Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-12 / 41. szám
4. oldal. KOMÁROMI LÁPOK 1940. október 12. A MANSz. választmányi ülése Háziipari és szabólanfolyamok rendezése Október 4-én, este 6 órakor tartotta a »Mansz« első évadnyitó értekezletét nagyszámú tag jelenlétében, Pap-Kovách Elemérné ügyvezető, valamint Reviczky Istvánná és br. Maleames Gyuláné társelnökök elnöklésével. ' Az ügyv. elnök üdvözölte az először megjelent társelnököket, majd az új titkárt: dr. Kovátsné Stilz Lujzát, valamint az új választmányi tagokat s bejelentette, hogy a helyi csoport 1000 P államsegélyt kapott az iparügyi minisztériumtól mint forgótőkét, a Hetény—szentpéteri munkák fejlesztésére és terjesztésére, illetve a háziipari-munkások foglalkoztatására. Majd Pethő Sándorné, a házipari szakosztály elnöke tett jelentést a szakosztály munkájáról, bemutatva a legújabban készült darabokat. A választmány elhatározta, hogy széleskörű propagandát indít a meglevő készáru elhelyezése érdekében s reméli, hogy a város társadalma is pártfogásába veszi énémű szükséglete beszerzése — különösen a karácsonyi ajándékozások alkalmával. — Az értekezlet megállapította a téli programmot s tudomásul vette a titkárság jelentését a már folyamaiban levő nagysikerű II. szabó-, varró-, foltozókézimunka tanfolyamról, mely ünnepélyesen október 14-én d. u. 4 órakor zárul. Novemberre van lekötve a szintén második kukorica-háncs-fonó tanfolyam. Januárra egy 4 hetes főző-lanfolyam van tervezve, (ezt a Népművelési Bizottsággal karöltve rendezik) s márciusra a III. szabó-varró tanfolyam van tervbe véve. Mindegyik tanfolyam máris túl van jegyezve. — A téli felruházást ugyanolyan keretek között kívánja a szociális szakosztály megrendezi mint tavaly, csupán anyagiak híján a költségek fedezésére a tagoktól fejenként 1 P-t kér. A ruhákat ugyanis a tagok, valamint a varró-tanfolyam növendékei fogják — önként megajánlva — megvarrni. Élénk vita indult meg a »Közjóléti Szövetkezet« ajánlata felett, mely 2 perzsaszőnyeg-szövő műhelye felügyeletéhez a Mansz közreműködését kérte. — Az elnök kegyeletes szavakkal parentálta el a helyi csoport, nemrég elhunyt kedves tagját és mindenkor áldozatkész pártfogóját Dorner Pálnét, valamint tudomásul vette a Munkásotthon gondnokának: Czill Ferencznek köszönő levelét azért a nemzetiszínű zászlóért, amelyet a »Mansz« ellenszolgáltatásul a két varró-tanfolyam céljára ingyenesen átengedett helyiségért juttatott. Tekintettel árra, hogy a szövetség minden tagját bele kívánja vonni a munkába, a választmány úgy határozott, hogy a helyi csoport minden hónap első csülörtökjön este 6 óra-: kor értekezletet tart a polg. leányiskola rajztermében, amelyre minden tagol — nemcsak választmányit — szívesen vár s amelyre külön meghívót nem köröztet alkalmakként, hanem a »Komáromi Lapokéban teszi közzé, valamint azt is, ha valami oknál fogva az értekezlet más napra tolódna. Diszmogyar, női és iérliruha zsinározások. mindenféle bútorpaszományok. zsinórok és katonai felszerelések legolcsóbban HALÁSZ JÁNOS gombkötő- és paszományosmesternél GYŐR, ARANY J.-U. 22. Műhely: Levente-utca 14. KISFIÜ, KIRAKAT, TÁSKA Nyolcéves kisfiúi vezet kézenfogva a mamája. Olt sétálnak a Kossulh Lajos uccán, délelőtt tizenkettőkor. Napsütés van és forgatag. A kisfiúi a látványos kirakatok érdeklik, a forgó üveggömb, a viasz-babák, a játékok s elsősorban az autók. A mamát a ruhák, cipők, kalapok, táskák,s egyéb hadfelszerelési cikkek. A kisfiú engedelmesen sétál a mamával, jólnevelt, de tapasztalt s élénkeszű gyerek. Most egy olyan üzlet előtt állanak meg, amelynek kirakatában esernyők, kézitáskák és nyaksálak vannak. A mama meglát egy kézitáskát és sóhajt. Valóban, oka van a sóhajtásra, mert a kézitáska valóságos költemény. Csúcsa a kézitáska — rosszul-magyarul »rétikül« — készítésének, büszkesége az iparnak s teteje az áraknak. — Kétszázötven pengő, — sóhajt anyuka elmélázva s kezéhez álmodja a tündéri álomtáskát, — milyen gyönyörű. * — Ez a táska? — figyel fel a gyerek — és hogy ez? — Kétszázötven pengő, — sóhajt anyuka. A kisfiú a táskára néz, egy pillanatig elgondolkozik, aztán mély meggyőződéssel mondja: — Kétszázötven pengő? Botozni a nőt! KÉT NŐ A KÁVÉHÁZBAN Két nő uzsonnázik a kávéházban, egy idős és egy fiatal. Az idős az ötvenedik év felé halad, a fiatal most van a ragyogó huszadikban. Mindakettő csinos nő, azzal a különbséggel, hogy a huszadikat megért hölgy csinossága önmagától s a természettől való, nem kell azon az arcon még javítani, alakon simítani, a mosoly friss és hamvas, a szemek üdék, ráncokat nagyítóval sem lehet találni rajta. Az ötvenéves hölgy ezzel szemben számos javítással dicsekedhetik, »slusszban kissé behúzva«, a váci uccai boltban »megkozmetikázva«, a haja festett, a mosolya finom ráncokat vet. De nem lehet panaszkodni, azért ez is »elmegy a többi között . Rokonok lehetnek. Keresztanya, keresztlány, ilyesvalami. Folyik az uzsonna, a leány képesújságokat néz, az idősebb hölgy szemét járatja körül s szemez. A szemközti páholyban két férfi ül s már csak unalomból is, a hölgyeket nézi. Különösen a fiatalabbikat, aki azonban nem ügyel a nézésre. Az idősebb hölgy pedig egyre nyugtalanabb. Nem akar semmit a férfiaktól, — annál jobban nevelt, — nem akar semmi egyebet, csak egy kis figyelmet, néhány megértő, elismerő pillantást ezen az unalmas délutánon. így lesz alkonyai. A két férfi fizet s elmegy. Ekkor az idősebb hölgy, minden előzmény nélkül, kissé paprikásán s epésen odaszól a mellette ülő fiatalabbikhoz: — És jegyezd meg magadnak, hogy ez a két férfi nem téged nézett, hanem engem! ÖREGANYÁM VAN-E? Komáromi ucca. Széles ucca, de az az öregember, aki e pillanatban végigbóklászik rajta, vajmi keskenynek tarthatja, mert szettében méregeti az uccál. Keskeny neki az ucca, mert be van csípve az öreg. Nem afféle mérges becsípés, hanem enyhe, vidámító, kedélyes. Bármennyire kedélyes azonban, közlekedési akadályt mégis »képez«, mert hol egy kocsi elé kerül, hol éppen autó útját keresztezi, biciklistái siklat ki, egyszóval foglalkoztatja a kocsisukat, hajtókát. Az egyik autónál végkép megakad. Úgy kerül a kerekek elé, hogy csak egv vigyázatlan pillanat s az öregúr már heverne is az út szélén, elütve. Dühös a so ff őr, megállítja a kocsit, aztán mond le valamit a becsiccsentett öregnek. Hogy mii tartalmaz a rövid s heves szónoklat, azt nem tudni, legfeljebb a viszonválaszból sejtheti az ember. Mert a kocsi mérgesen eltöfög, a szeszélyes öregúr olt marad az úton s félhangon, méltatlankodva, morogni kezd. Ezt mondja: — Elvégre ott járok, ahol akarok. Jogom van. öreganyám meg nincs is! (thyvi) Turul“ SZÁLLODA és ÉTTEREM Komárom, Ferencz József rakpart 10. Központi fűtés. Kitűnő konyha. Penziórendszer. Polgári árak. A kerthelyiségben esténként Fátyol Misi és zenekara muzsikál. SZÉKELY HUMOR Diószeghy Miklós, a kiváló író és hírlapíró az erdélyi humor gyöngyszemeit szedte össze. Ebből néhány jóízű székely esetet mutatóba közlünk: • A román képviselőjelölt programmbeszédet mondott a székelyek előtt. Lelkesen magyarázta az összegyűlt góbéknak: — Már pedig arról tegyenek le, hogy maguk valamikor visszakerülnek Magyarországhoz. Ilyen ábrándokkal ne foglalkozzanak, nincs annak semmi értelme. Meg is magyarázom maguknak, hogy miért nem szabad erre gondólniok. Azért nem, mert mi románok rengetegen vagyunk, sokkal többen, mint a magyarok, egész Erdély csupa román. Erre odakiált egy öreg székely: — Aztán hányán vannak magik? Hetvenkedve feleli a román képviselőjelölt: — Úgy vegye, hogy minden magyarra hét román esik. — Annyi kell es — feleli a székely. * A román tanító kérdezi az erdélyi elemi iskolában az egyik gyerektől: — Milyen alakja volt a régi Romániának? — Kiflialakja. — Milyen alakja van a Nagyromániának? — Zsemlyealakja. Erre odafordul a tanító a székely fiúhoz: — És milyen alakja lesz a jövő Romániájának? — Ha előbb kifli volt, aztán zsemlye, akkor biztosan prézli lesz belőle. * Ugyancsak székely fiútól kérdezi a tanító a román iskolában: — Meddig tart Nagyrománia határa? — Nemsokáig — felelte a gyerek. * Két székely beszélget. Megkérdezi ,az egyik: — Te már láttál telefont? — Látni láttam. Majd csendesen hozzáteszi: — De az nem a vót. A Dózsa VIGADÓ ÉTTEREMBEN Magyar konyha, kitűnő faj borok. —0— Pénteken halászlé! —0— „Erdélyi Hecken." — Egy komáromi rendőr szcmfülességc juttatni a fogházba a zalamegyci betörőt. Kalinics György 23 éves csavargó Vidornyalakon, Zala megyében feltörte a munkaadója lakását, ahonnan 260 pengő értékű ingóságot magához véve, odább állott. Az elvitt értékeket különböző dunántúli városokban értékesítette és tovább csavargóit az országban, újabb és újabb bűncselekményeket követett el. Eljutott csavargása során Komáromba is. A Kossúth-téren, Cseh Lajos komáromi rendőr a körözésben közölt személyleírás alapján felismerte, őrizetbe vette és bekísérte a rendőrségre. r—& nagyközönség panaszkönyve Vettük a következő levelet, melyet az audiatur et altera pars elvénél fogva készséggel közlünk. Igen tisztelt Szerkesztő Ür! A Komáromi Lapok október 5-én megjelent számában »Uj rend a polgári leányiskolában« címmel egy levél jelent meg névtelenül. Az iskolának még én vagyok az igazgatója, kötelességemnek tartom, hogy a kellő felvilágosítást megadjam. A magyar polgári iskolai tanár hivatalos megszólíiása: tanár úr, tanár úrnő. Teljesen jogosnak tartottam a fiatal tanárnők kérését, hogy őket a tanulók tanár úrnőnek szólítsák, hiszen ez megilleti őket. A tanulókon keresztül idegen nők és férfiak is a néni megszólítást használták és ez igazán komikus. Magam is ellensége vagyok a fölösleges címzésbeli megkülönböztetéseknek, ez azonban nem azt jelenti, hogy ne tartanám jogosnak azt, hogy mindenki megkapja az állását megjelölő tisztességes megszólítást. A bíró bíró úr, az ügyvéd ügyvéd úr, ez nem valami különös cím, ez az ő foglalkozásának, állásának megjelölése. A tanár úrnő megszólítás mellett és ellen lehet érveket felsorakoztatni, de nem abban az alakban, ahogy azl a névtelen levélíró tette, mert az ilyen gúnyoshangú levél csak arra alkalmas, hogy aláássa a tanár és iskola tekintélyét, erre pedig a mai sorsdöntő időkben igazán nincs a magyarságnak szüksége. ' , Miért nem adott az igen tiszteit szülő megbotránkozásának kife jezést a fölött, hogy az iskola férfitanárait sem a mi iskolánkban, sem a közs. polgári fiúiskolában nem szólítják bácsinak, hanem annak rendje szerint tanár úrnak. Az úrnő megszólítás lehet régies, lehet szokatlan, csak komikus nem lehet magyar fülnek. Az úrnő megszólítás sokkal régibb, sokkal magyarosabb, mint az elcsépelt nagysága, nagysád és nagyságos asszony. Régi írások beszélnek arról, hogy egy magyarabb világban »a ház úrnője a lányokat fonni és szőni tanította«. Ma komikus az úrnő megszólítás, komikus a fonás és szövés, talán komikus a gyermeket tisztelettudásra tanítani is. fia az igen tisztelt szülőknek kifogásuk van az iskola rendje ellen, mondják meg kifogásaikat a szülői értekezleten, meghallgatunk minden jogos kérést. Szerintem ez sokkal egyenesebb, magyarosabb és szülőkhöz illőbb eljárás. Sok hálátlanságot, tiszteletlenséget kell a tanárnak a tanulótól elszenvednie, hátha még a szülő részéről is tiszteletlenséget lát és tapasztal. Szeretettel hívom a levélíró szülőt a legközelebbi szülői értekezletre, mondja el ott kívánságát, :nert felelőtlen egyének írását nem vehetjük figyelembe. Komárom, 1940. október 9-én. Bátyai Mihályné Antal Gabriella. Báíorkeszi községben a piac főtéren nagyobb ház nagy telekkel eladó Bővebbet a kiadóhivatalban
