Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-01-24 / 4. szám

11H2. január 24.

KOMÁROMI LAPOK

3. oldal.

Oratórium-előadás Komáromban

Komoly művészi sikere volt a „Teremtés" bemutatójának

Különös öröm számomra, hogy a B. Kát. Egyházi Énekkar műit szombati bemutatójáról a 'Komáromi Lapok« hasábjain beszámolhatok azoknak is, aki!; ipivel jegyet már nem kaptak, nem hallhatták a kismartoni mester örökszép alkotásának városunkban először elhangzott előadását.

De nemcsak a zsúfolt ház jelentette n sikert, itt olyan dologra is rá kell mutatnom, ami egy város kulturális életének bizonyos mértékig fokmérője. Bevallom, magam is úgy voltam, hogy egy kissé aggódtam azon, vájjon lesz-e türelme ennek a közönségnek arra, hogy egy ilyen tisztán klasszikus művet végighallgasson. A tény nagyon örvendetes. Komárom lelkes közönsége nagy szeretettel merült el a szép melódiák hallgatásában. Igaz, hogy ebben oroszlánrésze van annak is, hogy a szóló-részekel hivatott énekesek látták el. Dicséret illeti érte az énekkar lelkes vezetőségét, amely a nagy költségektől sem riadt vissza, csak azért, hogy műélvezetet nyújtson a megjelenteknek.

A saoprán-szólót. éneklő Sivó Zsuzsa új név. De mindjárt azt is hozzátehetjük, bemutatkozását teljes siker ki sértő. Bneke szépen iskolázott hang. csengése üde. Különösen nagyon ked vés és kellemes volt a tercettekben,

A teuor szerepet komáromi énekes látta el. Környei Imre nevét eddig jobban csak a jobbparti közönség is merte. Bemutatkozása elé érthető érdeklődéssel tekintettek azok, akik hal lottak már róla. (Rólam, sajnos, újabban elhíresztelték, hogy kritikáimban

elfogult vagyak. Igaz, hogy hálátlan dolog kritikát írni, de mivel engem kizárólag mindig csak a tiszta művész l felé törekvés vezet, vállalom ezt az Ódiumot.) Környei énekét az elején befolyásolta az elfogódottság. Később ettől megszabadult. Ezúttal nem voll az ő lírai magas tenorján k elég hálás a szerep. A mélyebb hangoknál a kíséret egészen elnyelte. Mindenesetre városunknak nagy nyereség a hangja és a szorgalmas tanulás még sok szép gyümölcsöt terem majd számára.

Littasij Györgynek, a m. kir. Operaház fiatal basszistájának az éneke nagy gyönyörűséget szerzett ezúttal is a hallgatóságnak, öblös orgánuma, remek szövegkiejtése minden dicséretet megérdemel.

Az ének- és zenekar tőle lel betűkig pontosan követte a karmester utasításait. Az énekkarnál talán néha-néha nyersek voltak a kitörések. Ami azonban igen dicséretes, pontosak voltak a nehéz bevágások. A zenekar píanoi már sok kiséreti érzékről tanúskodtak.

A hangverseny előtt dr. Weszeípvssky János mondott nagyon 'szép bevezetőt.

A zongorakiséretet Kouács Gergely gimti. tanár látta el stílusosan.

Szándékosan hagytam beszámolóm Legvégére Send lein János nevét. Az ő agilitásának, kitartásának és művészi ambíciójának köszönhettük ezt a szép, értékes, komoly zenei estet. Fáradozását siker kisérte s csak arra kérjük, tovább is ilyen lankadatlan buzgalommá] dolgozzon a zenekultúra terjesztésén. Schmidt Viktor.

hogy Napoleon császár egyetlen tollvonással lezárta az európai kontinens határait és megtiltotta valamennyi tengerentúli áru be« hozatalát. Ez. a rendelet azonban nem hozta meg azt a sikert, amelyet a császár remélt. De volt mégis néhány olyan követ« kezménye, amelyek Európa számára később igen hasznosaknak bizonyultak s amelyek főként a mai időkben jutottak igen ko» moly gazdasági jelentőségre,

Zúzmara

Egy dunamenti szegény falucska értelmiségének, — emlékül'

A patikusné báty álcáit rendezett a minap. Afoghfvte rá, az egész falusi intelligenciát.

A patikusné gyönyörű asszony volt, innen ■a harmincon, hál- nem sokkal. A hajú fekete volt, de a szemei se különböztek az éjszaka sötétségétől. Legfőbb előnye azonban az alakja volt. Ezt maga is tudta;, sőt! Ha az urával megjelent valahol -c-\ « gí'akofta jelent meg, minden szombaton úgyszólván, a megyeszékhely legfényesebb lokáljában, a, fiatalemberek majd agyontaposták magukat utána. Táncolt, flörtölt, szóval: élte a világát a patikusné. Mindenki sejtette, bogy a batyuból ötlete mögött is valami titkos célja lapul meg a szépaszszonynfak.

Dia a meghívás körül nem történt semmi haj. Nagyszerűen egybeforrt a társaság 8 elvileg is minden tekintetben egyetértett. Tán esik a tanító vonakodott kissé, de az is csak a tunítéklsasszony előtt.

— Utálom «r4 » társaságot, — fejezte ki nyeltül, — s tudom, hogy éppen csuk

illemből« hívlak meg.

— Nézz»«, Pista, tudja, hogy enagam se ál Uralom ki a patikusáét, de mit tehetnénk? Megint csak elindulna. a szóbeszéd, elegem volt abból.

Pfcta végl'e beadta a derekát s elindult Sárikával.

Sárika is cipelte a »batyut«. Pozsonyi kiflit csinált, tőle, mint kezdő tanítónőtől erem kívánt a patikusné egyebet. Ellenben y többi hölgynek kötelességévé tette, hogy legalább öt tál (“telted rukkoljon ki.

Ki is rukkoltak azok. Csak légy hemzsegett a patikusék előszobájában a sok rántott csirke, töltött kacsa, disznósült, torba, »őt <nég a babossütemény is. Tejszínhabbal! Pista, mikor meglátta, a tejszínhabot, majd elszédttlt. Elsáppsidt.

— Retten, fess! — dadogta balkan.

D® tülkölt már az autó s a patikusné mint a szélvész: rohant ki az udvarra.

Á vendégek összenéztek, de csak mosolyogtak. íjegfeljebb a hölgyek igazították meg hirtelen a tartóst.

Senki se csalódott. Az ajtó kinyílt s beléptek ők, a megyeszékhely arany if jósága. Sorra bemutatkoztak. Az egyik szőke, végignyult-tejű fiatalember el is felejtette jelezni a nevét, csak ennyit mondott:

— Szolgabíró.

Pistában eldőlt a borjú. Mi^szorítotía az illető kezét, alapostul. 8 a szemébe nézett.

— Tanító! — mondta.

A szőke mosolygott s lépett tovább.

Ám kisült, hogy a patikusé!; házában csak ágy tehet létezni, mint! a bering.

— A vendéglőbe megyünk. — adta ki n jelszót a patikusné.

Míg a férfiak eldiskuráltak, a hölgyek télpakoltak a szánra s ki hordták az etenaózsiát a faluvégi nagyvend-églőbc. Nyomtam kibérelték a nagytermet, egy hosszá asztalt állítottak a vegébe s arra rakták kitűnő esztétikai érzékkel az ennivalókat. Mieo fk férfiak kiantóztak, már rendben vált minden.-— Bal a banda? — kurjantott az első gabár bor után. s a hetedik babossüteménv efátt az egyik fiatalár.

Tényleg, hol az a tetves banda? — rémült fel szuszogva a patikus. okít n sa rokbn ültettek.

De már jött. Tollászkodott beleié ft bon da. Mikor azonban megpislantofta n szem közti étkéé asztalt, inegborkant az ajtóban A brácsás elejtette a hegedűjét, a sipos rá is gyurakozott, mert az meg homályosuló szemmel mindjárt rohanni akart az asztalnak.

— Hülye!— mondta a patikusné * elibe ugrott a cigánynak.

A kasznár azonban nefci hagyta ennyiben. Úgy pofontrleintette a sípost, hogy U szeme is szikiázott, a brácsásnak pedig kijelentette, hogy ha azonnal össze nem ragasztja a hegedűjét, keresztüllövi. A hegedűt persze néni letetett összeragasztani, hiszen porrá zúzódott, mire a kasznár valótlan előrántotta revolverét. A patiknsnéuak komoly megerőltetésébe bérűit, hogy elállítsa szilárd elhatározásának végrehajtásától.

.K megszólalt a zene, brácsa nélkül ugyan, de vérforralóau mégis, tangó után fox következett, aztáu angolvalcer, nnijd bigiu. yőt rumba. A kasznár éjfél felé a kilencedik poharat vágta a falhoz, a szolgabíró pedig azzal szórakozott, hogy szódásüvegeket állítgatott a táncterem közepére 8 kijelentette, hogy aki táncközben valamelyiket legelőször felrúgja, azt — ha nő nz illető, liazaktséri, ha pedig férfi, inzuUAlja. Az egyik doktorka ezalatt orról u gyönyörű élvezetről Ehe Ige tett tánc közben a patikusné fölébe, amit olyankor érez nz timber, mikor mszmélyi ürmöst ihatik egy pöttöm női topánkából.

Pista ott gubbasztott az asztal végén a patikus mellett » azokat az arcokat figyelte, amelyek a jégvirágos ablakok mögül kukucskáltak te néha. Egyszeresek felállt. Nem tűnt ez fel senkinek, mindenki sülfparasztnak könyvelte el úgyis. Esetleg Sárika gondolkozott felőle máskép, de az is táncolt most s nevetett a kasznár karjaiban.

Pista teemelt három tányér kacsasültet az asztalról s kivitte a, hátsó ajtón.

— Nesztek, egyetek, — mondta. " Azok • toprongyos alakok úgy kapkodták ki a kezéből az ennivalót, mint a vércsék.

Becsukta maga mögött az ajtót. Állt ott a folyosó végén, asebretett kézzel. Kemény, ködös éjszaka volt, a folyosó karfáján szemlátomást rakódott le » zúzmara. Mellette a falu nyomorultjai csámcsogtak, falták az Ajándékot. A bak tér, meg a tehene«. Nézte őket h úgy érezte: a lelke kidegiilnl kezd. Mintha arra is zúzmara rakodna lassanlassan.

Nehéz Ferenc.

— A ROSE-MARIA védjegyű harisnyát bátran ajánlom. Rengeteg elismerést kaptam a verőimtől. Vékony, azért sűrű és kívül varrott. Kapható Tóth Sándor divatáru és szőnyeg kereskedésé ben. Komárom. (44)

A megbízhatóság wmetletbjele!- Már akkoriban — immár közel másfélszáz éve — színién arra kellett törekedni, hogy Európa saját erejéből termeljen olyan árucikkeket, amelyekkel a látszólag nélkülözhetetlen tengerentúli árukat pótolhassa. Bizony nem egy akkori szép terv mondott csütörtököt. Viszont jócskán akadtak olyan elgondolások is, ame< !yek azóta megvalósultak és a legmerészebb elképzeléseket is túl» szárnyalták. Ki mert volna akkoriban arra gondolni, hogy az eu ró* pai cukorrépából készült hófehér cukor — amelyet csak akkori« ban kezdtek gyártani — valaha feleslegessé teszi a drága tenge* rentúli cukrot:* Vagy ki merte volna hinni, hogy az a barna, zamatos forró ital, amelyet a cikória (CICHORIUM INTYBINS) gyökeréből főznek, s amely a ?árlat idején roint „café 'du continent került divatba s lett Európa polgári konyháinak szíve« sen látott vendege, rövidesen mint®/m/!cfe>cikóriakávé nélkülöz, betétien, közismert háztartási cikké válik.

Ma már, akár hozzákeverjük a g/rű/Iflft«cikoriakávét vala. milyen más kávéhoz, hogy kellemes ízét fokozzuk és z a ma to» sabbá tegyük, akár pedig, ahogy erre mostanában mind gyak* rabban kerül sor. tisztán isszuk — tejet öntvén hozzá —, nőn« denképen csak örülhetünk annak, hogy nem ma kell felfedeznünk és fokozatosan tökéletesítenünk, hanem ma már készen és min. denkor kiváió minőségben kapjuk.

Röviddel azután hogy Napokon nagy háborúi véget értek. Európa ráeszmélt arra. minő előny származik abból, ha saját erőinkre támaszkodhatunk. Ekkoriban, az 1828«as esztendőben létesült az a vállalat, amely a ^Fratick »cikóriakávét készíti. Járták rossz meg jo idők is, de a vállalatot mindig csak az az egy gondolat vezette, azon dolgozott kitartó türelemmel, hogy minél tökélete, sebbé tegye ezt a jó belföldi kávészert.

A^^gész világ szakembereinek egybehangzik a véleménye, hogy a-^/rO/ífft «cikóriakávé mindenféle, vele szemben támaszt, ható tárgyilagos igénynek teljes mértékben megfelel. De kétsze. résén örülhetünk, ha egyúttal arra is gondolunk, hogy a^FrartCk* cikóriakávé hazai földünk terméke.