Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-05-30 / 22. szám

1942. május 30. KOMÁROMI LAPOK 3. áldaL így indul az új magyar kereskedő-nemzedék Kis riport a komáromi diákkaptárról Komárom, május 29. (A Komá­romi Lapok munkatársától.) A Diákkaptár Szövetség most adta ki múlt évi munkájáról szóló beszámolóját s ehhez vitéz nagybányai Horthy István kor­­ímányzóhelyettas írt előszót. — Sok értékes ifjúsági mozgalom vert Hálunk gyökeret az utolsó évtizedekben — írja a kormányzóhelyettes —, külföldről hoztuk a jellemnevelő cserkészetet, svájci talajból fakadt a szociális érzéket fejlesztő vöröskeresztesmunka. De a gazdasági neve­lés ábécéjét, & diákkaptármozgalom gondolatát e annak módszerét magunk termel­tük ki... Büszkeség csendül ki a kormányzóhelyet­tes soraiból s méltán. Mindössze három éve annak, hogy a zseniális Csanak István ötlete valóság lett s a diákkaptár­­oiozgulom ma már a magyar középisko­lások egyik legnagyobb s legidőszerűbb szervezete, amelynek legfőbb célja, hogy kitermelje azt a diáktípust, ame­lyikre az ország jövő gazdasági feladatainak megoldásában a leg­nagyobb szükség lesz. A diákkaptárok az elmúlt évben több, mint egymillió pengőt szereztek s ez az ered­mény, ha tekintetbe vesszük a nehéz, há­borús körülményeket, óriási. Bebizonyoso­dott, hogy a magyar diák leleményessége kimeríthetetlen s hogy igenis: megvan ben­ne az az üzleti szellem, amelyről azt hit­tük, a magyar ifjúságból hiányzik. Ismeretes, hogy 'a komáromi iskolák di­ákjai milyen nagy lelkesedéssel fogadták annakidején a diákkaptármozgalom eszmé­jét. Minden iskolában megalakult a diák­­kaptár-fiók s mint most kiderült, a ko­­tnáromi diák leleményesség és szorgalom tekintetében országos viszonylatban is egyik legelső helyen áll. Felkerestük a helyi diák-1 kaptárok csoportvezetőjét, Romhányi Árpád gimnáziumi tanárt s megkértük, szól­jon néhány szót a most befejezett diák­­kaptár-idény munkájáról s eredményeiről. Mi mindenből lehet pint keresni? — A diákkaptármozgalom lényege, — kezdte Romhányi Árpád, — hogy az ifjú­ságban már az iskolában felébressze azt az üzleti érzéket, amely minden körülmé­nyek közt benne szunnyadt, de amelyet később talán csak a különböző zsidó ma­nőverek ébresztettek volna fel benne. A jelszó: pénzt szerezni, becsületes üzlet árán s a pénzt megtartani, illetve szaporítani. A pénzszerzésnél nyilatkozik meg a diáki leleménye leginkább. Van olyan fiúcska, aki a Bzomszédék kutyáját sétáltatja s az ebből eredő pár fillémyi keresetét teszi be a kaptár bankjába. Másik elvállalja a járdái •öprését, a harmadik pesztonkának csap fel s gyerekkocsit tologat a parkban, mert azért is pénz üti a markát. Persze, aztán komoly üzletek lebonyolításával is foglal­koznak a nagyobbak. A gimnázium három diákja az el- 1 múlt évben egy teljes vagon fém­hulladékot szedett össze. A hulladékért becsületesen megfizettek, de kerestek is rajta. Textilhulladékból is egy vagon gyűlt össze, de gyűjtöttek diákjaink1 kétezer pár ócska cipőt is, aminek különö­sen nagy fontossága van manapság. A cipő­ket az ipartársulatok adják ki javításra s bizonyos, hogy a jövő télen 2—300 ko­máromi szegénygyerek jó cipőben járhat majd az iskolába... —• S a (rossz cipőkön kerestek is a gyűj­tök? — érdeklődünk. —• Természetesen. A cipőket 30 fillérért vették át páronként. Ebből 25 fillért a gyűjtő kapott, 5 fillér azonban a kezelőt, illetve az előadót illette, mert a diákkap-J tárban mindenki megkapja a járandóságát. Ingyen dolgozni senkinek sem kell, mégj a »tisztviselőnek« sem ... Mérlegképes a kellős áfirókönyvelésben járías köiíf velői keresünk. Ajánlkozók kérelmüket, a könyvelésben való jártasságukat, eddigi alkalmaztatá­sukat és származásukat igazoló iratok csatolása mellett írásban, fizetési igényük megjelölése mellett sürgősen adják b a „Komárom Városi Közjóléti Szövetkezet“ Igazgatóságához, Kossuth-tér 7. szám. — Hát még az is van? — Mindent maguk a kaptárosok végez­nek. Van bankár, könyvelő, előadó, ke­zelő stb. A berakott pénzösszegből kölcsőit is kivehető, persze kamatra. Egész szép összegeket folyósít a diákkaptár bankja azoknak, akik reményteljes üzletbe akar­ják fektetni. A tanároké csak a felügyelet* az irányítás nem őket illeti. 1000 pengő a bankban — Érdekes kérdés: zsebpénz betehető-e a bankba? — Semmi esetre sem. A betétek eredetét igazolnia kell mindenkinek. Csak a becsű-, letesen végzett munka vagy üzlet ára keJ rülhet a bankba. Sok kedves ötletről számol be Romhányi Árpád, amivel diákjaink a szent célt szol­gálják. Az északkomáromi polgári leányisko­la kaptárosai szövetkezeti alapon egy egész baromfitenyészetet szerveztek. Tyúkot, libát, kacsát tenyésztenek. Annyim jutottak már, hogy a saját bank-kasszájuk kicsinek bizonyulty: a betétek összegét igazi, komoly nagybankba tették már. Az ösz­­ezeg több, mint 1000 pengő, amit a kis polgáristalányok maguk ke­restek munkájukkal. A községi polgári s a gimnázium'diákjai angoranyúl-tenyésztéssel is foglalkoznak, a délkomáromi polgári iskola tanulói pedig több, mint egy métermázsa napraforgó­­tnagot szereztek. A kis kaptárosok az elmúlt idényben 2 kg. almamagot gyűjtöttek, ami különösen szép eredmény ezen a téren. Az alma­­magot csemete-nevelés céljából veszik meg s eddig legtöbbnyire külföldről kellett az országba importálni, igen nagy összegekért* Az almamag kilója 50 pengő s sok-sok jó gyümölcsfa lesz a diákkaptárosok mag­jaiból, akik így nagy összegek külföldre vándorlását akadályozzák meg az ország érdekéién. A komáromi diákkaptárosok között egé­szen komoly üzletemberek akadnak már. Errenézve egy kedves, de igen jellemzi» esetet mond el búcsúzásul Romhányi Ár­pád tanár úr: — Egy nyugalomba vonult falusi tanító költözött be nemrégen Komáromba. Renge­teg papirost, régi iratot, könyvet hozott m:a­­gával, amire azonban nem volt már itt szüksége. Felkereste a diákkaptár vezető­ségét, mert hallotta, hogy a fiúk papírt hulladék gyűjtésével, illetve megvásárlásá­val is foglalkoznak. Felajánlotta a sok pa­pirost eladásra. Az egyik nagyobb diák, aki különösen kitűnt ötleteivel s »pénz­szerző« képességével, megjelent másnap a tanítóéknál. Nos:‘az öreg tanítót egészen meglepte a diák határozott kereskedői fel­lépése. Tréfából, de komoly hangon igen imagas árat kért a papirosért. A diák olyan pieggyőzően fegyverezte le az öreg tanító érveit, olyan határozottan hivatkozott tör­vényekre, maximális árakra s miegyébre, hogy a tanító egészen el volt ragadtatva tőle. Mikor már az alkuhoz éppen csak a kézfogás hiányzofBt s az ár egész jelenték­telen kis összegre zsugorodott, a tanító — ingyen odaajándékozítia a diáknak a ren­geteg papirost. A csattanója azonban most jön a dolognak: a diákok nekiálltak a papír osztályozásának s kisült, hogy az ócska könyvek közt muzeális értékű régi könyvek is vannak, amiket örömmel s igen szép áron megvett az antiquáris. Per­sze : már a diákoktól... Mialatt a kapuig kísér Romhányi Árpád, a komáromi diákkaptár jövő terveiről ér­deklődünk. — Földet szeretnénk venni, —- mondja s mindjárt lozzá teszi határozott hangon: — és veszünk is, minél előbb. Gazdálkodni fogunk, olajosmagvakkal. S minden álmunk végül, hogy nevünkhöz méltóan: igazi kap­táraink legyenek. Remélem, hogy a komá­romi méhészek segítségünkre lesznek s a diákkaptár jövedelmét kedves rokonaink, a szorgalmas méhek mézének árából is gyarapíthatjuk majd nemsokára... Nehéz Ferenc. Könyvnap Hallgatnak a múzsák a háború alatt? A könyvnap bizonysága annak, hogy: nem. Soha annyi könyvet nem fogyasz­tott Európa, mint most, a nagy háború idején, soha annyit nem olvasott, soha oly szeretettel nem fordult vissza nem­­teli klasszikusaihoz, mint ma. S ha a papír korlátozások megengednék, talán tízszer annyi könyvet is megjelentethet­nének a k'vtidó\i s tízszer annyira is akad­­na vásárló: a lélek önmagát vizsgálja, a lélek szellemi táplálékra szomjazik. Június első napjaiban ismét megren­dezik az országos könyvnapókat: immár évtizedes múltra tekint vissza az a szo­kás, hogy a könyvet kiviszik az utcára: s még annak is kezébe adják, aki nem túlságosan barátja a könyvnek, a könyv* nap a legokosabb, legszelídebb erőszak, Kétszeresen ünnep ez a könyvnap a mai időben: bizonysága a magyar szel­lemi élet töretlenségének, a vállalkozási kedvnek, az olvasók érdeklődésének s annak, hogy a harcot nemcsak csátaté­­ren, hanem szellemi téren is megnyerni akarjuk. Ha kezünkbe vesszük az árjegyzéket, amely felsorolja a könyvnapi kiadvá­nyokat, látjuk, hogy milyen gondos vár logatással szemelték ki azt a pártucat könyvet, amelyet e könyvnap alkalmá­val a közönség elé bocsátanak a kiadók. ».Keveset, de jót!« — mondja az olvasó,\ ai/d a sok selejtes könyv után ízesebb ol­vasmányra vágyik s valóban: a »me gr méretett« kiadványok között egy sincs, amely ne válnék díszére bármely köny­vespolcnak. Családi ünnep a könyvnap; egy kicsit örömteli dicsekvés is, mintegy hangozy látván: lám, Európa nagy viharában mj ezt is tudjuk s így is tudjuk ... S ha a sok ponyva-olvasmányt, ka a sok ízetlen jércm&vett, pif j-puff regényt, hamis cow boy történetet, rablóhistóriát három napra néhányezren száműzik asz­talukról: már megérte a könyvnapi szán­dék a fáradságot! Legyen ez a könyvnap nemcsak arra emlékeztető, hogy szellemi harcot is ví­­vudk\ s a magyar embert eltölti a mindig jobb s mindig teljesebb műveltség láza, hanem legyen emlékeztető arra is, hogy néhány év óta megjelent a ponyvámul­­vek áradása s nekünk ezt az áradást meg kell fékeznünk. Minden jobbérzésű ember álljon csatasorba, vállalja a küzv delmet a ponyva ellen a szellemnek s ü színvonalnak érdekében. Olvasd, a jót, irtsd a rosszat: erre ta­nítson a könyvnap. Vágy könyvet, magyar ember, minél többet s minél jobbat, hogy nemzeted hosszú életű lehessen a földön. IGAZ ami igaz, egy főnyeremény nagy szerencse! De hogy módunkban legyen nyerni, vegyünk idejében 3 P-érí egy egész, vagy 1'50-ért egy fél jólékonycélu állami sorsjegyet, mellyel a követ­kező összegeket nyerhetjük »4 40.000 arP főnyereményt, vagy: 20.000 P, 10.000 P, kétszer 5.000 P, négyszer 1.500 P. hatszor 2.000 P. harminchá­­romszor 1.000 P. összesen 29.360 nye remény 420.000 P értékben. Kapható osztályaorajegy főáru­sítóknál és a dohánytőzadckben. Húzás június 5-én. A LEGÚJABB miniszteri rendelet értelmében tilos minden bankéit, minden ünnepi lako­ma. E parancs értelmében tehát vége minden díszebédnek, amelyet a »haza érdekeit szem előtt tartva« fogyasz­tottunk el, szép pohárköszöntőket mondva és megvitatva az ország sor­sát, nagyhangú kijelentéseket téve szívbezszóló szónoklatok keretében a magyar összefogásról, amely mindad­dig meghallgatásra talált, míg az ebéd résztvevői teli gyomorral a fehér asz­tal körül ültek. Most azonban vége ezeknek a díszlakomáknak, amely mintegy faji tulajdonsága a magyar népnek, mely egy kivételes tehetségét is érvényesítette ezekből az alkalmak­ból. Ugyanis egy nemzet fiai sem tud­nak olyan jól enni, mint mi. De most vége a bankettnek, vége a pohárkö­szöntőknek, Komolyabb időket élünk. Összébb kell húzni' a nadrágszíjat és a szép szavakat, amelyek a pohárcsenr* gés közben hallatszottak, eltervezve az ország sorsát, most tettek kell, hogy kövessék. Eddig ettünk, ezután dolgozzunk! Gazdanapok A »Falu« Magyar Gazda- és Földmíves Szövetség a Hangya Szövetkezeti Központ­tal és a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamará­val karöltve Nagyigmándon május 31-én délután 3 órakor a kultúrházban minta­járási gazda- és szövetkezeti napot ren­dez. Program: 1. Hiszekegy. 2. Üdvözlő beszéd, mondja Szánthó Géza nagyigmándi főjegy­ző. 3. Elnöki megnyitót mond Krúdy Fe­renc orsz. képviselő, a Falu Gazdaszövetség ügyv. alelnöke. 4. Magyary Zoltán dr. egye­temi tanár előadása: A minta járások célja és fontossága. 5. Dr. Wünscher Frigyes, a »Hangya« alelnök-vezérigazgatójának elő­adása: Szövetkezeti tervek a minta járások­ban. 6. Dr. Reviczky István alispán hoz­zászólása a vármegye részéről. 7. Strázsik Andor dr. m. kir. gazd. főtanácsos, kama-t rai igazgató hozzászólása a Kisalföldi Me­zőgazdasági Kamara részéről. 8. Egyéb hoz­­zászó lások. 9. Zárszót mond Szijj Bú lint felsőházi tag. 10. Himnusz. Ugyanezen a napon, délután fél 6 órakor Tatán, a Hajba-féle vendéglő nagytermé­ben rendeznek járási minta szövetkezeti és gazdanapot, amelynek programja a kö­vetkező lesz: 1. Hiszekegy. 2. Üdvözlő be­szédet mond Tóth Miklós tatafTőjegyző. 3. Elnöki megnyitót mond Krúdy Ferenc orsz. képviselő, a Falu Gazdaszövetség ügyve­zető alelnöke. 4. A mintajárások célja és fontossága. Előadja dr. Magyary Zoltán egyetemi ny. r. tanár. 5. Szövetkezeti ter­vek a mintajárásokbam Előadja dr. Wün­scher Frigyes, a Hangya Szöv. Központi alelnök: vezérigazgatója. 6. Hozzászólások: dr. Reviczky István Komárom vm. alis­pánja, dr. Strázsik Andor m. kir. gazda­sági főtanácsos, a Kisalföldi Mezőgazda­­sági Kamara igazgatója. 7. Zárszót mond Krúdy Ferenc orsz. képviselő, a Falu Gaz­daszövetség ügyv. alelnöke. 8. Himnusz. PANNÓNIA SZÁLLÓ Budapest, Rákóczi-ut 5. (058) Központi fekvés. Korszerű kényelem. Egyágyas szobák 6 P-től 12 P-ig, kétágyas szobák 9 P-től 18 P-ig. Éttermében Veres Károly és cigányzenekara muzsikál. Elismerte® kiváló konyha. — Polgári áraki

Next

/
Thumbnails
Contents