Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-07-27 / 30. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1940. július 27. Jó ezt tudni minden k épzellbetegnek! A közeljövőben a következő tör­vényjavaslatokat terjesztik a képvi­selőház elé: a törvényhozói összefér­hetetlenségre, a sajtójog reformjára, valamint a büntetőtörvénykönyv re­formjára vonatkozó javaslatot, a re­habilitációs javaslatot, a kényszer­egyezség és a részvényjog reformját, a szövetkezeti reformot és a törvény­kezés egyszerűsítéséről szóló tör­vényt. Kidolgozás alatt áll a hadmentes­ségi váltságra vonatkozó törvény­javaslat, az illetékkódex, az adókeze­lés átszervezése, az autonom adózta­tás rendezése, az ármentesitési járu­lékok kérdésének rendezése, a terme­lés átállításával kapcsolatban a hitel-, szükségletek biztosítása és a gazda­sági terv pénzügyi megalapozása. Ez a magyar kormány jövő prog­ramja. Vitéz Jaross Andor közbenjárására rövidesen rendezik a visszavett MÁV alkalma­zottak véglegesítést és rangsorozftsl ügyét A csehszlovák megszálláskor ma­gyarságuk miatt elbocsátott és most a felszabadulás után szolgálatba visz­­szavett vasutasok érdekében az Egye­sült Magyar Párt, majd később a Ma­gyar Élet Pártja is sokat fáradozott. A sok eredményes munka mellett azon­ban a visszavett vasutasok véglegesí­tése és rangsorozása mindezideig nem történt meg. Vitéz Jaross Andor, mint minden olyan ügyben, ahol a kisemberek ér­dekéről és ezen érdekeknek a meg­védéséről van szó, most is élére állt a volt mávisták mozgalmának. Fel­kereste Horthy Istvánt, a MÁV el­nökét és a vele folytatott tárgyalások után ígéretet kapott arra, hogy mi­után a volt mávisták véglegesítése és rangsorolásával kapcsolatos előké­szítő munka befejeződött, a kérdés a közeljövőben megoldást nyer. JJj gyümölcsért Az alma pirosán csüngött az ágon, jó ízt kínált, ért benne húsos zamat. Sokan nézték, csodálták, irigyelték, mert azt hitték, örökké így marad. Boldog a fa, hogy ilyen a gyümölcse, boldog a rög, amelyből fölszökött. 1 Az alma is megtelt hetyke örömmel 1 s kényesen hintázott az ég s föld közötti. Ó, kényelmes sors. könnyű másból-élés, de jött a saéjl! s a fáról leszakadt, hiába nyúlt felé az öreg törzs ága, ■ in ár el nem érte őt, a teste alatt. 1 A sár nyúlt el szélesen, lomhán, mosolygó színe vak-ráncosra fakult, de lázadva, gyötrődve új gyümölcsért halni a barna rögön mégis megtanult. Tamás Lajos. — A Jókai mozgó jótékonycélú elő­adása. A komáromi Jókai mozgó fi­gyelmes vezetősége a napokban a mozgó egyik előadását ia (Magy. jVörös^ kereszt javára szentelte. Az egész or­szágban legelsőnek sietett a Jókai ■mozgó ennek a nagyfontosságú in­tézménynek a segítségére s először értette meg a hadügyminiszter felhí­vását, amelyet az áldozni tudó ma­gyar társadalomhoz intézett. A jó­tékonycélú mozielőadás bevételét, 60 pengőt, a Vöröskereszt alapja javára küldte el a Jókai mozgó vezetősége. KöNYVFELFEKTETÉS. órakönyvelés. Mérlegkészítés. Spielberger Béla, Halász-u. 4. sz. — Telefonszám 200. 355 A Komárom vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet elvégezte a szervezés tetemes részét Megindul a községek általános szociális helyzetén való segítés munkája A népjólét emelésére fordítandó inség­­járulékok célszerű és a hivatali bürokrá­­ciótól mentesített, mozgékony felhasznál­­hatása érdekében a március 30-án tartott vármegyei közgyűlés vármegyei közjóléti és gazdasági szövetkezetét alakított. A! szövetkezet élén Reviczky István alispán áll mint elnök, a szövetkezet munkáját pe­dig dr. Kiss István tanügyi segédtitkár irá­nyítja, akit a magyar közigazgatás ra­cionalizálásának kérdéseivel foglalkozó, a budapesti tudományegyetem közigazgatási és pénzügyi jogi tanszéken 1930-ban meg­szervezett Magyar Közigazgatásludományi Intézet engedett át, hogy 8 éves adjunk­tusi munkássága alatt szerzett tudását és értékes szakismereteit a szövetkezet érde­kében hasznosíthassa. Vármegyénk lakossága szociális helyze­tének feljavítását Egyrészt a községeken, másrészt pétiig az egyes családokon való segítés útján akarja a szövetkezet megvalósítani. Hogy célját elérhesse, mindenekelőtt meg kell keresnie úgy a községek, mint az egyes családok jólétének megjavításához elvezető utat, fel kell kutatnia a községek, a családok gazdasági problémáit és meg kell találni azok megoldásának legalkal­masabb módját. Hogy ezt az igen nehéz kérdést megoldhassa, nagy előkészítő mun­kára van szükség. Ennek az előkészítő, szervező munkának egy részét, nevezetesen a községeink szociális helyzetképét ponto­san, a számbaj öhető kérdéseket legrész­­letesebl>en taglaló községi kartotékokat a vármegye felkérésére a Magyar Közigaz­gatástudományi Intézet még a szövetkezet megalakítása előtt elvégezte. Azóta eze­ket a kartotékokat, melyek az egyes köz­ségekben elvégzendő feladatokat és azok megoldási módját is megjelölik, a hely­színen a szövetkezet vezetői, a vármegye, a járások és a községek megbízottai be­kapcsolásával a legnagyobb körültekintés­sel ellenőrizték. E hó 29—31. napjain Komáromban összeülő bizottság elvégzi az utolsó simításokat és egyben községenként megállapítja a munkatervet, az elvégzendő feladatokat és azok írásbeli sorrendjét. Az egyes akciókat azután a »Magyar a Magyarért« mozgalom képviselőinek be­vonásával á helyszínen bonyolítják le a helyi megbízottak. Az egyes családokon való segítés a má-‘ sík eszköz a szövetkezet prqgramm jóban, mely a népjólét felemeléséhez elvezet. E tekintetben a szövetkezetnek igen dicsére­tes az álláspontja. Nem azokon akar segíteni, akik könyör­­adományl vagy inségsegélyt várnak, ha nem tanáccsal, szervezőmunkával és anyagi támogatással azoknak akar a se­gítségére sietni, akik a tisztességes meg­élhetéshez módot nyújtó munka, a saját­lábon való megállás útját keresik. Ezeket akarja a szövetkezet az első lé­péshez segíteni. Előnyös lakbértörlesztés mellett saját házhoz, hasznot hozó házi­állatokhoz akarja őket juttatni, megfelelő keresetet biztosító háziipari és értékesítési akciók szervezésével pedig a mezőgazda­­sági munkák szünetelésének idején is ke­resetet akar a részükre biztosítani. Ezt a támogatást nem a tolakodóknak és protek­ciósoknak akarja a szövetkezet nyújtani, hanem az arra valóban rászorulóknak és érdemeseknek. Ennek a céljaiban, elgondolásában igen nemes segítő akciónak á sikeres lebonyo­lítása igen nehéz és nagy körültekintéssel végzendő szervező munkát feltételez, hogy ki lehessen válogatni a segítésre igazán rá­szorulókat és érdemeseket. E célból a vár­megye minden családjáról helyszíni felvé­tel útján családkartotékokat fognak fel­venni, az erre már kellően kioktatott meg­bízottak. Hogy mennyire kimerítők lesz­nek ezek a felvételek, annak beszédes bi­zonyítéka, hogy egészen más és más kö­rülmények iránt érdeklődő kérdéseket tesz fel a kultúrréteg, a gazdák, a munkások és az ipar vagy kereskedelem terén foglal­kozók kartoték-lapja. Ezeknek a családi kartotékoknak felvételét e héten kezdik meg és a szövetkezet vezetőségének számí­tása szerint szeptember végéig teljesen el­készülnek. Amikor e téren is megkezdi a szövetkezet áldásos munkájút. A szövetkezetnek céljai megvalósítására álengedte a vármegye a körülbelül évi 500 ezer pengőt kitevő inségjárulékokat. Azonban a közeljövőben a szövetkezet anyagi eszközei tetemesen megnöveked­nek. Az insúgjárulckok helyébe a nép- és családvédelmi pótadó lép, mely hozzávetőleges számítás szerint a mai Magyarországon évi 66 millió pengő lesz és a komárom megyei része is remél­hetőleg tetemesen meghaladja majd a mai inségj árulék félmilliónyi összegét. Ez a nép- és családvédelmi pótadó kiegészülve az állam-illeték jövedelmének egy részé­vel, olyan erőforráshoz juttatja a Komá­rom vármegyei közjóléti és gazdasági szö­vetkezetét, hogy a szerencsés kézzel meg­választott vezetősége meg tudja valósítani a felállított nemescélú és nagyvonalú mun­katervet, amikor is vármegyénk az álta­lános népjólét szempontjából valóban ki­érdemli majd a »minta-vármegye« nevet (df.) A magyar Erdély és a bolgár Dobrudzsa Erdélyt fegyverrel szerezték hon­foglaló őseink. Az Alföld és a Du­nántúl elfoglalása után, amikor fel­ismerték, hogy e gazdag terület nél­kül csonka és védhetetlen lenne az ország, kelet felé fordultak, s behatol­tak a gyér lakosságú hegyvidékre. Az ország- és államépítő Szent István királyunk Erdélyt szorosan a keresz­tény magyar királysághoz csatolta és ezzel megvetette további fejlődésének az alapját. A mohácsi vész után, amikor az ezer sebből vérző Magyarország két részre szakadt, Erdély képviselte az akkori európai államrendszerben a magyar alkotmányos erőt. Az erdélyi fejedelemség tekintélye és békés po­litikája hatalmas vonzóerőt gyakorolt a szomszédos népekre, különösen a saját — kárpátontúli — hazájában agyonsanyargatott románra. Nem csoda tehát, ha tömegesen kezdtek beszivárogni. Itt második hazára ta­láltak, három évszázadon át volt az önálló Erdély a szabadságért küzdő, felszabadulásra vágyó magyarság ve­zére és védőbástyája. A bécsi udvar ezért ellene tört. A török kiverése után Lipót császár hadai lettek úrrá Erdélyben, mely az 1691. évi hitlevél­lel, mint különálló tartomány, a Habs­burgok birtokává változott. A ma­gyar szabadságharc és az osztrák el­nyomás szomorú korszaka után 1867- ben, Erdély ismét egyesült az állami önállóságát visszanyert Magyaror­szággal. Nem egészen 50 év múlva bekövetkezett a világháború. A ro­mánok — kik időközben azt a min­den alapot nélkülöző mesét terjesz­tették, hogy ők Trajánus római csá­szár erdélyi, illetve dáciai legionistái­­nak és itália telepeseinek a leszár­mazottai — Erdélyt követelve, az entente oldalára pártoltak. Be is tör­tek Erdélybe, de onnan véres fejjel kellett menekülniök. Csak később, mi­dőn 1918-ban a központi hatalmak letették a fegyvert és meggyőződtek •arról, hogy a belső forradalom által feldúlt Magyarország már területét megvédeni képtelen, a békeszerződést megszegve, újból átvonultak a halá­ron. És ezt a területrablást szentesí­tették a hatalmasok Trianonban. A rokon bolgár nép szintén fegyver­rel szerezte magának 679-ben aldunai legelső hazáját: Dobrudzsát. Ez ké­pezte a magját az első bolgár cári bi­rodalomnak, melynek felségjoga a Balkánon kívül a későbbi Erdélyre, illetve Dáciára, sőt a Duna-Tisza kö­zére is kiterjedt. Három évszázad után ez a birodalom Bizánc uralma alá került és csak kb. kétszáz év múlva, 1186-tól alakult ki a második bolgár birodalom, mely újból kor­látlan ura volt az egész Dobrudzsá­nak. Ismét kétszáz év és bekövetke­zett az 500 éves török elnyomás vé­res korszaka. Ezalatt a bolgár Dob­rudzsa több hadjárat színhelye volt. Midőn 1878-ban Bulgária felszabadult, a San Stefano-i béke megvetette a harmadik bolgár birodalom alapját. A béke területi rendelkezéseit azon­ban — az európai nagyhatalmak kö-Köllözködésnél fontos! Ha nyugalmas, poloskamentes lakást akar, forduljon bizalom­mal az Első Győri O iánozö Vállalathoz, Győr, Domb-u. 7. Telefon 429 Mindennemű féreg- és patkány­irtás, terményzsizsiktelenítés ga­ranciával, mérsékelt áron. Helyi képviselő: TUREK festekkereskedés, Komárom, Városház-utca. vetélésére — a berlini kongresszus felülvizsgálta és Dobrudzsa északi ré­szét Bomániának ítélte. Azzal, hogy sok bolgár került oláh uralom alá, senki sem törődött. Sőt, nem törődtek azzal sem, amikor Bo­­mánia a második balkáni háború ide­jén, 1913-ban, Bulgáriát orvul hát­­batámadta és Dobrudzsa déb részét is, Tutrakan-Ekrene vonaláig elra­bolta. Amikor a világháború folyamán Bománia hadba lépett, azt remélte, hogy az entente meg az orosz segít­séggel jogtalan dobrudzsai birtokait dél felé még tovább is növelheti. Most azonban már nem ismétlődhetett meg az 1913. évi operettháború, mert a harmadik bolgár hadsereg vitéz csa­patai Dobrudzsában is előretörtek. Sorozatos, igen szép bolgár győzel­mek után, 1917. január 5-én, az ősi Dobrudzsa már teljes egészében a bolgár hadak birtokába jutott. Magyarország szempontjából külö­nösen értékesek voltak a bolgár dob­rudzsai győzelmek. Ezek hadászati hatása tette lehetővé, hogy a védtelen erdélyi határokon áttörő ellenséget, maroknyi magyar védőrség is képes volt feltartóztatni, majd a beérkező megerősítésekkel véresen visszavetni. A bolgárok tehermentesítették tehát Erdélyt, mert az ellenség innen volt kénytelen csapatokat elvonni és Dob­rudzsába irányítani. A világháborút befejező összeom­lást, illetve a vódtelenséget Bománia itt is kihasználta és benyomult a bol­gárok által kiürített terültekre A fé­nyes győzelmek szintere, a bolgár hő­sök vérével bőségesen öntözött ősi föld, Dobrudzsa ismét a románok ke­zére került. És ugyanúgy, mint Tria­nonban, a tanácskozások irányító szellemei Neuillyben sem törődtek a régi fájó bolgár sebbel, szentesítet­ték a legnagyobb igazságtalanságot. Most azonban már elérkezett a tör­téneti igazságok könyörtelenül ítélő, végső napja. A lángoló remény suga­rai törik át mindenütt a hazugságok sűrű fátyolát és biztatóan bearanyoz­zák azt a vérrel öntözött, göröngyös utat, mely a magyar Erdély és a bol­gár Dobrudzsa diadalmas felszabadí­tásához vezet. Letették angol rendjeleiket a francia ten­gerésztisztek. Ez a látszólag alá­rendelt hír azt jelenti, hogy Fran­ciaország új utakon kíván járni és fokozatosan elvágja azokat a szá­lakat, amelyek a negyven éves en­tente cordiale révén Nagybritánniá­­val összefűzték. Ez a cselekedet szimbolikus jelentőségű, mert azt jelenti, hogy a kontinens és az an­gol sziget közötti távolság egyre növékvőben van. Az a csodálat, lami a briteknek kijárt, az európai szárazföldön máról-holnapra el­tűnt és Anglia magáramaradottan, az öntudatra ébredt népek részvét­lenségétől kísérve fog összeomlani. Az angol rendjelek eltűnnek a fran­cia egyenruhákról és vele eltűnik (az a hatalom is, amely ennek ä gazdasági rendszernek alapján sze­relte meg világliegcinóniájáj, mely miután romlásba és pusztulásba rántotta minden szövetségesét, ina rémülten várja 300 éves bűneinek megtorlását. A napokban érkezik a nagynevű 354 CZAJA cirkusz Megnyitó díszelőadás július 31-én a Kossuth­­téren este i/i 9 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents