Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-10-03 / 40. szám

2. oldal KOMÁROMI LAPOK 1942. október 3. Előzetes letartóztatásba helyezték Kollár Vilmost, aki 60 f-érl árusította a tejel lé. Fórumnak vélték ezt a helyet, ahon­nan el lehet kiáltani a keserűséget. A nép seregestül özönlött nyomukba. S kiálltak. Valóban: el is kiáltották a ke­serűséget. Vele együtt az utat, amely felé menni kell. Nem akadt, aki vitába eresz­kedett volna velük. Az igazságuk olyan |nagy volt. S ott tartottak már, hogy győznek. A győzielmüket nem valami vi­lágrengető, vagy országotrengető ered­ményben vélték. Csak a tiszta gondolko­zásban, az öntudatra ébredésben, a hi­bákra való rádöbbenisben. Tudták, hogy szüksége van erre a komáromi társada­lomnak. A társadalom lelke megrokkant, Káoszban vergődött. Nem találta az utat, amely a kibontakozáshoz vezethetett volna. Ekkor torkukra forrasztották a szót, A szándék, amely a város falait feszí­tette már s kivitte volna őket’ a faluba, amely süketen és vakon lebzselt a csal­lóközi sár tenger mélyén, — elsikkadt hin télén. A népnek, a parasztnak, aki vá­gyón leste jelentkezésüket, csalódnia kellett. Kocsijuk kereke már itthon sár­­tara gadt — a komáromi jtaszteren. Azóta ismét csend van. Közben meg­ritkultak a fiatalok, többeket közülük ^messze szólított a haza. Akiknek ez a sors jutott, bizonyosan új értelmet talál­tak életüknek odakint. Azok azonban, akik itthon vannak még, hallgatnak. Az órát várják, amelynek el kell érkeznie —­­|ű számukra. • Helyes-e ez a hallgatás s ez a tétlen várakozás? Ne feleljünk a kérdésre nem­mel, mert azt kellene utána kérdeznünk nyomban: akkor ki felelős a hallgatásért s tétlen várakozásért ? ... Egy cikkből kell idéznem. Sinkó Fe­renc, cikkéből, amelyet az Uj Életbe írt s amely éppen ma, október 4-ikének elő­estéjén került a kezembe. Mintha csak a komáromi évfordulóra írta volna : »Mindig voltak emberek, akik lenézték az utánuk következő korosztályokat s fel­háborodtak, ha fiatalabb ember nyilt vé­leményt, vagy éppenséggel bírálatot mert mondani. Semmi szándékom, hogy ge­nerációs problémát feszegessek itt. De vannak nálunk emberek, akik azt hi­szik, hogy a gondolkodás csak attól az évtől fölfelé jogos és megengedett „‘mely­ben ők vannak. Hozzájárul ezekhez még a másik nagy csoport, amely nálunk mű­ködik: azt hiszi, hogy gondolkozni csak az ötödik fizetési osztálytól kezdve sza­bad. Aki a fiatalságnak meg akarja til­tani a szabad véleménynyilvánítás jo­gát, önmaga ellensége. A fiatalság el­hagyja azokat az eszméket, melyekért élt és küzdött. Régi problémája a keresz­tén y nevelésnek: az eszmék oktrojálása és tölcséren való töltése. Akik így akar­ják a következő nemzedéket nevelni, te­herré teszik számára azt, aminek édes­nek kellene lennie s meggyűlöltetik vele azt, amit szeretni kellene. Főkép pedig: elveszik a következő nemzedék küzdö\ képességét az eszmékért...« Azoknak küldjük ezt az idézetet, akik az október 4-iki gondolatot kézlegyintés­sel intézték el annakidején, s akik, habá­raikon ülve, ma is gáncsolói a, fiatalok igyekezetének. Essék le végre a hályog a szemükről s mérjék fel azt az új, nagy távlatot, amelynek birtokáért a komám­­mi ifjúság is harcolni tud s harcolni is akar. Komárom közvéleményét Hosszabb ideje foglalkoztatja az a felháborító visszaélés, amely a tej árusításával kapcsolatban fo­lyik. A hatóságnak tegnap sikerült végét vetnie egy ilyen manipulációnak. A komá­romi kir. ügyészség előzetes letartóztatásba helyezte Kollár Vilmos tejüzem-tulajdonost, aki 60 fillérért árusította a tej literjét. Kollár már szeptember hónapban hangoz­tatta. hogy október elsejétől nem ad te­jet többé. A kisfogyasztóknak nem adóit tejet, még azokat is elutasította, akik számára orvosok, vagy a Zöldkereszt utalta ki a tejet. A legíelháborítóbb elutasításban azok részesültek Kollár részéről, akiknek csa vasárnap, szeptember 27-én dél­előtt 11 órakor tartotta ülését a Majláth­­iskola egyik osztálytermében. Az ülés a »Christus vincit« kezdetű jelige e'ének­­lésévcl vélte kezdetet, majd Kállay Endre eh', elnök köszöntötte a megjelen­tekéi. Jelentene, hogy az AC központja mint minden évben, ezidén is megküldte a nagytanácsnak a küszöbön álló akciót, év munkaprogramjai, amelynek fő irány­elve: családmentés — némzetmentés. Igen fontos kérdés ez, — hangsúlyozta az el­nök, — úgy egyházi, mint nemzeti szem­tejet vendéglősöknek és kávéliámkniak szál­lította. Aki drágállotta a 60 filléres árat, azoknak kereken kijelentette: nincs tej! A vaj kilójáért 15 pengőt követeli. Komárom közönsége örömmel“ és megnyugvással ér­tesül Kollár Vilmos előzetes letartóztatásá­ról és reméli, hogy az eljárás után, ame­lyet teljes szigorral folyamatba vett már az ügyészség, elnyeri méltó büntetését. A terhelő bizonyítékokat seregeslől szol­gáltatják ellene a rászedett, visszautasított emberek. A komáromi magyar élet parti­zánja, hisszük, lakolni fog merényleteiért. A kir. ügyészség a legnagyobb örömmel látja azokat, akik újabb adatokkal támaszt­hatják alá Kollár Vilmos bűnösségét. egyes pontjait, amelyeket a nagytanács beható tárgyalás alá vett. Elliatározia a nagytanács, hogy október utolsó vasár­napján »hadigondozó vasárnapot« rendez, amelynek bevételét a hadbavouultak hoz­zátartozóinak segélyezésére fordítja. A műsor összeállítását a kulturális szak­osztályra hízták. Kimondta a nagyta­nács, hogy a bajtársi szolgálatba is fo­kozottabb mértékben belekapcsolódik s mozgalmat indít a családi pótlékok eflemeiése érdeké­ben. . hozzátartozója a harctéren küzd. Kollár a A komáromi Katolikus Akció megállapította ezévi munkatervét A komáromi Katolikus Akció iiagyianá-Be kell jelenteni felszabaduló katonai bérlakásokat A m. kir. minisztérium 508/42. M. E. szám alatt rendeletet bocsájtott ki a ka­tonai bérlakások tárgyában. E rendelet szerint ha olyan lakás bérletét, amelynek bérlője a honvédség vagy csendőrség hi­vatásos állományában tényleges szolgála­tot teljesít, megszüntetik, a bérbeadó kö­teles a lakás mcgüreseclését a felmondás­tól, illetve a bérleti szerződés megszünte­téséről nyert értesüléstől számított 3 nap alatt a lakás pontos címének és annak megjelölésével, hogy a lakás éves, vagy havibérlet, az állomásparancsnokságnak ajánlóit levélben bejelenteni. Az állomásparancsnokság évi bérletnél a bérnegyed első hónapjának utolsó nap­jáig, egyéb bérletnél az értesülés vételétől számítolt 8 nap alatt köteles értesíleui a bérlőt, hogy a lakást katonai vagy esend­őn személy részére kívánja-e fenntartani. A bérbeadó a parancsnokság állal kijelölt személy­nek köteles a lakást bérbeadni. Ha azonban a megállapított határidő alatt az állomásparancsnokság nem nyilatkozik, a bérbeadó szabadon bérbeadhatj t a la­kást. Ha a parancsnokság a bérleti időszak végéig nem jelöli lei a bérlő személyét, vagy a kijelölt személy a bérletet a kö­vetkező időszak végéig igénybe nem veszi, ugyancsak szabadon rendelkezik a bérbe­adó a lakással. Késedelemből, vagy alacsonyabb bérösz­­szeg kikötése esetén a kincstár köteles a bérbeadó kárál megtéríteni, ez azonban nem lehet magasabb a bérleti időszakra eső bér összegénél. pontból. Háborúban élünk s az ebből folyó hely­zet különleges feladatokat hárít a Ka­tolikus Akcióra. Az elnök részletesen ismertette a program A csecsetnővédelem terén is a mostani helyzet javítójára törekszik. Az általános családvédelemre vonatkozó programpon­tok megbeszélése után a nagy érdeklő­déssel kísért nagytanáesi ülés végétért. Magy órisn Madáron s odakint Oroszországban... A faldmívelésügyi miniszter távirati úton juttatott házhoz és földhöz egy harcoló honvédet ’ Elismerésreméltó az a gondoskodás, amely hivatalos tényezők részéről is minduntalan megnyilvánul harcoló hon­védéin k irányában. Ennek egyik legszebb példáját Bánffy Dániel báró földmíve­­lésügyi miniszter adta, de egyúttal a Ko­máromban székelő Kisalföldi Mezőgazda­­sági Kamara is, amely szintén sziveügyé­­nek tekinti azoknak sorsát, akik távol az ország határaitól küzdenek a szebb ma­gyar jövőért s akiknek most nincsen mód­jukban, hogy itthonhagyott hozzátartozó­ikról közvetlenül gondoskodjanak. Az egyik Oroszországban küzdő honvéd Alakulat parancsnoka levelet írt a Kis­alföldi Mezőgazdasági Kamarának, amely­ben arról értesíti, hogy egy derék embere, Hiros Sándor ínadari honvéd családját október elsejével, a földbiriokrendezés so­rán ki akarják lakoUatni lakásából, amely volt szlovák lelepcsház. Az illető parancs­nok a Mezőgazdasági Kamara közbenjárá­sát kérte, legye valamiképpen lehetővé, hogy H iros honvéd családja egyelőre bent maradhasson a házban, addig legalább, míg maga intézkedhetik családja sorsa felől. A Kamara azonnal meg is telte a szükséges lépéseket, táviratilag kérte báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter jóindulatát. A miniszter azonnal színién táviratilag értesítette a Kamarát, hogy rendelkezése értelmében Iliros Sándor családja benn maradhat eddigi lakásában, sőt nemcsak benn maradhat, hanem az illető házat Hírős Sándornak juttatja a hozzávaló 2 ka”, hold szántófölddé! együtt. A miniszter rendelkezéséről tudomást szerzett már a szegény Iliros Sándor hon­véd családja s képzelhetni, milyen nagy az- öröm most a madar-újpusztai kis telepesházban; De örömet szerzett a leg­főbb rendelkezés minden bizonyára oda­kint a fronton Hiros Sándornak is, aki ezulán még fokozottabb kötelességtudással s vitézséggel küzd a magyar ügyért, tudva, hogy itlhonhagyolt családja felől nyu­godt lehet. Édesanyák ünnepe a városházán Egyszerű, de egyszerűségében is ma­gasztosan szép ünnepélyt rendezett Ko­márom város Nép- és Családvédelmi Alapja csütörtökön délután a sokgyerme­kes komáromi édesanyák tiszteletére. A városháza dísztermét megtöltötte a kö­zönség, amelynek soraiban képviselve lát­tuk a város minden társadalmi rétegét. A tizenöt könnycsarcú, fejkendős édes­anya, akik összesen 173 magyar gyermeknek adtak életet, az első széksorokban foglaltak helyet. A Magyar Hiszekegy elmondása után Alapy Gáspár polgármester köszöntötte szívéből az ünnepeiteket, majd Óla fson Piacid bencéslanár, a komáromi hadikór­­házak tábori lelkésze mondáit lélekbe­markoló ünnepi beszédet. Az új, szentebb Európa hódolatát s tiszteletét tolmácsolta az édesanyáknak, akiknek hősi önfeláldo­zása elölt térdhajtó szívvel kell meghajolnia mindenkinek, mert a legnagyobbat, leg­szentebbet adták: szenvedésükkel, fájdal­mukkal »Példát mulattatok s megszégye­nítettétek a társadalomnak azokat a szrny­­nyeil, — mondotta — akik a gyermekál­dástól irtóznak s elitéinek titeket...« Két kis leányka szavalt ezután az anyai szívről, majd Alapy Gáspár polgármester a belügyminiszter megbízásából átnyújtot­ta az édesanyáknak a jutalmakat s ki­tüntetéseket. 50—50 pengőt és érmet ka­pott Bölcs kei Dánielné, D é k á n y Fe­­rencné, J a li k ó Gyuláné, özv. Póló-V endéglősők­es Szives tudomásul 11. sz. alóli kereskedők figyelmébe! adom, hogy Kmárombim, Eäivös-u!ca bomagykereskedóst létesítettem. Nagy vélcszíék elsőrendű balatoni, hegyvidéki, úgyszintén homoki borokban. Jutányos árak! Pontos és figyelmes kiszolgálás! 573 Szives pártfogást kérve, vagyok teljes tisztelettel BAKÁCS BÉLA bornagykereskedő Tessék a borpincémet megtekinteni! c z i k Miliátyné, özv. Prezneczky La­­josné, özv. Rózsa Antalné, Szeder Józsefné, Boros Mihályné, özv. Fülöp Vencelné és özv. Kerekes Jánosné. Éremmel tüntették ki Csizmadia Mí­­hálynél, L c n g y c 1 Sándornál, Kővári Flóriánnál, Lencse Gyulánál és On­­b á n Istvánnét. A legtöbb gyermekes édesanya Kővári Flóriánná, aki 16 gyermeknek adott éte­lei. ..A MI BETEGEDIK..." Legutóbbi számunkban megírtuk, nmkil egy kis polgárista leány ajkáról HaHot­­tnk; »A mi betegeink azok a sebesüllek, akik a mi i .ko’ánkbaii, a mi ;an(rrmeinfc­­ben fekszenek«. Következésképpen tehát »nekünk« kell róluk gondoskodnunk, — tartja a józan ész igazsága. Azóta ez a gondolat egész mozgalommá fejlődött s nap-nap mellett a legszebb eredményeket termeli. Csak néhány napja, hogy egy sebesült­­vonat érkezésével benépesült a bencés­­gimnázium súlyos sebesültek számára le­foglalt vadonatúj tornai érnie. Még soha nem tornászlak oil. de a kis bencés diá­kok és diáklányok máris a »mi betege­ink«-11 pk tekintik azokat a sebesüli hon­védekéi, akiknek fájdalmát és szenvedéséi az iskolából minden lízpereben, legalább is ah'akon kérésziül lálhalják. Dr. Doh­­rovich Ágoston bencés igazgatóhoz szinte egyszerre kopogtattak be az alsós és fel­sős diákleánykák és diákok, hogy apró ötleteikhez, a sebesülteken segíteni akaró szrreV.ük la'átékonyságálioz az igazgató­ság engedélyét és beleegyezését kérjék. Nemcsak engedély, liánéin a legeljpsebb támogatás melleit járták az-'án végig a Vlfl. esz', leányok az osztálytermeket a »szigorú paranccsal«: holnapra mindenki hoz valamit a »mi sebesüli jóink részére. Hagy mi mindem gyűli össze erre, ne­héz volna elsorolni. Talán csak a sz?re­­tetcsomagok rejlett zugai regélhetnének róla teljes pontosságig. 1 Ped g szinte min­den kis csomagba belesúg ák: még ho­zunk majd máskor is. Egyelőre »gyors­­segélykén!« íejenk'n! 189 100 darab ci­gareítát osztottak ki. — Komáromi Ben­cés Diákok! Tudjuk, nem dicsére ért l:t­­letek mindezt.. Nem is dicsérünk titeket. Hazafias esclckrdel voli. Földi jutalmatok érte a szenvedő magyar szírek hálás do­bogása lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents