Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-17 / 33. szám
6. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1940. augusztus 17. Szép város Kolozsvár... Kolozsvár Erdély legnagyobb, legszebb történelmi levegőjű városa. Ami a Felvidéknek Kassa, az Erdélynek Kolozsvár. Talán nem is az anyagi javakban való dúskálás juttatta a »kincses« jelzőhöz, bánom szellemi gazdagsága, egykori magyar egyetemének és ma is virágzó kiváló magyar középiskoláinak, magas színvonalú irodalmi és kulturális egyesületeinek, tudományos rangja, a lakosság műveltségi szintje, hagyományos műyészetszeretete. Legnevezetesebb szülöttje Kolozsvárnak a nagy Mátyás király. Szülőháza most is ott áll pár lépésnyire a főtértől, félezredév sem tudott megbirkózni vele. Szemben a Mátyásházzal egy kopott, de még mindig jókarban lévő egyemeletes épületben lakott Bocskay István. Ehhez a földdarabhoz tehát a magyar múlt két legfényesebb napjának emléke fűződik. A nagy főtér kellős közepén a Szent Mihályról elnevezett székesegyház oldalán Mátyás szoboralakja méltóságos nyugalommal ül érclován. Eleinte nem akarták megtűrni, de csak anynyira mentek, hogy hű emberének, Magyar Balázsnak eltörték a kardját. * A rómaiak jól választottak, mikor lefektették Kolozsvár alapköveit. A Szamos két partján termékeny völgyben terül el a város. Egyik oldalát a fellegvár orma védi a gyalui havasok hideg szelétől, átellenben a Házsongárd gyümölcsösökkel sűrűn beültetett szelid lankái határolják. Széles út vezet a pályaudvartól a Szamos vashídján át a Mátyás király térig, innen sugároznak ki a főutcák. A Farkasucca az iskolák uccája. Itt van az egyetem nagy épületcsoportja, túlsó soron a piarista főgimnázium, az ucca végén pedig a 400 éves református kollégium. Az egyetem persze román nyelvű a hatalomváltás óta, de a magyar középiskolák annál hívebben őrzik a magyar szellemet. Az unitárius egyháznak is jeles középiskolája van Kolozsvárt. A református leánygimnáziumot már az íjj uralom alatt építette a kálvinisták áldozatkészsége. A Mariánum gyönyörű épületében a katolikus leánygimnázium és kereskedelmi iskola kapott helyet. * A magyar építőmunka értékállandóságát hirdeti a klinikák negyede, ahol egymás mellett sorakoznak fel az orvosegyetem pompás épületei, a Miko-parkban a világhírű Apáthy alapította állattani intézet palotája. Magyar alapítás a vakok és siketnémák intézete is, valamint a kereskedelmi akadémia a régi Magyarország legszebb sétaterének közvetlen szomszédságában. Általában az új uralom ugyancsak szűk marokkal mérte a pénzt, ha Erdély vezetővárosának fejlesztéséről volt szó. Az elmegyógyintézet és a Pasteur intézet a magyar állam áldozatkészségét hirdeti. Talán az egyetlen új középület — de ez sem került az államnak egy fillérjébe sem — a munkásbiztosító székháza. A belső város aránylag keveset fejlődött 22 esztendő alatt, de egészen új külvárosok épültek. Kelleti is, mert a város lakossága a szakadatlanul tartó beköltözésekkel nőttön-nőtt. 1918-ban 80 ezer lakosa volt Kolozsvárnak és most meghaladja a 100 ezret. Mennyi ebből a magyar? Legalább 60—65 ezer, bár a repatriálások érvágása alaposan megapasztotta a magyarok számát. De helyükbe új meg új magyar rajok hogy Kolozsvár nagy magyar többsége most is vitathatatlan. Ezer meg ezer román tisztviselő özönlötte el két évtized alatt Kolozsvár hivatalait, bíróságokat, a románná lett állami iskolákat. A gombamódra szaporodott román intézmények sem tudták azonban kiszorítani a magyar élet központi szerveit. Itt volt a központja a feloszlatott Magyar Pártnak, a rengeteg magyar tudományos és irodalmi egyesület is meg tudta őrizni kereteit és ezeken belül komoly munkát folytatott. A magyar sajtó az elszakadás óta megerősödött, hat magyar napilapja van Kolozsvárnak és igen sok tudományos, iskolai, egyházi és szakfolyóirata, hetilapja. * A kolozsvári magyar színészet immár 140 éves. A kolozsvári közönség hagyományos szinházszeretete a legnehezebb körülmények között is meg tudta védeni színházát. A régi magyar • Városunkban az ezerhatszázas évek végén a szíjgyártó, csiszár és nyereggyártó mesterek egy társasággá tömörülvén céhhé alakultak, hogy addigi széthúzásukat megszüntetve, azt írásban lefektetett törvénnyel, — vagy mint ők mondták — artikulusokkal szabályozzák. Céhlevelüket és annak szabályait Lipót császár erősítette meg, leiratában szigorúan meghagyván, hogy mindazokat pedig punctum szerint betartva hasznosan működjenek az polgári haza, az emberiség és Isten nagyobb dicsőségére. A leérkezett céhszabályok alapján 1692. évi január hó 23-án tartották első alakuló gyűlésüket s a szabályokat ott nagy ünnepségek közepette felolvasva, hadd halljuk meg mi is 348 év multáni emberi utódok. színházépületet diákintézménnyé alakították át, az új nemzeti színházat pedig román színházzá tették. A magyar színészeket áttelepítették a nyári színkörbe. Az alig fűthető épületben egész télen játszanak a magyar színészek a leszegényedett magyarság soha nem csappanó érdeklődése mellett. • Akármerre induljunk el a város központjából, a főtérről, mindenütt történelmi emlékek fogadnak. Emléktábla jelzi az angol királyi családdal rokon Rhédey család palotájának falán, hogy ott játszottak az első magyar színészek. A Redut-épületben is emléktábla hirdette, hogy ott mondották ki az uniót. Pár évvel ezelőtt a táblát kivésték a régi falakból. A Petőfiuccában is van egy másfélszázéves ház, az egykor híres »Biasini«-szálloda és rajta a felirat arról beszél, hogy ott szállt meg Petőfi, mikor harcba indult. Első arlikulusok szerint: Hogy az kéztnives Mesterek tudni illik az Szijjártók, Tsiszárok és Nyeregj ártok egy Társaságot avagy (mint szokták nevezni) Tzéhet úgy mint eleitől .fogva azonképpen mostan és jövendőben is tártának és önön magok között minden esztendőben edj Tzéh mestert aki arra való légyen közönséges akarattal választanak. Annak penigh terminusa és idüje amint végtől fogva azonképpen jövendőben is Legyen az Űrnapjának után való következendő Vasárnapja. Annak penigh az Választott Tzéhmestemek Tisztei ezek ledjenek. Először: Hogy az közönséges dolgoknak megh rendelésére és elvégzésére tartozik minden Holnapon egyszer az Mestereket mint fejenként az eö házához eöszve hívnyi] a mint az réghi szokások kíványák és hódi ha valamellik bé hivatnék és el ne jönne, se módja szerónt magát megh sem mentené, tehát az két funt viasszal büntetessék megh. Hogy ha penigh valaki nagy vakmerőségből és szófogadatlanságból el nem jönne, tehát aztat két forintban (mellek az Tzéh ládájába adassanak) büntetessék megh. • Másodszor: Hogy minden holnapon edjszer minden Mesternek méhelyét megh látogassa és hodjha valakénél ottan mívet találna, ki nem volna az Tzéhnek törvénye szerrint megh tsinálva, tehát az ollan Mester büntessék megh el bírsággal mellet az Mesterek közönségesen el végeznek. Harmadszor: Hodj ha valamel Mester az megjelent kézinivesek közül az Tzéhnek avagy Mester társainak ellene támadna és jöttek Erdély minden részéből, úgy-MILUS vegytisztiiása és festése FOGALOM Komárom, Nádor-utca .........................................— 3, 48. Vei s a önök felvétetnek! Telefon 292. AZ ELÉRHETETLEN HARANGSZÓ Kezdetben csönd volt. Dermedt és halálos, hasonlatos a süppedt sírok fölött sötét uszályban ringó némasághoz. Pihen te tőn borult sok tiszta holtra, úgy jártam benne, hallgató ajakkal, minden vágyat és hívást visszavonva. Magány-tavon céltalan ringott sajkám, s boldogtalanságom már oly fakó volt, mint furcsa fintor régi szobrok ajkán. A vak siketség jó volt és baráti, hiszen Nirvána örömét kínálta: érzésteten, halk elmúlásba látni... Egyszer — már lassan odvasodni kezdtem — távol tetőkön harangszó sikoltott, ezüst bongással, hívón és epedten. A csönd, mint tömjén, szertefoszlott újra, s életre ébredt, fölreszkető szívvel indultam ismét verses vándorútra. A lelket bontó harangszót kergettem völgyön-hegyen, mélységben és magasban, örömre gyúlva s kínnal vértezetten. Enyém volt néha, illanó időre, majd újra elszállt — titkos ismeretlen — távol vizekre, messzi hegytetőre. Hívtam harsányan, vagy csitult-szelíden, könyörgő dallal, halk elégiával, övé volt minden sajgó, büszke rímem... Még üldözöm ... de már csak lankadt tűzzel, nagyon lebírt e csudálatos tusa s e hang, mit mindig gyarlóságom űz el. Mert látom jól, sorsomat mi felhőzi: hogy enyém legyen e bűvös harangszó, torony-magasra kellene felnőni! Komárom, 1940. július .16. Jámbor László. írás az Szíjjartó, az Tsiszár és az Nyereghjártó Tzéhről Sárgult betűk a város levéltárából szófogadatlan volna, avagy valakit az tzéhben tisztességében bántana és ollat valamit rá szólna kit megh nem bizonyíthatna, tehát azon hat forónt bírságot vegyenek. Hogy penigh végezetére ollan vakmerőséghben megh maradna és semmi szót nem fogadna, tehát aztot méltán az Tzéhből ki vessék. Negyedszer: Az Tzéhmesternek szabad hatalma légyen az több Mesterek között minden adósságot Tizenkét foréntig ell végezni az Biró Uram hántása nélkül. Eötödször: Hodj ha valaki idegen Mester efféle kézművesek közül ez Városban jönne és valamel Házban titkon az többinek híre nélkül mívelne, tehát az Tzéhmester tartozik hogy elsőbben az Bírónak tudtára adja és azután az Bíró akarat-. tyával minden mívét és szerszámát annak az Mesternek ell vegye és az Tzéh ládába az többinek közönséges Szükségekre és Hasznukra el tégye. Az Második artikulus. Az Szijjártóké. Ezek mikoron tanuló inast fogadnak ilyetén rend tartással és törvénnyel éljenek. Vallamelik közülük tanuló inast akarna fogadni, tehát az három avadj több Mester társa előtt fogadja, az inas penigh három egész Esztendeig őtet szolgálja és híven míveljen, hodj ha penigh ifjabb volna, tehát negyedfél esztendeigh szolgáljon, kinek az Ura illendő ruházatot adgyon és holott az megh szegődött ideje ki tölt volna, tehát edj illendő ruházatot avadj gz hellett két foréntot adgyon neide. De viszontag ahhoz képest az Inas tartozik az szegődségnek fölötte az Urát fél Esztendeigh szolgálni és az Ura minden hét számra fizessen néki nyoltznyoltz pénzeket és az italpénznek felit ha több légin nincsen, hogy_ ha penigh mégh más légin volna mellette, tehát az italpénzinek tsak harmadrésze essék nekie. Továbbá gz fél Esztendőnek ell múlta után, hogy tovább meghmaradna és az Urának mívelne tehát minden hétre tizenhat pénzek járjon néki és az egész italpénz egyaránt oszoljon, de tsak azt érthet ital pénznek lenni amit edj elő arasztnyira való szattyánban szijból tsinálhatnak, mert ha ennél hosszabb volna a bőr, tehát az Mestert illeti. Valamel légin egy egész kántor számra amire beszegődnék tehát az Mestere egy kántorra két íoréntlal és egy íiknek való bőrrel tartozik nékie és az ilalpénz mindannak előtte járjon nékie. Hogy ha valamel Mesterlegin a több Mesterek köziben magát be adná és Mester lennyi akarna, tehát annak az három esztendőnek ell múlta előtt mindenek előtt az Urátul a kinél tanult fel Szabadulat semmi képen arra való szabadságha ne légyen kit a Mesterek be se fogadgyanak közikben. Továbbá az Mesterek közül senkinek nem szabad Tizenhat forintáru szerszámnál avagy négy lóra való mívnél többet fölfogadni és ha szintén valaki több lóra való szerszámot akarna tsináltatni, tehát az a Mester négy lóra valón felül ne] fogadgyon a többit penigh amit a régi törvények kívánják más Mesternek engedgye és oda vezesse. Harmadik artikulus. Az Tsiszároké. Az Tsiszár mesterek mikoron tanuló inast avagy legint fogadnának tehát illen rendet tartsanak. Valamel inas ezt a mívet megh akarná tanulni szabad légyen az Szegődséghnek előtte az Uránál megh maradni és meghtés érteni és hogy ha nékie_ tetczenék, tehát arra való Mestereket öszve híjon és az Urával megh Szegődgyék, kit az eö Mestere három esztendőnek alatta megh ne fogadgyon, de a két esztendeig tsak ételt és ruházatot adjon néki, az harmadik esztendőben penigh az inas az eö magha vasábul Tizenkét szablyát maghának tsináljon kihez az Ura tartozik a többi szerszámokat nékie hozzá adnyi, de mindazon által az Mesterének mívét semmiképen hátra ne hadgya. És mikor kitelik az három esztendőnek ideje, tehát az Ura szabaddá valja őtet az több Mesterek előtt és hogy ha akarna tüle menni, tehát az Mestere tartozik nékie az eö magha költségével Tanuló levelet adni az Tzéh petséti alatt. Az inas penigh annak utánna minden hét számra miveljen Tizennyolcz pénzért, de úgy ha megh is szolgálhat az eö mivével, ha penigh nem, tehát az eö mivé szerint fizessenek neki és annak fölötte szabad légyen eö magának hat hétben egy-egy szablyát tsinálni az eö magha vasából, de a több szerszámot az eö Mestere hozzá adva neki. Hogyha penigh az Urátul elmenő szándékja volna tehát tartozik két héttel annak előtte nekie tudtára adni. Továbbá a réghi szokás szerint tartoznak az léginek Szent Mihál napjátul fogva mint Bőit Középig reggel minden nap három órakor munkára fel kelni, estve penigh nyoltz óráig gyertya világnál mívelni, hogy ha penigh valamelik reggel az három órát elhalasztaná és az mivre főt nem kelne], tehát az Mestere semmi íölöstökömme! nem tartozik neki és holott hét közben két vagy három napigh nem mívelnének avadj valamelik nem mívelne közülük tehát azon hete semmi heti bérrel nem tartoznak nekie. Ha penigh valamel idegen bda találkoznék aki tsak negyednapon kezdene míveln iis, tehát egy hetibért fizesenek néki, de úgy hogy annak előtte Tzéhes heleken mívelt volna, mert egyébképen annak kívüle két hétnél nem szabad volna itten mívelni nekie. Folyt. köv. Farkas Péter. — Öngyilkossági kísérlet életuntságból. Tóth Ilona komáromi leány életuntsága miatt öngyilkos akart lenni. Kiment az Erzsébet szigetre és ott 20 drb. kombinált, port vett be. Kórházba szállították. Állapota nem életveszélyes.
