Komáromi Lapok, 1941 (62. évfolyam, 2-6. szám)
1941-01-11 / 2. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1941. január 11. Köszvényes fájdalmaknál, rheumalikus bántalmaknál, idegfájdalmaknál, fejfájásnál, izülelí- és tagfájdalmaknál, valamint meghűléses betegségeknél, gyorsan és biztosan hat a TOGAL. Orvosok ezrei ajánlják a TOGAL-t, tehát Ön is bizalommal vásárolhatja. Tegyen még ma egy kísérletet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású TOGAL-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban 1.60 pengő. Kifosztottak egy komáromi szabóüzletet Ismeretlen tettesek éjszaka behatollak Klug István komáromi szabómesternek a Kun Miklós-ucca 14. sz. alatt levő szabóműhelyébe. A betörőik a műhelynek az udvarra néző ablakait egy téglával beverték. A téglát oly erővel vágták az ablakhoz, hogy az áttörte a kettős ablakot és a műhelyben az ablak közelében levő varrógépre zuhant és még annak fedőlapját is behorpasztotta. Az ablakon keresztül a műhelybe jutott betörők a műhelyből nyíló uccai fekvésű üzletből igen sok szövelet és bélés-árul vittek el. A kár 2000 pengő körül jár. Az üzlet, ahol rövid időn belül ez a második betörés, biztosítva volt betörés ellen. Egy családi ház mely áll 2 szoba konyha és mellékhelyiségekből, szépfekvésü helyen eladó. Cím: Bene 2544, sz. — Jaross Andor autóbalesete. J a -ross Andor volt miniszter AR 750. rendszámú Kapitän autója, amelyet Péntek János soffőr vezetett, a bécsi országúton Leányvár közelében csütörtök délelőtt 11 óra tájban egy kétlovas szekér előzése után, hirtelen szembekerült a BX 064. rendszámú BART-autóbusszal. Az autóbusz vezetője hirtelen félrerántotta a kormányt. A nehéz kocsi áttörte az országút korlátját és féloldalra dőlve állt meg. Karosszériája súlyosan megrongálódott. A személyautó csak jelentéktelen horzsolásokat szenvedett. Sem az autó, sem az autóbusz utasai nem sérültek meg. — A »HÍD« minden számát neves írók írják! Egész csomó neves magyar író neve díszíti a HID most megjelent új számát. Németh László Fedák Sáriról ír, Kodolányi János cikket hoz, Móricz Zsigmond és Hunyady Sándor novellákat írnak, Kállay Miklós és Tersánszky Jenő filmkritikákat adnak, Papp Antal az élő iskolapéldát . mutatja be, Krúdy Gyula ismeretlen regényét, Kisfaludy Stróbl Zsigmond új Madách-szobrát, külföldi regényt, érdekes képes riportokat, Világhiradót, Inyesmester receptjeit, 1000 pengős pályázatot, rejtvényt, sok fényképet, rajzot ad e héten is a 'HID. Divatrovatában bemutatja a téli és tavaszi divatot. A Híds főszerkesztője Zilahy Lajos. Mutatványszámol készséggel küld a kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet krt 7. sz. Rendkívüli közgyűlés« kisgyűlés és pénzügyi bizottsági ülés a városnál Fülöp Zsigmond emlékezete — Komárom város törvényhatósági bizottsága január 10-én, d. u. 5 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgysorozatát 4 órai kezdettel a pénzügyi bizottság, lel 5 órai kezdettel pedig a kisgyűlés készítette elő. Kegyelet Fülöp Zsigmondnak Úgy a közgyűlésen, mint a rendkívüli közgyűlésen vitéz Nagy Nándor főispán elnökölt, aki kcgyeletes szavakkal emlékezett meg Fülöp Zsigmondról, városunk nagy halottjáról. Kevés ilyen önzetlen fia volt e városnak, — mondotta a főispán, — mint polgármesterünk, Fülöp Zsigmond. Fiatal korától csak nemzetéi és hőn szeretett városát szolgálta úgy tollal, mint szóval és ebben égette el egész életét. Mikor hazajön a hosszú hadifogságból, azonnal belekapcsolódott a közéleti munkába. 1923-tól 1935-ig, a városi autonómia felfüggesztéséig tagja volt a város képviselőtestületének, az 1938-ban megtartott községi választások során ismét beválasztották a képviselőtestületbe, sőt az akkori nehéz viszonyok között vállalta a városbírói tisztet is, ami ^ia«y önfeláldozást jelentett, mert gerincses magyartól emberfeletti idegmunkát kívánt a megszálló hatalom alatt köztisztséget viselni. Hogy már akkor nem roppant össze a nagy munkában, az csak a közeli felszabadulás reményének tulajdonítható. S mikor üdvözölhette a felszabadító hadsereg élén bevonuló Kormiányzó urat, ez kárpótolta őt minden szenvedésért. Mint a felszabadult város polgármestere is mindent elkövetett, hogy ebben a városban mindenki boldog legyen, s hogy ez nem sikerült, nem rajta mull. Amikor a két várost egyesítették, maga kérte felmentését, vissza-Nagy teherbírású gumikerekes teherkocsi eladó Megtekinthető a keszegfalvai útépítési irodán. Postapalota épül Komáromban vonult közkatonának s tovább teljesítette kötelességét példás fegyelemmel és odaadással. Adjunk hálát az Istennek, hogy nekünk adta őt példaképül, s emlékét és érdemeit örökítsük meg jegyzőkönyvünkben. A gyönyörű megemlékezés . után a törvényhatóság egyperces csendes felállással áldozott az elköltözött volt polgármester emlékének, érdemeit jegyzőkönyvbe foglalta s kimondta, hogy a gyászoló családhoz részvétiratot intéz. A1 a p y Gáspár polgármester indítványára pedig elrendelte a közgyűlés, hogy a főispán lélekbemarkoló szép emlékbeszédét szószerint jegyzőkönyvébe foglalja. Folyó ügyek Ezután a tárgysorozatra térve a kilépő öt közigazg. bizottsági tag helyére ugyanazokat, névszerint Balogh Miklós, Bang ha Dezső dr., Czike Imre, ifj. Mohácsy János dr. és Surányi Ferenc bizottsági tagokat választotta meg a közgyűlés, majd kimondta, hogy az 1940. évre megállapított kegydíjakat 1941. évre is folyósítja. azonban bizottságot küldött ki, mely a kegy díjakat átvizsgálja és a következő évre új javaslatot tesz. E jnzoUság tagjai lettek Do sztál Nándor, Kállay Endre dr., Kreska József, Kun Árpád dr., Les tár István dr., Muck Dezső, Reicher Miklós és Surányi Ferenc biz. tagok. Vizkelety Sándor dr. tanácsnok előadta, hogy a postaigazgatóság a felépítendő postapalota céljára a gimnázium melletti üres telket találta legalkalmasabbnak. A pénzügyi bizotlság és kisgyűlés javaslata alapján kimondta a közgyűlés, hogy a telket 50.000 pengő vételárért hajlandó a postapalota céljaira eladni. A városi árvaszék -megalakítása után, — melynek elnöke Vizkelety Sándor dr. tanácsnok, ülnöke Réthelyi János dr. aljegyző, szavazóülnöke I g ó Aladár dr. tanácsnok és Szulacsik László tb. főjegyző lettek, — a közgyűlés tudomásul vette, hogy Fülöp Zsigmondot a város saját halottjaként temet tette el és a temetési költséget utalványozta. Csak a nóta a miénk Irta: Nehéz Ferenc. Azon a farsangon pedig tetőfokra hágott bennünk a szerelem: Szalai Pálban meg bennem. Naphosszat a Dunaparton kujtoroglunk s olyan sóhajtásokat eregettünk neki a tulnan ágaskodó kék Gerecsének, hogy valóban csak az Isten csodája őrizte meg az összedüléstől. Vízkereszt napján ezt mondta Sza'.ai Pál: — Hát azt hallottad-e testvér, hogy megint itt a doktor? — Itt van? Sőt egy akkora rózsacsokrot hozott Katinkának, hogy alig fért be vele az ajtón! Álltunk a szakadó hóban, konyult fővel. Radvány irányából éppen hozzánk érkezett a szél s olyat vágott az arcunkba, mint a bicska. Mégse az arcunkon éreztük a vágást, hanem a szívünkön. Ennyit kérdeztem még Szalai Páltól: — S bizonyos vagy abban, testvér, hogy rózsacsokor volt? — Méghozzá pesti! Nem szóltunk többet. Nekünk csak jégvilágaink voltak, azok is a szívünk ablakán, nem! ogv élő rózsacsokrot hozathattunk volna annak, akit szerettünk .. . Ám másnap ragyogó képpel állított be hozzám édes-egy kenyerespajtásom. — Meglásd, — mondta — hamarosan kiüljük a nyeregből Somogyi doktort! '— Hogy-hogy? — bámultam rá. Szalai Pál nem felelt, csak ráütött a hóna alatt való kopott hegedűre. Megértettem, mindent. S ettől a naptól kezdve fokozott szorgalommal gyakoroltunk kicsiházunk belső szobájában: Pali a hegedűvel, én a harmonikával. Kiváló nótásgyerekek voltunk mi tudniillik s olyan dolgot műveltünk a zen'e terén, amihez foghatót nem értek még az öreg Duna mentén. Ha mi rátettünk egy szomorúszép magyar nótára, még a fák is sírtak s nem volt, akinek a szíve meg ne sajdult volna. Ha mi kieresztettük a csengőtenorunkat, odafönt a kék azúrban megszédült a pacsirta is s ha ugyanakkor rákszdett Pali a hegedűvel, én meg a harmonikával, úgy mosolygott körülöttünk a világ, hogy azt lehetett gondolni, szomorúság nem is létezik a földön. Erre pedig tanunk Kosztics Lábúd méltóságos úr, akinél nagyobb mecénása nem termett még a magyar dalkultúrának. Valahányszor Kosztics Lábúd méltóságos úr átjött hozzánk Karvárói, — s gyakorta átjött, különösen, ha’vadászat készült a mocsi pusztán — mi mindig ott vártuk a íaluvégen. S ha feltűnt az úton két deres csikótól vont könnyű csézája, azonnyomban rátettük Pali pajtással cé-mollban, hogy: »Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele . ..'« Régen tudtuk ugyanis, hogy ez a legkedvesebb nótája a méltóságos úrnak E ;l szokta cimbalmozni sápadt-holdas téli estéken Dunára-tekintő karvai kastélyában (meri cimbalmozni gyönyörűen tudott!) sőt olyanokat is hallottunk félfüllel, hogy ugyanezt a nótát játszogatta valamikor Bíaha Lujza művésznőnek is, akivel igen-igen jóban volt Pesten. .. Homályos is lett ettől a nótától Kosztics Lábúd méltóságos úr szeme, mindamellett mosolygott egy kicsikét, mikor a nóta végén ezt mondta: — Tartson meg benneteket az Úristen, édes gyermekeim! S mindegyikünk elé egy-egy fényes ötkoj ronást dobott. Mondom: ilyen kiváló s pój tolhatatlan mecénása volt Kosztics Lábúd j a magyar (lalkulturának. Mibennünk pedig j roppant önbizalmat teremtett éppen az ö elí ismerése, úgy, hogy ezen a napon, amelyi- I ken Szalai Pál ragyogó ábrázattal nyitott j rám, ezt mondta reményteli csengéssel a i hangjában az én édes-egy komám: — Földönfutó kódús-mivollunkk. 1, úgy ! vélem, nem konkurálhatunk Somogyi dókj torral. De van egy óriási fegyverünk: a | nóta! I T- Igen . . . — Hát azzal Vesszük meg Rédly Katinka I szívét! j Az az este pedig feledhetetlenül szép volt: j nem fújt a szél sem, csak lassan hulldogáit I a hó. fis a holdvilágban aranyszínnek láttunk r, inden hópihél. Ott álltunk már a Rédly-kastély udvarán s kikerestük Katinka ablakát. Vártunk még egy-két percig, aztán Szalai Pál álla alá vette a hegedűt, magam peng leakasztottam a váltamról tíuplaso-os -harmonikám szíjját. . — Őszi melyik legyen, testvét;? — súgtam. — A leg zabb! Szalai Pál odahajolt az ablakhoz s ki- I tűnő érzékkel rátette: jHiltrichné Fülöp Viktória [ Egy kedves, finomlelkű úrasszony, egy hivatott tanárnő elhunytáról ad hírt az a fekete zászló, amely tegnap reggel az állami polgári leányiskola homlokzatán jelent meg. Hittrich Józsefné, szül. Fülöp Viktória, volt tanítványainak és ismerőinek kedves »Vici nénije« költözött el az élők sorából. Sok komáromi urinő szeméből csordul ki az igaz fájdalom könnye erre a szomorú hírre. Hiszen szinte hihetetlen isáz, hogy az ő mosolygó szeme örökre lecsukódott, hogy az ő mindig vidám, szellemességtől derűs ajka örökre elhallgatott. Majdnem ötven éve, hogy a messze vidéken, a szatmármegyei Farkasszó községben, előkelő családban született fiatal leány az Erzsébet nőiskola elvégzésé után teljesen idegenként a városunkban akkor megnyitott polgári leányiskola kinevezett lanárnőjeként városunkba jött. És rövid néhány hónap alatt meghódított minden szivet a városban. Széleskörű műveltsége, elragadó bájossága,-nagyszerű modora és különösen páratlan szellemessége megkedveltették a társasélet minden alakulatában. Tanítványai, kollégái, barátnői rajongásig szerették, komáromivá lett tökéletesen és a város társadalmának- örömmel fogadott tagjává vált. Irodalmi ismerete, olvasottsága egyike volt a legszélesebbnek városunkban. Talán nem is volt magyar nyelven megjelent könyv, amit ő nem olvasott volna. Itt találta meg, ideköltözése után nemsokára a családi élet örömeit is férje, Hittrich József akkori tanítótársa karján, akivel mindhalálig igen boldog családi életet nyert. Sok öröme és sok aggodalma volt szeretett édes gyermekei miatt, akiktől különösen a csehszlovák uralom hoszszú időn át elszakította s amikor ez az aggodalom is megszűnt felszabadulásunk következtében s amikor már büszkén tekinthetett imádásig szeretett fia szép karrierjére, akkor már súlyos betegség ásta alá egészségét. De lelkének finomságát, szeretetének melegségét ez sem tudta megtörni. Harminckét évi polgári iskolai működés után vonult nyugalomba attól az iskolától, amelynél mindig kiváló eredménnyel működött s visszavonult a társasélettől is, csupán családjának és legszűkebb ismerőseinek körében élt, akik nagy fájdalommal kísérték betegeskedésének hosszú útján. Volt tanítványainak százai gondolnak rá szeretettel és soha nem múló kegyelettel. Mi, akik idejövetele napjától kezdve ismertük és szerettük őt, most is úgy látjuk, mint akkor, amikor fiatalon, vidáman, mosolygó arccal, nevelő szemekkel megjelent közöttünk és így őrizzük meg kedves emlékét szívünkben. A Komáromi Lapok szerkesztősége különös kegyelettel közli a gyászhírt, amely a Komáromi Lapok egykori kiváló szerkesztőjét és mindenkor lelkes barátját, Hittrich József volt főszerkesztőnket hoszszú boldog házasság után borította mély gyászba szeretett feleségének elvesztésével. Jómegjelenésű szlovákul is tudó fűszer és csemege kereskedősegéd felvétetik: Köztisztviselők Szövetkezete, Komárom, Baross uica »Sajó kutyám, jaj, de mélyen átúszol...« S én a háta mögött, ugyancsak meg nem vetendő tehetséggel, kísérni kezdtem őt a harmonikán. Gyönyörű nóta volt, az éjszakai alkalomhoz rendkívüli módon hozzáilleit s amel'e t minden megvolt benne ahhoz, hogy a szerelmes szív panaszát maradéktalanul elzokogja annak, akit illet. Szalai Pál valóban nem választhatott volna megfelelőbb nótát. Húztuk is keservesen, gyönyörűen s mikor a második vers elején énekszóval is támogatni kezdtük a szerszámaink dolgát,először ugyan csak piánó, igen-igen halkan, de később aztán égig is feíhalló panaszkodással: azt gondolom, hogy a kisangyalok is sírvafakádtak odafent a felhőkön túl. S valószínűleg Rédly Katinka is sírvafakadt az ablak mögöU, mivelhogy a kisangyaloktól ő se különbözött szikrát sem. — Odanézz! — állt meg bennem a lélekzel hirtelen. Az ablakban gyufaszál villant, egy kissé félrelibbeni a függői tv s a muskátlik felett megjelent Rédly Katinka szőke feje. — Elfogadta! — rebegte könnyes szemmel Szalai Pál s nekiszédült egy kopasz ecetia törzsének. Másnap a jégen találkoztunk Rédly Kálinkéval. Korcsolyán repült felénk .s mikor hozzánk ért, elkapta Szalai Pá! fejét s megcsókolta őt. Aztán hozzám lépelt. Átfogta a nyakamat, hozzámsímult, a mellemen két puha, meleg valamit éreztem, a térde is az enyéhhez ütödött. .. azlán mintha tí'.'z lobbant volna, irtó forrpság csaootl az arcomba, rózsaszínűi iáf.am.j.z s a szá-
