Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-11-14 / 46. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1942. novetnbör 14. DUNAALMÁS Irta: Lenhardi György Ráfeküdni a baromfitenyésztésre, a tojás, tej, vaj, túró, zöldség és gyümölcstermelésre és komolyan — lélekben is — átállltódni az évről-évre nagyobb számban ideözönlő nyaralók befogadására, eltartására és megtartására. Téli foglalkozásnak fel kellene támasztani a népművészetet és a háziipart a gyárba nemjáró. itthon maradt lákósságnak. Hogy ez lehetséges, azt látjuk más fürdökőzségek példájából és gyarapodásából. Természetesen a községnek ilyen irányban kellene fejlődni, szépülni és még kedvesebbé válni. Almásnak mindene megvan hozzá: gyógyvize, Dunája, szép fekvése és környéke, könnyen hozzáférhetősége, jóindulatú barátságos magyar lakossága, viziútja, a túlsóoldallal összekötő motoros kompjárata, vasútja és az európai forgalomba belekapcsolódó országútja. Áz arany a porban hever, csak le kell hajolni érte! / A ma még fennálló problémák nagyrészt önmaguktól megoldódtak volna a szükségszerűség kényszerítő ereje folytán, ha az előbb említett viliatelepítési akció sikerül, így csak a lassú, fokozatos fejlődés adhat reményt a további időkre. Fejlődést tapasztalhatunk a közelmúltból is. mely nem annyira az uradalom áldozatkész kezdeményezésére, mint inkább az átalakuló külső és belső helyzetre vezethető vissza. lg}- jött létre a gyönyörű papi üdülő, mely teljes komfortosságával külön értéke Almásnak, illetve az uradalomnak. így épült fel pár évvel ezelőtt a modem üdülő-szálló is. A geszlesi járás kiváló főszolgabírója Kálmán' Rudolf — kinek szintén szívügye Almás fejlődése s elsősorban a kénesiürdő fejlesztése — lankadatlan buzgalmával és hivatali pressziójával annyira vitte a fürdő átépítésének az ügyét, hogy ez év nyarán az új 50 méter hosszú beton-úszómedencét át is adták a forgalomnak. A fürdőt tápláló kénes forrást 2 évvel ezelőtt megfúrták, beton-gyűjtőbe szorították, úgyhogy a forrás 1 percnyi vízhozama 1500 literről 1800 literre fokozódott. így a víz gyorsabb cserélődése folytán a füzdővíz tisztasága is fokozódott * A nyál' Almáson elég forgalmas. A háború előtti években a nyár első fecskéi a június második felében megjelenő ludovikások voltak, akik évről-évre pár hétre Almásra jöttek térképező gyakorlatra. Boldogult Nemeskuthy Dezső vezérkari őrnagy, a Ludovika Akadémia egykori tanárának ajánlására próbálták ki Almást a lu-t dovikások. Hogy a próba jól sikerült, azt abból láttuk, hogy hosszú éveken keresztül újra visszatértek és reméljük, hogy a háború után újra viszontláthatjuk őket. Hogy kellemesen érzik magukat itt az Almáson megfordult ludovikás tisztek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy sok közülük visszatér szabadsága egy részének itt töltésére. A Ludovika Akadémia egykori tanárai közül a háború kitöréséig itt láthattuk vitéz Madaras Béla tábornokot, vitéz Hindy Iván ezredest, vitéz Balsay László őrnagyot, Somlyódy Árpád őrnagyot és édesanyját, aki állandó nyaraló Almáson. Külön fejezetet nyitok az »ősnyaralóknak«, akik már hosszú éveken át újra és újra visszatérnek. Előttük említem meg a villatulajdonosokat, kik már ide-oda őslakosoknak« számítanak az idevalósiak mellett: dr. Bareza Ernő, hr. Bothmer Lilly, Börcsök Mihály, Csala Miklósék, özv. Dallos Istvánná Győry József, Határ Károly, Halász Gézáék, dr. vitéz Kálazi Sándorék, dr. Kállay Endráék, Kálnay Margit, Kozmaházy Kornélék, dr. Tóth-Kurucz János, özv. Lenhardt Mihályné, Lenhardt György, Liszkay Józsefék" Monet Lujzáék, Nagy Kornél, özv. Negró Gusztávné, Szabó Ferencék, Szilágyi Miklós, Szöllősy Imréék, dr. Tóth Károly, dr. Vécsey Kálmán, Yolenszky Gvuláék, Zemplényi Ernőék. Ösnyaralók (legtöbbje családostul értendő): Aloni Árpád, dr. Babó Tivadar, Balázs Béla, özv. dr. Belcsák Sándorné, dl-. Berky Miklós, dr. br. Bothmer Károly, dr. Brassoványi Sándor, dr. Édes Endre, Eyssen Irén, vitéz Feketehalmi CZeidner Ferenc, vitéz dr. Folthy László, Fetl Tibor, dr. Galbai Béla, Hell Anna, dr. Hiesz Károly, Jakab Tivadar, özv. Jakabffy Árpádné, dr. .Terem Aurél, Kiss Ödön, Kiszelv István. Kocsis Lajos, Kováts Barna, dr. Kováts Ferenc, vitéz dr. Kovásznay Béla, László Árpád, dr. Lini János, Moesz Miksa, iíj. Mátis István, Mészáros Pál, vitéz Nagypál György, Némethv Ella, Orosz József, Papp Sándor, dr. Hajsz Dezső, özv. Rajsz Mihályné, özv. Somlyódy Istvánná. Sónyi Hugó, dr. Soproni Géza, MILUS vegyileg fest, tisztit ruhákat KOMAROM Nódot-ulca 3. Telefon 202. AlapUtaioii 1905. Strasser Sándor, Schmoll Béla, Schreiber György, Szenes Antal, özv. Tóth Gyuláné. özv. Vargha Zsigmondné, Vár}- Jenő, dr. ... Bocsáss meg! A pósta nagyon késett Cfcak most kaptam a. .«gyászjelentésed! Nem mehettem el! Megbocsátod ezt Te! A gyászlapot vájjon ki címezte? Ki gondolt rám a temetés előtt?. . . t .. Emlékeden a feledés főkja szőtt S régóta nem fájt, ha csendes néma este Az emléked a lelkem fölkereste. Sajnáltalak, mint sárba hullt égboltot. Könnyem se hullt és így bánatot se oltott. ...Tehát vége, vége a bús tragédiának! Körülölelnek már a síri árnyak!.. . ... Emlékszel, mikor még, mint az oltár. Szent szelíd galambként fehér voltál! S örök hűséget esküdött az ajkad ... Ki hitte volna, hogy a kárhozatba hajthat A te csendes, hideg, józan véred. S a délibábot soha el nem éred?? ... Emlékszel még a lovranai partra? A víz tükrére? Siklott a ladik. A parton járók irigykedve mondták: »A boldogság ott ... a csónakban lakik!; .. .1 Emlékszel a sok, sok nyári estre? A tenger árja megtörött a parton. Esküdöztél: »Én várok magára S üdvömre mondom, az esküt megtartom!« ... Emlékszel a gyötrő délutánra? Elhitetve ittál pezsgőt, óbort, Hogy legyen erőd bevallani nékem. Hogy elhagysz, mert utolért a hóbort, A nagyzási hóbort. Esdekelve kértem: »Ne menj a fény után, ottan csak te égsz el!« De mentél. Snhogó selyem kellett, Autó. meg drága gyöngy, meg ékszer. Nyugalomba vonultain, otthagytam az iskolát. De úgy látszik, az jobban ragaszkodik hozzám, mert fel-felkeres s felidézi az olt töltött idők kedves, apró emlékeit. Visszahoz egy-egy kedves gyermekarcot, elémtár egy ragaszkodó, tiszta gyermeki lelket, s ennek most is tudok örülni. A múlt. napokban a vasútállomáson voltam. Egyszerre csak elém állt a kis Rozbor Jóska, aki bár elég kicsi még most is, de már meglett férfi, sőt katona,. Katona, még hozzá a javából: repülő. Ha visszagondolok rá, tisztán látom, hogy nem is lehet más. Mindig hasonló kérdések érdekelték. A kézimunkái is ezzel a gondolatkörrel voltak kapcsolatossak. Az iskolát elvégezve — polgáriba is járt — a motorszerelői pályát választotta, így aztán a iparostanonciskolában is találkoztunk. Gyakran elbeszélgettünk és boldogan láttam, hogy a gépszerkesztés nagyon érdekli, sőt szabad idejében maga is kísérletezik. Hogy ért a gépek nyelvén, azt is láttam. Veit — mint tanonc — egy ütödőtt molorbiciklit, amely csak mint ócskavas jelentett értéket. Ezt azután addig fúrla-faragta, míg egyszerre csak magához jött. A Deák Ferenc-utcán láttam rajta száguldani de úgy, hogy a hátam borzongott: nem fogta a kormányt. Szóvá is tettem neki ezt a merészséget, de csak mosolygott és így mentegetődzött: . -t— Nem kell engem félteni! Ismerem én a gépemet és tudok a nyelvén. Hát ez az a Jóska, akivel találkoztam most és akiről abból az időből, amikor a második, vagy harmadik osztályba járt elém, igen kedves emlékeim újultak fel. Nyirkos téli reggel volt. Valami sürgős dolgom akadt az iskolában, úgy, hogy hét órakor ölt voltam. Még mondhatnám sötét volt, akkor derengett. Nagy meglepetéssel láttam, hogy nem én vagyok az első. Az asztalom előtt, az első pad szélén, ott ül a kis Rozbor Jóska. Illendően köszöntöttük egymást s aztán dologhoz láttam. Verkóczy István, Vináry Ödön, dr. Wimhardt Gusztáv, özv. Zahajszky Jenőné és még sokan mások. Mielőtt lezárnám az ősnyaralók névsorát, idézem körünkből eltávozott két kedves barát, Tóth Félix és Rajsz Misi bácsi emlékét, kiknek kedves vidám szelleme köztünk él. (Folyt, köv.) ... A színpad vitt el, ez a nagy kerítő, Vonzott a taps, az ünneplés, a lárma. Szépen kozdődölt, grófok udvaroltak. ... A vége bús: tüdővész és a sírba vagy te már ma! .. . Autódat néha láttam futni! Abbáziába a villád be szép volt. . „. Este a tengerrel, ha összefolyt az égbolt. Az erkélyről szép szemed a messzeségbe nézelt! ... ; Egyszer nem volt hon a gróf, hogy lopja a mézet. Titokban írtál, ha egyszer fölmennék, Sír a lelked, bánt a régi tiszta emlék. Hazug a jókedved, Panaszkodni, sírni akarsz, csak menjek! ... Otthon senki sincsen. ...Kezem már ott babrált a kapukilincsen... De valami dac, hogy találkát megrontsa, Visszatartott »Mit hívsz to, Más szerelmének beteg roncsa!« ... És sohase beszéltünk ... ....Hervadni kezdtél, elhagyott a grófod. S a villának, autónak vége S egy csendes kis falunak bús csendjébe Egyre hervadtál, egyedül árván ... ... Sírodat nem jelzi büszke márvány Ott a csendes temető hegyen, De azért álmód csendes, szép legyen! ... Isten veled, kit elért az élet átkos árja... * ... Mondja gróf úr. a kedvenc virágból Küldött pír szálat a ravatalára? ... Baranya}' József. Úgy emlékszem, hogy a naplóimmal volt elintézni valóm. Ahogy dolgozom, észreveszem, hogy a kis Józsi folyton izeg-mozog s mindenáron magára altarja terelni a figyelmemet. Ránéztem. Erre kivág a kicsi táskából a pad tetejére egy szép, piros kiflit. Tetszésem jeléül bólintottam a fejemmel, — hogy' ez már valami! Erre benyúl a padba, kivesz még egyet és az első mellé koppantja. Erre már meg is szólaltam: aj ha»! Még jobban belemelegszik kis barátom és még két kiflit lett lei a padra. Ezt már meg is csodáltam és mondottam: no, ma nem lesz ebben az iskolában senkinek olyan tízóraija, mint neked. Dolgoztam tovább. Hogy ezalatt mi főtt a Józsi kicsi kobakjában, azt is megtudtam. i Nagy elhatározással felvett egy kiflit és clémtette ezzel: ezt meg egye meg maga! Megköszöntein és dolgoztam tovább. Józsi pedig — mint a jelek mutatták, — újjabb elhatározáson törte a fejét. Felvette: a még megmaradt három kiflit és elémtetle: egye meg mind! No. gondoltam, próbára teszem a tanügy nemes mecénását, nem utasítom vissza, majd meggondolja a dolgai s ha megszólal a gyomra, visszakéri. Nem így történt. Boldog volt, hogy nekem adhatott valamit és jelét sem mutatta annak, hogy az ajándékot visszakérje. A játék komolyra ment, s kezdeti nekem kellemetlen lenni. Most már én akartam a kiflit visszaajándékozni, de.Józsi egész ember volt már akkor is: amit egyszer adott, azt nem vette vissza. Szabódtain én eleget, hogy: nézd, Józsikám, milyen nagy az én pocakom és milyen kicsi a tiéd! Hogy én már nagy vagyok. nekem nem kell nőni, de te kicsi vagy, s eyrie a sok kiflire neked van szükséged, hogy te is nagyra nőjjél. Némi erőszakkal visszaraktam a kifliket a táskájába, de erre azután egy nem várt eset következett be. A kicsi sírvafakadt, Vendéglősök! Figyelem I Kereskedők! ROZSNYÓI IMRÉMÉ elsőrendű és olcsó borairól elismert bornagykereskedő Komárom, Klapka-üér 9. Raktáron tart kivaio minőségű hordós és palackos, hegyi és homoki borokat nagy választékban! Palackozást vállalom! Győződjön meg minden vétel-kényszer nélkül! | Szak érlő személyzeti Pontos és figyelmes kiszolgálás! Rozboi Jóska kijött hozzám, átfogta a nyakamat és ezt súgta a fülembe. — Tudom, azért nem fogadta el a kifliket. mert szegény vagyok. Ezzel azután úgy szívenvágott, hogy én is majnem sírvafakadtam. Fogtam a táskát, kivettem egy kiflit s igyekezettel ropogtattam. Faxom volt! Láttam, bog}’ a kicsi Józsi szája is az enyémmel együtt mozog, vagyis: ettünk. Hát ilyen emlékeim újultak fel Jóskám, hogy veled találkoztam. De boldogan láttam, hogy lényegében nem is változott a kiflihistória óla semmi más, minthogy én a javakorabeli férfiúból immár öreg ember lettem, a kis Józsiból pedig, a pöttön Józsikából pedig deli, szép katona lett. Hát így van ez: ha mi öreg tanítók otthagyjuk az iskolát, eljön az utánunk. Azután az idő szépen eltakar sok mindent és csak a Józsikák kiflijére, hűséges szemére, simogató kis kezére emlékezünk . . . Árendás József nyug. tan Tűzharcosaink a nemzetvédelem és a bajtársi közösség szolgalatéban Az Országos Tűzharcos Szövetség K >máromi Főcsoportja folyó évi november hó 8-án, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel az Iparoskör Nádor utcai helyiségében népes választmányi ülést tartott S u 1 a c s i k Lajos ny. szv. főtanácsos elnöklésével. Napirend előtt Somogyi István tank. kir. főigazgatósági szakelőadó, a főcsoport társelnöke meleg bensőséges szavakkal üdvözölte a komáromi tűzharcosok nevében S u 1 a c s i k Lajos egyesületi elnököt abból az alkalomból, hogy rendkívüli nagy teljesítményű közéleti munkásságát a Kormányzó Ur Öíőméltósága Legfelsőbb Elismerésben részésítettje s a magas kitüntetést vitéz Nagy Nándor főispán a felszabadulás évfordulóján megtartott városi díszközgyűlésén ünnepélyesen átadta. A választmány lelkesen ünnepelte és jókívánságokkal halmozta el szeretve tisztelt elnökét. Elnöki megnyitójában S u 1 a c s i k Lajos ny. szv. főtanácsos elsősorban is meghatva mondott köszönetét a szeretetnek spontán megnyilatkozásáért és Ígérte, hogy a jövőben még fokozottabb erővel igyekszik a közért s elsősorban a tűzharcosok javáért dolgozni. Majd keresetlen szavakkal utalt a bajtársi közösség síkján végzendő munkák nagy jelentőségére, melyek ma különösen sorsdöntőek. Titkári jelentésében Zsolnai Bélapolg. isk. tanár adott kimerítő hü képet. A rendkívüli időkben is, amikor többek közötti vezénylőtisztünk: Reviczky Sándor vármegyei főlevéltáros is harctéri szolgálatot teljesít, a főcsoport érdemleges munkát végzett a nemzet, a társadalom, a tűzharcos érdekek szolgálatában. A titkári jelentés kapcsán P a t h ó Gyula ig. tanító, lapszerkesztő a m. kir. nemzetvédelmi propaganda minisztériumhoz tartozó Nemzetpolitikai Szolgálat központi kiküldötteinek tá jékoztató előadásait ismertette, dr. Polony Béla kórházi főorvos a most dúló háború tűzharcosainak a Tűzharcos Szövetségbe való beszervezését szorgalmazta, Somogyi István polg. isk. igazgató, szakelőadó pedig megörökíteni kívánja a komáromi tűzharcosoknak a felszabadulás történelmi eseményeivel kapcsolatos értékes nemzetvédelmi szereplését. Igen értékes visszaemlékezéseket elevenített fel maga az indítványozó és Szokolóczy József hajógyári tisztviselő. A választmány hálás elismeréssel vette tudomásul Zsolnai Béla titkári jelentését a hozzászólások eredményeként: a) a Nemzetvédelmi Szolgálat ellátásával Zsolnai Béla titkár mellé Somogyi István társelnököt, Pathó Gyula és dr. Polony Béla választmányi tagokat bízta meg; b) elhatározta, hogy a második világháború tűzharcosainak a Tűzharcos Szövetségbe való beszervezését az alapszabályok és a fennálló rendeletek értelmében különösen szorgalmazni fogja; e) felkérte Pathó Gyula lapszerkesztő választmányi tagot, hogy a tüzliarcosok ügyeinek állandó napirenden tartása céljából a sajtót állandóan tájékoztassa, egyben megbízta, hogy a felszabadulás idejéből a komáromi tűzharcosok szereplésére vonatkozó adatokat gyűjtse össze. « Örömmel értesült a választmány, hogy az érsekujvári testvér tűzharcos főcsoport november 15-én zászlót avat. A komáromi főcsoport az ünnepélyes zászlóavatáson.képviselteti magát, szeget ver a zászlóba, dr. Polony Béla vezetésével küldöttséget szervez^ kiküldetésre. A vagyoni helyzetre vonatkozólag Somogyi István társelnök és Kaubek Frigyes pénztáros adott tájékoztatót. A régi hátralékok rendezésére felhatalmazást adott az elnökségnek a választmány. A komáromi tűzharcos főcsoport a folyó évben is karácsonyi segélyben kívánja részesíteni a rászorult bajtársakat, azért felhatalmazást adott az elnökségnek, hogy az anyagiak előteremtése céljából kérelemmel fordul a város tehetősebb polgáraihoz, in• tézményeihez. A havi összejövetelek, tagértekezletek idejét minden hó első vasárnap délelőtt 11 ólában, a hivatalos órákat pedig hetenkint egyszer, szombat délután 4—7 órában jelölte meg a választmány. A tagértekezteteket, hivatalos órákat mindenkor a? Iparoskör Nádor utcai helyiségében tartja. Levél egy halotthoz!
