Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-12 / 41. szám
1940. október 12. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Ä komárommegyei vitézek felavatták a Kormányzó Úr tiszteletére alapított diszes serleget Vitéz Nagy Nándor főispán és vitéz Barlal Iván volt főispán ünnepélyes vitézi esküje Komárom vármegye vitézi széke október 5-én este sikerült serlegavató áldomást rendezett a vármegyei vitézek részvételével a Központi szálló nagytermében. Az áldomáson Komárom vármegye vitézeinek a Kormányzó úr tiszteletére alapított serlegét Avatták fel s fellángoló, lelkes hódolattal ünnepelték a vitézek főkapitányát. Ugyanazon napon délelőtt a vármegyeház kis tanácstermében tettek esküt vitéz Nagy Nándor főispán és vitéz B a r t a 1 Iván volt főispán, valamint vitéz Nagy Elek tömb. útbiztos és vitéz Szén te József nyug. tiszthelyettes. 'Az ünnepélyes aktusnál jelen volt Reviczky István alispán vezetésével a vármegye tisztikara és Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester vezetésével a városi tisztikar küldöttsége-Az új vitézek az esküt vitéz Saly Iván ezredes, a vármegyei vitézi szék kapitánya kezébe tették le, aki sz^p beszédet intézett hozzájuk, melyben kiemelte az új vitézek érdemeit, melyeket a világháborúban bátor magatartásukkal és a húszéves megszállás alatt rendületlen magyar érzésükkel és kötelességtudásukkal szereztek. A Vitézi Rendnek — mondotta —, mint az állam fontos és nemzetvédelmi szervének soha nem lehet más törekvése, mint az, hogy minden olyan nemzetvédelmi törekvést, átfogó szo-Fc: hívom a nagyérdemű közönség szives figyelmét, hogy kályhák rakását 465 Hartmuth rendszerű speciális fafüléses valamint új kályhák rakását vállalom úgy helyben, mint vidéken. Kiváló tisztelet el: Halupka István kályhásmester, Komárom 4.. Gyár-utca 41. ciális politikát támogasson, amely a nemzetet a boldogulás és szebb jövő felé vezeti, hogy nagy nemzeti céljaink elérhetők legyenek. Ezután a vitézek esküt teltek, melyben megfogadták, hogy úgy sajátmaguk, mint utódaik mindenkor és mindenben, az utolsó csepp vérig igaz és hű magyar hazafiak maradnak és mindig csak a magyar érdekeket szolgálják. Eskü után vitéz Saly székkapitány kezet fogott az esküt tett vitézekkel és meleg szavakkal üdvözölte őket, kérve az Istent, hogy az új vitézek! és azok ivadékai sok igaz magyar nemzedéket neveljenek hazánk javára. Az ünnepélyes aktus befejezése után a jelenvoltak meleg ovációban részesítették az esküt tett vitézeket. Szombaton este tartotta a vármegyei vitézi szék serlegavató áldomását, melyen a vitézek igen nagy számban jelentek meg, de nagy számban vettek részt az áldomáson a magyar társadalom vezetői is s igen kellemes hatást váltott ki a hölgyek megjelenése. A megjelentek között voltak vitéz Magasházy László tábornok, országgyűlési képviselő, vitéz Hegyesy Sándor és vitéz Magyarossy Sándor tábornokok, vitéz Saly Iván székkapitány, Tenke Jenő ezredes, Asztalossy Lajos, Majorossy László alezredesek, vitéz Nagy Nándor főispán, vitéz Barlal Iván v. főispán, Reviczky István alispán, Murakeözy László rendőrtanácsos, Alapy Gáspár kormányfőtanácsos polgármester, vitéz Hunyadi László, Soós Imre dr., trvszéki elnök, Fülöp Zsigmond, dr. Szijj Ferenc és Rázgha Károly kormányfőtanácsosok, Galambos Zoltán ref. lelkész, Malkomes Albert báró, Kállay Endre dr., Sohár Ottó, Weszelovszky János dr., Geöbel Károly dr., Csányi László dr., Kálmán Rudolf dr., Hinléder Fels Jenő dr., Bardócz József dr., Kovács Gyula dr., Schmidthauer Vilmos dr., Aranyossy Endre dr., Igó Aladár dr. tanácsnok, Pyber Kálmán dr., Ordódy Béla, Hajnal György, Kristóf Sándor, Somogyi István, Kovách Tihamér, Király József dr., Ipovitz Endre, Királyi Miklós, Csizy István, Kálnoki Bedő Béla dr., Markovics István, Huber János, sok derék vármegyei vitéz és vendég. Zsindely Ferenc államtitkár nagy elfoglaltsága miatt meg nem jelenhetvén, táviratban üdvözölte a vármegye vitézeit. Az áldomás-vacsora igen jó hangulatban folyt le s utána vitéz M agas'h á z y László tábornok szólalt fel és megragadóan lelkes beszédében legelsősorban vitéz Horthy Miklós kormányzót, a vitézek főkapitányát éltette, az új serleggel köszöntvén a szeretett Vezért. Majd a Vitézi Rend alapítását ismertette és méltatta a legfőbb Hadúrnak ama nemes elhatározását, hogy azok részére, akik a világháborúban bátor magatartásukkal és áldozatos kötelességtudásukkal magukat kitüntették, vitézi rendet alapított, amelybe rang és társadalmi állásra való különbség nélkül mindazok bevételnek, akik arra érdemeket szereztek. A Kormányzó úr a vitézi szék alapításával a magyar nép felemelésére törekedett, a magyar őserőre támaszkodik a haza védelmezésében, hogy a vitézek seregével és azok ivadékaival az ország rendületlen védőbástyáját állítsa fel és a haza jövendőjét biztosítsa. Majd szeretettel emlékezett meg Komáromról, az ősi városról, mely húsz éven át szenvedett idegen uralom alatt, de a szenvedések között is megmaradt magyarnak, Szívének őszinte szeretetével köszöntötte a város lakosságát, a várímegyei vitézeket és az áldomjáson megjelent vendégeket s azzal fejezte be fordulatos beszédét, hogy az Isten áldását kérte a hazára, a Kormányzó úrra, a vitézekre és utódaikra. A nagyhatású serlegavató beszéd alatt a Kormányzó éltetésénél a Himnuszt énekelték el. Vitéz Saly Iván köszönte meg vitéz Magasházynak nagyhatású beszédét és bejelentette a vendégeknek, hogy a mai vitézünnep alkalmából a következő táviratot küldte a Kormányzó úrnak: Nagyíttassa szép nyári felvételeit Dobos fotószaküzletben Vármegye -uccu 9. sz. Modern fotólaboratórium. *ütő^ Kapható minden ORION rádiókereskedőnél Az ORION 146-os hordozható bőrönd-szuper rövidhullámon is tökéletes. Beépített keretantenna Komárom vármegye vitézei a mai napon tartott serlegavató vitézi áldomás alkalmából hódoló tisztelettel köszöntik a legelső magyar vitézt, FŐ- jnéltóságú Kormányzó Urunkat. A vármegye vitézei törhetetlen hűségüket és mélységes ragaszkodásukat jelentik.«. A táviratra a következő válasz érkezeit vitéz Saly Iván ezredesnek: »A vármegye serlegavató áldomásáról előterjesztett hódoló üdvözletét a Kormányzói úr Öfőméltóságának bemutattam. őfőméltósága meghízni kegyeskedett, hogy a megemlékezésért, őszinte köszönetét s az áldomáson résztvevő vitézeknek szívélyes üdvözletét tolmácsoljam. Vitéz Keresztes Fischer Lajos tüzérségi tábornok, főhadsegéd.« A lelkes éljenzéssel fogadott legfelsőbb üdvözlés felolvasása után táncra perdült a fiatalság, mely a késő éjjeli órákig maradt a legjobb vitézi hangulatban egyült. IQMÁNDI KESERiiViZ vÉÉSí minősége egyedüli Áron bá’ és két fia A kolozsvári bevonulásnál történt. Mint annyi sok tízezerje a kolozsvárkörnyók i magyaroknak, Madarász Áron bá’ is elővette rég használt ünneplőjét, hogy magára öltse és menjen honvédeink elé, akikkel együtt — úgy vélte — biztosan hazajött néhány éve »átszökött« János fia is. Nehezen lépdelt Áron bá’ hatvanon felüli éveivel, nehezebben, mint valamikor a világháborúban, amikor a Kárpátok hóborította hegyeit járta, mint harcos honvéd... De ment, ment, mégha megroggyantak is térdei. Hajtotta, űzte valami belső kényszer, valami boldog felszabadulás ujjongása, melyet csak azok érezhetnek, akik hosszú időn át voltak megfosztva Isten-adta szabadságuktól és ették az idegen elnyomó uralom könnyesbús kenyerét. Áron bá’ nem tudta mással fogadni a honvéd-testvéreket, mint szivének egész szeretetével és — egy marék magaszedte kora-őszi mezei virággal... Meg is érkezett idejében a kolozsvári fogadtatásra. De alig-erejéve). nem tudta átvágni magát a felszabadulás mámorában ujjongó tömegen. Csak messziről nézhette a kimagasló zászlót, melyet virágok koszorúja borított. Fátyolos tekintettel nézett le a kezében szorongatott kis csokorra... Aztán... lassan megindult a házsongárdi temető felé — másik fia sírjához, akinek szívét román csendőrszurony szúrta át, amikor egyszer feltört ajkáról: »Megbűnhödte már e nép, a múltat s jövendőt« szent dallama... Ünnepi ajándékát a fia fejfájára tűzte és ott mondta meg az örömhírt: — Pihenj nyugodtan fiam, János hazajött! Erdélyért Városunk közönségének áldozatkészségét az elmúlt hónapokban nagy mértékben vették igénybe a különböző társadalmi mozgalmak árvízkárosultak felsegélyezése, Vöröskereszt javára gyűjtés slb. — s ez a társadalom most a bizonytalan tél előtt valóban példaadó módon siet a sorsüldözött erdélyi testvérek megsegítésére. Ki többet, ki kevesebbet, mindenki tehetségéhez mérten, de jó szívvel s igaz magyarhoz illő szeretettel és nagylelkűséggel. Nincsen olyan nap, hogy az Erdélyért «-akció javára ne folyna be adomány a város pénztárába. Ili közöljük az elmúlt héten lapzártáig befolyt adományokat: Komáromi Vilíamosművek 3000 P, id. Schmidthauer Lajos 300 P, Kát. Legényegylet Erdélyi-est jövedelme 231.10 P,, Komáromi Villamosművek Alkalmazottai 190.28 P, vitéz Nagy Nándor 100 P, Ev. egyház (jobbpart) hívei a Nőegyesület gyűjtése alapján 94.90 P, Királyi Törvényszék tiszlv. és egyéb alk. 65 P, N. N. Pozsony 50 P, Komáromi Városi Nőegylet 40 P, Aut. Orth. Izraelita hitközség, Járási Ált. Ipartársulat, id. Kollányi Miklós 25—25 P, Karitász Nőegyesület, Kristóff Sándor, Varga János 20—20 P, Bartha János 15 P, Hittrich József, Sircz János 10—10 P, Klucsik Antal, P. Nagy' Mihály 5-5 P, Hajdú Gábor, özv. Honyák Lajosné, Vaskó Istvánná 2-2 P-. Az adományokért ez úton is leghálásabb köszönetét fejezi ki s további szíves adományok felajánlását kéri: Komárom, 1940. október 10. Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester. ELMARADT KÖNYVELÉSÉT feldolgozom. elkészítem évvégi mérlegét. Spielberger, Ilalász-u. 4. Telefon 20«. (4M) Kárt és veszteséget okoznak az osztálysorsjáték főárusítóknak mindazok, akik — ha bármely oknál fogva nem óhajtanak résztvenni a sorsjátékon — nem küldik vissza a hozzájuk eljuttatott sorsjegyeket. (Mint nyomtatvány 2 fillér portóval küldhető vissza.) Az idejében vissza nem küldött sorsjegyeket ugyanis a főelárusílók később nem tudják eladni és így kárt és veszteséget szenvednek
