Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-11-28 / 48. szám
2. oldal KOMÁROMI LAPOK 1942. november 28. Veszek házal 706 esetleg örökös lakással, vagy eltartással. — Szives ajánlatokat levélben »Kertes ház« jeligébe a kiadóhivatalba kérek. nyű képviseletet nyertek a felsőházban. mint a trianoni ország törvényhatóságai. Ezen arányosítás szerint Komárom vármegye 2, Komárom thf. imb. kir. város 1 tagot jogosult a felsőházba küldeni. Az új törvény azt is kimondja, hogy az olyan vármegyékben, amelyeket a szerencsétlen trianoni határ ketté választott és az így Magyarországhoz tartozott részvármeaye már eddig is képviselve volt a felsőházban, ezeknek a felsőházi tagoknak a tagsági joga 1943. év január 1-vel megszűnik s helyükbe a most már kiegészült vármegye választ új tagokat. Komárom vármegye dunántúli két járása a trianoni 20 év alatt Esztergom vármegyével egyesült ideiglenesen és az így egyesített két vármegye közösen küldött a felsőházba két tagot. A véletlen alakulása folytán mindkét felsőházi tag komárommegyei * volt és igv vármegyénk a felszabadulás után is két képviselővel vett részt a felsőház életében. A törvény szerint azonban most ezek tagsága megszűnik s Komárom megye újból két, Esztergom vármegye pedig egy új tagot választ. Komárom város déli része azonban a trianoni évek alatt nem bírt törvényhatósági joggal és így nem volt felsőházi kőveiküldési joga sem. A két város újbóli egyesülése után azonban régi törvényhatósági jogát visszanyerte és így szerzett jogcímet arra, hogy á felsőházban képviseltesse magát. A választást a törvényhatóság közgyűlése ejti meg titkos szavazással. Választható az a 35. életévet betöltött magyar állampolgár, ■ki országgyűlési képviselővé is választható a vonatkozó törvény értelmében s aki a magyar nyelvet bírja. Nem választható az illető törvényhatóság főispánja, tisztviselője, továbbá azok az állami tisztviselők, akik & közig, bizottságnak hivatalból tagjai. Ahány rendes tagot választ a törvényhatóság, ugyanannyi póttagot is kell választania; Előbb a rendes tagokra, azután a póttagokra történik a választás. Minden szavazó annyi egyénre adja le szavazatát, ahány rendes-, illetve póttagot választhat a törvényhatóság. Ha a szavazólapon a kelleténél kevesebb egyén van megnevezve, ez a szavazás érvényét nem érinti, de ha azon több név szerepel, sorrendben hátrább írt fölösleges neveket nemlétezőknek tekintik. Megválasztottnak a beadott legtöbb szavazat sorrendjében annyi egyént kell kijelenteni, ahány tagot a törvényhatóság választani jogosult: Ez annyit jelent, hogy a megválasztáshoz nem szükséges az abszolút többség. Ha a törvényhatóság választói jogát a megszabott időben nem gyakorolná, a hiányzó felsőházi tagok helyére a minisztérium felterjesztésére az államfő nevez ki tagokat. Aválasztás határidejét a belügyminiszter állapítja meg. Miután a törvény szerint a felsőházi tagság a választást kővető naptári év első napjával kezdődik, viszont az úi törvény a volt csonka vármegyék felsőházi képviselőinek tagságát 1943. január elsejével megszüntette, nyilvánvaló, hogy vármegyénkben és városunkban a választásoknak még ebben az évben meg kell törfénniök. A rendelkezésre álló rövid időnek tudható be, hogy úgy a vármegyében, mint a városnál máris megindultak a választási előkészületek. így vitéz Nagy Nándor főispán Komárom város törvényhatósági bizottságának tagjait éz ügyben ma délelőtt 11 órára bizalmas megbeszélésre hívta öszsze, de a vármegyei törvényhatósági bizottsági. tagok között is folynak a tárgyalás ■ok a választásra vonatkozóan. A belső rend és nyugalom érdekében, ■ mai viszonyok között feltétlenül kívánatos, hogy a választások sem a városban, Bem a megyében ne idézzenek elő nagyobb lelki emóciót. 40 ,mő igen sok >nz, de könyyen hozzájutat, ha idejében rondoskodtk Írről, hogy beszerezze allam sorsjegyet-Húzás már ítíÉsi 4M^ srrsiegV ára. egész P 3, tél P 1.50. Kapáló minden 8orsjeKyiru9itonal e» az összes dohány A nemzetiségek sorsúról, a* úgynevezett nemzetiségi kérdésről sok szó esett a képviselő - házban a miniszterelnöki tárca költségvetése során. Ezt maga a miniszteelnök állapította meg költségvetési beszédében, amikor kijtlan'ate, hogy a vita súlypontja ez volt. De azt viszont nekünk, nemzeti közvéleménynek kell megállapítani, hogy felelős tényező ritkán nyilatkozott ebben a kérdésben oly határozottan és a közvélemény felfogásának oly megfelelő ériclemben, mint a miniszterelnök lelte, amikor végeredményben arra az egy edül helyes következtetésre jutott, hogy a legjobb nemzetiségi politika a magyarság erösílése. Tallin kissé furcsa, hogy a nemzetiségi politikáról éppen mi beszélünk, akik legkevésbé élünk nemzetiségi vidéken. A szín’.isz'a magyar Komárom várost és a legnagyobb részben magyar Komárom vármegyét látszólag legkevésbé érdekli ez a probléma. Mi éljük nyugodtan, szabadon a mi magyar életünket, a velünk együtt élő idegen nyelvű magyar állampolgárokat pedig minden frázis nélkül testvérként öleljük keblünkre s velük egyenlő mértékben osztozunk jogokban és kötelességekben a közélet, a társadalmi élei és a kulturális élet síkján. Nem kell példáért messzire mennünk. A napokban rendezett a német nemzed szövetség városunkban magas színvonalú és művészi érléktí előadást és az előadó termet főként a szövetséges viszonyt komolyan értékelő magyarság töltötte meg. Magyar kezek tapsollak a velünk egy fronton küzdő hatalmas német nemzet művészeinek és előadóinak igazán komoly és értékes teljesítményéért és ez a tüntetés nem parancsszóra történ’, hanem spontán megnyilvánulás volt. De amilyen őszinte volt ez a zajos taps, amellyel a szövetséges német művészek Iá oga ását fogadtuk, úgyanolyan őszinte volt az a zajtalan taps és általános helyeslés, amely a magyar min szierelnök kijelentését kisérte az egész országban. Leghelyesebb nemzetiségi politika a magyarság nugerosuese. Meg keli erősíteni a magyarságot anyagiakban és erkölcsiekben egyaránl, fel kell emelni a magyarságul gazdasági és kulíúrális vonaíkozásban a íárs .d Imi él t mind tt vonalún, nem azért, hogy elég erős legyen a nemzetiségek elnyomására, hanem azérl, hogy azokat minél erősebben tudja magához ölelni és a maga anyagi és erkölcsi gazdaságából minél többet tudjon idegen nyelvű magyar testvéreinek adni » evvel őket magához felemelni. Gazdasági és erkölcsi bőségre van szükség ahhoz, hogy abból másoknak is tudjunk jmtníni, hogy azt másokkal testvériesen meg tudjuk osztani. A miniszterelnök tehát fején találta a szögei, amikor a nemzetiségi politika sarkalatos feladataként többek között a magyarság megerősítését is megjelölte. Először szerezzünk magunknak s ha már van, adjunk belőle igazságos, felebarát! alapon másoknak is. Erre kötelez minket keresztény hitünk és magyar lelki adott« súgunk. Szemtanul voltunk a világháborúban, hogy a magyar baka az utolsó falat kenyerét adta oda a* agy ones igázotl, kiéhezett szerb fogolynak. Inkább ő éhezett, de nem tudta elnézni, hogy szenvedjen az a keresztény, akit sorsa a győztes nemeslelküségére bízott. Ha ilyen gavallér tud lenni az egyszerű magyar baka a volt ellenséggel szemben, annál inkább nagy leik a tud lenni azok irányában, akik vele egy állaniközösségben élnek szent István koronája alatt. Magyar lelki adottság tehát, hogy a megáét szívesen megosz ja mással. Lényeg azonban az, hogy legyen mit megosztania. De ha maga a magyar is földhözragadt szegény a maga hazájában és a maga országában, úgy vagy földhözragadt marad az ideg' n nyelvű nenizotlestvér is, vagy pedig a magyarság rovására gazdagodik erkölcsiekben és anyagiakban. Mindkét ese bm kész a nemzetiségi probléma. Mi, akik húsz éven keresztül nemzetiségi, kisebbségi sorsban éltünk, a magunk példáján sokat oknlliat-HONVÉDBECSÜLET IRTA: NEHÉZ FERENC Honvédek meneteltek a napokban, kifelé a városból, a gyokorlótér irányába. Nem voltak sokan, csak egy raj. Vidám nótaszóval fordultak rá a Vágduna-hídra, mikor hirtelen egy gépkocsi suhant el mellettük; A gépkocsi is a Vágduna-hídon túlra igyekezett, s egy pillanat múlva beleveszett a télejeli ködbe. Az egyik honvédnek, aki leghátul ment a sorban, torkán akadt hirtelen a nóta. Észrevette, hogy a gépkocsiból egy bőrtáska esett ki az úttestre. Hatalmas, finom bőrtáska volt, csak úgy gömbölyödöit a bennevalótók A fiatal honvéd nem sokáig teketóriázott. Megkockáztatta, hogy a rajparancsnok úr észreveszi, amiért kilép a sorból s alaposan leszidja a szabálytalanságérti Egy pillanat műve volt az egész: felkapta a bőrtáskát s a hóna alá csapta. A hídon szünetelnie kellett a nótának. A fiúk odasúgták Szlama Sándor honvédnek, aki a táskát felvette. — Bontsad ki, hátira valami jó kaja van benne 1 Szlama Sándor mosolygott. — Várjatok egy kicsit, — mondotta. De mégsem bírta megállni, hogy mindjárt bele ne tekintsen a táskába. Felnyitotta s a szíve táján hatalmas ütést érzett, A táska tele volt pénzzel. Tíz, húsz, ötvenpengősök, vörösbama hasú százas bankók szorongtak benne. Szlama Sándor honvéd szinte tántorogva tudta csak folytatni a lépést. Saját elmondása szerint olyan hatalmas erővel kapta el szegénységének tudata s az, hogy most egy minden bizonyára óriási, összegei tart a hóna alatt, hogy azt gondolta, menten elpusztul. Az udvardi házacskájuk ötlött lelki szemei elé s a pár holdacska földjük, amely olyan keveset termett az idén, Édesapja sok-sok hiábavaló küszködését látta, meg az édesanyja gondját, aki négy gyereknek osztja otthon a szűkös falatot ... A rajparancsnok úr megállást vezényelt s Szlama Sándor honvéd lázasan, lihegve állt meg. Éppen az előtt a feszület előtt álltak meg, amely a hídfőről nem messze, az érsekújvári kanyaroiunk. De nem szabad elfelejtem, hogy minket egy egysége« nemzet egészséges testéről szakítottak le erőszakkal. A természet örök törvénye érvényesült tehát nálunk, amikor mindenáron a törzshöz kívántunk visszakapcsolódni. Vennék zongorát vagy pianinói készpénzért. Budapest, Endrődy Sándor u. 46/B. rí« Hausner. HŐSEINK Rendíthetetlen lelki erejével és példás vitézségével tűntette ki magát a Don,menti harcokban vitéz Selmeczy László zászlós, aki augusztus 6-tól augusztus i6-ig vitézül és hidegvérrel verte vissza az egyik fontos reteszállásban kitartva az ellenség naponta megismétlődő és túlerővel végrehajtott tömegtámadásait. Állandóan erős oldalozó tűzben állott, mégis io napon át felváltás nélkül és minden fájdalom elszenvedése mellett páratlan hősiességgel állta a harcot. Nem egy ízben közelharcban vetette vissza honvédéi élén a rohamra induló szovjet tömegeket. A vakmerő bátorsággal végrehajtott sorozatos hőstettei nagy fokban járultak hozzá, hogy az egész honvéd hadsereg szempontjából nagy fontosságú magaslati állást az ellenség elfoglalni nem tudta. Hősi magatartásának értékét csak fokozza, hogy bár a küzdelem első napján megsebesült, még sebesülten is beosztásában maradt b tovább vezette a harcot köteléke felváltásáig. — KálkarrnI a harctérre. Zselizen egy félkarú legény a Borozóbizottság elé került, természetesen alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra. A legény azonban minden áron ki akar menni a harcién-« ég önkéní jelentkezett katonai szolgálatra. dó mentén áll. Szlama Sándor felnézett a feszületre, s úgy vélte, hogy a Szenvedő Krisztus élővé vált tekintetével találkozik. S a következő pillanatban odaadta a rajparancsnok úrnak a pénzes táskát... Ott a feszület alatt nyomban megszámolták a pénzt. Kereken 40.000 pengő volt a táskán ban. Nemsokára jött a zászlós úr: a táska, a 40.000 pengővel együtt az ő kezébe került. A zászlós úr aztán intézkedett s a pénzt még az nap visszakapta tulajdánosa, aki kétségbeesve, majdnem sírévá autózott vissza Érsekújvár felől. És Szlama Sándor honvéd, a becsületes magyar parasztgyerek 50 pengő pénzjutalmat .kapott az illető úrtól, aki úgy vigyázott a hatalmas összegre, hogy még az autóból is kiejthette. A raj többi tagja fejenként 5 pengőt kapott, a jutatalomösszeg tehát 100, azaz egyszáz pengő volt. Mennyi szimbólum van Szlama Sándor honvéd becsületességében s abban, hogy a boldog tulajdonok, aki az utolsó fillérig visszakapta a 40.000 pengőt, mindössze 100 pengőt vetett oda jutalomképpen a becsületes megtalálónak! Szlama Sándor honvéd, az egyszerű udvardi parasztgyerek, megmutatta: mi a magyar becsület s cselekedete örök ji~ gyelmezietés azok számára, akik a magyar katona iránt még mindig nem éreznek úgy, olyan mélyen s áldozatosan'r mint, ahogy kellene. Komáromban is vannak még ilyen, a magyar névre méltatlan egyének, akik jól megalapozott helyzetükben, 40.000 pengők birtokában fennen hangoztatják a »most vagy soha« jelszót s mikor arról van szó, hogy áldozatot kell hozni a legszentebb célért: pár pengővel elintézik ezt. Szlama Sándor honvéd nem várt jutalmat becsületességéért, mert azt kötelességének érzi. De áldozatra intett becsületességével s ebben az áldozatban — nem is annyira ő, mint mi csalódtunk. Bárcsak elérkezne végre az az idő, amikor minden magyar áldozat méltó, volna — hozzánk magyarokhoz! Előadást rendeznek a sebesüli honvédek A maga nemében páratlan érdekesfiógtí előadás fog lefolyni holnap, november 29-én, d. u. 4 órai kezdettel a gimnázium dísztermében. A komáromi hadikórház sebesült honvédéi rendezik az előadást s annak műsorát nagyrészt maguk adják. Mint mondják, ők hívják meg most erre az előadásra hálából azokat, akik eddig szórakozásukról gondoskodtak s mindenféle csemegével kedveskedtek nekik. Ügy értesülünk, az előadás keretében fővárosi énekművészek is fellépnek s szerepelni fog a »Pannikám« c. népszerű induló szerzője is, aki mint sebesült szintén a komáromi hadikórház ápoltja. Az előadásra mindenkit igaz szeretettel várnak, belépti díj nincs. Vadászok figyelmébe! Mindennemű. lőtt vadat a legmagasabb napi áron vásáról Somorjai 63« János Komárom, Klapka-tér 9. - Telefon 215.
