés. Kérte, hogy erre a célra a zsidók vétessenek igénybe. A szénszállítás nehézségeit is szóvátette és sérelmezte, hogy egyes szénnagykereskedök csaknem naponta kapnak annyi szénmennyiséget, mint egy másik cég egész hónapra. A szénnek igazságos elosztását kéri. Alapy Gáspár polgármester indítványozta, hogy a közeljövőben hadbavonuló honvédeink részére 10 mázsa szappan kiutalását kérjék. A Balogh Miklósnak adott válaszában kijelentette, esküt tett arra, hogy az ország törvényét megtartja, így polgár és polgár között jogok tekintetében különbséget nem tehet. Csizv István közérdekű felszólalása után Do is ztál Nándor az aránytalan jövedelem-megoszlást tette szóvá és az államosítás megoldását sürgette. Nagy Nándor főispán Dosztálnak adott válaszában kijelentette és tényekkel alátámasztotta, hogy húsz év alatt nem történt annyi szociális intézkedés a kormányzat részéről, mint a legutóbbi két év alatt. A lévői Széchenyi Népfőiskola záróiinnepélfe A Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület lévai Széchenyi Népfőiskolája szombaton, február 28-án este tartotta záróünnepélyét. A Katolikus Kör szinháztermét teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség. A vármegye, város, intézmények, iskolák vezetői, tisztviselői szinte teljes számban ott voltak, de a városi lakosságának minden rétege képviselve volt. A Hiszekegy és egy szavalókórus után Simon István népfőiskolás mondott nagyhatású beszédet, amelyben köszönetét mondott a népfőiskola létrehozóinak, vezetőinek és kérte, hogy a magyar parasztság felemeléséért folytatott munkát folytassák. A műsor további számaiként a népfőiskola énekkara kétszer lépett fel magyar népdalokkal, Korentsy Sándor vezényletével, a népfőiskolások színjátszó gárdája előadta »A szegény ember aranyai« c. népi játékot Muharay Elemér feldolgozásában, Csontó Károly egy Juhász Gyula-, Kúcs Lajos pedig egy Ady-verset szavalt, Csudái Géza magyar népdalokat énekelt, Horváth Balázs magyar táncot járt, majd a lévai lewentelányok és a népfőiskolások magyar táncot táncoltak nagy sikerrel. Ezekután Tóth Lajos garamdamásdi gazda, népfőiskolás mondta el záróbeszédét. —- Mi gazdák — mondotta a többi között —- a magyar nemzet alappillérei akarunk lenni és azok is leszünk, de ennek alapfeltétele, hogy megbecsüljük és kellően értékeljük mindenkinek a munkáját. Ezután gróf Révay István, a SzMKE ügyvezető-elnöke méltatta az első felvidéki népfőiskola jelentőségét. Köszönetét mondott az iskola Vezetőinek és hallgatóinak, majd rámutatott a hallgatók további kötelességeire. Dr. Szvoboda Béla, a Nemzetpolitikai Szolgálat kiküldöttje, elismerését fejezte ki a lévai népfőiskolának és hangoztatta, arra az ifjúságra, amelyet a SzMKE nevel, egy újabb ezredévet lehet építeni. Dr. Szvoboda Béla szavai után a népfőiskolások fogadalmat tettek arra, hogy öntudatos küzdelmüket a tudásért, megbecsülésért, hazánk előrehaladásáért folytatni fogják. A műsor a Himnusszal fejeződött be. Fügedi Sándor. A Jókai Egyesület március 15-iki ünnepélye Mint a felszabadulás óta minden évben, ezidén is megrendezi hazafias ünnepélyét a Jókai Egyesület március 15-én. Az ünnepély jövő vasárnap délután 6 órakor lesz a Kultúrpalotában s érdekessége, hogy a műsor nagy részét ezúttal a fiatalság adja. Fellép a ni J' Komáromtól 10 percnyi járásra ulUU«l iekrö 800 □-öl bekerített gyümölcaösbon épült 2 szobás, konyhái I modern lökés 1841-ben épült Felvilágosítást Kreit FarSBB Ó-Komárom, Ferenc József-rakpart ad. Balázs a nyitott ajtót nézte, amelyen éppen belépett a Duna. — Ebbe születtem, ebbe a rozzant vityilóba. Itt akartam fészket rakni... — Jól tetted. A fészket a fán is érheti baj. Lesodorhatja a vihar. A mi fészkünket a Duna pusztítja. Nem baj. Ha lecsülapodik a haragja, rendbehozzuk újra. — Jó asszony vagy, Zsuzsi. .. Pitke Balázs izmos karja koszorút font a gyönge asszony köré s ebben a koszorúban ott nyíltak mák a megbánás! s a bocsánatkérés virágai is. Zsuzsi megérezte ezeknek a virágoknak az illatát, a szívébe) szívta s könnyes arcát boldogan adta oda az ura régenvágyott s annyiszor megtagadott csókjainak. Elindultak. Balázs eltaszította a ladikot s evezni kezdett-. Zsuzsi a ladik fenekére kuporodott s a-batyut ölelte. Jómesszire kellett menniök, szembe az árral! s a ladik lassan haladt. Nem szóltak, csak a távolodó kishajlékot nézték. Késő volt, fekete hajóján közeledett az este. Borús volt az ég s a holdnak esze ágában se volt előbujni a felhők mögül. Ügyis tudta: nem látná meg magát a mocskos Dunában. Pitke Balázs abbahagyta hirtelen az evezést. — Zsuzsi... hallod? — Mit? — Mintha gyerek rítt vóna. . . — Gyerek?! — fehéredett el Zsuzsi. — Gyerek! — ugrott fel Balázs. A ladikot visszafelé sodorta az ár. Rettentő csend lett. — Oá, oá, oá! — hallatszott tisztán, mesztairől. gimnázium zenekara, a fiúpolgári énekkara, a leánypolgári növendékei magyar táncot adnak elő, míg a ref. tanítóképző intézet egyik tanulója a Talpra magyar-t szavalja. Közreműködik a Komáromi • Dalegyesület vegyeskara is, Schmidt Viktor vezetésével. Az ünnepi beszédet Csaplovics József dr. tanker, kir. főigazgató fogja mondani. Az ünnepélyt az összes helybeli hatóságok s társadalmi egyesületek bevonásával rendezi a Jókai Egyesület, belépti díj nélkül. A műsor részleteit legközelebbi számunkban ismertetjük. Balázs homlokát elöntötte a forróság. Kihajolt a ladik oldalán, s a fülét közeltette a Dunához. — A Duna közepéről jön a hang, — súgta rekedten. Ismét kapta az evezőt sí szaporán evezni kezdett A Duna közepe felé. Nagydarab feketeségek úsztak szerteszéjjel. Tőkék, hordók, deszkák, amiket útjában elrabolt az ár. Most beleütköztek valamibe. Zsuzsi tisztán felismerte: egy almáriom volt. Valamelyik tisztaszobából. —- Jézusmária!... De Balázs csak evezett. Sebesen, szakadó inakkal. Pár pillanat s megérkeztek. Egy bölcső ringott a Duna tetején s a bölcsőben — csakugyan — egy ázottpólyájú, didergő, vörösr ésírt arcú kisgyerek. Féléveske talán. — Oá, oá, oá! — óbégatta azalatt is, míg Pitke Balázs hatalmasat kurjantva beemelte bölcsőstül a ladikba. — Zsuzsi, idenézz. .. ügyi mondtam ... gyerek! Az asszony kitárta karjait s úgy vette szívére a gyereket, műit a Jóisten égből pottyantott ajándékát. * Ahogy elment az ár, hárman költöztek vissza a kishajlékba. S azóta Pitke Balázsnál boldogabb ember nincs a falumban. Folyton mosolyog s úgy szórja szeretőiét mindenkire, mint az ég a napsugarat. Csak ákkor borul el a képe, mikor valaki aZ öreg Dunát szidja. Például: áradás idején. Az ilyen embert Pitke Balázs agyon tudná ütni. V annak, hogy valamelyik árú jó s hogy ezért közkedveltségnek is örvend, az, ha lelkiismeretlen emberek másodrendű anyagok hozzákeverésével hamisítják: számukra ez dupla hasznot je» lent. Hogy ez mennyire így van, azt a napnál is fényesebben bizonyítja egy régi, kitűnő magyar orvosszernek, a „magyar királyné vizének“ története, amelyet Európa»szerte ugyancsak ha» misitottak s azután „eau de la reine de Hongrie" néven árúsítoftak jó pénzért mindenütt a külföldön. Ilyen eset adódott az úgynevezett „kontinentális kávé“»nál :s. Amikor 1806* *ban vén szárazföldünk blokád alá került, Európa arra kényszerült, hogy az elmaradt tengerentúli árúk helyébe olyan cikkeket állítson, amelyeket saját anyaföldünk termékeiből, a magunk erejéből tudunk készíteni. Éppoly jó vagy lehetőleg még jobb minőségben, mint aminők a tengerentúlról kerültek hozzánk. így bukkantak például akkoriban a répacukorra, amely pompásan pótolta a gyarmati cukrot már csak azért is, mert ára nem haladta meg a nagyobb tömegek vásárló erejét, így született meg akkoriban a „kontinentális kávé“ is, ez a zamatos barna ital, melyet a CICHORIUM INTYBUS nevű növény illatos, ízes gyökeréből főztek. Mivel pedig ezt az újfajta italt csakhamar megkedvelték s ezért nagyon eher» jedt, mi sem természetesebb, hogy egy»kettőre jelentkeztek a hamisítások is. Az akkori kormányzatok azonban annyira érté* késnék tartották ezt az italt s olyan nagy súlyt helyeztek arra, hogy jóhíre épségben maradjon, hogy védelmére hatósági in» tézkedéseket léptettek életbe. így például csakis megbízható egyének kaphattak jogot arra, hogy ezt a „kontinentális kávét“ gyárthassák. Ennek fejében azonban arra kötelezték az illetőket, hogy minden csomagra rátegyék a védjegyet, amely az árú va* lódiságát bizonyítja. Ezenfelül miniszteriális szervek ügyeltek fel minden idevágó rendelkezés pontos betartására. Ily előfeltételek közepette született meg akkoriban — 1828* ban — az a vállalat is, amely a Franck »cikóriakávét gyártja. Ez a vállalat jó és rossz időkben egyaránt türelmesen és ki* tartóan munkálkodott azon, hogy ezt a pompás belföldi kávé* pótszert minél tökéletesebbé tegye. Sikerült is ilyenformán olyan márkás árút teremtenie, amelynek védjegye önmagáért beszél s legjobb bizonyságlevele az árú valódiságának. Csakugyan joggal elmondhatjuk, hogy a Franck »cikóriakávé az egész világ szakembereinek egybehangzó véleménye szerint minden, joggal támasztható igénynek tökéletesen megfelel. Akár hozzákeverjük valamelyik más kávéhoz, hogy annak zamatát fokozzuk, akár pedig tisztán vagy tejjel isszuk, minden* képen csak örülhetünk, hogy ilyen jó italunk van. S örömünk még csak öregbedik, ha arra gondolunk, hogy itt terem a hazai földön s a magyar ipar dicsőségét hirdeti.
