Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-05-02 / 18. szám

KOMAROMI LAPOK 3. oldal. 1942. május 2. y Bácska és a Felvidék ölelkezett Komáromban Nagy sikere volt a „Délvidéki Esf-neh Komárom, április 30. Kedves vendégei voltak Komáromnak az elmúlt szombaton, április 24-én. Az éppen egy.d'.'e felszabadult Délvidék kép­viselői jöttek el hozzánk testvéri talál­kozásra, meleg kézfogásra, szívbéli ölel­kezésre.. Sok közös, fájdalom, sok közös szenvedés emléke olyant fel ebben az ölelkezésben boldog örömmé. Boldog örömmé nemcsak afölött, hogy.egy hazá­ban találkozhattunk, ölelkezhettünk ' is­mét, hanem afölött is, hogy a közös sors emlékéi közös céllá, kö­zös akarattá erősödtek bennünk a jö­vendőre nézve is. Ebben rejlik legnagyobb ért-éke a dél­vidéki, vendégszereplésnek, amely min­den bizonnyal -egyik jelentős állomása V<m annák az útnák, 'amely a magyar sorsközösség-, szellemi ossz: forrás felé ve­zet. A Széchenyi Magyar Kultúr Egyesü­let, amely vendégül hívta m-cg a dél­vidéki '.testvéreket, ennek a gondolatnak a jegyében harcolt, működött az elnyo­matás ’éveiben is. A magyar kultúra megtartása, istápolás-a érdekében éppen Komáromban bontott zászlót annakide­jén, hogy aztán egy egész elszakított •országrész magyarsága cgylelkesedéss-el, egyákavattai sorakozzék zászlaja alá. A SzMKE-gondolat úgyszólván minden fa­luban tanyát ütött, ahol csak magyarok laktak S ma már nem kérséges, hogy ez a körülmény nagyban hozzájárult ah­hoz: a Felvidék magyarsága büszke fő­vel s öntudattal jelentkezhetett az anya­ország előtt. A SzMKE-gondolatot a Délvidéken a DMKSZ képviselte. A Dél­vidéki Magyar Közművelődési Szövetség ugyanazokért a célokért küzdött, mint a SzMKE s most, amikor képviselőinek ideküldésévei megmutatta arcát, bizo­nyossá válhatott előttünk, mindenki-előtt, hogy szintén nem hiába. A Délvidék magyarsága hű maradt nyelvéhez, kultu-1 rájához, leikéhez c hatalmas erőt képvisel abban a fel­adatban, amely a tiszt tüiabb, szebb 1 magyar jövendő kiépítését célozza. Egy nap Jókai városában A délvidéki testvérek szombaton „dél­előtt féltíz órakor érkeztek Komáromba. A Déli pályaudvaron a város közönsége nevében Igó Aladár dr. kultúrtanácsnok üdvözölte őket beszéddel, amelyre Hege­dűs László dr., a DMKSZ iigyv. igaz­gatója válaszú. A vendégek a délelőtt folyamán tiszelgő Iá ogat ást tettek Alapy Gáspár, polgármesternél, aki hivatali he­lyiségében fogadta a húsztagú . küldött­séget. A polgármester hosszan elbeszél­getett a Délvidékiekkel, akik ezután Re­viczky István alispánnál tisztelegtek a vármegyeházán. Az alispán meleg érdek­lődéssel hallgatta a bácskaiak elbeszélé­seit s különösen a délvidéki dalkultúra ieiől kérdezősködött. Ebéd után a város nevezetességeit te­kintették meg a vendégek, akiket Nehéz Ferenc SzMKE-titkár és Farkas Péter, «z idegenforgalmi Iroda vezetője kalau­zolt. A város utcáin bámulatba ejtette a já­rókelőket a horgosi gyöngyösbokréta fes­tői csoportja, amely eredeti, gyönyörű népviseletében jött el. A falusi fiúk s lái­­nyok első útja a Szt. András-templomba vezetett s az egyik horgosi leány egy bok­rétát tett a Szűz Mária-oltárra. örömé­ben-kinyi'ott, bácskai fehéribolya volt. A Kultúrpalotában Szíjj Ferenc dr. ny. polgármester, a Jókai Egyesület el­nöke köszöntötte a délvidékieket, Bura-MILUS vegyileg fest, tisztit ruhákat KOMÁROM Nádor-utca 3. Telefon 292. AlnpíUatoU 18K. iiyay József dr.. könyvtárigazgató pedig élvezetes magyarázat közben a múzeumot mutatta meg nekik. Estefelé a Jókai szo­bor előtt kedves, megható ünnepség folyt le. Herczeg János író, a Kalangya fő­szerkesztője a Bácska nevében mondott beszédet a Mesemondó bronzalakja előtt, akinek szelleme -erősítője volt az elnyo­matásban sínylődő felvidéki, de ä délvi­déki magyarságnak is. „Délvidéki Est‘ Este 8 órakor »Délvidéki Est« volt a I Kultúrpalota nagytermében. A műsor a ■ Szózattal vette kezdetét, amelyet Sc’mvdt Viktor karnagy , vezetésével a Komáromi Dalegyesület adott -elő a tőle megszokott finom kidolgozásban. A félkörben dobo­­górasoraXőzott vendégeket Révay István gróf, a SzMKE iigyv. elnöke üdvözölte. Meleg szeretetted'köszöntötte őket Jókai varosában, azon 'ál helyen, ahonnan a magyar kultúra érdekében folytatott küz­delem elindult s ahová/teipagyarság ve­zetői erősödni jártak a kisebbségi sors­ban. Utalt arra, hogy a,, Dplyidéken ugyanakkor ugyanaz a tört énelem faragó munka folyt, mint itt. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a- SzMKE-gondolat, amely a DMKSZ-é is, bekapcsolódva az egységes magyar élet­be, kovácsolójává válik az északi és déli végek vajigyűtűjének, amely vigyázva s egyúttal kemény harcra elszántan áll őrt a szebb magyar élet irányában elindított . munka fölött. Révay István gróf beszé­dét lelkes tapssal iogadta a közönség. Hegedűs László dr.. a DMKSZ igaz­gatója tartott ezután igen érdekes elő­adást, nagy figyelem közepette. A dél­vidéki magyarság elnyomatás alatti küz­delmeiről, kulturális, életéről beszélt, megdöbbentő adatokkal illusztrálva e’ő-A zsidó élelmesség s agyafúrtság min­tapéldájáról kaptunk hírt a napokban Győrből. A példaadó hős egy Lengyel. György nevű komáromi születésű zsidó, aki érettségi bizonyítvánnyal a zsebében beállt az egyik győrmegyei uradalomba — kanásznak s ebben a szelíd, jámbor foglalkozásban folytatta üzelmek: a fa­lusi kisemberek rászedését, kiszipolyozá­sát. Karászi mivoltában elkövetett tettei­ről egyelőre nem írhatunk — a folya­matban lévő nyomozás miatt. Lengyel György azonban nemcsak mint kanász kanászkodott. Előkelőbb, szagtalanabb foglalkozást is űzött addig, amíg a tör­vény utol nem érte. Ezelőtt egy hónappal letelepedett az egyik faluba s tehenes lett. De milyen tehenes! Több tehenet vásárolt, 850—•. 900—1000 pengőért. A teheneket aztán kiadta falusi szegény embereknek egy évre, a következő feltételek mellett: a szegény ember naponta fizetett a zsidó­nak két liter tejet, minden hónap első vasárnapján egy liter tejfelt, a többi, •vasárnapon baromfit, csirkét, kacsát, li­bát, az őszi hónapokban pedig egy-egy zsák burgonyát vagy kukoricát. Ha a tehén a szerződés lejártakor, agy év mulVa könnyebb lett, adását. Kiss Béla, a komáromi ref. taní­tóképző intézet V. évi. növendéke Bencz Boldizsár »Bácska« és Berényi János! »Sorsvallató« című költeményét szavalta el nagy hatással, majd Szobonya László a délvidék gazdasági helyzetével kapcso­latosan tartott rendkívül érdekes . felol­vasást. A horgosi gyöngyösbokréta fellépése élmény volt. Eredeti bácskai. népdalok csendültek fel a legények s leányok aj­kán, akik az énekek után kürtszó és ci­gányzene mellett szebbnél-szebb ősi tán­­í cokat mutattak be. A közönség ragyogó ! arccal figyelt s hallgatott, az egyes szá­mok után pedig hosszan, lelkesen tap­solt. A táncokat,„amelyeket Su’yok János ríj. vezető irányítása mellett adtak elő a hqrgosiak, Szobonya László ismertette közvetlenül, kedvesen. A műsor máso­dik részében a Komáromi Dalegyesület vegyeskara Harmat Arthur népdalegy­velegét adta elő Schmidt, Viktor vezény­letével, kitűnően. Kiss Lajos dr., az új­vidéki konzervatórium igazgatója a dél­vidéki. népi zenéről értekezett, Herczeg János a délvidéki magyar irodalomról tartott előadást kimerítően, Cziráki Imre pedig egyik igen zamatos, ragyogó hu­morral megírt elbeszélését olvasta fel. Végül ismét a horgosi táncos csoport lépett fel, igaz örömét szerezve a közön­ségnek,’ mely szűnni nem akaró tapssal s éljenzéssel ünnepelte a szereplőket. A műsor után/ amelynek egyes szá­mait Varga Imre, a SzMKE központi titkára konferálta be, Alapy Gáspár pol­gármester mondott beszédet s köszönte meg a délvidékiek szereplését. .Annak a reményének adott kifejezést, hogy ez az esr maradandó emléke lesz mindenkinek, aki dsak. megjelent rajta, mert az igaz testvéri találkozás jegyében folyt le. Jó­kai városa örül, mondotta a polgármes­ter, hogy kezt^zoríjiatott s magyarosan szembenézhetett a' délvidéki sorstestvé­rekkel. Ebben a szembenézésben a tiszta magyar egyákarat gyöngyszeme csillog. A délvidéki testvérek másnap, vasár­nap reggel továbbutaztak Érsekújvár’fe­lé, hogy az északibb részek magyarjai­nak szemében is ragyogóbbá tegyék az egyakarat gyöngyszemét. .. ban kellett megfizetnie a zsellérnek, viszont ha nehezebb leit, a zsidó nem volt köteles a súlytöbbletet megfizetni. Mindez összeadva azt jelentette, hogy az ezer pengős tehén egyévi kamata fe­jében kerekén 410 pengőt kellett kiizzad­nia a szegény zsellérnek, de ugyanezt kellett kiizzadnia a 800—900 pengős te­hénért is. Tehát: átlagban több, mint 45 százalékos ka­mat üíölte a zsidó markát. LIa aztán azt az esetet is számbavesszük, hogy a tehén, különösen tél idején, sok­szor egy mázsa súlyt is veszíthet s ek­kor 140 pengőt kellett leguberálnia a szegény kisembernek, akkor kiderül, hogy a zsidó munka nélkül 550 pengő ka-, matat rakott zsebre. Ez pedig az átlagos 900 pengő után szá­mítva 91 egész 1 tized százalék! így profitirozott a zsidó pár tehénből többet, mint amit egy szegény, ötholdas zsellér a maga és családja egyévi verej­téke* munkájából keres. Nagyszerű lelemény, kitűnő példa. Kí­váncsian várjuk, milyen csodadolgok de­rülnek ki még földink, Lengyel György előéletének homályából... A hadi kölcsön felértékeléséről szóló törvény javaslatot 'a képviselőház megszavazta. Reményi-Schnéi­­ler Lajos pénzügyminiszter a vita során 'ér­dekes bejelentést tett. Az erdélyi hadiköl­­csönjegyzőkkel kapcsolatban még módosít­ják a javaslatot, úgyhogy az erdélyi ö*J jegyzők igazolását megkönnyítik. Lehetsé­ges, hogy indokolt esetben akkor is elfo­gadják majd a bejelentési, ha a kölcsön­­jegyzö nincs .a kötvény birtokában. Erríf a módosításra a közeljövőben kerül majd sor. Szó van esetleg arról is, hogy az 1000 koronán aluli kölcsönjegyzőket bizo­nyos esetekben készpénzzel elégítik ki. V magyar hádikölesön-felértékeléssel szembe» főleg két kifogást szokás hangoztatni. A a egyik az, hogy egyénileg kellene megbírál­ni minden egyes jegyzést, nein pedig álta­lános rendelkezés szerint, a másik pedig* a fejértékelés mértékére vonatkozik. Az egyéni elbírálás azért nem hajtható végre, mert közel félmillió hadikölesön.jegy­­ző egyéni adatait kellene végigvizsgálni és ez a mai körülmények között olyan nagy munka, hogy több évet venne igénybe és’új •hivatalok létesítését tenné szükségessé. Így á szociális szempont — már csak az idi múlása miatt is háttérbe szorulna. A magyar hádikölesön-felértékeléssel kap­csolatban érdekes megjegyezni, hogy a va­lorizáció mértéke mináíunk több, mint a legtöbb külföldi államban. Egyúttal figyel­met érdemlő körülmény, hogy a háború« költségek finanszírozása ma egészen má*. mint volt az- élmull. világháborúban. Annak­idején elsősorban adósságokból fedezték a háborús költségeket, manapság pedig áj pénzügyi rendszert követnek: a kiadások­nak túlnyomó részét folyó adóbevételekből fedezik. _____ ÉRDEKES... ...miijén kíméletlenek tudnak lenni ezek p. csendőrök. Egyik dunántúli lapban ol­dassuk, hogy »egy szegény öreg zsidó asz- Kzonytól valami gyanús idegen kutatása köz­tien egyszerűen hosszúitól elvittek minden hit talált lisztet, cukrot, kávét, teát, szap­pant és egyéb a mindennapi életben nél­külözhetetlen szükségleti cikket. S mind­ezekből még annyi készletet sem hagytak meg, hogy másnap mindennapi kávécskáját megfőzhette és megcukrozhatta volna.« Saj­­ináljuk mi is ezt a szegény asszonyt, aki* nek alig volt 25 kg kávécskája, 50 kg békebeli szappaukája, két mázsa nullás lisztecskéje. alig két kilóeska orosz teáes­­kája és — hegy topánkáját a kopástól megóvja — alig-aíig 15 kg pocikszege. Hát nem szívtelenség egy 05 éves magános nő öreg napjait így elkeseríteni? Igaz ugyan, hogy nem volt mindig magános, mert éjtsza­­kánkéní ágyra járóknak szívesen adott szál­lást. mégpedig kizárólag csak idegen, soha nem látott torzonborz ábrázatú, zsíros kali­fáim átutazóknak, akik ma itt. holnap ott tűnnek fel jellegzetes szépségükben. Komá­romban is panaszkodnak a közgyűlésén, hiógy sok az ilyen feltűnő idegen. Nem volna jó nálunk is kutatni utánuk? Meid ha a vendég meg is lóg a jól megszervezett hírszolgálat segítségével, de talán a poeiJi­­szeg ott marad. Erre pedig nagy szüksé­gük volna katonáinknak. A ui un kaszol gá­­latosaknak is. Itt a tavasz ! Ránduljunk ki az Erzsébet-szigefen levő „Béka**-csárdába (az uszoda közelében), ahol elsőrendű italok, meleg és hideg ételek, halászlé jutányos árban állanak a mélyen tisztelt közönség rendelkezésére. Pontos és figyelmes kiszolgálás. Gyönyörnkerthelyiség! Naponta cigáyzene! Tánc 1 Szives pártfogást kér KÜRTI LAJOS 110 vendéglős. Legen da Lengyei az érettségizett komáromi zsidóról, aki mint álkanász és tehenes csalta a magyar falu népét az előállt súly különbözeiét élősá'y ár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents