Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-03-09 / 10. szám
Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. A nemzet törzse Komárom, — március 8. Ünnepélyes külsőségek közölt nyitották meg a községek harmadik kongresszusát az ország fővárosában. A megjelent előkelőségek között volt Teleki Pál gróf miniszterelnök is, aki a kongresszuson hosszabb beszédben szólt a magyar faluról, a magyar gazdáról és a jövő nagy feladatairól. A miniszterelnök beszédében a nemzet törzsének nevezte el a magyar gazdái, aki iránt a legnagyobb bizalommal viseltetik, mert jól tudja, hogy ennek az országnak erejét, alapját és jövő biztosítékát a magyar gazda képviseli. Ezért igen fontos, hogy a gazdatársadalom megerősítésére minden! inoglegyünk s nemzetünk e legmagyarabb, tőrölmetszeít rétegét felemeljük. De a miniszterelnök felfogása szerint nem a városiasadás eszközeivel lehet ezt az értékes társadalmat felemelni, hanem a falusias jellegű művelődés fejlesztésével. A miniszterelnök az ő elragadó közvetlenségével a legnagyobb nyíltsággal jelentette ki, hogy a magyar gazdától mindig bíztatást kapott országépíiő munkájában, elválaszthatatlan közösseget érez a magyar gazdatársadalommal, melynek őserejét meg akarja védeni minden idegen befolyástól és velük együtt akarja átmenteni a mostani nehéz időkben a nemzetet. És utalt arra a józanságra, amely egyik tulajdonsága a magyarnak s amely ezer esztendőn át vezérelte nemzetünket a sors különböző változásaiban. Teleki Pál miniszterelnöknek e szavai rendkívül találóak és jellemzőek a magyar gazdára s falura egyaránt. Valóban semmi sem lehet hiábavalóbb törekvés, mint az, ha a falut városiasílani akarnánk. A falunak meg van a maga jellege, a maga színvonala, amely saját leikéből fakad, életformája, melyet maga a falu alakított ki hosszú évek óta. Az egészséges falulelkiség nem szorul idegen lelkiség sallangjaira, a maga erejében nyilatkozik meg minden vonalon és viszi előre a régi hagyományok tisztelelbentartásával, de a haladás reá nézve hasznos vívmányainak okos felhasználásával. S a falu népe, a magyar gazda áll őri az ősök tiszteletben tartott emléke mellett, amit apáitól tanult, gyakorolja s amit az élet lendülete megkövetel tőle, azt szívesen használja fel helyzetének könynyítésére és sorsának megjavítására. Józanságával és hűségével szolgálja nemzete reábízott becsületét és a magyar földhöz való erős ragaszkodásával egymagában is eleven erőt ad az egész országnak. A múlt tisztelete s a jövőbe vetett bizalom tartja meg helyén szilárdan, önérzetesen és büszke öntudattal, hogy az a föld, melyen lábát megvetette, az övé, de az nemcsak magának és családjának biztosít megélhetést, hanem egyben a nemzetnek éleiéhez is hozzájárul, s így válik az ország gazdasági tényezőjévé, amellyel számolni kell. A legnagyobb magyar: Széchenyi István agyában fogamzoU meg a magyar kullúrfalu gondolata, amelynek megvalósítása régi törekvések betetőzése volna. A miniszterelnök is hivatkozott beszédében erre s rámutatott arra, hogy a magyar kultúríalu nem lehet más csak magyar. Helytelen szo-Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Gsóky külügyminiszter beszéli a Benes-féle új propaganda-kisérlelr »Európai érdek, hogy ez az államtákolmány többé tel ne támadjon" A képviselőház szerdai ülésén Horváth József képviselő interpellált a Benes-féle propaganda ismétlődési kísérlete tárgyában. Grój Csáky István külügyminiszter általános figyelem között válaszolt az interpellációra s beszédében többek közt a következőket mondotta: — 1939. elején Benes az Egyesült Államokban megpróbálta az ú. n. csehszlovák propagandát felélesztem. Az a tény, hogy Benes feladta Amerikát, mint tevékenységi szinteret, legjobban bizonyítja, hogy propagandája csak kísérlet maradt. Tudomásunk van arról is, hogy pl. Pittsburgban erőlködése súlyos kudarcba fulladt. Ezután a cseh-szlovák emigráció egyes tagjai Párisba tették át székhelyüket és utána Londonba. — Nem kívánok annak részleteibe bocsátkozni, mi volt az oka, amiért Benes és Osusky nem tudtak sokáig együttműködni Parisban és quázi a befolyási zónákat felosztva egymás között, Benes jobbnak látta Angliába átvándorolni, míg Osusky Párisban maradt, de tény az, hogy hosszas kínlódás után az európai háború kitörésének folyományaként sikerült végre Osuskynak, ennek a még mindig csehszlovák követnek nevezett úrnak multévi október 2-án Párisban Daladier francia miniszterelnökkel egyezményt kötnie, melyben megállapodtak egy cseh és szlovák hadsereg felállításában. Azért hangsúlyozom ezeket a »cseh és szlovák« szavakat, mert ennek különös története van. Mikor a trianoni békeszerződést aláírtuk és én azt életemben először kezembe kaptam, akkor még egy kötőjelt láttam a két szó, illetőleg a két állam között. Az idők múltán ez a kötőjel mindig rövidebb lelt, a harmincas években pedig teljesen eltűnt és nemzetközileg jogellenesen — talán kivéve az egy magyar kormányt — minden egyes külföldi kormány a »csehszlovák« szót egybeírva alkalmazta az egyes jegyzékváltásoknál akár hivatalosan, akár nemhivatalosan. Az a tény, hogy rájöttek arra Párisban és másutt is, hogy ez a kötőjel igen átgondolt és szükséges valami volt, bizonyítja, hogy az, amit húsz év előtt ilyen vagy olyan eszközökkel papiroson sikerült megteremteni, bármilyen körülményeket is idézzen fel a sors, újra előállani nem fog. (Taps a Ház minden oldalán.) — A »csehszlovák« bizottság, ahogyan nevezi magát, arra törekszik, hogy európai érdeknek tüntesse fel bizonyos valamilyen határok között lévő »Csehszlovákiának« újra való felállítását. Merem állítani a tapasztalatok alapján, amelyeket személyesen más utón szereztem, hogy ha van európai érdek, ez az, hogy ez az államtákolmány többé soha fel ne támadjon. (Általános taps.) KORASZÜLÖTT ÁLLAM, KORASZÜLÖTT HABORÜK Lord Halifax angol külügyminiszter és Benes úr levélváltása múlt év december hó 22-én folyt le. A levélváltás kerülte akár a jelenben, akár a jövőre vonatkozólag minden politikai ígéret megtevését, valószínűleg okulván a múlt tapasztalatain. Hogy a francia köztársaság, az angol birodalom vagy esetleg más államok is igyekeznek a saját fiaikon kívül bármilyen címmel elkeresztelt idegen légiókat is harcba küldeni, ezt megértem. Hogy a toborzóirodát cseh-szlovák bizottságnak« nevezik-e, vagy pedig »Bureau des Étrangersnek«, teljesen közömbös. Az a fontos, hogy sikerült nekünk és talán a mi kezdeményezésünkre hatalmasabb barátainknak megértetni a nyugati nagyhatalmakkal, hogy rendkívül veszedelmes síkra csúsznánk le, ha koraszülött ígéreteket tennének, mert ha egy koraszülött állam támad, abból koraszülött háború következik. (Taps a ház minden oldalán.) BENES IS KIJÓZ VNODASI FOLYAMATON MENT KERESZTÜL« — A magyar kormány minden tekintetbe jövő hatalomnál igen erősen figyeli azt a tevékenységet, amelyet a különböző csehszlovák irodák vagy bizottságok, komiték folytatnak. Ahol szükségesnek tartjuk, ott közbelépünk. Semmi gyänuokunk nincs arra a feltevésre, hogy a nyugati hatalmak — mint az elmúlt világháború idején — bármilyen Ígéretet tettek volna bármilyen cseh-szlovák hatóságnak. Cseh-Kománom vármegye hivatalos lapjának idei 8. számában igen érdekes alispáin rendelet jelent meg s e rendelet kell, hogy a nagyközönséget is érdekelje. A rendeletben rendről, tisztaságról, hivatalos helyiségek karbantartásáról s általában a községek külső szépség-követelményeiről van szó. Többek között ezt mondja Reviczky István alispán rendelete: »A múlt évben megtett útaimon több községben tapasztaltam, bog}" a hivatalos helyiségek piszkosak, a községszlovák követség van még ma is Párisban, Londonban, az Egyesült Államokban és azt hiszem, hogy ilyen igérettevéstől a mai körülmények között a közeljövőben és talán a távolabbiban is mindenesetre tartózkodni fognak. Különben talán nem téves az a benyomásom, hogy maga Benes úr is bizonyos kijósanodási folyamaton ment keresztül, mert csak nemrégen a Sunday Dispatch nevű igen tekintélyes angol lapban egyebek közt azt a nyilatkozatot tette: »... nem mondom, hogy azért, mert ez vagy az a mienk volt, vissza is kell kapnunk«. — Megragadom az alkalmat arra, hogy egy más, inkább sajnálatos körülményre felhívjam a t. Ház. figyelmét erről a helyről, amely nem érintett bennünket valami kellemesen; — nem akartam a keserűség szót haszj nálni, de talán keserűen is érinthetett volna. És ez az a hir, amely szerint az emigrációban lévő Lengyelország a csehszlovákokkal kapcsolatba lépett. Benes és Sikorski tábornok, az angersi kormány feje, ismételten találkozott egymással és a múlt évi november hónap közepén elvi megegyezés jött közöttük létre arra, hogy együttműködést tartanak fenn egymással és hogy a békeszerződések tárgyalása alkalmával egymást diplomáciailag támogatni fogják. Ez az a pont, amiért azt mondtam, hogy nem becsülöm le a cseh-szlovák propagandát. Nem azért, mert elérnek valami lényegeset a nagyhatalmaknál, hanem mert tartok tőle, hogy a reményeiben csalódott lengyel nemzetben 'esetleg egy beugratoLt támadóra találnak, ami azután fokozott kellemetlenséget idézne elő az elkövetkezendő béketárgyalásokon. A magyar kormány a kérdésnek ezt az aspektusát is a legmesszebbmenő figyelemmel kíséri ßs fogja továbbra is kísérni, és amikor szükségesnek tartja, nem fog egyetlen rendelkezésére álló eszközt sem elhanyagolni, hogy a magyar érdekekre veszedelmes kísérleteknek a »principiis obsta« elv alapján idejében elejét vegye. A külügyminiszter beszédét a Ház általános helyesléssel fogadta. ház udvara elhanyagolt, rendetlen. Az íróasztalokon az ügyiratok tömege fekszik összevisszaságban, szekrényekben régi iratok porosán, helyiségek és folyosók falai kétségbeejtő ízléstelenséggel a legkülönbözőbb — községházára nem való — hirdetményekkel teleaggatva, a falak sötétek, piszkosait s ilyenek az ablakok is. A lehető legrövidebb idő alatt világos falú, tiszta, pormentes, levegős, világos és amint lehet, virágos hivatali helyiséget kívánok vi-Érdekes alispán! rendelet a községi hivatalok rendbentartásáról, a virágos hivatali helyiségekről s a falvak rendjéről Fatuszépség verseny Komárom megyében! kás az, hogy egyes falvakban felhagynak a falu régi, patinás stílusával s arra törekednek, hogy a falut a modern és nagyvárosi szintre emeljék. Ezért elhagyják építkezéseikben, viseletűkben és szokásaikban a magyar falu jellegzetességét s olyan külsőséges, felszínes, tartalomnélküli s a falu virágos kereteibe nem illő szokásokat próbálnak meghonosítani, amelyek a legtöbb esetben homlokegyenest ellenkeznek a falu tisztes erkölcseivel, tiszta leikével és magyarosságával. A magyar gazda ne engedje érvényesülni falujában a sok idegenből becsempészett különféle lim-lomot, hanem ragaszkodjék ahhoz, ami fajtájának és nemzetének ősi jellegét domborítja ki és régi erényeinek gyakorlásával őrizze meg a régi erkölcsök bázisán a régi őserőt, mely legértékesebb a magyar nemzet fennmaradása szempontjából. Ha a nemzet törzse, a magyar gazda erre törekszik és ebben az irányban halad előre a nemzet által részére kijelölt úton, akkor el fogunk érkezni a magyar kultúrfaluhoz, amely valóban a nemzet szilárd és megdönthetetlen alapja marad.
