Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-07-18 / 29. szám
1942. július 18. KOMÁROMI LÁPOK 3. oldal. Riport a gereeseiavatásról, amelyet a legelső magyar főpap Imádsága kisér Gerecse, július 17. Kiküldőik munkatársunktól) Jómesszire lehetünk már Felső vadácstól, ettől a pöttöm, gerecsealatti majortól. A tehénbőgés, koloinpszó, meg a kuszák kainpálásának zaja rég elhalt mögöttünk. A gazda, akinek a vendégei vagyunk, azt mondta, az első kaszasuhintásig van még egy kis időnk, pislantsuk meg hát :>duföntről« az öreg Dunát, amelynek a partjáról ily en messzire vetődtünk ... Keskeny gyalogösvényen ballagunk z erdőben, a hegyoldalon fölfelé. Nyolc óra is lehet már, de csak pirinyóka villanásokból sejtjük itt, hogy a szelíden himbálódzó lombok fölött teljes pompájában ragyog a nap. Az ösvény szélén a vadhajnalka még mindig szundikál s hiába csilingel fölötte a harangvirág, rá se hederít a jószándékú ébresztőre. Csak á patak nótázité már vígan, frissen, bob ókás bukfenceket hányva a -sziklákon s a fülemile. csattog kitartóan, mint akinek meg se kottyant az éjszaka. Egyszeresük A fák “rzsei ° , , zott ránkmoso világ könkmosolyog OSSQg a fe!hőte!en júliusi támad ég orcája-Párperc ÍU///UU s ggy napsütötte tisztáson találjuk magunkat. Rohanvást futunk a legmagasabb pontjára. Valami végtelen-nagy meghatottság fog el bennünket. A fák lombjai fölött, messze-messze, a mélyben, szemünkbe ötlik a Duna csíkja s szinte könnyeken keresztül látjuk már egy kicsi falu elmosódó képét. Istenem, hányszor merengtünk el onnét, a kedves, vén folyam partjáról, abból a kicsi faluból errefelé! Hányszor álmodtunk ott tündért meséket erről a nagy hegyről, amelynek tetején állunk most s amelyet kékre festettek álmaink onnan a nagymesszeségből ! Lám, mivé lett az álom. A kék Gerecse zöld most s annak a kicsi falunak a lombjai váltak kékké... Milyen különös.az ember. Csodákat álmodik néha, s nem is sejti, hogy ha pár kilométert gyalogolna, meggyőződhetnék — a valóságról. De indulnunk kell vissza. Lent, a hegy lábánál, azóta \ állukra kapták a! gereesei magyarok a kaszát s indulnak, hogy lássák: mikép teljesedett be a remény. S mi is azért jöttünk ide, hogy tanúi lehessünk a remény beteljesedésének. Nem azon az úton indulunk, amelyiken jöttünk. Kissé meredekebi) ösvényen ereszkedünk lefelé, amely, keletnek visz inkább. Vagy negyedórát bandukolhatunk már, mikor a hegy oldalában ismét egy tisztásra; érünk. A tisztáson en;dfes’ szürkére festett kasegy téfy. A tetején tor-1/n c/óhi nyoeska. Olyan, mintríUol cly tündérkezek építették volna. Nem messze a kastélytól csöppnyi kápolna. Csodálkozva állunk meg. Ki lakhatik itt a rengetegben? Ki az, aki ennyire közelebb ker ülhetett máris a mennyországhoz s akinek az imádsága innét a hegyikápolnából hamarább juthat az égbe, mint más szegény halandóé? Nem kell, hogy feleljen a kérdésünkre valaki. A kastély felől vezető úton, az óriási tölgyeki s bükkfák alatt egy magastermetű, pirosreverendás pap közeledik. Lassan jön, ballagvást, magába feledkezve. Illetve Ián az imádságába, mert a kezében könyvet tart. Vastag breviáriumot. Ahogy közeledik, egyre hangosabban dobog a szívünk. Az arcunkra forróság suhan. Ha POLÁK-nál 38l fesitet és tisztittat tökéletes' munkát kap! Függönyök tisztítása és rámázása! KOMÁROM 1. Rákóczi Fcrcnc-utca 21 sz. termés Megismerjük a papot. Sérédy Jusztinján, Magyarország bíboros hercegprímása közeledik felélik .. . Szinte hangtalanul, rebegve szökik ki ajkunkon a köszöntés: - Laudetur Jesus Christus... Egy pillanatra megáll. Riadtan tekint fel a breviáriumból, de mikor a szelíd tekintete találkozik a mi tekintetünkkel, hangosan, csengő hangon feleli:-- In aeternum, ámen! Bő lesz gondoljuk, miközben . lefelé,igyekszünk a völgyü gereCSei be. Magyarország első főpapjának imádsága kíséri itt a magyar kaszák suhanását... Vezetőnk elmondja, hogy Ö- eminenciája minden nyáron pár hetet tölt a kastélyban, teljesen elvonatkoztatva magát a külvilágtól. Senkit sem fogad, csak imáinak s könyveinek él. Délelöttönkiiit szobájába vonul s dolgozik. Reggelenkint s délután hosszú sétákat tesz az erdőn, sokszor egészen a hegy lábáig is elmegy. ' Szinte észre se vesszük, már lent vagyunk Felsővadácsban. Az aratókkal már szemközt találkozunk. Jönnek, szép libasorban, a búzatáblák szélén. A férfiak vállán kasza, a lányok kezében sarló. Valami kétszázötven-háromszáz hold szántóföld terülhet el itt közvetlenül a Nagy-' gerecse alatt, az erdő szélén. A terület legnagyobb része búza- meg rozsyetés. Az aratógazda megáll végre az egyik búzatábla végén, leemeli válláról a kaszát. Egy pillanatig felnéz az égre, mint aki tudja, hogy onnan felülről rászegeződik most egy Tekintet... Valami kétszáz méternyire lehetünk a tenger szintje lelett. A napsugár csókja talán itt a legszerelmesebb s olyan vadul, perzselően égeti a búzatáblákat, hogy a kalászokból úgy csurran ki nyomában a szem, akárcsak a szeretője csókjától meggyötört leány ajkából a vércsepp ... A gazda lehajol, felvesz egy kihullott búzaszemet, a fogai közé kapja. — Megérett . . . mondja, mintha az »Uram nem vagyok méltó«-t mondaná szentáldozáskor. — Isten segíts! —- hangzik kórusban a legények, lányok ajkáról. r Dől a rend, kévékbe'gvü. lik az áldás. A férfiak suhannak arca ragyog, a lányok n Is st Q "yrí Is aj's®n felcsendül á nóta. U ftUáXlíA Százszorosán veri vissza a .nótát a Gerecse, fönt a magasban kispacsirta trillázik, az árokháton • tücsök hegedül. Zeng az egész tájék. A gazda zsuppkötélbe szorítja az első kévét, beleszúrja a vasvillát s magasra émeli. — Hála Istennek, — mond ja, — ilyen nehéz régen volt már a búzakéve... Estefelé jár már. A nap korongja lebukott a hegyek mögött s talán a Dunában fürdik azóta. A Gerecse tetején fent ragyog a hold s színezüsttel önti be az erdőt. Az aratók leteszik a kaszát s megpihennek kicsikét. De megint feláll a g'azda s indul a szétszórt, bekötött búzakévék felé. A többiek utána. Kezdődik a keresztezés. Némán,1 hangtalanul végzik ezt az ara, tók. Mintha ez volna az esti imájuk .. . Az erdőszélen halk nesz támad. A bokrok fölött megjelenik egy őzike-fej. Aztán még egy. Zörren a bokejr s előlép mind a két őzike. Fiatalkák még, csodálkozó tekintetüek, de azért jönnek. Egyre közelebb jönnek, az első búzakereszthez. Pár lépésnyire dolgoznak csak a gereblyéző lányok, de nyugodtan szaglásszák a friss áldást. Isinél zörren a paraszt. Az őzek felfülelnek, aztán mint a nyíl: suhannak keresztül a tarlón. — - Vaddisznók jönnek! — súgja az egyik legény, de mosolyog. Csakugyan: a bokrok közül egy hatalmas vaddisznó csörtet elő. Nyomában vágy hat kicsike, alig-tipegő, csíkos malacka. Ahogy a tarlóra lepnek, felsikít az egyik. — Csacsika mondja az egyik leány, — megszúrta a tarló ... Senkise riasztja el az özeket, senkise bántja a vaddisznókat. Azok is az új termésre kíváncsiak s annak örülnek. Ilyen békességben folyik a gereesei aratás; hmelvet a legelső magyár főpap imádsága kísér,' ott tent, a hegy tetején ... Nehéz Ferenc. I tic», a QywnekekMU ODOL fogpéppel kell fogaikat ápolni. ék ODOL fogpép megőrzi a fogak szépség# és ft egészségét. ODOL fog pép MAGYARORSZÁGI ODÖLMÜVEK R. T. BUDAPESf Felkérés Komárom város társadalmához sebesült katonáink érdekében A városunkba érkezett s a helyőrségi kórházban ápolt sebesültek iránt igen nagymérvű érdeklődés és szeretet nyilvánult meg. Csaknem minden órában érkezik közvetlenül hozzájuk rgy-egy élelmiszercsomas*, hűsítő ital, fagylalt, slb. Hogy sebesüll jehik ne csak az e.’ső napokban érezzék a ham s a város társadalmának irántuk érzett nagy liá'ájá*, az adományok rendszeres átadását tartom kívánatosnak, mellyel lehetővé válik, hogy sebesüli jeinkiielü minden napra jut egy kis figyelem a társulatom áldozatkészségéből. Mindezek figyelembevételével arra kérem Komárom város áldozatkész közönségé', hogy a sebesülteknek szánl adományát a Vöröskereszt elnökségéhez (Városháza, I. cm., Polgármesteri Titkári Hivatal) eljuttatni szíveskedjék. Én gondoskodni fogok arról, hogy az adományokból hős sebesültjeink minden nap kapjanak megfelelő mennyiséget. — Adományozni lehet: könnyű süteményfélé*, kekszet, cukorkák«*, hűsítő italokat (szörpöket),erős boroka*, konyakot, cigaretta', levelezőlap«', levélpapírt, ceruza*, vagy ezek beszerezhetéséhez pénzadományt. Az egvik sebesült azt íria haza, szerezzenek részére valahol ruhái, cipőt és fehérnemű*, hogy ha felgyőgyu', haza tudjon menni. Nincs ruhája. Ezt a kérést is legyen szabad a város k<L zönségének szíves jóindulatába és figyelmébe ajánlani. Az eddigi áldozalkés si^r! I 'gliá ásahb köszönetét mond és a további adományok fenti kérés értelmében leendő eljuttatását kéri: ALAPY GÁSPÁR polgármester, a kont á «mi vöröskercszt-a á'asztaiány elnöke. PANNÓNIA SZÁLLÓ Budapest, Rákóczi-ut 5. Központi fekvés. Korszerű kényelem. Egyágyas szobák 6 P-től 12 P-ig, kétágyas szobák 9 P-től 18 P-ig. Éttermében Veres Károly és cigányzenekara muzsikál. (638) Elismerten kiváló konyha. Polgári árak! Régészeti ásatások Szőnyön és Almásfüzitőn Gazdag vaskori, szittya és római leletek Almásfüzitő és Szőnv község határában gyárakat építenek és a földmunkálatokat már el is kezdték. A budapesti Nemzeti Múzeum vezetősége e földmunkálatokhoz tisztviselőket küldött ki, hogy az előkerülő régiségeket megmentse az elkallódástól és hogy a földmunkálatokat régészeti szempontból irányítsa. Hiszen köztudomású, hogy Szőnv község határában, sőt azon túl is feküdt Brigelio, nagy római katonai és polgári város. Gazdag leletek eléggé bizonyítják ezt. Sőt. amikor Mária Terézia a Szőnv, Füzitő, Tata határában elterült belvizeket lecsapol.tatta, a lecsapolást végző Mikovinyi Sámuel cs. és kir. őrnagy, mérnök 1747 .márciusában beadott jelentésében még sok római épületet említ és ezenkívül a hatalmas vízvezetéket, amely Tatáról vezette a friss, egészséges vizet a. brigetioi táborig. Említi még a kockakövekkel kirakott hatalmas töltést is. * amelv Brigetionak vízzel való megvédéséhez volt szükséges. A föld felett még megmaradt falmaradványokat aztán .szélhordta a nép, beépítette. A szőnyi Gvürky grófék hatalmas magtára is jórészt ilyen római kövekből épült. Ma már a föld színe fölött nincsenek falmaradványok. A Nemzeti Múzeum tehát nagyon helyesen cselekedett, hogy az ottani földmunkálatokat figyelemmel kísérteti, mert leletek biztosra vehetők. Dr. Radnóty Aladár múzeumi segédőr vezetésével az alábbi régészek működnek Szőnyön és Almásfüzitőn: dr. Bottyán Árpád múz. gyakornok (Budapest), dr. Foltiny István egyet, tanársegéd (Szeged), dr. Barkóczv László egyet, tanársegéd (Budapest), Lauf) Emil és ifj. Alföldi András budapesti egyet, hallgatók. A íüzitői határban találtak is régiségeket a vaskorból, és szittya emlékeket, amelyek azt bizonyítják, hogy á szittyák, akik Kr. e. 500 évvel szerepeltek különösen Európában, hatásukat a Duna mentén is éreztették. A szőnyi határban á földmunkálatoknál sok római régiséget vetett föl. az ásó. Különösen sírleleteket'találtak sokat. \ olt alkalmunk beszélni az ásatásokat vezető Radnóty Aladár ismert régésszel, aki azt mondotta, hogy a munkálatok hoszszabb időt vesznek igénybe és hosszabb ideig tartózkodnak Szőnyön és Almásfüzitőn. Jelezte, hogy szabadidejükben kerékpáron kirándulnak Káva pusztára és ott lehetőleg kutatóárkot vágnak, hogy az eddig ott talált leletek idejét és származását megállapítsák. (bj)
