Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-07-18 / 29. szám

4. oldal

KOMÁROMI LAPOK

1942. Július 18.

A VESZTŐHELYTŐL AZ INTEBNÁLÓ TÁBOBIC

(Egy »»agyar újságíró éltis ■ csah msgsiállás alatt)

Irta: dr. Baranyay József.

(XI. folytatás.)

»Az idő itt lassan múlik. Összes szórakozás a séta volna, de az idő rossz, esős, hideg, szeles. A hatalmas fogolytábor apróbb udvarokra van osztva. A mi udvarunk is kicsiny és a séta bemre elég unalmas. A városból hozatunk néha egyet-mást, hogy a nem bőséges kosztot pótoljuk. Az őrmesterünk szereti lebonyolítani ezeket a bevásárlásokat és nem örül neki, ha mi külön hozatunk. Sokan emiatt zúgolódnak, de én ném bánom, hadd legyen néki egy kis polgári haszna. Különben töri a magyar nyelvet, mert Debrecenben is szolgált. A tábor őrei is tudnak magyarul. Csak fehérneműm volna. Egyik szórakozásom, hogy Zsebkendőt és inget mosok. Ugyan fogadtunk egy putzert, a komáromi Népbank házmesterének fiát, Korpás Jánost, aki segít mosni és a csajkáinkat is rendben tartja. A kártyázásban, kuglizásban nem veszek részt. A komáromi várban átélt szörnyűségek: a várostrom, a kivégzések, a vesztőhely, az út kellemetlenségei annyira megtámadták az idegeimet, hogy én csak pihenek és gondolkodom. Ez az internáló tábor most nekem szanatórium. Csak szegény anyám miatt aggódom. Talán már nem is fogom őt látni ?«

Itt említem meg a telepáthiának egyik érdekes megnyilatkozását. Május elsejére virradó reggel sírva kelt föl édesanyám, azt álmodta, hogy engem a fal mellé állítottak és agyonlőttek. Pedig akkor még semmi hír se volt az én elfogatásomról. Az áldott anyai szív megérezte fiának a veszedelmét.

Később megtudtam, hogy egynéhány jóbarátom szinte kárörvendve beszélte a társaságban, hogy bizony a Baranyayt agyonlőtték és ott rothad a várárokban! Egy ideig ugyanis nem tudták a városban, hogy kiket vittek Theresienstadtba. így csalódik az ember a legjobb barátaiban, de nem írom ki a neveiket, mert amikor megjöttem, olyan örömmel fogadtak, hogy csoda! Node voltak jószívek is, akik őszintén és igazán sajnáltak.

»Őrök kíséretében páran bemehettünk az Elbén túl fekvő Leitmeritzbe. Ez már németlakta hely. Bementünk egy sörcsarnokba és mivel nem tudtuk akkor még, hogy itt németek laknak, egyikünk csehül kért sört. Erre a kocsmáros végignézett rajtunk és olyan szemeket vetett ránk, mint az apagyilkosokra szoktak. Az egyik cseh őr, aki tudott mau gyarul, azt mondotta súgva, hogy itt nem jó csehül beszélni, mert baj lesz. Aztán, amikor a kocsmáros megtudta, hogy magyarok vagyunk és a csehek internáltak, olyan nagy lett a barátsága hogy az egész család odaült az asztalunkhoz és fizetni is alig engedtek. Ez a német önérzet. Nem dűlt be a leitmeritzi jiép nekik, valósággal dacolt velük, pedig csak egy folyó választotta el a cse-. beket a németektől. Az utcán elég föltünést keltettünk, mint katonáktól kisért civilek, de amint megtudták a dolog mibenlétét, a rokonszenvnek nem egy tanujelét mutatták irányunkban. Ezt különösen egy cukrászdában tapasztaltuk, ahol az egész személyzet körülduruzsolt bennünket. Az Elbén oda-vissza csónakon keltünk át. Halászok eveztek velünk

Dunanlmás

kénesfürdö

KOMÁROM

és vidéke legszebb

kirándulóhelye

24° C hőforrás! Nap- és strandfürdő

ELSŐRENDŰ SZÁLLODA KITŰNŐ ÉTELEK ÉS ITALOK OLCSÓ POLGÁRI ÁRAK!

Kellemes üdülőhely!

Teljes ellátás kedvezményesen.

531

keresztül a folyón. Ezektől vettünk pár kiló halat, amelyet másnap az öreg Novo szád megfőzött komáromi halászlének/ Nagyon jól esett idegen földön ez a honj étel. Itthon, már tudniillik nem a komáromi itthonban, hanem a fogolytáborban, bosszankodva láttam, hogy egy erősen vérbajban szenvedő új jövevényt akartak mellém fektetni. Nagynehezen sikerült ezt a szerencsétlen pasast elég messze tőlem elhelyeztetnem. Később be is vitték a kórházba.«

»A vidék itt nagyon szép, az utak kitűnőek. Ilyen jó utakat nem láttam még. A távolban kéklő hegyek. A német-bajor határ ide 15 kilométer. A sok esős, szeles, ködös idő után végre az áldott nap mosolygott ránk. Siettem is nap fürdőt venni, a tábor udvarának gyepes részére feküdtem le eléggé dekoltáltan. A fogolytársak nagyrésze még nem ismerte, hogy mi a napfürdőzés és emiata elég nagy feltűnést keltettem, de én nem törődtem vele. Közben a barátaim az ingemet, a cipőmet és a kalapomat eldugták, ami egy kis derűt hozott a mi szomorú táborunkba.«

>: Gyár inat hy borbély megkezdte működését. Egy losonci internált adott néki borotvát. Nagyon sokan borotválkoztak, de én a ^yász jeléül csak tovább növesztem a szakállamat.«

»Egyik-másik fogolytársam ágyában már jelentkeztek a tetük, ami még jobban lehangolt bennünket. Ágyunk alatt néha patkányok is sétálnak. No, mondhatom, szép környezet! Egy 19 éves műegyetemi hallgató került ide. Azt mondja, hogy valahol vidéken lapszerkesztéssel is foglalkozik. Tanácsolta, hogy az unalom elűzésére tanuljunk csehül, ő szívesen tanit bennünket. Én csak az első órán vettem részt, aztán elmaradtam, nem nekem való a cseh nyelv!«

»A hajógyáriakat kihallgatták, hogy miért vannak itt, mert a táborparancsnokság semmi értesítést nem kapott, hogy miért vagyunk internálva. 'A hajógyáriak szintén azt felelték, hogy ők se tudják, hogy miért vannak itt. Több magyar katonatisztet hoztak ide közénk. Ezek egyike beszélte el, hogy azt hallotta, miszerint a románok azzal akarják megnyerni a székelységet, hogy ők megszervezik Székely országot. Mindez persze csak hitegetés. A fess tisztek nagyon tetszenek Irénkének. Nem jól éreztem magam, korán lefeküdtem. Ezt megtudta Irénke és forró limonádét adott és aszpirint, mert lázam is volt. A hideg éjtszakákon fázom és a hideg miatt már négy órakor felkelek. A tisztek nagyobbrészt aktívok. Esténként szépen énekelnek. Nagy tetszést arat az »Álltam ab-Olvasom, hogy Livius a nagy római történetíró éppen kétezer éve született.

Most megállók egy pillanatra, Livius — mondom — igen. Livius, mit jelent nekem ez a név?

Az ötödik gimnáziumi osztályt, novemberi esőt, latin prepozíciókat, ablativus absolutust, kínosan összehozott accusative cum infinitivókat énekelve és lassan olvasott idegen szöveget, biflázókat és szekundázókat, Rochlitz tanár úr ideges felkiáltásait, a Burián-szótárt és latin dolgozatírást, csengetést óra végén és tintafoltos padokat. Ez volt számunkra Titus Livius.

Óh, hogy tudom irigyelni a nagyapáját !s dédapákat, akik a méhes nyári hűvösében valóban forgatták bölcs Horátiusnak és a korrekt Liviusnak, a huncut Ovidiusnak és a mesélőkedvű Vergiliusnak szép szövegeit s elmélyedtek a deák írók műveinek szépségeiben. E nagyapák és e régmúlt dédapák számára nem elemezendő mondat s nem dolgozatírási félelem volt Livius és Sallustius: e régi öregek valóban szöveget olvastak és fejezeteket ízleltek a lámpa lágyan bugyborékoló fényénél, ezek számára Livius való történelmet írt és nem húszsornyi memoritert, ezeknek vers volt Horatius és nem megtanulandó húsz új szó.

lakod alatt« és a »Kék nefelejcs« kezdetű dal. Egyik komáromi fogolytársunk kérvényt írt a zsupánnak a kiszabadulásunk érdekében, körözte, hogy írjuk alá. Én megtagadtam az aláírást, még a kiszabadulásomért se nyalok annyira talpat. Lesz, ami lesz! Hírek jönnek-mennek, hogy Komáromban erősen dolgoznak a kiszabadulásunk érdekében, hamarosan hazamegyünk, de rendesen másnap már megcáfolják és bizony hosszabb ideig maradunk itt. Egyik este kimentünk -— persze őrök kíséretében —- az Elbe mellé egy faluba. A kocsmában, éppen bál volt. Automata-zenekar működött. A »Dollárkirálynő« ismert operettből a keringőt játszotta leginkább az automata. Itt rántottát kaptunk és kecsketejet. A táborba időnkint bejön egy' ezredes és fölveszi a panaszokat. Sok pairasz hangzott el a szakaszvezető ellen, úgy, hogy megindult ellene a vizsgálat. A tábor betegeit kórházba vitték. Lapomból, a Komáromi Újságból kaptam egy számot. Tehát megjelenik. Valaki a barátaim közül szerkeszti. Egy nagyon lehangoló hírt is olvastam ebben a lapszámban. A zsupán felfüggesztett engem a vármegyei könyvtárosi állásomból.«

Az összes magyarországi vármegyék közül egyedül Komárom vármegyénekvolt hatalmas könyvtára, amelyet még Kultsár István, Komárom szülöttje, volt bencés-tanár, majd budapesti lapszerkesztő 1827-ben alapított több, mint négyezer kötetet kitevő könyvadományával. Ez vetette meg Komárom vármegye hatalmas könyvtárának az alapját. Később Ghyczy Kálmán volt pénzügyminiszter, id. Szinnyei József gazdag könyvtára is a vármegyei könyvtárhoz került, úgy, hogy Komárom vármegyének a könyvtárigazgatásról kellett gondos-', kodni. A könyvtár a vármegyeház udvarán levő, már lebontott vármegyei levéltár helyiségében volt elhelyezve. Alapy Gyula dr. vármegyei főlevéltáros kezelte a könyvtárat, de később segítőerőre is szükség volt éS engem Ghyczy Dénes alispán 1907-ben a vármegyei könyvtárhoz könyvtári segédőmek nevezett ki. Ezt a kinevezést egy évre rá Kálmán Rudolf főispán megerősítette. Közben a vármegye szervezett egy könyvtárfőtiszti állást, amelyre én voltam az egyedüli aspiráns. Jött azonban a világháború és a cseh megszállás, ennek a a új állásnak a belügyminiszteri jóváhagyása elmaradt. Amikor a csehek megerősödtek, Alapy Gyulával együtt siettek eltávolítani bennünket a levéltárból és a könyvtárból. Engem, mint napidíjast nyugdíjaztak. Ügyem most (1942- ben) van végleges rendezés alatt, mert különben a magyar kultúrának igazán a mártírja lennék.

Ez a zsupáni fölfüggesztés alaposan lehangolt. (Folytatjuk.)

Klasszikus műveltségűek vagyunk, — mondják s nem tudom magamat beilleszteni pontosan e klasszikái műveltségbe, sutának és járatlannak találom magam és megannyi tízezer társam e klasszikus szövegekben s talán a felejthetetlen bozontosmellű Odysseus és a vitéz, harcias, fürgelábú Achilles sem lett volna olyan jó barátom, ha őket is az eredeti szöveg bolhászó küzdelmein keresztül kellett volna olvasnom.

Titus Livius, — mondom és nem tudok méltóan ünnepelni. Liviust elfödik a szószedetek, a mondatelemzések, a ragozások és a patricipiumok; sajnos nem engedte a klasszikái nevelés, hogy közöm lehessen Liviushoz, a római történetíróhoz, a férfihez, a szerzőhöz, — nem láthattam a fáktól az erdőt. Nem élvezhettük az egészet, számunkra Livius és Horatius és Sallustius tíz-húsz soros részletekből, véletlenül ki-kiválasztott, összefüggéstelen caputokból és pad alatt szó-MILUS

vegyileg fest, tisztít ruhákat

KOMAROM

Nádor- utca 3.

TbUIm 292. Alapítlaloil IMS.

rongatott puskákból, rongyos kék füstösökből áll.

Pedig, — jelesünk volt latinból. De e je'es nem e mű egészéért, az áttekinkintésért került, hanem egy-egy sikerültebb ablativusért, egy-egy éles szemmel felfedezett supium-tőért, valamely sikerültebb dolgozatért adódott s hiába minden, ennek ellenére sem kerültünk közelebb Titus Liviushoz, nem Horatiushoz cs sohasem élvezhettük Catullust.

Titus Liviust ünnepük, kora nagy történetíróját s mi, akik róla tanultunk és szövegét elemeztük, csak egy gimnáziumi bizonyítványt tehetünk el emlékül, egy bizonyítványt, amelyhez Liviusnak, a halhatatlannak annyiban van köze, hogy parii ópiumait, geniiu-air, vagy gerundivumait jelesre, jóra, vagy elégtelenre tudtuk-e ?

Mindnyájunknak e’égtelent adnék Liviusból és Ovidiusból és Tacitusból s minden bölcs klasszikusból, aminthogy az erdész sem érdemelne jobb jegyet, ha a rábízott erdőből csak az egy sánta tölgyfa görcseit ügyelné...

Livius kétezeréves és mi nem találkoztunk véle soha... És nem Catullussal és nem Tibulussal és nem Propertiussal: senki sem akadt, aki nyelve hegyén kóstolgatva e régi s elmúlt költők szép szövegeinek ízét, ebből az ízből, a zamatból és a finomságból nekünk is nyújtott volna egy kanálnyit.

Szombathy Viktor.

A csicsói leánycserkész táborról

Július hó 6-án indult a komáromi Szent Benedek-rend gimnáziumának lelkes kis leánycserkész csapata kétheti táborozásra Csic-sóra dr. Csukás Istvánná főcserk észnő parancsnoksága alatt.

Az elindulásuk kissé nehezen ment, mert útközben kocsijuk, amely a felszerelésüket vitte, Örsújfalunál defekte! kapott és bizony csak a föcserkésznö ügyességének’ köszönhető, hogy nem kellett az egész gárdát a sok málhával együtt visszaindítani Komáromba.

De azóta már elfelejtették az elindulásukkal járó kellemetlenségeket és igen jó benyomást tesz a látogatóra a húsz kislány cserkész élete kint a táborban.

Négyen-öten vannak egy sátorban. Ahogy az ember belép a sátrakba, ha nem is tudná, mindjárt meggyőződhet róla, hogy leányok lakják, szép magyaros kézimunkákkal van minden feldíszítve, tisztaság cs rend veszi körül őket az egész vonalon.

A napi életük katonás fegyelemben, programmszerüen történik: reggel 7 órakor ébresztő, utána imához, megkezdődik a reggelizés, azután takarítás. Délelőtt 10 órakor táborszemle, utána tízórai osztás és készülődés az ebédfözéshez.

Mindennap egy-egy sátor lakói a konyhások, azaz á szakácsnők, természetesen a föszakácsnö szakszerű vezetése alatt.

Munkaközben állandóan kívánsághangversenyt rendeznek. A jól megérdemelt ebéd elfogyasztása után mindenki maga mossa el az edényét, a konyhások a konyhafelszerelést. amiben főztek. Egyik-másik lábas vagy iazék majdnem nagyobb, mint néha a beosztott kislány.

Ebéd után kezdődik a boldog, gondtalan lubickolás a népi nyelven Szakajtás nevű tóban, amely a tábortól alig öt percre van. Oly édesek a kislányok bent a vízben, tele. van a tó vizirózsával és sokszor messziről nézve nem tudja az ember megkülönböztetni. hogy egy vizirózsát lát-e, avagy egy leányfejet. Fürdés után sorakozó, 7—i/28 órakor vacsora, utána tábortűz, parancsfelolvasás, ima és jön a megérdemelt boldog pihenés.

A tábor felszerelését, zászlórudat, közös asztalt az étkezéshez, padokat stb. mind egyedül csinálták.

Az étkezésük a mai viszonyokhoz képest, elsőrendű és bőséges, köszönhetik dr. Csukás Istvánná leleményességének.

Adjon az Isten továbbra is hekik szép időt és jó munkát!

Megérkeztek az 1942-es szenzációs minőségű rádiókészülékek;

ORION, PHILIPS, STANDARD, TELEFUNKEN, stb.

gyártmányok nagy választékban. — Díjtalan bemutatás IlIIflCFV rádiókereskedőnél.

DvwMUAt Komárom 1. Városház-e. 8. - Telefonszám 166,

Kis irka-firka

A kétezer éves Livius