Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-11-28 / 48. szám
Hatvanharmadik évfolyam. Szombat. 1942 november 28. 48. szám. Politikai, társadalmi és a Vármegyei Tüzoltószövetség, közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Felelős szerkesztő: DR. KALLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAY JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. DR. GAAL GYULA MEGHALT 1863—1942 Ismét kevesebben vagyunk egy gerinces, izzó magyáar érzésű közéleti szereplővel. Ismét megritkult sorunk egy derék, mindenki állal tisztelt, szeretett férfival. Újra gyász érte lapunkat, a Komáromi Lapokat. Csak nem rég földeltük el a mi szeretett szerkesztőnket, Fülöp Zsigmudot, most újra gyászkeretben jelenik meg lapunk, mert szeretett főszerkesztőnket, dr. GAAL GYULÁT kísérjük utolsó útjára/ Közéleti, kultúrális, társadalmi tevékenységével annyira összeforrott Komárom életével, hogy nagyon nehéz lesz az ő tisztes alakját nélkülöznünk, hiszen ott volt mindenütt', ahol a magyarság ügyéről, a magyar kultúráról, a magyar szabadságról, függetlenségről szó voll. Nagy űrt hagyott maga után, amelyet nehéz lesz betölteni. r A cseh megszállás alatt a leggerincesebb magyarok között is az első sorokban küzdött, dacolt a magyar függetlenségért. Nem ismerte el soha a cseh uralmat, amiért letartóztatásokban, üldöztetésekben és zaklatásokban volt része. Ezt a zaklatási, sok kellemetlenkedést igen gyakran érezle, meri valahányszor átment a túlsó oldalra, hogy monostori szőlőjébe kimenjen, minden határátlépésnél kellemetlenkedtek és nem egyszer úgy bánták vele ja csehek, mint' az utolsó csempésszel. De az ő vas akaratát nem lehetett megtörni és rendíthetetlen liite a magyar fültúniadásban, a Magyar Hiszekegyben sohase kételkedett, tudta, hogy leszünk mi még magyar alattvalók is. És amikor a magyar Hadúr fehér paripáf ján helovagolt a visszakerült Komárom falai közé, könnyek között mondotta: — »Tudtam én, hogy ez be fog következni.« Pihenése csendesebb, nyugodllabb a visszakerült hazai földben, ahol síri álmát szövögeti a még visszakerülendő magyar földekről... * f Dr. Gaal Gyulának Komáromban ringott bölcsője. A középiskola elvégzése után a budapesti egyetemen a jogra iratkozott be, ahol szorgalma, tudása révén hamarosan vezető szerephez jut a jogászifjúság közötti Kedvence lesz egyik tanárának Szilágyi Dezsőnek, akinek később valóságai jobb keze volt. Erős benne az elhatározás. hogy egyetemi tanári pályára megy. Erről gyakran szövögettek terveket jogász társával: Kmetty Károllyal, aki később csakugyan egyetemi tanár lett. Gaal Gyulában később azonban elhatalmaskodott a hazai rög iránti szeretet és a csillogó budapesti életet szívesen fölcserélte Komárom csendes melegségével. Ügyvédjelölt lett. majd ügyvédi irodát nyitott és irodája keresett találkozója lett a jogvédelemre szorult közönségnek. Közben már akkor is több éven át szerkesztője volt a Komáromi Lapoknak. Majd amikor Domány János főjegyzőt a város polgármesterévé választották, annyira beférkőzött a komáromiak szeretetébe, hogy egyszerre városi főjegyzővé választották meg. Amikor pedig Kacz Lajos városi első tanácsos nyugalomba vonult, Gaal Gyulát választották meg első városi tanácsosnak és így polgármesterhelyettes is lett. A csehek bejövetelekor pedig már a polgármesteri széket töltötte be, azonban a csehek törhetetlen magyarsága miatt előbb letartóztatták, majd a polgármesteri állás elhagyására kényszerítették. Alapos törvénytudása, tisztelete, megfontolt higgadtsága, nagy emberismerete, szívjósága nemcsak az ügyvédi pályán, de a város vezetésénél is osztatlan tiszteletet, tekintélyt, szereidet vívott ki magának. Buzgó, hithű vallásos református volt, aki az egyházi munkásságból is kivette az oroszlán részét. A komáromi ref. egyháznak sokáig volt főgondnoka és elévülhetetlen érdeme, hogy a cseh megszállás alatt a nehéz anyagi viszonyok között küzdő egyházat az anyagi bajokból kisegítette és biztos; alapokra fektette. Amikor e nemes szolgálatát elvégezte, lemondott főgondnoki tisztségéről, de mint az egyház presbitere állandóan szívén viselte egyháza érdekeit. Mint egyházmegyei lanácsbíró szükebb hazája határain túl is érdeklődött az egyházi ügy iránt. A magyai- országgyűlés a XV. századig egykamararendszerü volt, a nemesség egy közös' táblán folytatta tanácskozásait, mert hisz maga a nemesség is egységes volt Idők folyamán azonban a főnemesség és a köznemesség mindjobban elkülönödött egymástól, ami azután a köznemesség követküldési jogának kialakulásával teljessé vált. így formálódott át az országgyűlés kétkamarássá, kialakult a főrendiház és a követek háza: a képviselőház. Ezt a alakját meg is tartotta az 1818-i forradalomig, amikor a felsőház egyelőre megszűnt. A forradalom és a nyomán keletkezett kommunizmus lelüntéyel nem országgyűlés, hanem nemzetgyűlés intézte az ország sorsát ’s ez alatt az átmeneti idő alatt szintén csak egy kamara működőit Ez azonban nem jelentette az alkotmányos jogfolytonosság megszűnéséi, hiszen ez csak átmeneti állapot volt s mihelyt az ország fokozatosan visszatért ősi alkotmányos életéhez, legfőbb kötelességének tartotta az országgyűlés újbóli életrekeltését és a kétkamarás rendszerhez való visszatérést. .A magyar sajtóval, a Komáromi Lapokkal a kapcsolatai már régi keletűek. Mint ügyvéd már volt lapunknak felelős szerkesztője, aztán a főszerkesztői tisztet töltötte be nagy szeretettel és odaadással. A lapban megjelent cikkeket, híreket, lelkiismeretesen átnézte és ha kellett átsimította. Mindenre figyelő nagy körültekintéssel viselte ezt a tisztséget. , Mint kiváló közéletü férfiú sok, sok jeles tulajdonsággal ékeskedett, mint a családja iránt olthatatlan szeretettet viselkedő rokon olyan iskolapéldát mulatott, amilyenhez hasonlót messze földön nem találunk. Rokonságáért, unokaöccseiért és unokahugaiért az áldozatkészsége nem ismert határt. És a rokonság nem hálátlan. Dr. Gaal Gyula rokonsága által kiadott gyászjelentés ezekkel a szavakkal végződik. »Mini gyermekeit szeretett bennünket, s mi áldjuk emlékét, míg élünk.'« Immár koporsójában pihenő Gaal Gyula ezeket a szavakat megelégedett mosollyal fogadja. Emlékét kegyelettel őrizzük és pihenése legyen csendes. Dr. Gaal Gyula temetése holnap, vasárnap délután 2 órakor lesz a komáromi ref. temető ravatalozójából. Haláláról a család az alábbi gyászjelentést adta ki: * Fájdalmunkban megtört lélekkel, de az Űr bölcs rendelkezésében megnyugodva jelentjük, hogy kedves nagybátyánk, dr. Gaal Gyula, Komáromi sz. kir. város nyugalmazott polgármestere, a komáromi ref. egyház presbitere, volt főgondnoka, egyházm. tanácsbíró, életének 79. évében folyó hó 26- án elhunyt. Temetése f. hó 29-én, vasárnap délután 2 órakor lesz a komáromi református temető haloltasházából. Komárom, 1942. évi november hó 27- én. Mint gyermekeit szeretett bennün. két s mi áldjuk emlékét amíg élünk. Nagy Elekné, sz. Pap Vilma, Pap. Elek, Pap Elemér, Gálffy István, Pap Éva, Pap Elli, Pap Erzsébet, Pap Katalin, Nagy Péter Endre, Nagy Etele Árpád, Nagy Piroska P^p Zoltán, Pap Zoltánná, sz. Révész Elza, Nagy Elek, Pap Elekné, sz. Hoffmann Erzsébet, Pap Elemérné, sz. Pleplár Magda, Gálffy Istvánná, sz. Nagy Emma. Komárom város a következő gyászjelentést adta ki: ( P , ■ Komárom thj. szab. kir. város köizönsége és tisztikara fájó szívvel jelenti, hogy clr. Gaal Gyula Komárom thj. szab. kir. város ny. polgármestere folyó évi november hó 26-án, életének 79-ik évében rövid szenvedés után visszaadta nemes lelkét teremtőjének. ’ Megalkuvást nem ismerő szilárd, magyar hittel vezette szeretett szülővárosát nemzetünk legszomorúbb napjaiban és őrhelyét csak a megszálló hatalom erőszakának engedve hagyta el. A város közönsége hűséges fiát saját halottjának tekinti és 1942. nov. hó 29-én délután 2 órakor kiséri utolsó útjára a református temető halottas házából. Komárom, 1942. nov. hó 27-én. Emlékét kegyelettel őrizzük. Képviseletei nyer a felsőházban Komárom város és vármegye Is A közfelfogás és a viszonyok átalakulása miatt azonban elkerülhetetlenné, vált a. régi főrendiház gyökeres átszervezése. Ezt az átszervezést az 1926. évi XXII. t. c. végezte el, amely szakított á kizárólagosan születés és rang szerinti tagsággal. Ennek elsősorban a törvény címe adott kifejezést, amely a »főrendiház« elnevezés helyett »az országgyűlés íelsőháza« elnevezést adta a második kamarának. Ettől kezdve tehát nem főrendiházunk, hanem felsőházunk van, ami lényegben azt jelenti, hogy annak nemcsak a főrendek, hanem mellettük mások is tagjai lehetnek. A törvény rendelkezése szerint a felsőházi tagságnak hármas alapja van: méltóság, vagy hivatal, választás és kinevezés. Méltóság,és hivatal alapján tagjai a felsőháznak a legmagasabb közjogi méltóságok (zászlós urak, koronaőrök), a Kúria és a közig, bíróság elnökei és aletnökei, a budapesti táblai elnök, a koronaügyész, a honvédség főparancsnoka és a Nemzeti Bank elnöke, — továbbá a keresztény vallásfelekezetek egybáznagyjai. Választás alapján tagjai a felsőháznak, akiket a főrendek maguk közül meghatározott számiban beválasztanak, továbbá a vármegyei és városi törvényhatóságok részéről a törvényben meghatározott számban beválasztottak és az egyes hivatáskamarák (mezőgazdasági és iparkamarák, ügyvédi, közjegyzői stb. kamarák) részéről megválasztott képviselők. A kinevezési .jogot az államfő gyakorolja. A törvény természetesen nem rendelkezett az akkori idegen megszállás alatt volt törvényhatóságokra vonatkozóan és így az utóbbi években örv endetesen visszatért Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék mindeddig nem is nyerhettek képviseletet a felsőházban. Ezen a hiányon kíván segíteni az a törvényjavaslat, amelyet a közelmúltban terjesztett a felsőház elé a belügyminiszter és amelyet az országgyűlés már le is tárgyalt. E törvény szerint a felszabadult területek törvényhatóságai ugyanolyan ará-
