Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-11-14 / 46. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1942. novetnbör 14. DUNAALMÁS Irta: Lenhardi György Ráfeküdni a baromfitenyésztésre, a tojás, tej, vaj, túró, zöldség és gyümölcsterme­lésre és komolyan — lélekben is — átállltódni az évről-évre nagyobb számban ideözönlő nyaralók befogadására, eltartására és meg­tartására. Téli foglalkozásnak fel kellene támasztani a népművészetet és a háziipart a gyárba nemjáró. itthon maradt lákósság­­nak. Hogy ez lehetséges, azt látjuk más fürdökőzségek példájából és gyarapodásából. Természetesen a községnek ilyen irányban kellene fejlődni, szépülni és még kedvesebbé válni. Almásnak mindene megvan hozzá: gyógy­vize, Dunája, szép fekvése és környéke, könnyen hozzáférhetősége, jóindulatú barát­ságos magyar lakossága, viziútja, a túlsó­­oldallal összekötő motoros kompjárata, vas­útja és az európai forgalomba belekapcso­lódó országútja. Áz arany a porban hever, csak le kell hajolni érte! / A ma még fennálló problémák nagyrészt önmaguktól megoldódtak volna a szükség­­szerűség kényszerítő ereje folytán, ha az előbb említett viliatelepítési akció sikerül, így csak a lassú, fokozatos fejlődés adhat reményt a további időkre. Fejlődést tapasztalhatunk a közelmúltból is. mely nem annyira az uradalom áldozat­kész kezdeményezésére, mint inkább az átalakuló külső és belső helyzetre vezet­hető vissza. lg}- jött létre a gyönyörű papi üdülő, mely teljes komfortosságával külön értéke Almás­nak, illetve az uradalomnak. így épült fel pár évvel ezelőtt a modem üdülő-szálló is. A geszlesi járás kiváló főszolgabírója Kál­mán' Rudolf — kinek szintén szívügye Al­más fejlődése s elsősorban a kénesiürdő fejlesztése — lankadatlan buzgalmával és hivatali pressziójával annyira vitte a fürdő átépítésének az ügyét, hogy ez év nyarán az új 50 méter hosszú beton-úszómedencét át is adták a forgalomnak. A fürdőt tápláló kénes forrást 2 évvel ezelőtt megfúrták, beton-gyűjtőbe szorítot­ták, úgyhogy a forrás 1 percnyi víz­hozama 1500 literről 1800 literre fokozó­dott. így a víz gyorsabb cserélődése folytán a füzdővíz tisztasága is fokozódott * A nyál' Almáson elég forgalmas. A há­ború előtti években a nyár első fecskéi a június második felében megjelenő ludo­­vikások voltak, akik évről-évre pár hétre Almásra jöttek térképező gyakorlatra. Bol­dogult Nemeskuthy Dezső vezérkari őr­nagy, a Ludovika Akadémia egykori taná­rának ajánlására próbálták ki Almást a lu-t dovikások. Hogy a próba jól sikerült, azt abból láttuk, hogy hosszú éveken keresztül újra visszatértek és reméljük, hogy a há­ború után újra viszontláthatjuk őket. Hogy kellemesen érzik magukat itt az Al­máson megfordult ludovikás tisztek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy sok közülük visszatér szabadsága egy részének itt töl­tésére. A Ludovika Akadémia egykori tanárai közül a háború kitöréséig itt láthattuk vi­téz Madaras Béla tábornokot, vitéz Hindy Iván ezredest, vitéz Balsay László őrnagyot, Somlyódy Árpád őrnagyot és édesanyját, aki állandó nyaraló Almáson. Külön fejezetet nyitok az »ősnyaralók­nak«, akik már hosszú éveken át újra és újra visszatérnek. Előttük említem meg a villatulajdonoso­kat, kik már ide-oda őslakosoknak« szá­mítanak az idevalósiak mellett: dr. Bareza Ernő, hr. Bothmer Lilly, Börcsök Mihály, Csala Miklósék, özv. Dallos Istvánná Győry József, Határ Károly, Halász Gézáék, dr. vitéz Kálazi Sándorék, dr. Kállay Endráék, Kálnay Margit, Kozmaházy Kornélék, dr. Tóth-Kurucz János, özv. Lenhardt Mi­­hályné, Lenhardt György, Liszkay Józse­­fék" Monet Lujzáék, Nagy Kornél, özv. Negró Gusztávné, Szabó Ferencék, Szilá­gyi Miklós, Szöllősy Imréék, dr. Tóth Ká­roly, dr. Vécsey Kálmán, Yolenszky Gvu­­láék, Zemplényi Ernőék. Ösnyaralók (legtöbbje családostul érten­dő): Aloni Árpád, dr. Babó Tivadar, Ba­lázs Béla, özv. dr. Belcsák Sándorné, dl-. Berky Miklós, dr. br. Bothmer Károly, dr. Brassoványi Sándor, dr. Édes Endre, Eyssen Irén, vitéz Feketehalmi CZeidner Ferenc, vi­téz dr. Folthy László, Fetl Tibor, dr. Galbai Béla, Hell Anna, dr. Hiesz Károly, Jakab Tivadar, özv. Jakabffy Árpádné, dr. .Terem Aurél, Kiss Ödön, Kiszelv István. Kocsis La­jos, Kováts Barna, dr. Kováts Ferenc, vitéz dr. Kovásznay Béla, László Árpád, dr. Lini János, Moesz Miksa, iíj. Mátis István, Mé­száros Pál, vitéz Nagypál György, Némethv Ella, Orosz József, Papp Sándor, dr. Hajsz Dezső, özv. Rajsz Mihályné, özv. Somlyódy Istvánná. Sónyi Hugó, dr. Soproni Géza, MILUS vegyileg fest, tisztit ruhákat KOMAROM Nódot-ulca 3. Telefon 202. AlapUtaioii 1905. Strasser Sándor, Schmoll Béla, Schreiber György, Szenes Antal, özv. Tóth Gyuláné. özv. Vargha Zsigmondné, Vár}- Jenő, dr. ... Bocsáss meg! A pósta nagyon késett Cfcak most kaptam a. .«gyászjelentésed! Nem mehettem el! Megbocsátod ezt Te! A gyászlapot vájjon ki címezte? Ki gondolt rám a temetés előtt?. . . t .. Emlékeden a feledés főkja szőtt S régóta nem fájt, ha csendes néma este Az emléked a lelkem fölkereste. Sajnáltalak, mint sárba hullt égboltot. Könnyem se hullt és így bánatot se oltott. ...Tehát vége, vége a bús tragédiának! Körülölelnek már a síri árnyak!.. . ... Emlékszel, mikor még, mint az oltár. Szent szelíd galambként fehér voltál! S örök hűséget esküdött az ajkad ... Ki hitte volna, hogy a kárhozatba hajthat A te csendes, hideg, józan véred. S a délibábot soha el nem éred?? ... Emlékszel még a lovranai partra? A víz tükrére? Siklott a ladik. A parton járók irigykedve mondták: »A boldogság ott ... a csónakban lakik!; .. .1 Emlékszel a sok, sok nyári estre? A tenger árja megtörött a parton. Esküdöztél: »Én várok magára S üdvömre mondom, az esküt megtartom!« ... Emlékszel a gyötrő délutánra? Elhitetve ittál pezsgőt, óbort, Hogy legyen erőd bevallani nékem. Hogy elhagysz, mert utolért a hóbort, A nagyzási hóbort. Esdekelve kértem: »Ne menj a fény után, ottan csak te égsz el!« De mentél. Snhogó selyem kellett, Autó. meg drága gyöngy, meg ékszer. Nyugalomba vonultain, otthagytam az iskolát. De úgy látszik, az jobban ragasz­kodik hozzám, mert fel-felkeres s felidézi az olt töltött idők kedves, apró emlékeit. Visszahoz egy-egy kedves gyermekarcot, elémtár egy ragaszkodó, tiszta gyermeki lelket, s ennek most is tudok örülni. A múlt. napokban a vasútállomáson vol­tam. Egyszerre csak elém állt a kis Roz­­bor Jóska, aki bár elég kicsi még most is, de már meglett férfi, sőt katona,. Katona, még hozzá a javából: repülő. Ha visszagondolok rá, tisztán látom, hogy nem is lehet más. Mindig hasonló kérdések érdekelték. A kézimunkái is ez­zel a gondolatkörrel voltak kapcsolatos­­sak. Az iskolát elvégezve — polgáriba is járt — a motorszerelői pályát választotta, így aztán a iparostanonciskolában is ta­lálkoztunk. Gyakran elbeszélgettünk és boldogan láttam, hogy a gépszerkesztés nagyon érdekli, sőt szabad idejében maga is kísérletezik. Hogy ért a gépek nyelvén, azt is láttam. Veit — mint tanonc — egy ütödőtt molor­­biciklit, amely csak mint ócskavas jelen­tett értéket. Ezt azután addig fúrla-faragta, míg egyszerre csak magához jött. A Deák Ferenc-utcán láttam rajta száguldani de úgy, hogy a hátam borzongott: nem fogta a kormányt. Szóvá is tettem neki ezt a merészséget, de csak mosolygott és így mentegetődzött: . -t— Nem kell engem félteni! Ismerem én a gépemet és tudok a nyelvén. Hát ez az a Jóska, akivel találkoztam most és akiről abból az időből, amikor a második, vagy harmadik osztályba járt elém, igen kedves emlékeim újultak fel. Nyirkos téli reggel volt. Valami sürgős dolgom akadt az iskolában, úgy, hogy hét órakor ölt voltam. Még mondhatnám sö­tét volt, akkor derengett. Nagy meglepe­téssel láttam, hogy nem én vagyok az első. Az asztalom előtt, az első pad szélén, ott ül a kis Rozbor Jóska. Illendően köszön­töttük egymást s aztán dologhoz láttam. Verkóczy István, Vináry Ödön, dr. Wim­­hardt Gusztáv, özv. Zahajszky Jenőné és még sokan mások. Mielőtt lezárnám az ősnyaralók névsorát, idézem körünkből eltávozott két kedves barát, Tóth Félix és Rajsz Misi bácsi em­lékét, kiknek kedves vidám szelleme köz­tünk él. (Folyt, köv.) ... A színpad vitt el, ez a nagy kerítő, Vonzott a taps, az ünneplés, a lárma. Szépen kozdődölt, grófok udvaroltak. ... A vége bús: tüdővész és a sírba vagy te már ma! .. . Autódat néha láttam futni! Abbáziába a villád be szép volt. . „. Este a tengerrel, ha összefolyt az égbolt. Az erkélyről szép szemed a messzeségbe nézelt! ... ; Egyszer nem volt hon a gróf, hogy lopja a mézet. Titokban írtál, ha egyszer fölmennék, Sír a lelked, bánt a régi tiszta emlék. Hazug a jókedved, Panaszkodni, sírni akarsz, csak menjek! ... Otthon senki sincsen. ...Kezem már ott babrált a kapukilin­­csen... De valami dac, hogy találkát megrontsa, Visszatartott »Mit hívsz to, Más szerelmének beteg roncsa!« ... És sohase beszéltünk ... ....Hervadni kezdtél, elhagyott a grófod. S a villának, autónak vége S egy csendes kis falunak bús csendjébe Egyre hervadtál, egyedül árván ... ... Sírodat nem jelzi büszke márvány Ott a csendes temető hegyen, De azért álmód csendes, szép legyen! ... Isten veled, kit elért az élet átkos árja... * ... Mondja gróf úr. a kedvenc virágból Küldött pír szálat a ravatalára? ... Baranya}' József. Úgy emlékszem, hogy a naplóimmal volt elintézni valóm. Ahogy dolgozom, észreveszem, hogy a kis Józsi folyton izeg-mozog s mindenáron magára altarja terelni a figyelmemet. Rá­néztem. Erre kivág a kicsi táskából a pad tetejére egy szép, piros kiflit. Tetszésem jeléül bólintottam a fejemmel, — hogy' ez már valami! Erre benyúl a padba, ki­vesz még egyet és az első mellé koppantja. Erre már meg is szólaltam: aj ha»! Még jobban belemelegszik kis barátom és még két kiflit lett lei a padra. Ezt már meg is csodáltam és mondottam: no, ma nem lesz ebben az iskolában senkinek olyan tízóraija, mint neked. Dolgoztam tovább. Hogy ezalatt mi főtt a Józsi kicsi kobakjában, azt is megtud­tam. i Nagy elhatározással felvett egy kiflit és clémtette ezzel: ezt meg egye meg maga! Megköszöntein és dolgoztam tovább. Jó­zsi pedig — mint a jelek mutatták, — új­­jabb elhatározáson törte a fejét. Felvette: a még megmaradt három kiflit és elém­­tetle: egye meg mind! No. gondoltam, próbára teszem a tan­ügy nemes mecénását, nem utasítom vissza, majd meggondolja a dolgai s ha megszólal a gyomra, visszakéri. Nem így történt. Boldog volt, hogy ne­kem adhatott valamit és jelét sem mutatta annak, hogy az ajándékot visszakérje. A játék komolyra ment, s kezdeti nekem kellemetlen lenni. Most már én akartam a kiflit visszaajándékozni, de.Józsi egész ember volt már akkor is: amit egyszer adott, azt nem vette vissza. Szabódtain én eleget, hogy: nézd, Józsi­kám, milyen nagy az én pocakom és mi­lyen kicsi a tiéd! Hogy én már nagy va­gyok. nekem nem kell nőni, de te kicsi vagy, s eyrie a sok kiflire neked van szük­séged, hogy te is nagyra nőjjél. Némi erőszakkal visszaraktam a kifliket a táskájába, de erre azután egy nem várt eset következett be. A kicsi sírvafakadt, Vendéglősök! Figyelem I Kereskedők! ROZSNYÓI IMRÉMÉ elsőrendű és olcsó borairól elismert bornagykereskedő Komárom, Klapka-üér 9. Raktáron tart kivaio minőségű hordós és palackos, hegyi és homoki borokat nagy választékban! Palackozást vállalom! Győződjön meg minden vétel-kényszer nélkül! | Szak érlő személyzeti Pontos és figyelmes kiszolgálás! Rozboi Jóska kijött hozzám, átfogta a nyakamat és ezt súgta a fülembe. — Tudom, azért nem fogadta el a kifli­ket. mert szegény vagyok. Ezzel azután úgy szívenvágott, hogy én is majnem sírvafakadtam. Fogtam a tás­kát, kivettem egy kiflit s igyekezettel ro­pogtattam. Faxom volt! Láttam, bog}’ a kicsi Józsi szája is az enyémmel együtt mozog, vagyis: ettünk. Hát ilyen emlékeim újultak fel Jóskám, hogy veled találkoztam. De boldogan láttam, hogy lényegében nem is változott a kiflihistória óla semmi más, minthogy én a javakorabeli férfiú­ból immár öreg ember lettem, a kis Józsi­ból pedig, a pöttön Józsikából pedig deli, szép katona lett. Hát így van ez: ha mi öreg tanítók ott­hagyjuk az iskolát, eljön az utánunk. Az­után az idő szépen eltakar sok mindent és csak a Józsikák kiflijére, hűséges szemére, simogató kis kezére emlékezünk . . . Árendás József nyug. tan Tűzharcosaink a nemzetvédelem és a baj­társi közösség szolgalatéban Az Országos Tűzharcos Szövetség K >má­­romi Főcsoportja folyó évi november hó 8-án, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel az Iparoskör Nádor utcai helyiségében né­pes választmányi ülést tartott S u 1 a c s i k Lajos ny. szv. főtanácsos elnöklésével. Napirend előtt Somogyi István tank. kir. főigazgatósági szakelőadó, a főcsoport társelnöke meleg bensőséges szavakkal üd­vözölte a komáromi tűzharcosok nevében S u 1 a c s i k Lajos egyesületi elnököt ab­ból az alkalomból, hogy rendkívüli nagy tel­jesítményű közéleti munkásságát a Kor­mányzó Ur Öíőméltósága Legfelsőbb Elis­merésben részésítettje s a magas kitüntetést vitéz Nagy Nándor főispán a felszaba­dulás évfordulóján megtartott városi dísz­közgyűlésén ünnepélyesen átadta. A választ­mány lelkesen ünnepelte és jókívánságokkal halmozta el szeretve tisztelt elnökét. Elnöki megnyitójában S u 1 a c s i k La­jos ny. szv. főtanácsos elsősorban is meg­hatva mondott köszönetét a szeretetnek spontán megnyilatkozásáért és Ígérte, hogy a jövőben még fokozottabb erővel igyek­szik a közért s elsősorban a tűzharcosok javáért dolgozni. Majd keresetlen szavak­kal utalt a bajtársi közösség síkján végzendő munkák nagy jelentőségére, melyek ma különösen sorsdöntőek. Titkári jelentésében Zsolnai Bélapolg. isk. tanár adott kimerítő hü képet. A rend­kívüli időkben is, amikor többek közötti vezénylőtisztünk: Reviczky Sándor vár­megyei főlevéltáros is harctéri szolgálatot teljesít, a főcsoport érdemleges munkát vég­zett a nemzet, a társadalom, a tűzharcos érdekek szolgálatában. A titkári jelentés kapcsán P a t h ó Gyula ig. tanító, lapszer­kesztő a m. kir. nemzetvédelmi propaganda minisztériumhoz tartozó Nemzetpolitikai Szolgálat központi kiküldötteinek tá jékoztató előadásait ismertette, dr. Polony Béla kórházi főorvos a most dúló háború tűz­harcosainak a Tűzharcos Szövetségbe való beszervezését szorgalmazta, Somogyi István polg. isk. igazgató, szakelőadó pedig meg­örökíteni kívánja a komáromi tűzharcosok­nak a felszabadulás történelmi eseményei­vel kapcsolatos értékes nemzetvédelmi sze­replését. Igen értékes visszaemlékezéseket elevenített fel maga az indítványozó és Szokolóczy József hajógyári tisztviselő. A választmány hálás elismeréssel vette tudomásul Zsolnai Béla titkári jelentését a hozzászólások eredményeként: a) a Nem­zetvédelmi Szolgálat ellátásával Zsolnai Béla titkár mellé Somogyi István társelnököt, Pathó Gyula és dr. Polony Béla választmá­nyi tagokat bízta meg; b) elhatározta, hogy a második világháború tűzharcosainak a Tűzharcos Szövetségbe való beszervezését az alapszabályok és a fennálló rendeletek értelmében különösen szorgalmazni fogja; e) felkérte Pathó Gyula lapszerkesztő vá­lasztmányi tagot, hogy a tüzliarcosok ügyei­nek állandó napirenden tartása céljából a sajtót állandóan tájékoztassa, egyben meg­bízta, hogy a felszabadulás idejéből a ko­máromi tűzharcosok szereplésére vonatkozó adatokat gyűjtse össze. « Örömmel értesült a választmány, hogy az érsekujvári testvér tűzharcos főcsoport november 15-én zászlót avat. A komáromi főcsoport az ünnepélyes zászlóavatáson.kép­viselteti magát, szeget ver a zászlóba, dr. Polony Béla vezetésével küldöttséget szer­vez^ kiküldetésre. A vagyoni helyzetre vonatkozólag So­mogyi István társelnök és Kaubek Frigyes pénztáros adott tájékoztatót. A régi hát­ralékok rendezésére felhatalmazást adott az elnökségnek a választmány. A komáromi tűzharcos főcsoport a folyó évben is karácsonyi segélyben kívánja ré­szesíteni a rászorult bajtársakat, azért fel­hatalmazást adott az elnökségnek, hogy az anyagiak előteremtése céljából kérelemmel fordul a város tehetősebb polgáraihoz, in­­• tézményeihez. A havi összejövetelek, tagértekezletek ide­jét minden hó első vasárnap délelőtt 11 ólában, a hivatalos órákat pedig hetenkint egyszer, szombat délután 4—7 órában je­lölte meg a választmány. A tagértekezte­­teket, hivatalos órákat mindenkor a? Ipa­roskör Nádor utcai helyiségében tartja. Levél egy halotthoz!

Next

/
Thumbnails
Contents