Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-07-06 / 27. szám

1940. július 6. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Nagy érdeklődés mellett folyt le a Dalegyesület 77-ik évi rendes közgyűlése A tisztikart és választmányt új erőkkel egészítették ki uVflttW ß gazda sáqos TUNGSRAM. A Komáromi Dalegyesület, Komá­rom legrégibb kultúregylete, június 29-én, Péter és Pál napján tartotta 77. évi rendes közgyűlését nádor-uccai saját házában. A közgyűlésen igen szép számban jelentek meg az egye­sület tagjai, akik nagy érdekldőéssel kisérték annak lefolyását. A közgyűlést F ü 1 ö p Zsigmond kormányfőtanácsos, egyesületi elnök nyitotta meg, aki a törvényes forma­ságok elintézése után előterjesztette a Dalegyesület 1939. évi működéséről szóló tartalmas jelentését. A jelentés felölelte a Dalegyesület múlt évi mű­ködése alatt előfordult eseményeket, s lendületes bevezetőjében rámutatott arra, hogy ma újra szabad hazában él a Dalegyesület szabadon, a magyar testvérek között, akikkel egy közös célért dolgozunk: a szentistváni Ma­gyarország feltámadásáért. — A tör­ténelem itélőszéke elé kerülnek azok mondotta az elnök, — akik Magyar­­országot gálád módon megcsonkítot­ták s ez az itélőszék érvényt fog sze­rezni az isteni örök igazságnak! Ez­zel a törhetetlen hittel tekintünk a jövőbe és végezzük munkánkat hű­séggel azon a helyen, ahová állíttat­tunk, hogy szolgáljuk hazánkat. Majd beszámolt az elnök a működő­kar szerepléseiről, melyek között ki­emelkedő volt a múlt év április 29-én, a Magyai- Dalosegyesületek Országos Szövetsége által a budapesti Zene­­művészeti Főiskola nagytermében ren­dezett díszhangversenyen való szerep­lése, mellyel az igényes fővárosi ze­neértő közönség meleg elismerését is kiérdemelte. Szép és lélekemelő ün­nepély volt február 26-án, amikor a Tatatóváros: Népművelési Nőikar tes­tületileg megjelent Wiesenbacher József várni. népm. titkár, karnagy vezetésével a Dalegyesületben és ün­nepélyesen átnyújtotta díszes ajándé­kát, hímzett selyemzászlaját a Dal­egyesületnek. Palkó vies Ilona tatai polg. leányiskolái tanárnő mondott költői szárnyalásé szép beszédet, W i c s e n b a c h e r Margit pedig meg­kapó szép énekével ragadtatta el a közönséget. A múlt évben szervezte meg Kovách Tihamérné zászlóanya és Schmidt Viktor karnagy újra a 72 tagú vegyeskart, mely zenekarral kiegészítve fényes sikerű szinfonikus hangversenyt tartott a Kultúrpalotá­ban. Nagysikerű Szilveszter estélyt rendeztek december 31-én s ezen a mulatságon úgy a tagok, mint a ko­máromi társadalom előkelő tagjai a helyőrségi tisztikarral együtt igen nagy számban megjelentek, örömmel állapította meg a jelentés, hogy a Dal­­egyesület iránt a társadalom részéről meleg érdeklődés nyilvánul meg, úgy a tagvacsorák, mint az egyesület ren­dezései igen látogatottak,' s a Dalegye­sületben egész éven át élénk élet ural­kodik. Igaz kegyelettel emlékezett meg az elnök Kálnay Jenő vál. tagnak, a Dalegyesület közel négy évtizedig hű­séges és kitartó tagjának elhunytéról, akinek érdemeit és emlékét jegyző­könyvbe iktatta a közgyűlés. Hasonló­képen P e t h ő Sándor isk. igazgató­nak, a Dalegyesület régi érdemes tag­jának emlékét is megörökítették. Meleg elismeréssel emlékezett meg a működőkarnak eredményes és sike­res működéséről, amely Schmidt Viktornak, a Dalegyesület fáradhat ab lan és odaadó, kitűnő karnagyának vezetése mellett a múlt évben és, a kö­zelmúltban a győri országos dalver­senyen a legszebb teljesítménnyel bi­zonyította be magas színvonalon álló előadó képességét, örömmel üdvö­zölte P a t h ó Flórist, a működőkar közbeeső lésben álló szeniorját, akit a Szövetség díszközgyűlése 50 éven át megszakítás nélküli lelkes és kiváló működéséért tiszteleti taggá válasz­totta. A közgyűlés melegen ünnepelte az érdemes jubilánst s érdemeit jegy* zőkönyvbe foglalta. Hálás köszönettel adózott az elnök a működőkar tagjainak, a kiváló kar­nagynak, a tisztikar és választmány tagjainak, akik az egylet vezetésében kötelességtudóan resztvettek, különn megköszönte Kovách Tihamér ügy­vezető elnöknek önzetlen, áldozatkész munkálkodását. Nagy János főtitkár és Pongrácz Pál pénztárosnak oda­adó működését. Az elnöki jelentéshez K ál 1 a y End­re dr. szólt és meleg szavakkal mél­tatta Fülöp Zsigmond elnöknek két évtizedes működését és indítványára a közgyűlés a fáradhatatlan elnöknek önzetlen működéséért elismerő, hálás köszönetét fejezte ki. A jelentés elfogadása után Pong­rácz Pál pénztáros előterjesztette a Dalegyesület 1939. évi zárszámadását, amelyet a közgyűlés 4907.46 P bevétel­lel, 4262.89 P kiadással és 644.57 P maradvánnyal elfogadott, jóváhagyott és a felmentvényt megadta. A tagdíjat az 1940. évre az előző évivel egyenlő Összegben (6 és 4 P) állapította meg és a költségvetést 3000 P-ben irányoz­ta elő. Ezután választásra került a sor. A kiküldött jelölő bizottság nevében B ar t h a János kir. tan., ny. pü. igaz­gató terjesztette elő a tisztikarra és választmányra s a számvizsgáló bi-f zottságra vonatkozó javaslatokat. A közgyűlés a javaslatokat elfogadta és egyhangúan a következőket válasz­totta meg: elnök Fülöp Zsigmond, társelnök Bartos Frigyes és Kovácli Tihamér, ügyvezető elnök Nagy Já­nos, főtitkár Riszdorfer László, titkár Uhereczky István, jegyző Szendy Bá­lint dr. és Oláh Gáspár, pénztáros Bódis Vilmos, ellenőr Pathó Flóris és Gábris József, gazda Pongrácz Pál, zászlótartó Wánkay László, ügyész Kathona Tibor dr., orvos Halzl Osz­kár dr. A választmány rendes tagjai: Almásy Gyula, Aranyossy Endre dr., Argay Lajos, Czike Dénes, Derzs Bé­la, Geöbel Károly dr., Gold Benő, Hajdú Lukács dr., Hegyi Zsigmond, Hodossy Károly, Huber János, vitéz Hunyadi László dr., Kállay Endre dr., Kocsis Käroty, Kollár Lajos. Kristóf Sándor, Makky Lajos, Mórocz Péter, Rózsa Pál, Sörös István, Sulacsik László dr., Széles László, Szijj Fe­renc dr., Szilárd Aladár dr., Szom­­bathy Viktor, Teleky Miklós, Uhe­reczky Géza, Vásárhelyi Károly, We­­szelowszky János dr., Zeehmeister Sándor, póttagjai: Bardócz József dr., Csizy István, Cséry Géza, Szabó La-» jós, Müller Rudolf, Kreschka Károly, Jankovics István, Szathmáry Lőrinc, Veleba Ferenc, Szily György. A szám­­vizsgáló bizottság tagjaiul László Le­ventét, dr. Szabó Sándort és Széles Istvánt választották meg. A megválasztott tisztviselők és vá­lasztmányi tagok nevében Fülöp Zsig­mond elnök mondott köszönetét és kérte az új vezetőséget, hogy a Dal­egyesület ügyeinek intézésében min­denkor a legnagyobb készséggel ve­gyenek részt. Még egyszer azErzsébet szigetről Az árvízzel kapcsolatban több levelet kaptunk az Erzsébet-szigetben lakóktól, amelyeket, sajnos, nincs helyünk lekö­zölni és így az alábbi sorokban vála­szolunk azokra. Tévedés, hogy a városban lakók meg se nézik a szigetet. Hiszen az volt min­dig a komáromiak kedvenc sétahelye, ahol mulattak is sokat. Bizonyíték erre a Pokol, a Béka-csárda és a sziget kö­zepén levő Halász-csárda. Sőt a közön­ség padokat követelt az utakra és ez a közönség jajdult föl, valahányszor egy régi, hatalmas fát kivágtak, de nem azért, mert a kerítést bedöntötte, hanem a kerttulajdonos a fa hatalmas árnyéká­tól féltette a veteményeit. Jókai Mór itt fogadja költő barátját, Petőfi Sán­dort, aki itt írja a Dunán című versét. Jókai is itt alkotja meg első regényét: a Hétköznapokat. Klapka itt tanácskozik tiszt-társaival a híres és a csehek által kivágott hatalmas Klapka-fa a’att. Beöthy Zsolt itt tölti nyarait, Takáts Sándor, neves történetírónk a szigeten nyaral éveken át és annyira Szerette a szigetet, hogy a városba nem igen jött be. Ezeken kívül még számos példát tud­nék fölhozni, hogy a komáromiaknak mindig szívügye volt az Erzsébet-sziget, ahol Erzsébet királyné először teszi lá­bát magyar földre, amikor Magyarorszá­got hajón meglátogatja. Kár tehát azon keseregni, hogy a városiak nem törőd­nek a szigettel, mert ez nem áll. A tény az, hogy a városiaknak is megvannak a maguk ügyes-bajos dolgaik és nincs idejük a mások bajával annyira foglal­kozni, mint azt a szigetbeliek szeretnék. A szigetbelieknek ármentesítő társu­latot kell alakítaniok, vagy pedig a szi­get feltöltését erős kézbe venni. A fel­töltés aránylag kevésbe kerül, mert a Duna kotrásával összekapcsolva az anyag semmibe sem kerül, csak a széthordás. A szigetbeliek ezelőtt 40—50 évvel kö­vették el a főkönnyelműséget, amikor a Komárom—Érsekújvár vasútat tervezték, a vonalat a szigeten keresztül akarták vezetni és ennek ellenértékéül a MÁV az egész szigetet díjtalanul föltöltötte volna. Akkor még nem volt olyan inten­zív a szigeti kertészet és még nem oko­zott volna az a 2—3 évi termelési szü­net olyan nagy kárt, mint esetleg most és a szigetbeliek mégis elutasították az ingyen feltöltést. Szűkkeblűségüket az­zal indokolták, hogy a vasút átvezetése a szigeten nagy szépséghiba lett volna. Megfelelő átjárókkal a vasúti töltés alatt és a töltés kellő benövényesítésével in­kább szépítette volna a szigetet, mint elcsúfította volna. De most már eső után köpönyeg. Hogy dunai kotrógépek működjenek a sziget mellett, nem oldaná meg a kér­dést, csak akkor, ha a kiemelt anyagot a szigetre öntené a gép. A szigetbeliek igyekezzenek a városi képviselőtestületben szószólót szerezni, aki bajaikat egyenesen az illetékes fó­rumokhoz juttatná és a közgyűléseken fölszólalna. Aztán itt van a Csallóközi Ármentesítő Társulat, ott mindent meg­tudhatnak, hogyan alakíthatnának ők is ármentesítőt. Elsősorban a saját meg­mozdulásukban, erejükben bízzanak. Ez­zel sokkal többet érnek el, mint a pana­szos levelekkel. Kérvényezni, * küldöttsé­get meneszteni és érdekképviseletet ke­resni szintén fontos. Hogy a város mos­tohagyermekének tartja a szigetet, hát az nem indokolható, mert Komárom sze­reti az Erzsébet-szigetet. (bj) Eladó egy ház a N idor-utcán, azonnal beköltözhető £ lakással. Cím a kiadóban.

Next

/
Thumbnails
Contents