Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-23 / 12. szám

6. ftldal. KOMÁROMI LAPOK 1940. inárcius 33. Itt a tavasz. A természet is új ruhába öltözik. Vegyen ön is magának szép tavaszi ruhát nálunk 1164 Komárom, Baross u. 12 sz. Még a névnapom is becsapott! Hogy mennyire romlott világban, szélhámosok és csalók között élünk, legjobban bizonyítja az az ezereszten­dős mondóka, hogy: Sándor, József, Benedek Zsákban hozzák a meleget, — az idén csődöt mondott, a Sándorok, a Józsefek és a Benedekek ugyancsak szégyelték magukat a nevenapjuk al­kalmával, mert melegről még csak ál­modni se lehetett; a zsákban hozott meleg pedig a múlt idők csalóka em­lékei közé vonult. Még kalapra való meleget se hozott ez a három, derék férfiú, nemhogy zsákravalót. Der­mesztő szél, eső, hó váltakozott ezen. a három napon. A házmesterek cifrán káromkodtak, mert megint havat kel­lett seperni a házak előtt és a járdát tisztára kaparni, mert a rendőr is­mét szóvá tette a dolgot. A gesztenye­­sütő nénik becsukták uccai, nyílt üz­leteiket, szidták szegény Sándorokat, Józsefeket és Benedekeket, hogy a nyavalya üssön beléjük, hát ez a ta­vasz, ilyen időt kellett nekik hozni? A borbélyom, amikor a műtőszéken kapargatta államat, nyíltan szidta a Józsefeket, nem szólhattam, mert nála és nem nálam volt az éles borotva. Szidta őket, mint a bokrot, pedig tud­ta, hogy a Józsefek körébe tartozom én is. A máskor ilyenkor pilinckező, golyózó, gombozó, csigázó, labdázó, inétázó gyerekek szintén szidalmazlak bennünket, mert az idén nem lehetett a nevünknapjakor künn a szabadban játszani. A husvét előtti nagytakarí­tást végző háziasszonyok, no meg a házialkalmazottak ajkáról se valami hízelgő szavak szálltak felénk, hiszen majd megfagytak szegények a der­mesztő hidegben. Máskor József-nap idején az enyhe, tavaszi időben ví­gan ment az ilyen nagytakarítás. Egy kedves háziasszony, aki névna­pomra mindig megszokott lepni va­lamivel, az idén azt üzente, hogy a fánktészta a maga nevenapján bekö­szöntött dermesztő hidegben nem Ívelt meg, így a fánksütésből nem lett sem­mi. Úgy köll magának, miért nem ho­zott enyhe, tavaszi időt! Erről a nemsikerült fánksütésről jut eszembe valami. Egy lakótársam jogászkoromban erősen udvarolt a háziasszonyunknak, önagysága a he­ves ostromot már-már nem igen bírta és láttam a jelekből, hogy föl fogja szarvazni kedves életepárját az én csi­bész barátommal. Talán az asszonyi hűség halotti torát akarták megül­ni, nagy vacsorát adott a ballépésre elszánt menyecske. Erre a vacsorára én is hivatalos voltam. Az asszonyka és az én barátom erősen tekinget­tek a ppház fenekére és kedélyes nó­­belspitzük volt. A hosszú vacsorá­nak jött az utolsó fogása, a fánk. Nem valami jól sikerült és itt történt barátom és a menyecske szerelmi tör­ténetében a peripecia, a sorsfordulat. A barátom a fánkos tál felé nyúl és azt mondja: — Én is kérek egyet ebből a p o g á­­c s á b ó 1... — Mit, pogácsából, — sipított föl vérig sértve a menyecske. — Az én gyönyörű, szalagos fánkom magának csak pogácsa? Hát piszokság. És ma­ga akar nékem udvarolni, elcsábítani az uramtól. Pusztuljon a szemem elől és ki a lakásból is. Úgyis tartozik a szobabérrel. Persze azt hitte, hogy szerelemmel fizeti azt nekem ki. Nem uracskám, abból nem eszik. — És kinyitotta az ajtót és a zavarában hebegő barátomat kiutasította a szo­bából. A rosszul sikerült fánk őnagy­­ságát ezúttal megmentette a ballépés­től. A közben elmondott történet után térjünk csak vissza a botrányosan rosszul viselkedő névnapunkra. Szé­­gyeljük magunkat mi Józsefek, Sán­dorok és Benedekek. Szerencse, hogy a keresztségben két nevet kaptam, másik nevem Géza, ezentúl azt fogom használni. Ahhoz nem kötnek semmi időjárási kötelezettséget. Igaz, hogy a medve Géza nap táján szokott ki­jönni a barlangból, de az idén biz­tosan ki se jött, mert ugyancsak be­csapódott volna ilyen balszerencsés esztendőben, amikor még a saját név­napjaink is szélhámoskodtak... (bj) Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy szönyegüzletemet megnagyobbítva és kibővítve úri- és női divatárucikkekkel Nádor-utca 25. sz. alá helyeztem át (a volt Kertész-féle üzlethelyiségben) Kérem a nagyérdemű közönség további szives párt­fogását. Mély tiszteletfel: T£|h g^IlflOr 117 Ezerszámra fogy Komáromban a tiz—huszfilléres ponyvaregény Mit olvas ezekben az időkben Ko­márom lakossága, — vetődik fel a kérdés mindazokban, akik még ma is hinni szeretnének a szellemi fegy­verek diadalában, a nemes gondola­tokban, a művészetben, irodalomban, a szépségben. Komárom megritkult könyvesbolt­jaiban láthatjuk a mai magyar könyv­kiadásnak meglehetősen sok újdon­ságát s a könyvkiad óvállalatok rész­­letüzleteinek ügynökei csökönyös pon­tossággal szállítják a gyűjteményes, vászonba kötött műveket. A tapasztalatok szerint a könyvvá­sárlási kedv erősen csökkent. Sem a karácsonyi, sem az újévi, sem a hús­véti ünnepek jelölt nem láttuk, hogy éppen könyvieket vettek volna nagy számmal a komáromiak s ugyanezt a csökkent vásárlási kedvet látjuk a vidé­kiekben is. A komáromi ember elég Pénzt takarít meg, ha GYŐRBE ion és íelkeresi Szabó László és Társa DIVATÁRU ÜZLETÉT, BAROSS-ÚT 11-13 SZÁM Szövet, selyem, mosó, flaYiell, függöny, szőnyeg, vászon és tíamaszt áruk nagy választékban sokat olvas, — könyvtárakból, — s a könyvtár forgalma valóban rekordra emelkedett. Ebből az látszik, hogy sze­retne ugyan olvasni a komáromi em­ber. csak pénze nincsen hozzá. Megle­hetősen kevés komoly munka s vi­szonylagosan kevés szakkönyv fogy. Az az észrevételünk, hogy a város könyvolvasóinak táborában vékony ré­teg az, amely a korszerű kérdések után érdeklődik könyvek útján. Szó­­bdkóztd'ó s könnyed olvasmányok kel­lenek: futó izgalmak, mint az ápri­lisi szerelem. Kevés a komoly könyvvásárló ein­­ber. A fővárosi könyvesboltok kiraka­tában látható könyveknek csak bizo­nyos százaléka jut el Komáromba, ide­gennyelvű könyveket alig vesz valaki s a külföldi újságoknak is alig van ke­letük. Német művek iránt még van valami érdeklődés, francia, angol fo­lyóiratokat, könyveket igen kevesen olvasnak. Sajnos, az idegen uralom alatt maradt magyar területek kérdé­seivel is alig hajlandó foglalkozni dz átlagolvasó. Mi fogy legjobban Komáromban? Kétségkívül a ponyva. Hogy ez valóban így van. mindenki meggyőződhetik róla, ha akár köny v­­kereskedésbe, akár trafikba lépve, a rengeteg színes, rajzos címlapú pony­varegényt megpillantja. Tornyozva ál­lanak a tíz-húszfilléres rablóhistóri­ák. a félpengős, egy pengős, s ennyi­annyi filléres gengszter-remekek a kin szolgálóaszta Ion. Kik v szik? — kérdezzük azegyik trafikosl. — Mindenki. Egyszerű emberek, ko­moly urak, tisztviselők, nem is tetszik elképzelni, ki mindenki. — Miért? — Mert olcsó, tíz-husz fillér s mert pillanatnyi izgalmat ad, meri lefek­véskor el lehet aludni mellette s ép­pen egy félóráig tart olvasása, meri zsongít... DKW, BMW uniók. DKW. Ardie. Tornax, Horex motorok körzetképviselete Posztói és Ligscher gépműhely Komárom. Megye a. 18. Tel. 177. Mennyi fogy el belőle Komárom­ban? — Hetenkint többszáz, havonta né­ha többezer is. Legjobb cikkünk, úgy vásárolják, mintha ingyen adnánk. Le­gyen benne öt-hat gyilkosság mindjárt az első lapon, legyen benne tolvaj, lehetőleg amerikai, vagy angol, legyen benne cow-boy, vagy elcsábított mozi­­szinésznő s derüljön ki az igazság. — Egyszóval mégis csak az igazsá­got szeretik az olvasók? — Nem. hanem az olcsó, felelőtlen izgalmat. Ágyban, párnák között élvez­ni az üldözés gyönyörét és résztvenni titokzatos londoni nyomozásokban. Ko­máromban legjobb szellemi cikk ma a ponyva, — fejezte be felvilágosítását a irafikos s egy belépő vásárlójának húsz Extra mellé két sárgaborítékos, rémes rajzokkal ékes füzetecskét tett: — Parancsoljon, a legújabb köny­vünk: Két magános hulla a csónak­ban. — Köszönöm. — mondta a jólöl tű­zött úr zavartan és gyorsan zsebretette a füzeteket. Vitte haza zsongítónak. Kora husvét, késő tavasz A természet különös szeszélye, hogy a husvét nagyon korán van ebben az eszten­dőben, viszont tavasz még sehol sincs. A‘ hosszantartó kemény tél, a rendkívül sok hó nemcsak az őszi vetésekben tehetett kárt, hanem a lucernásokban is, azonkí­vül az elföldelt répában, burgonyában, úgyhogy a gazda bizony nehéz feladatok előtt áll, mert a tavaszi munkák későre maradnak, tfiszen máknak, zabnak, árpá­nak már ki kellett volna kelnie', már pe­dig eddig még igát a földeken nem igen láthattunk. Mit tehetünk, az időjárási nem változtathatjuk meg. Vetőtervünkön sem tudunk sokat változtatni, korábban érő vetőmagot sem tudunk beszerezni. Van-e hát mód, hogy kivédhessük az időjárás rendellenességét? Van! Sűrűbb vetéssel kényszerítjük a tavaszi kalászosokat, hogy gyorsabban ér­jenek be és szuperfoszfátot adunk lehető­leg minden tavaszi növény alá. Ismeretes, hogy a szuperfoszfát hatása a termés mennyiségének növelésén, a mi­nőség javításán kívül abban is nyilvánul, hogy bizonyos betegségekkel szemben el­­lenáltóbbá teszi a növényt, de még abban is, hogy a növények tenyészidejét megrö­vidíti. Ne értsük félre, a szuperfoszfát nem kényszeréredést idéz elő, hanem a növények táplálását a könnyen felvehető foszforsavával egyenletesebbé teszi, ezáltal a magképződést elősegítve a növényt ké­pessé teszi arra, hogy termését előbb hoz­za meg. Kb. 150 kg. szuperfoszfát kát. holdan­ként elegendő ahhoz, hogy a fenti hatáso­kat minden tavaszi növénynél megnyilvá­nulni láthassuk. (84) Késműves, inukosssoiTEis* acélárak szaküzlcSe I BASCHEK • JÓZSEF Komárom, Kórház-iér 6. (A katonai kórházzal szemben) Ernyőjavítást és áthúzást vállalok!

Next

/
Thumbnails
Contents