Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-05-30 / 22. szám
4. aidal KOMÁROMI LAPOK 1012. május 31),,, A VESZTŐHELYTŐL AZ 1MTERMÁLŐ TÁB6BIG (Egy m*iY«r újságíró élele b cseh megszállás alatt) Irt»: dr. Baranyay József. (IV. Folytatás.) IV. Életemnek legszomorúbb napja 1918. karácsony ünnepe volt. Vendég voltam Décsy Jenő -komáromcsicsói jegyzőék - nil egy másik családdal együtt. Megérkeztek a napilapok. Csaknem mindegyiknek az volt a vezércikk címe: Fekete karácsony. Az egyik vendég hölgy olvasta föl a rettenetes .híreket, hogy szép Nagymagyarországunkat földarabolták éé mi is cicit-tót uralom alá kéjük, igen sok kézigránátjuk és egyéb fegyverük is volt. Előbb a rendőrségre, majd a várparancsnokságra vitték őket. Achátz . István várparancsnok az .egész bandát, föl akarta akasztatni a Kossuihtér fáira. Egyesek azonban kérték Achátzot, hogy ezt ne. tegye, mert akkor a csehek bosszút állanak Komáromon. Achátz csak Virágót lövette agyon, de úgy adták be a közönségnek, hogy Virág szökni akart és a* őr utána lőtt. Ott volA nagyítás hozza ki a kép rejtett szépségeit! Felvételeit legszebben nagyítja DOBOS fotószaküzlet KOMÁROM, VÁR M EGYE-UT JA 9. TELEFON 210. fülünk. Az ’ előbbTM még ' víg; nevetgélő.,, ndomázó társaság ajka elnémult, könynyes szemekkel tekintettünk egymásra, Korán lefeküdtünk, de aludni egyikünk se tudott. A cseh-tót érdekeltség keze már előbb működött, mert nagyon nehéz elhitetni a' leghiszékenyebb emberrel is, hogy a cseh megszállás előtti nagy robbanás a VI. számú várerődben ném á csehek műve volt. Megindult a vizsgálat, de az akkori zűrzavaros időkben nem vezetett eredményre. A borzalmas robbanást még Tatán is észlelték. A fekete karácsony már előre vetette árnyékát, egyik komáromi péknél a robbanás ereje a sütőkemencét is bedöntötte, amely tele volt karácsonyi kaláccsal. A VI. számú várerődben rengeteg robbanó-anyagot halmoztak föl. Fábry János rendbiztos, aki a robbanás előtt járt a várerődben, azt mondotta : — Lopott holmik Után kutattam a Szúnyog-csárda körül és onnét vissza'jövet betértem a VI. yárerődbe. Ott észrevettem, hogy a raktár ajtaját feszegette valaki. Erre figyelmeztettem az őröket,1 hogy óvatosak legyenek. Alig hagytam el a várerődöt, nyolc perc múlva megtörtént a borzalmas robbanás. Erre viszszasiettem a helyszínére. Itt négy őr teljesített szolgálatot. Egyiket a légnyomás darabokra szaggatta, kettő sértetlen maradt. A negyedik őr pedig eltűnt. A robbanás még távolabb eső helyeket is éreztette Itatását. A Kultúrpalotának és az Otthon-kávéháznak több ablakja betört. Meglepő epizód volt a Virág-féle rablóbanda elfogatása. A banda azt a célt szolgálta, hogy a csehek előtt betört egy-egy városba, .ott a fölállított gépfegyverekkel, füzekkel pánikot keltettek. A megrémült lakosság a közelben levő cseh katonasághoz fordult segítségért. Erről jegyzőkönyvet vettek föl, hogy a cseheket egyenesen úgy hívták be a városba, mint rendcsinálókat. Ezek a jegyzőkönyvek állítólag az ántánt főbizottsága felé kerültek. Közvetlenül Érsekújvár megszállása előtt az ottani rendőrség fölhívta telefonon F. Szabó Géza komáromi polgármestert, hogy a Virág-féle rablóban, da, amely Érsekújváron nagy fosztogatást végzett, közeledik Komárom felé. Erre Jojnéjmzfetőrt küldött a banda elfogatására. Tótli Sándor főhadnagy vezette a kis csapatot és a Téglagyár mellett lestek rájuk. Egy órai várakozás után jött a banda. Elöl Virág, lovagolt, utána kés kocsin a 26 tagból álló banda. Pár perc alatt leszerelték őket, pedig 4 géppuská-Danaalmás kénes/ürdö KOMÁROM és vidéke legszebb kirándulóhelye 24° C hőforrás! Nap-és strandfürdő ELSŐRENDŰ SZÁLLODA KITŰNŐ ÉTELEK ÉS ITALOK OLCSÓ POLGÁRI ÁRAK! Kellemes üdülőhelyi Teljes ellátás kedvezményesen. 5?1 tam az egész esetnél, hát a valóság, az, hogy karonfogták Virágot, hogy külön fogják kihallgatni. Bevitték egy kapun, ahoí nyakszirten lőtték. Virág egy mukká - nás nélkül holtan vágódott végig a várudvaron. Holtteste körül paripáján nyargalt yalaki. Virág szabólegény volt és. a harctéren állítólag meggyilkolta a kapitányát és annak az uniformisába bújt és. annak az. irataival kapitánynak adta ki magát. A lova is lopott volt. Virág- ezt a lovat az -egyik érs.ekujvári gazdától lopta. Az újvári gazda kereste is itt a lovát, de sajnos, itt Komáromban is eltűnt, nem valami legitim módon. A Virág-banda többi tagjait Achátz István várparancsnok Esztergomba kísértette. Bár később az a hír jelent meg róluk, hogy Esztergomból Budapestre vitték őket, a közvélemény azt tartotta, hogy útközben az egész banda meglógott. Volt közöttük egy komáromi 19 éves fiatalember is. y Komáromnál tehát nem sikerült a Virág-bandának szánt szerep. Itt végső pontot tettek a banda működése után. Nem lehetett jegyzőkönyvet fölvenni, hogy a komáromiak hívták be a cseheket rendet csinálni. De hát mit használt ez nekünk, a csehek azért csak bejöttek és a nyakunkra ültek. Befejicá r~ -3 tibbnylr* székrekedésben to uoktak szenvedni. Vlgyivunk HÉ yC llyenker • rendes emésztésre. *-4/' Nálunk Komáromban az első menekülők a színészek, akik Nyitráról menekülnek ide, Komáromba, a Jókaik, Beőthyek, Szinnyeik megszentelt földjére. A Szabados-társulat ez, amely októberben fejezte be komáromi szereplését. 1918. végén újra idejöttek és a tisztipavillon, újabb néven tisztipalota nagytermében ütik föl tanyájukat. Itt vannak újra a közönség kedvencei: Csipkés Vali, Fáskerty Maca, Dutkay Elza, Zsolnay Manci, Mester Karola, Bíró Erzsi, Komor Emma, Végh Gizi. A közönség ugyan támogatja a társulatot, de a hangulat a legvidámabb daraboknál is nyomott. Hamarosan befejezik a szezont, érezték, hogy a komáromi helyzet nem alkalmas szinielőadásokra. Búcsúe’Őadásként Gilbert bájos zenéjű operettjét, az Ártatlan Zsuzsit adták. A darab nagyon vidám, de a lián gúlát a siralomházéhoz volt hasonló, innét a társulat Hódmezővásárhelyre ment. Aztán lejátszódott a tragédia első felvonása. Bejöttek a csehek 1919. január 10-én, pénteki napon, a szegény magyarság .fölfeszítésének nagypéntekén. Először Bast Anton cseh kapitány jött be katonáival Komáromba. Én és dr. Kállay Endre, a Komáromi Hírlap szerkesztője megkérdeztük tőle, hogy akadályokat gördít-e á lapjaink megjelenése elé? Basl, aki civilben prágai középiskolai tanár volt, azt mondotta, hogy a lapok megjelenhetnek, nem akadályoz meg semmit. Később azonban erősen működött a cenzúra, lapjainkon a fehér foltok mind nagyobbak lettek. Ez év végén pedig egy megszabott szövegű hűségnyilatkozat közzétételét követelték a lapoktól. A nyilatkozat közzétételét mindhárom helyi lap megtagadta s így mindhárom megjelenését betiltották. Később, néhány hét múlva szirénhangokat hallat, tak és enyhítették a nyilatkozat szövegét, sőt legvégül el is engedték azt. De én és Kállay Endre nem jelentettük meg tovább a lapjainkat és a Komáromi Hírlap s a Komáromi Újság 1919. év végén beszüntette megjelenését. A Komáromi Lapok azonban újból megindult, nyilatkozattétel nélkül. Én a Komáromi Lapok szerkesztőségébe léptem be. (Folytatjuk.) Kis irka-firka ELTÚLZOTT ALAKOK Bár a magyar filmgyártás kilépett már a gyerekcipőkből, még ma is akárhány-. szór olyan eszközökkel dolgozik, amilyenekkel tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt volt szokás. Csodálatos: a magyar vidéket, a magyar genre-t, a magyar középbsztályt s ^italában a magyar élet különféle megnyilvánulásait még ma is menynyire a régi sablonok szerint ítélik meg egyes szövegírók, különösen a rendezők. Mintha^. magyar életet például Jókai szemüvegén keresztül látná a külföld, vagy, mintha ma is Szigligeti szemlélete kísértene ...'S bár történtek enyhítések e téren s a mai magyar filmekben már' kevesebb a szokásos ökörcsorda, hejehuja, aratómulatság, nagyhasú falusi bíró, —- mégsem mernénk állítani, hogy teljesen megszabadult ez ősinek látszó rekvizitumoktól, hogy valami, teljesen tisztult, merőben új szemlélet irányítaná a filmeseket s itt-ott a szindarabírókat is. A baj tudniillik az, hogy az olcsóbb hatás kedvéért sokan meghamisítják a magyar élet kópét s az egyes szereplőknek, vagy az egyes szereplők által jellemzett osztályoknak, társadalmi alakulatoknak olyan cselekedeteket, olyan szavakat írnak elő, — amelyekkel azok régen nem »dicsekedhetnek«. Tehát: az arckép, amelyet fotografálnak, hamis. Ez arról jutott eszünkbe, hogy a közelmúltban láttunk egy filmet, amely megint olyan beállításban hozott elénk néhány alakot, ahogyan azok rég nem szerepelnek vagy sohasem szerepeltek. Egy szende, jólnevelt vidéki lány szerepelt a darabban, aki táncközben, rendkívül illedelmes környezetben s minden különösebb lelki magyarázat nélkül úgy ölelkezik össze a gavallérjával, hogy az bártáncosnőnek is . dicsőségére válnék. Ilyen a mi közéjx>sztályunkban nemigen fordulhat elő, — szegényt, kiüldözné a pletyka, ha történetesen a Dalegyesület kertjében, érettségi mulatság alkalmával, este tízkor a mamák s papák szemeiét-, tára viharosan összeölelkeznék s összecsókolózna az ideáljával a bálterem közepén. (Hogy titokban megteszi: ez-már más kérdés!) Ez persze rendezési hiba s nagyfokú túljátszása az adott lehetőségeknek. De mit szóljunk ahhoz, hogy még ma is látunk olyan alakokat a filmen vagy a színpadon, amely alakoknak még boldogult emlékű Tóth Ede, vagy Csepreghy, vagy Szigligeti, vagy akár Kisfaludy Károly volt a szülőapjuk: részeges kántort, — (látott valaki az újabb magyar világban örökké duhaj, rezesorrú, a temetéseken berúgva danászó, fantasztikus ferénejóskákba fe1 öltözött részeges kántort ? E sorok írója, megvallja, nem látott. Sőt: nagyon sók zeneileg képzett, megnyerő, jólöltözött falusi tanítóval találkozott). Ilyen alak a folyton részeg portás, aki azt sem tudja, kik, járnak ki s be a rábízott épületben, ilyen a ripacs színigazgató, aki folyton Hamletet szavalja (láttunk mi színigazgatókat az elmúlt húsz esztendő alatt, de azok ritkán szavalták Hamletet, inkább az operettekkel s a pénztárral törődtek), aztán, megvallom, olyanfajta, össze-visszahajladozó, pirosfolttal ékes, toprongyos falusi cigánnyal sem igen találkozhatunk, akik ajkáról az érthetetlenségig seiypítetten folyik a magyar szó. A selypítő cigány: az oláhcigány szokott lenni rendszerint. Népszinmű-figura cigányra, ha akadunk is, az már a maga falujában is külön derűs nevezetesség. A magyar filmek s színdarabok cigánya rendszerint a Göre Gábor Kátsa-cigányának utánérzése. Bizonnyal vannak még ma .is . Kátsa-cigányok, csakhogy nem oly sokan,,-hogy minden filmre jusson belőlük ncgy-öt. Ma már a falusi cigány is felhúz barna cipője mellé egy rossz fekete ruhát, vagy szmókingot, — hacsak teheti. Aztán itt van a duhaj állomásfőnök alakja. Érthetetlen, hogy vannak „egyes foglalkozási .ágak,, amelyeket csakis alsóskártyapartik s ötliteres borpsüvegek társaságában lehet színpadra vinni.. Duhaj, örökké táncoskedvű, botladozó nyelvű állomásfőnökök is ritkán fordulnak elő a magyar földi tereken: Majd adna nekik a MÁV .. . ! Aztán itt van á vidéki urilány átakja: szegénynek, örökké lovon kell ülnie, folyton a családi birtokot nyargalássza körül éjjel-nappal: a lovaglóostor ki nem szakad az ujjai közül, még a családi ebédhez is bricseszben pattan az asztalhoz, hogy később magához intse a cigányt s duhajon nótázni kezdjen. Sokszor fényes délben is, miközben a konyhában odakint a szokásos kövér szakácsáé taktusra gyúrja á tésztát s az örökké nyelves szolgáló pofont terít Miska kocsis »képes arculatjára«! Mert Miska kocsis megint mondott egyolyan ripityomosat, a ragyogóját, a nyelves szolgáló bájaira, hogy ezért ütni kell» Igen, aztán itt vannak a »jó bemondások», — amelyek jobban nevelt urasági inasok, kocsisok, zsellérek, gazda - emberek s szerelmespárok ajkáról hangoznak el. Tudós, kéjgázas csizmadia, minden reggel újságot olvasó politikushajlandóságú falusi esküdt nem beszél oly tekervényesen s cifrán, ahogyan még ma is szeretik beszéltetni a falusi népet. Pedig milyen másként beszél az! Olykor mennyire meggondoltan, milyen értelmesen, okosan, — máskor pedig, valljuk be őszintén, alig találja meg a kifejezési formákat s zavartan kúszálja össze a szavakat. De akár így, — akár ügy: semmiesetre sem a színpadi cikomyával s barokkos sallangokkal. Van egy paraszti műnyelv, — amelyet urak, színpadi szerzők s filmírók költöttek a falu népének s amely annyira ragadóssá vált, hogy ma már ezt tekintik eredetinek s nem azt, amelyet a falu maga beszél. A filmek, színdarabok közül legalább íelényi hamis magyar életet mutat, rész-t léteiben s egészében is. Valami -egészen más színekkel ékes, máshangú, más cselekedetű embertömeg lakja a -szerzők agyának rekeszét s úgy bújnak elő onnan, mintha Rip van Winkle álmát aludták volna. Fel támasztódnak a Mágnás Miskák, a Göre Gáborok, a Kátsa cigányok, Kisfaludy részeg kántorai s Szigligeti csikósai, megrázzák magukat, körülnéznek és sietnek elfoglalni helyüket a vásznon s a színpadon. A közönség pedig, amely látja e kitűnő figurákat, elbájoltan tapsol s különös, ködös illúziókban ringatja magát. Abba, hogy a falusi ember örökké fékomadtásan beszél, hogy minden állomási gyakornok duhaj s minden kántor ferenejóskában jár... Jó, régi, kedves, békebeli élet: mintha 1900-at írnánk... Csakhogy azóta már negyvennel többet számolunk. S ebbe nem nyugszanak bele a filmesek ... (thyv>')
