Komáromi Lapok, 1941 (62. évfolyam, 2-6. szám)

1941-02-01 / 5. szám

2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1941. tehrűár t. őrzi ellen az elfogyasztott összeget, ahol tehát felelősség nélkül történik a fogyasz­tás. A város azért állapította meg a víz árát köbméteremként 30 f.-ben, mert eny­­nyiben van a víz kitermelése, ezen az tizemen nyerészkedni nem akar. de nem is szabad. , \ legnagyobb visszaélés tehát annyi vi­zet elpazarolni, hogy annak köbméter­jére csak 8 fillér essék a vízdíjból. Ezt az igazságtalanságot is haladék nél­kül meg kelt szüntetni akként, hogy min­denhova vízórát kell beállítani, amint ez pl.i a gáznál megvan, Erő£ a meggyőződé­sünk. hogy már maga ez az intézkedés igen nagyban javítana a mai helyzeten. III. Hasznos beruházások Az egész költségvetésben nem találunk érdemlegesebb befektetés-előirányzatot, ami annyit jelent, hogy a város ebben az évben fejlődni nem szándékozik. Nagyon jól tudjuk, hogy a mai viszonyok nem ser­kentik az építési kedvet. Anyagbeszerzési nehézségek és az anyagárak folytonos felfelétörekvésc tehetetlenné teszi a reális számítást. Ez azonban nem jelenti azt. hogy fel­íéileniil stagnálnunk kell. hanem csak arra figyelmeztet, hogy köny­­nyelmüen ne bocsájtkozzunk építkezésbe. Nem zárja ki azonban azt, hogy olyan lefektetéseket ne eszközöljünk, amelyekre egyrészt erkölcsi kötelességünk szorít, más­részről rentábilisak, sőt haszonhajtők. Közvágóhíd Ilyen erkölcsi kötelesség a közegészség védelme. Hja a közegészség sürget, huzódo­­zásnak. alkudozásnak nincs helye. Ilyen a közvágóhíd is. Évek óta érezzük a bal­­parti városrészben ennek hiányát. A cseh megszállás alatt már egyízben egész a megvalósulás stádiumáig jutott ez a kér­dés, az akkori vezetőség azonban a város szorult anyagi helyzetében a már kéznél volt fedezeti összegei másra költötte el s igy a vágóhídból nem lett semmi, maradt minden á régiben. Pedig ó helyzet itt is tarthatatlan, a házivá­gás baktériunifészkekel teremt s a fo­gyasztás ellenőrzése is lúlnehéz, költ­séges és ezért gyakori a -feketevágás«, amint a költségvetés a titkos, be nemi jelentett vágásokat nevezi. A vágóhidat tehát elsősorban egészségi okokból kell mielőbb felépíteni. De ez a befektetés meg is hozza gyümölcsét, amit a déli városrész új vágóhídjával való ösz­­szehasonlítás igazol legjobban. A költség­­vetés adatai szerint ugyanis a déli városrészben, ahol már új, mo­dern vágóhíd áll rendelkezésre, a vágó­díjak évi összege 11-t Mt P, míg az északi városrészben, ahol pedig a vágások szá­ma háromszor annyira tehető, ez az ösz­­szeg csupán 10.275 P. Az új. kibővített és modern felszerelésű vágóhíd felépítése esetén teliál ennek leg­alább háromszorosára lehet számítani. Ev­vel szemben a dologi kiadások a déli vá­­góliídnál az építési kölcsön amortizá­cióját nem számítva — 1590 P-t, az északi régi. elavult vágóhíditól pedig 3255 P-t lesznek ki. Az új vágóhíd építésére á karmám már 200.000 P kölcsönt en­gedélyezett is. Alig hihető, hogy ez elegendő volna, ami azonban nem ok arra, hogy megeléged­jünk e kölcsönnek a közvágőhídépitési alaphoz való csatolásával, mert ebből köz­vágóhíd még nem lesz. El kell készíteni a tervet és költs ég vetést, s a hiánvzó ösz­­szeget más úton kell biztosítani. Nem vi­tás. hogy az új vágóhíd jövedelme busásan fedezi az egész építési kölcsön kamatait és annuitását s így e réven pótadóeme­léssel nem is kell számolni. Nem osztjuk a költségvetés bevezetésé­ben tehetett megoldást, amely az egész város vágóforgalmát a jobbparti vágóhídon véli lelronyolítandónak, mert evvel csö­börből vödörbe jutunk. A balparti vágóhíd ugyanis egy 9000 lakosú város számára készült, a 30.000 lakosú egyesített város igényeinek ki­elégítésére tehát elégtelen. A gimnázium kibővítése A másik hasonló eset a gimnázium ki­bővítésének kérdése. A gimnáziumot a vá­ros építtette, ő is a tulajdonosa az épü­letnek s őt terhelik a fenntartási és fej­lesztési költségek. Már a , cseh megszállás alatt oly kiváló hímek örvendett főgimnáziumunk, hogy a magyar szülők egész Szlovákia területéről, sőt Kárpátalja területéről is ide hozták gyermekeiket, ha súlyt helyeztek arra. hogy magyar szellemben neveltessenek. Ennek természetes következménye, volt a tanulók létszámának folytonos emelkedé­se olyannyira, hogy már a megszállás utolsó éveiben is több osztályt kellett párhuzamosítani, ami viszont maga után vonta a tantermek szaporításának szük­ségességéi. Akkor azonban ez még megold­ható volt újabb építkezés nélkül. Felszabadulásunkkal azl hittük, hogy a létszám apadni lóg, mert hisz a közelben löbb intézet nyújt lehetőséget a tanulók befogadására és mindegyik egyformán ma­gyar szellemű. Ámde kellemesen csalód­tunk, mert ki létszám nemcsak nem apadt, hanem tetemesen szaporodott olyannyira, hogy további osztálypárhuzamosítások váltak szükségessé. A továbbfejlesztéshez elkerülhetetlenné vált tehát új tantermek építése. A köz­gyűlés e célból meg is szavazott 100.000 P kölcsönt. Telte ezt elsősorban a nemzeti kultúra fejlesztése érdekében, de tette azért is, mert ez is hasznos befektetés. Ha nem is jelent magának a városnak mint korporációnak bevételi többletet, jelent azonban a város közönségének, a sok ide­gen diák és az e réven növekvő idegen­­forgalom által. A kölcsön megszavazása ellenére — anyagbeszerzési nehézségek miatt — el­marad! az építkezés. Ezért ma a helyzet az, hogy egyes pár­huzamos osztályok részére délután folyik a tanítás. Ugyanabban a teremben tehát délelőtt és délután egyforma óraszámban tartózkodik az ifjúság, ami pedig úgy egészségi, mint erkölcsi szempontból kifo­gásolható. Ennek felismerése folytán az intézet igazgatósága úgy nyilatkozott, hogy jövő [évre kénytelen lesz az el nem helyez­hető párhuzamos osztályokat beszün­tetni és a törvényben megengedett lét­számig csökken leni a tanulók szárnál. Felvételre számíthatnak elsősorban a hely­beliek s csak azután a vidékiek. Márpedig a város közönségére nézve az anyagi előnyt a vidékiek jelentik, nem is szólva arról a Veszteségről, amely a várost erkölcsi szempontból sújtja a tanulók létszámának csökkenése folytán. Ezek tehát olyan körülmények, melyek indokolják az "építkezési akadályoknak minden áron leendő elhárítását. A köl­csönt tehát fel kell venni, kamatait, tör­lesztési részleteit pedig a költségvetésbe beállítani. Ez pedig már pótadót jelent. (Folytatjuk.) —y. Értekezletei tartott a városházi MÉP párikluh A MÉP Komárom városi I örvény­­hatósági bizottsági tagjaiból alakult pártklub 1941. évi január 27-én érte­kezletet tartott Kői lányi Miklós tb. elnök elnöklete melletl. A klubülést, melyen 26 bizottsági tag volt jelen, az elnök szavai nyitot­ták meg, aki üdvözölte a klubülésen elspizben megjelent dr. Szőke Bá­lint Lajos központi vármegyei tit­kárt. majd pedig kegyelettel adózott gróf Csáky István elhunyt külügy­miniszter, valamint Fülöp Zsig­­mond m. kir. kormányfőtanácsos th. biz. tag emlékének. A klubülés tagjai a Fülöp Zsigmondról való megemlé-FŐVÁROS1 VILLAMOSSÁGI RT. keres hatóságoknál, villamos és ipartelepeknél, továbbá szellőknél jól bevezetett agilis körzeti megbízottat illetve képviselői, aki a körzeti terület intenzív meg­szervezésére alkalmas. Műszakilag képzettek előnyben. Ajánlatokat „Újjáépítés“ jeligére TENZER hirdetőjébe BUDAPEST, 71 IV. Szervita-tér 8. kezés jegyzőkönyvi megörökítését ha­tározták el. Majd az ülés a f. hó 29. napján tartandó törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatát pontonként tárgyalta meg. Élénk hozzászólásokat váltott ki a jelenlévőkből a tárgysorozatnak utca-elnevezési pontja. A klubülés a hivatalos javaslatot elfogadta azzal az eltéréssel, hogy a Nádor-utcát Szent István király­­utcára. a Megyercsi-ulcát pedig Fülöp Zsigmond-utcára kívánják változtatni. Az ülés tárgyának második pontja a közgyűlés elé kerülő költségvetés kér­dése. A költségvetés egyes csoportjait megfelelő szakembereknek előadás végett kiosztották. A klubülés elhatározta, hogy Ibii évi február hó 4. napján d. u. 5. óra­kor ismét összeül a költségvetés meg­tárgyalására, mely alkalommal meg­hívják Alapy Gáspár polgármestert és Fridrich János főszámvevőt is. Amíg Vh alszik, a Darmol dolgozik. Nyugodt alvását nem zavarja, mégis —-—- meghozza reggelre az enyhe és fájdalmatlan kiürülést. Kellemes hashajtó: —'—í» mi rjR Elmarad a MÉP komáromi nagyválasztmányi ülése Az országunkat gróf C sáky István külügyminiszter elhalálozásával ért nagy gyász miatt a Magyar Élet Párt f. év február hó 2. napjára meghir­detett nagyválasztmányi ülése elma­rad. A vármegyei szervezet elnöksége ezúton is tudatja a meghívott tiszt­viselőkkel, választmányi tagokkal és tanácskozó tagokkal, hogy a nagy választmányi értekezletei előreláthatólag március hónapban tartják meg. A 12 éves fiúkat és a 16 éves lányokat január 30-ig be kell jeienieni A most megjelent külügyminiszteri ren­delet értelmében január 31-ig minden 12 éves fiúi és 16. éves leányt (aki ebben az. évben lölli be ezt az életkort), külön be­­jelentőlapon be kell jelenteni. Be kell azonkívül jelenteni azokat a 12 —70 év kö­zötti férfiakat, akik az elmúlt év folyamán valamely szakképzettséget, illetve honvé­delmi célokat szolgáló tanfolyamon kép­zettséget vagy főiskolai képesítést szerez­lek, továbbá a 16—50 év közötti nőket, ha az elmúlt évben szakképzettséget szerez­lek. Részletekről Alapy Gáspár polgármester hirdetmény útján tájékoztatja Komárom város közönségét. Dicsértessék! Ö, erjedő must, fölzavart világ! Ó, ég felé kanyargó, hő imák. a ti időtök jött el. Dicsértessék! Még ragyognak a régi templomok s az oltárképen Mária mosolyog, hogy Ilin lse bennünk a hitet. Dicsér­tessék ! Az ár szeszélyes, jobbra-balra hány. Zúg a.fej és az arc is halavánv. de kormányon a kéz. Dicsértessék! örökké nem tart az üt a tengeren» kifogunk majd a gyötrő szeleken & a parton mondjuk karban el: Dicsértessék! Tamás Lajos. Szerelem a tengeren Irta: Baranyay József dr. Hajónk a Földközi tengeren úszott Egyip­tom felé. Ugyancsak víg élet zsibongott a hajón, az Augusztuson, ebben a 32 ezer tonnás óriási úszó városban, amelyen a legénységgel együtt közel négyezren ring­tunk a legjobb egyetértésben. Estélyek, bálok, jelmezes tánckoszorúk, karneválok, mozielöadások, stb. szórakoztatták az uta­sokat este és éjszaka, — nappal pedig te­nisz, ping-pong, tekepályák, uszodák fönn fi fedélzeten és egyéb játékok voltak a búfelejtők. ha ugyan akadt, akinek búja, bánata volt. A táncból mint néző sem igen vettem ki a részem, táncoló párokat lesz még módomban látni az életben, de olyan fenségesen szép holdvilágos tengeri esté­ket és éjszakákat aiigTia. Olyan szerencsé­sek voltunk, hogy egész tengeri utunk alatt hold világosak voltak az esték és az éjszakák. Nem egyszer reggelig gyönyör­ködtem a hajó fedélzetén a holdvilágtól megvilágított végtelen tengerben, ebben a fenséges végtelenségben, amelynél szebb látvány aligha van a világon. Szerelmesek is utaztak a hajón, nászutasok is. Őket is a holdvilágos tenger csalla fel a fedél­zetre. Odébb a fedélzeten valaki ezt dalolta kedvesének, Ábrányi egyik megzenésített versét: Kék a tenger, kék az égbolt. Ábrándozó szemeid • Viselik a mély tengernek S magas égnek színeit... Mély tengerben drága gyöngy van. Magas égen csillagok ... Boldog lesz a gyöngyhalász, ki. .. a szöveg többi részét elvitte az enyhe tengeri szél. A kékszemíí hölgy (a fenti vers után csakis kékszemű lehetett) is dalolni kezd. kedvesen, behízelgően. lágyan: Az apró dal is jó, ha jó, A tengerre nemcsak nagy hajó való. Repülhet rajta bármi lenge sajka. Ha gyöngyhalászé és gyöngyök vannak [rajta. . Aztán elnémult a dal. lezárultak az aj­kak. Bizonyosan csókolódzfak. Szebb nász­útat egv szerelmes se kívánhat. A velen­cei barkarolás. gondoladalos éjszaka is szén, de oav hatalmas, nagy óceániáró hatón a bohlvilágos estéknél és éjszakák­nál nem lehet szebb. Melegebben dohog a szív, az aikak egymásba forrnak és itt is, ott is fölhangzik a dal... ... A dal, a dal! A zongorateremben gyakran rendeztünk magyar dalestélyeket, amelyek érdekességét emelte, hogy egy széphangú amerikai angol asszony is éne­kelte a magyar dal okat. A dalszöveget nem .tudta, mert magyarul nem beszéli, de az áriákat nagyon szépen énékelte: Azt mon­dotta, hogy Amerikában igen sok magyar Ismerőse van és azoktól sok magyar dalt megtanult, nemcsak az újabbakat, de a régieket is: Ki tanyája ez a nyárfás, Ne menj rózsám a tarlóra, Magasan repül a daru. Hét csillagból áll a Göncöl szekere, és még igen sokat, amit lehetetlenség mind fölsorolni. Ellentétben Szabolcsba Mihály Grand Cafléban című versével, tihol á párizsiakat nem ragadta el a ma­gjai- nóta, itt, a mi hajónkon mindig ese­ményszámba mentek a mi magyar dalos­­délutánjaink és estélyeink a sokféle nem­zetiség között. Ilyenkor mindig megtelt a szalon és az angol, amerikai, olasz, spa­nyol, portugál, francia, német, dán. svéd, japán, kínai, indiai és a jó Isten tudná el­mondani, hány féle nemzetiségű hallgató hangosan és lelkesen megtapsolta a mi magj-ar nótáinkat... Az a hosszú, több kilométeres fényes sáv, amelyet a hajó maga ulán hagyott a tenger tükrén, holdvilágos estéken fensé­ges látványt nvuttott. Mintha ezer és ezer »ellő. villv. hableány, vizi tündér, üdére hófehér fátyolruhában táncol járna abban a végnélküli vizi sávban. Ha láttál fehér­habos tengeri hullámot, akkor elképzelhe­ted, hogy milyen látvány ez a forgó, örvé­nyes. sistergő, kavargó, hófehér habos végtelen út, amely hajónk után maradt. Ennek a tengeri tejútnak a szépsége el­­felejltctte a nézővel, hogy ilyen nagy ha­jót rendesen követi a tenger tigrise, a cápa és bőgj- jelenlétét ne vegyék észre, éppen ebben az örvénylő sávban iramlik a hajó után. Iramlik és lesi a zsákmányt. ..A zsákmányt!... Egyszer egy sejtel­mes holdvilágos éjszaka fönn pihentem a fedélzeteim egy csendes, félreeső zug­ban. Halkan, nesz nélkül csendesen egy szerelmes pár suhan cl mellettem, erősen! összesímulva. Nem vettek észre, önkény­­telenül, illetve akaratlanul is hallanom kell, amit az asszony mond: — Én már nem bírom tovább ezt a ket­tős életet. Az uramnak hazudnom kell a szerelmet, tűrnöm kell a csókjait! Irán­tad való érzelmemet titkolni, rettegni, hogy elárulom magam, éjjel kibeszélem a titkomat. Lesni, hogy mikor kezd hor­­tyogtii az uram és akkor kisurranni a ka­binból ... hozzád! Ha észreveszi a távollé­temet, nyugodtan hazudni, bőgj' rosszul éreztem magamat, ki kellett mennem a friss levegőre. Rettegni, hogy egyszer ki­tudódik minden. Ez a képmutatás már az idegeimre ment. Én már idegroncs va­gyok!... Megszólal a férfi: — Miért nem játszik bele a tragédiánk­ba a sors? Ha az urad egyszer nagyon kihajolna a korláton és kibukna, örökre elnémulna az akadály, elnyelné a ten­ger ... a cápa ... — Hallgass az Istenéri sikolt föl az asszonj*. Az égen sjrálycsapat fehérsége közele­dik felénk. A tengernek ezek a vércséi, keselyűi, fehér hollói. Kellemetlen han­gok visítanak, üvöltenek. majd holló mód­jára kárognak: .1.. Kár ... Kár ... Kár. Hajó jön velünk szembe Egyiptom felöl. Fölrcpül az árboc-lámpa, a hajókürt meg­szólal, üdvözli a hajót, ahonnét hasonló üdvözlés zúg felénk. A szerelmes pár riadtan eltűnik. A zeneteremből fölhangzik a dal. Tisz­tán hallom, hogy valaki azt énekli: Panaszom van bíró uram: Nem szeretem én az uram! Ha megcsókol fáj. Ez a pici száj... Bíró mondja: De ha muszáj Szeretni... ... A dal többi részét nem hallotta*®. Rémesen kezdtek újra károgni a sirályok Biztosan észrevették, hogy cápa követi a hajónkat... Cápa, amely lesi a zsákraü­­nvát...

Next

/
Thumbnails
Contents