Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-09-28 / 39. szám

Lopunk oci szántó a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam____________________39. ssám___________Szombat, 1940. szeptember 28. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÄL GYULA Dr. Előfizetés: évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő K ALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmimkatársak: FLLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. KOLOZSVÁR UTAM Irta: Vitéz JAROSS ANDOR ny. miniszter, orsz. képviselő A nemzet pedig társadalmában él, erői a társadalom erőiből táplálkoz­nak. A munka terepe tehát a magyar társadalom. Kisebbségi nemzeteink valószínűen egymásután ki fogják akarni építeni nemzeti szervezetükéi. Ezt nem lehet és nem szabad meg­akadályozni. Múlhatatlanul szükséges, nem ezért, hanem abszolút értelemben, hogy a politikai pártokra szaka d t, számos kis és Magy társadal­mi egyesületbe szét szerve­zett magyarság megalkossa a miaga átfogó, leh e tői eg min­dé n magyar családig elnyú­ló nemzetszervezetét. Termé­szetes, hogy ennek több előfeltétele van. Politikai és társadalmi egyaránt. Meg kell szüntetni a hasadást a nem­zet testén, mely a szegedi polgári na­cionalizmus és a nemzeti szocializmus gondolatvilágát állítja egymással szem­be. Itt ma már az alkotó, építeni aka­ró magyarság érdekében új cseleke­detekre van szükség. Uj társadalom­szemléletnek kell diadalmaskodnia, mely az osztályválaszfalak lebontásá­val a magyar vérsejteket együtemű vérkeringésbe tudja foglalni. Történelmi napjaink, melyekét oly felemelő örömmel éltünk át, melyek bennünk az erő és öntudat új buz­­gását indították cl, hatalmas erkölcsi értékek, melyeket a nemzet érdeké­ben kamatoztatni kell. Legyünk lé­lekben, öntudatban s a minden ma­gyar értéket elismerő emelkedett fel­fogásban a kolozsvári naphoz méltó, történelmet tényleg formálni tudó: Magyarok! A Kormányzó gróf Teleki Pál miniszterelnököt a Szent István-rend nagy keresztjével tüntette ki Az egész világon óriási szenzációt keltett szerződés a következő ponto­kat foglalja magában: 1. Japán elismeri és tiszteletiben tartja Németország és Olaszország vezető szerepét Európa új rendjének megt er em lésében. 2. Németország és Olaszország elis­meri és tiszteletben tartja Japán ve­zető szerepét Nagy-Azsia területén, az új rend megteremtésében. 3. Németország, Olaszország és Ja­pán megállapodik abban, hogy a fent ismertetett alapon való törekvéseik­ben együttműködnek. Azonkívül kö­telezettséget vállalnak, hogy egymást minden politikai, gazdasági és kato­nai eszközzel kölcsönösen támogat­ják, ha a szerződést kötő három ál­lam egyikét olyan hatalom támadná meg, amely nincs belekeverve a mos­tani európai háborúba vagy a kínai­japán viszályba. 4. A jelen szerződés végrehajtására haladéktalanul technikai bizottságok ülnek össze, amelyeknek tagjait Né­metország, Japán és Olaszország kor­mányai nevezik ki. 5. Németország, Olaszország és Ja­pán kijelenti, hogy a fenti megálla­podások semmiképpen sem érintik azt a politikai állapotot, amely jelen­leg a három szerződést kötő fél mind­egyike és Szovjet-Oroszország között fennáll. 6. A jelen szerződés az aláírással' azonnal életbelép és az érvénybelépés napjától számított tíz esztendőn át marad érvényben. E határidő letelte előtt a szerződés aláírói — ha vala­melyik szerződő fél ezt kérné —• ide­jében tárgyalásokat kezd a szerződés meghosszabbítása tárgyában. Akik oü lehetlek Erdély szívében, vagy akik a rádióközvetítés benyomá­sain keresztül alkottak maguknak ké­pet az új magyar Kolozsvárról, érez­hették: e naptól kezdve erősebb lel­kű, nagyobb fantáziájú, keményebb elhatározáséi és következetesebben előrenéző magyarok lettünk. A tria­noni nyomottság, melyet észak és északkelet felé enyhített az első bel­­vederi döntés, majd a benyomulás Kárpátaljára, úgy éreztük: ezen a na­pon szűnt meg. Reggel még óhnos fellegek vándoroltak a Királyhágótól kelet felé és eső verte a lobogódíszbe öltözőit várost, de mire kivirágzóit az ünnep, a szivek inelegéhez úgy csat­lakozott az égi napsugár, mintha a keltő között tökéletes technikai össze­köttetés lett volna. Édes, melengető napsugár csókolt végig rajtunk, a fel­vonuló ezer meg ezer honvédsisakon, a huszárlovak fényes szőrén, az ágyú­­óriásokon, a gépfegyverek fekete csö­vén és a felettünk elzúgó repülőgép pék acélszárnyain s mir e f elszáradlak az örömkönnyek, úgy néztünk egy­másra volt trianoni és kisebbségi ma­­jgyarok, hogy a tekintet többet mon­dóit minden szónál: Erősek vagyunk, önbízók vagyunk, leráztuk a trianoni kicsinységünkéi, nincs megállás, csak előre mehetünk! A hiányérzet, melyet a még távol­levő magyarok jelentenek, most már máskép oldódik fel bennünk. Eddig valami fatalista sorsszerűségben kel­lett bíznunk, melyben több volt az üres esélyvárás, mint az önön, épülő erőnkben való hit, — ma nyugodtan indulunk a holnapnak, mert érezzük, hogy kedvező politikai körülménye­ken innen és túl, magunk is vagyunk olyan erősek, hogy sorsunkat és még idegen uralom alatt élő magyar test­véreink sorsát magunk is tudjuk irá­nyítani, befolyásolni és védelemben részesíteni. Békésen helyezkedünk cl Európában, nincsenek hódító terve­ink s mindazt, amit lélekben kiter­melünk, csak magunknak szánjuk, ki­nyújtani karunkat soha nem fogjuk idegen tulajdon után, csak az ősi juss örök, legyőzhetetlen tu­data feszít és ösztönöz ad­dig, míg nem tudjuk teljesí­teni történelmi hivatásun­kat: a Kárpátok védelmét és a D u n a m e d e n c e b é k é j é t. így jöttünk vissza Kolozsvárról. Erősen, lélekben gazdagon és végte­len önbízóan. De az erő, a lelki gaz?­­dagság és önbizalom nem hathat a tisztánlátás rovására. A tűző kolozs­vári napsugár nem voll délibábot ringató fényözön, hanem való körvo­nalakat, igazi arcokat és hamisítatlan képet nyúj tó megvilágítás. Ezt is lát­nunk kelleti, akik a magyar élet fel­színén túl annak mélyét is vizsgál­juk és szeretünk szembenézni olyan kérdésekkel, (melyek nem fakaszta­nak pillanatnyilag teljes derűlátást, de derülátó lélekkel kezelve és mun­kálva, elháríthatnak olyan veszélyt, melyet talán csak borúlátó magyarok vesznek észre és érzékelnek. A török hódoltság óta a Kárpátok­­övezte teret több nép színfoltja tar­kítja, melyeket gazdasági és társa­­daími érdekeik idekapesolnak és szin­te kényszerítenek a magyarokkal való modus vivendire. Ma, a nacionaliz­mus virágkorában, ezek a népek, mé­lyek a nemzet rangjára emelkedtek, — vegyük ezt is tudomásul, — a sa­ját, öncélú nemzeti érdekük szerint gondolkoznak, írnak és beszélnek. Nincsenek meggyőződve róla, hogy a Kárpát okövezte térben a magyar ál­lamiság az egyetlen lehetséges védel­mi és létfenntartó keret, melynek fennmaradása tehát múlhatatlanul az ő érdekük is. Kormányunk toleranciát hirdet és megbékélést hangsúlyoz, ez nem is lehet máskép, de végtelenül fontos, hogy mindez i e r ő öntudattal történjen. Az egyforma gazdasági és szociális elbánás a legtöbbetérő eszköz, mert naponta jelentkezhet, ismétlődő cselekedetekben. Viszont a magyar államiság első­sorban a magyarság, azaz a magyar nemzet kérdése. István király, ha él­ne, ma másként fogalmazná meg fiá­hoz intézett intelmeit. Ma az egynyel­vű á!lam az erős, melyben minden állampolgár nemzeti és állampolgári törekvéseit tökéletes kongruenciában találja meg. Soha, egyetlen pillanat ban sem feledkezzünk meg róla, hogy a Kárpátokövezle térben csak egy erős magyar nemzet lehet a célunk és a fokozat nem: erős ál­­lajm, hogy erős lehessen a magyar­ság, hanem1 erős nemzet, hogy erős, ellenálló legyen a m a­gyar állam. A nemzet az örök érték, melynek divinális a léte, az ál­jaim1 a következmény, az döbbeni em­beri alkotása. A MTI jelenti: Magyarország: Fő­­inéltóságú Kormányzója Gödöllőn 1940. évi szeptember hó 21. napján a következő legfelsőbb kéziratot mél­­tóztatolt dr. gróf Teleki Pál ni. kir. titkos tanácsos, miniszterelnök­höz intézni: Kedves gróf Teleki: Abból az alkalomból, hogy Kelet-Magyar­­ország és Erdély egy részének a Szent Koronához történt visszaté­rése befejezést nyert, újból meg­emlékezve a hazának tett rendkívüli szolgálatairól, önnek kimagasló érdemeiért a Szent István-rend nagykereszljét adomá­nyozom. Kelt Gödöllőn, 1940. évi szeptem­ber hó 21. napján. Horthy s. k. Gróf Teleki Pál s. k. Magyarország miniszterelnöke ama rendkívüli érdemek megjutalmazása­­képen kapta a legfelsőbb helyről a — szeptember 28. A berlini birodalmi kancellári pa­lotában pénteken, szeptember 28-án délben' Németország, Olaszország és Japán között politikai, gazdasági és katonai szövetség jött léire. Az erre vonatkozó szerződést Ribbentrop birodalmi külügyminiszter. G'i a n o legmagasabb kitüntetést, amelyeket az ország határain messze túlterjedő ki­magasló közéleti és tudományos mun­kásságával szerzett. A nemzeti gondo­latnak és a revíziónak minden időben egyik első és törhetetlen harcosa volt. A magyar igazságért folytatott küz­delmének az egész ország tanúja s a kiváló tudósnak híres néprajzi tér­képe európai hírnévre tett szert. Ügy a Felvidék magyar területének visz­­szacsatolásánál, mint Kárpátaljának visszatérésénél elévülhetetlen érde­meket szerzett, de eme kivételes érde­meit tetézte a hazának tett azokkal a rendkívül kimagasló szolgálataival, amelyekkel a keletmagyarországi és erdélyi részek hazatérésének előké­szítésében vett részt. Gróf Teleki Páf miniszterelnök a nemzetnek tett kivé­teles szolgálatait jutalmazta meg a Kormányzó, amikor a Szent István­­rend adományozásának felújítása óta első ízben őt tüntette ki a nagy ér­demrenddel. gróf olasz külügyminiszter és a ber­lini japán nagykövet írta alá. Majd Hitler vezér és kancellár lé­pett a terembe, aki előtt Ribbentrop hosszabb beszédben méltatta a meg­kötött szövetség jelentőségét. Utána Ciano gróf mondott olasz- és a japán nagykövet japánnyelvű beszédet. Vitéz Jaross Andor avatta fel Érsekújvár országzcszlaját Nagyszabású ünnepség keretében lavatta fel Érsekújvár közönsége a pestvidéki pénzügyigazgatóság tiszt­viselőkara, a Nyitravármegyei Egye­sület és a Turchányi család által ajándékozott országzászlót. Jans o n Jenő vármegyei főlevél­táros a Hiszekegyet szavalta, utána Szathmáry István kormányfőta­­nácsos átadta a lobogókat, melyeket Jaross Vilmos ny. főispán vett át a város közönsége nevében. Majd vitéz Jaross Andor v. mi­niszter, m. kir. t. tan., orszgy. képvi­selő mondott mélyenjáró, eszmékben gazdag avatóbeszédet. Három gondo­latra esküszünk, — mondotta, — Horthy Miklós a mi vezérünk, a sze­gedi gondolat alapján állunk és óhajt­juk az új magyar gondolat győzel­mét. A nagyhatású beszéd után föl­delte el Jaross Andor az emlékmű ta­lapzatában az ezeréves hazát képvi­selő ereklyeföldet. Széli Sándor ny. főszolgabíró, az ereklyés országzászlóbizotlság alelnö­­ke iktatta "he az ország többi emlék­művei közé az új »nemzeti őrfát« s az érsekujvári diákok a Hiszekegy hangjai mellett felvonták az új lobo­gót. A város közönsége nevében Réz­­ler Gábor dr. polgármester vette gondozásba az emlékművet, melyet £i különböző testületek koszorúkkal hal­moztak el. Németország, Olaszország és Japán politikai, gazdasági és katonai szövetséget kiüllek

Next

/
Thumbnails
Contents