Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-02 / 9. szám

6. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1940; március 2. Finn-magyar rokonság Irta: Dr. K. Pethes László |4. 3-as, a 8-as, kiég a végrehajtó ; Hiába, az adóhivatal rendkívül kot moly dolog, nem engedi meg a tréfát. Legfeljebb, jókedvében ő maga tréfál. ■___Történt pedig (mint a krónikák kezdik}, hogy egy lelkiismeretes ko­máromi adófizető polgár úgy találta nekiereszteni a bugyellárisát az adó­hivatalban, hogy túlfizetésben volt 75 pengővel. S mivel kétkedő ember, két­szer is elment az adóhivatalba, meg­bizonyosodni afelől, hogy ő neki sem­­minémű tartozása állammal, várossal, adóhivatallal szemben nincsen 'ezéír­ben, sőt, ismételjük, nagy szorgalmá­ban még többet is fizetett. Fizetett vala pedig mintegy 320 pen­gőket, öszvesen. Nagy lön azonban megrökönyödése, amikor egy virgonc hajnalon ezzel nyit be hálószobájába a háziszemély­zet: — Tessék kijönni, itt a végrehajtó. Öltözik vala az úr gyorsan fehérbe és lengébe s kibúvif- a másik szobába, ahol is az adó-szedő, nagy aktatáská­jával várja az urat. Végrehajtani jöttem, — mondja komoran, — 500 pengő még az úr idei tartozása. A ház ura gyorsan karosszékbe ül s szemét mereszti. — Hogyanshogy? — kérdi ijedten, — egész évi kivetésem 320 pengő s azt még is fizetem. Honnan a csudábul vesznek elő még pótlólag 500 pengő tartozást? Az adószedő férfiú, elővevén aktáit, bebizonyító, hogy igenis ,ötszáz pen­gő tartozás mutatkozik. Ez behajtan­dó s ha nem fizet az úr, akkor jön a foglalás. Dívány, írógép, könyvszek­rény, ilyesmi. — Kérek egy kis türelmet, — kapja össze magát az úr, — ezt el kell in­tézni azonnal, mert nem stimmöl az ügy-Az adó-szedő kegyesen engedélyezni hajlandósult két napot. Vévé pedig az úr ruháit a lengék s fehérek fölé, kapva kalapját, rohan­­vást rohant az adóhivatalba. Ott azon­nal panaszt tévén, felhajttatta a Fő­könyveket. Még mielőtt elárvereznék szobáiból a bútort. Hajtják vala a számokat, az oldala­ikat, az összegeket, míg végre, hosszú s kínos percenetek után kiderült az igazság: Az adóhivatalban, midőn egyik ol­dalról a másikra a Ligeteit s beszedett összegeket átvezették volna, a 3-as szám helyett 8-ast talá't írni a toll. Elülső oldalon még hármas volt az, mely a másikon, föllyül már nyolcas­nak tetszett. így jőve ki az 500 pengős különbség, amelyet is a város szorgalmas adó­szedője s végrehajtója azonnal bé­­szedni javallott. S meg is tette volna, ha a ház urá­nak nem lett volna tiszta a lelkiösmé­­rete. Illy boldog végződéssel zárult egy végrehajtási jelenet, hah, de valljonj kevésbbé tiszta lelkiösméretűek között nem szedhetik-e be valóban a tévedés-j bői átírt összegeket? Mert hisz semmi új sincs a nap alatt, még az adózás terén sem. Dagad a mellünk, ha fülünkbe csen­dül e szó: Suomi — Finnország. A faji érzésnek, a hazaszere lelnek oly tün­döklő példáját látjuk e velünk rokon kis nemzet szabadságharcában, ami­nőt ebben a mai önző világban el sem képzelhettünk s amilyet csak az antik világ hőskölteményeiben olvashatunk. , Ki merte elképzelni, hogy a kicsi, 3,800.000 lakosú s az orosz járom alól csak 22 évvel ezelőtt felszabadult Finn­ország szembe merjen szállni a 160 milliónyi orosz kolosszussal? De hisz’ nem hiába észak legidősebb kultur­­nemzete a finn, amelynek hősi éposza, a Kalevala túlszárnyalja az Iliást és Odysseát; s nem hiába verekedtek a finn huszárok, a »hakkapelitäk« a 30 éves háborúban oly vitézül, hogy a (német) császáriak — csakúgy, mint 730 évvel előbb az ősmagyarok har­caiban —- a litániába új sort toldtak be s azt könyörögték: »A hakkapeliták borzasztó seregétől ments meg Uram minket.« E harci nevük csatakiáltá­sukból — a »hakká-pellé«: üsd-vád-ból származott. De ugyanilyen hősiesen verekedtek XII. Károly svéd király hadjárataiban is, amidőn az a fele­részben finnekből álló 8000 főnyi ha­dával tönkreverte Narvánál Nagy Pé­ter muszka cár 10.000 főből álló se­regét. * Az ősfinn nép velünk együtt az ugyan azon nagy, hatalmas turáni nép­család sarja, amely ősfinn nép Kr. e. 3100-ban (tehát 5000 évvel ezelőtt) a Középvolgánál tanyázott, innét terjedt, oszlott szét külön nemzetekre. Egyik része nyugatra való terjeszkedése so-Ügyes kézilány felvétetik, ki takarítást is vállal kozmetikában. 93 Deák Ferenc-u. 5. rán felszorította a rokon, de török­­mongolfajú lappok (Ptolomeusnál: fin­­noi) a Skandináv félszigetre s Kólába. Egyben elfoglalta azok régi földjét, Finnországot, továbbá a Finnöböl s a Ladoga- és Onega-tavak környékét fel egész a Fehértengerig s így alapítója lett Snomi-nak s Eesti-nek (Finn- és Észtországnak). Az ország eredeti s a lappok régi »finn« nevéből ered orszá­guknak s nemzetüknek a világiroda­lomban használt finn neve. mert ők hazájukat Suomi-nakv önönmagukat pedig »suomiak«-nak hívják s »f« han­got nyelvük nem is ismer. Idők folya­mán 10 nyelvjárás alakul ki. u. m.: a finn, karjalai, annuszij vensz. lúd. vót, krvur (kihalt), inkriai, liv és az észt. Látjuk tehát, hogy az észt nem külön nép, hanem a finn nemzet egy részé­nek külön dialektuson beszélő tagja. Az egész finnség összlélekszáma jelen­leg (az Amerikában élő 275.000-rel együtt) 6 millió. A volgai ősnép másik része északra húzódik s megalkotja a komi (oroszul zűrjén) és az udmurt (oroszul votják; Herodotosnál: budinoi) nemzetet. Ez északi (permi) csoport létszáma 900 ezer. Harmadik águk: a Volga mellett ma­rad s ezekből lesz a mari (oroszul cseremisz; Herodotosnál: meiachláinoi — feketegubások) és a harcias, előbb akacirnak, majd burtásznak, ma mordvá-nak nevezett nép (Herodotos­nál: androphagoi). E volgai csoport lé­­lekszáma: 2 millió. A negyedik ág: a mánsi (vogul,osz­­tyák) Kr. e. 1500 körül visszavonul keletre az Ural hegységbe, sőt Kr. e. 1000-től 500-ig egy részük eljut az Ob és mellékfolyóinak, a Tobolnak, Irtis­­nek környékére. Ez időben tehát az ős finn népfaj uralkodik a Balti-tengertől túl az Ura­­lon a Tobol s Alsó-Ob folyásáig s az Északi-jegestengertől le délre ;a Szarmá­­taföld egész erdővidékén a steppe kez­detéig. Európa i/3-ával felérő roppant terület s óriás perspektíva egy kiala­­ló hatalmas birodalom jövőjére, — ha e szívós, erős népfajnak a vezérlő tör­zsét alkotó suomiak nem kerülnek (csakúgy, mint mi magyarok) nyugat­ról germán (svéd) s keletről szláv ha­rapófogó közé, Szovjetoroszország he­lyén ma Nagysuomi birodalmának kel­lene lenni! Említettük, hogy a finnség legkele­tibb ága Kr. e. 500 körül eljut egész a Tobol s Irtis vidékére. Ezeket hajt­ja uralma alá Kr. e. 200 körül az ogurtörökség legnyugatibb ága s e két rokon népből alakul ki azután a ma­gyarság, úgyhogy az uralkodó, harcos osztály (a nemiesség) továbbra is az ogurtörök, míg a földmívelő, állatte­nyésztő elem (a jobbágyság) a finn (mänsi). E népfajok azon hím az azóta eltelt 2100 év alatt (de különösen az utóbbi 100 év óta) összekeverednek, összeházasodnak s fajilag egy úf tí­pust, a magyarság faját hozzák létre, de amelynek irodalmi nyelvéül — na­gyon sok ogurtörök szó fenntartása mellett — a keleti finn mánsiek nyel­ve fejlődik ki. Kr. e. 200-ban összekerült nyugati ogurtörök s mánsi nép már Kr. e. 177-ben belekerül Motun tanhu (főki­rály) hun birodalmának törzsszövetsé­­gjéfbe s abban is marad 630 évig Attila nagykirálynak 153-ban bekövetkezett haláláig. Őseink 465-ben otthagyják Tobol-Irtis környéki őshazát (Juhriát). Az ogurtörök fennhatóság alá nem ke­rült független mánsiek (vogul, osz­­tyák) azonban ottmaradnak az Urai­ban, sőt tovább terjeszkdenek kelet felé, úgyhogy ma is az Ural-hegység­­ben s annak keleti oldalán el egész az Obig, sőt a Jeniszetig élnek. Lélek­számúk azonban — sajnos — ma már csak 30.000. így a Balti-tengertől az Obig, .Teni­szeiig élő finn népfaj mai száma — szomorú — mindössze 9 millió, s plá­ne közülük is csak Suominak s Eesti­­nek (Finn- és Észtországnak) lakói 5 milliónyian élnek önálló állami életet. Az évszázadok alatt végleg kialakult s 895/896-ban hazánkba vándorolt ma­gyarság lélekszámú (a csonkahatáro­kon belül és túl) viszont ma 13 millió, így az összes finn-magyarfajú s nyel­vű népek száma jelenleg 22 millió. * A suomiakkal (finnekkel) való vér- és nyelvrokonságunk tehát elvitázha­­tatlan. (Pl. Hal úszkál elevenen vizek alatt — Kala uiskelee elävänä vesien alia.) A magyar »vér« és »veres« suo­­mi nyelven »veri« és »veres«. S az utóbbi időben e két testvér szó nem­csak százszor és ezerszer hördül fel, de a suomiak hősi vére már veresre is festi hazájuk szent határain — azok védelmében a szűzfehér havat. Büszkék lehetünk fajrokonainkra. Vegyünk példát tőlük. Nem akarnak ők hódítani, nem akarják a másét, csak őseik koporsóit, gyermekeik böl­csőit, családjuk tűzhelyeit, Istenüket, vallásukat, Hazájukat védik! S miközben egyházi s nemzeti fohá­szuk segítségért kiált az Ég felé, — mennyei seregével ős Ukko megjelenik felettük s kiterjeszti népére védőleg kezét. Suomi uuuroluá! TUDJA-E ... hogy a magát legemberbarátibb­­nak, legszociálisabbnak nevező OTI nem éppen a legszociálisabhan dol­goztatja alkalmazottait s igen kis fi­zetésért igen sokat kíván tőlük? A leg­huzamosabb hivatalos idő az OTI-nál van Komáromban, a tisztviselők kora reggeltől késő estig dolgoznak, legtöbb­ször a teljes kifáradásig. Tele vagyunk bürokráciával s egyik akta szüli a má­sikat. Az OT 1-val többízben kívánunk még foglalkozni. =o= ... hogy a Jókai Egyesület múzeu­mát az elmúlt évben, több, mint 12000 látogató tekintette meg s az Egyesület múzeuma, még az igen alacsony belé­pődíjakkal is, rekord-bevételt ért el? A bevételt új beruházásokba fektették. A gyűjtemények számára azonban már igen kevés a hely, legalább még egyszer annyi terem kellene, mint amennyiben most a gyűjtemény el­helyezve áll. Komárom idegenforgal­mára nézve a muzeum igen jótékony hatással van. Érdekes, hogy a láto­gatók között legkevesebb a — hely­beli. ... hogy a Klapka-szobron még most is ott sárgul s barnul, nem a tavalyi hó, hanem a sok elhervadt koszorú? Vájjon ez egész évben is ott fog fi­tyegni? Tudja-e, hogy ez mennyire nem emeli a szobrot? Mert ezek a her­vadt levelek kivirágozni ugyan nem fognak! =o= ■ i.. hogy a vadállományban erős pusztítást tett a kemény tél s a Csallóköz némely vidékén a varjak megették a foglyokat? Tudja-e, hogy milyen barátságosak a Finnországból érkezett dunai sirályok? A komáro­miak legnagyobb mulatsága az volt, hogy a Dunahidakon etették a sirá­lyokat. Röptiben kapták el a kiflivé­get az ügyes madarak. ==o= ... hogy milyen szép, valóban euró­pai színvonalon álló színes, kultúrális keskeny filmeket vetítettek hétfőn dél­után a moziban? A filmek magyar tá­jakat s népi jeleneteket ábrázoltak, s már végigjárták Európa nagyobb vá­rosait, mindenütt nagy sikert aratva. Kár, hogy ilyenek csak ritkán látha­tók nálunk. ... hogy az elmúlt hidegek s hófú­vások idején a Csallóköznek s a CsH lizköznek számos faluja 7—8 napig teljesen el volt vágva a világtól? Sem posta, sem újság, sem hírmondó nem közeledhetett e falvak felé, csupán a rádió volt az összekötőkapocs, a fal­vak s a külvilág között. — Felhívás az OTBA-tagokhoz! Mind­azok, akik igényjogosullak az Otba­­kezelésre (volt liecebny fondosok, ide költözött tagok stb.) saját érdekük­ben jelentkezzenek a körzeti orvosok­nál összeírás végett március hó 10-ig. Ha ezt a jelentkezést elmulasztják, könnyen hátrányuk származhalik be­lőle. Jókai Mozgó fTicyHnnlntnl Március 2—3-án, szombaton és vasárnap A NŐNEK MINDIG SIKERÜL című vidám, mókás magyar filmet játszák, amelynek főszerepeit Tolnay Klári, Págcr Antal, Túrái Ida, Szilassy László játszák. Előjáték színes rajzfilm. Márc. 1 5 -fi- 7-én, hétfőn, kedden, szer­dán és csütörtökön A SZERELEM TOLVAJA című megkapó szerelmi dráma. Elisabeth Bergner kettős szerepet játszik, két ellen­tétes női figurát alakít utolérhetétlenül. Ezt a filmet Londonban megszakítás nél­kül félévig játszották. Ez a film világ­­szenzáció! Március 8—9—10-én, pénteken, szombaton és vasárnap ismét nagyszerű film jön: RIADÓ A FÖLDKÖZI TENGEREN A film bemutatja a szenzációs angol, né­met és francia Tanger előtti nagy flotta­­gyakorlatokat, a torpedórombolók, cirká­lók, tengeralattjárók és a légiflotta gya­korlatait, valamint gigászi küzdelmeiket a mindent megsemmisítéssel fenyegető gáz­zal. Ez a film a tavalyi állami nagy francia díjjal lett kitüntetve. — Következő műsor: A RÁGALOM és a március 15-től öt napig műsoron levő FÖLDINDULÁS « Gondoskodjék előre jegyről! ] I Pénzt takarít meg, iá GYŐRBE jön és felkeresi 1 Szabó László és Társa DIVATÁRU ÜZLETÉT, BAROSS-ÚT 11—13 SZÁM Szövet, selyem, mosó, flanell, függöny, szőnyeg, vászon és damaszt áruk nagy választékban i«*«

Next

/
Thumbnails
Contents