Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-04-27 / 17. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÄL GYULA Dr. Szombat, 1940. április 27. <VY Hatvanegyedik évfolyam 17. szám Előfizetés: Felelős szerkesztő KALL A Y ENDRE DR. Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Komárom vármegye rendkívüli közgyűlése Megemlékezés Mátyás királyról A sajtónovella Komárom, — április 27. A sajtóreformról szóló javaslat el­készült és a csütörtöki ülésen a kép- Viselőház elé került. A javaslatra azok a visszaélések adlak okot, amelyeket a szélsőséges sajtóban a sajtószabad­ság védőszárnyai alatt nnpról-napra éppen azok követtek el, akik a köz­­szabadság-jogok védőiként akarták magukat feltüntetni. Ezeknek tevé­kenysége veszélyeztette a nemzet nyu­galmát és kifelé kárt okozott az or­szág becsületének és hitelének. A saj­tótörvény rendelkezéseit csak azok tartották be, akik a sajtó rendeltetését a tárgyilagosság és igazságosság elvé­nek érvényesülésében juttatták kifeje­zésre. A haza és az ország érdeke megköveteli, bogy a kormányzat ezen á téren is rendet teremtsen s ahol Ej sajtószabadsággal bűnös visszaélést követnek el, olt a törvény szigorával Sújtson le. A törvényjavaslat szerint a jövőben hírlap vagy folyóirat időszaki lapnak számít, tekintet nélkül a megjelenés időközére. Különálló időszaki lapnak tekintendők az időszaki lap mellék­letei is, ha azok ismételten jelennek! hi eg. Intézkedik a javaslat a külföldi sajtótermékekről is, amennyiben ki­mondja, hogy abban az esetben, ha a külföldi sajtótermékek tartalma az ország érdekeibe ütközik, az elrendeli ellenőrzés mellett behozatalukat el­tilthatják, s biztosítja a javaslaat. hogy az időszaki lap szellemi irányítására külföldi állampolgárok befolyást ne gyakorolhassanak. Egyik legérdeke­sebb rendelkezése a javaslatnak az, hogy az eddigi kaució-rendszert eltör­li, de viszont kimondja, hogy ha az időszaki lap valamely közlemény® miatt megállapított pénzbüntetést, il-í letőleg kártérítést nem fizeti meg, hat hónap múlva köteles megjelenését be­szüntetni. A jövőben a megtámadott hatóság helyeit a királyi ügyészség léphet föl a helyreigazílási jog érvényesítésével. \Véget vét a javaslat a káros irányú, túlzott szenzációhajhászásnak is. Bű­nügyekről csupán a tényállásra szorít­kozó közleményt szabad közzétenni. A harmadik fejezel a büntető rendel­kezéseket tartalmazza és új sajlóren­­dészcli vétségeket és kihágásokat ál­lapít meg. Szigorítja a javaslat a til­tott közlésre vonatkozó jogszabályo­kat és kiterjeszti azokat a családi élei belső viszonyait érintő ügyekben tar-, tott tárgyalásokra és beadványokra Js. Ezentúl a rágalmazás vétségét kő-/ Veti el az is, aki valakiről a sajtóban olyan tényt állít, amely valóság cse­lén a megtámadott személy jó hírne­vét rontaná. A javaslat a valódiság bizonyításának igen szűk teret enged s védelem alá veszi az országgyűlés, a közhatóságok tekintélyét az ezek tár­gyalásairól megjelenő elferdített tudó­sításokkal szemben. Valótlanság köz­lése, akár szándékos, akár gondat­lan, büntetendő. Á sajtójogi felelősséget kiterjeszti a javaslat a tekinlélyrontásra, valótlan­ság közlésére, hitelrontásra és tiltott közlésre. Továbbra is a fokozatos fe­lelősségi rendszer marad fenn a bün­tetőjogi felelősség tekintetében. A saj­tóügyekben a jövőben a nyomozás csak a felelős személyek megállapítá­sára fog szorítkozni, vizsgálatnak pe­dig helye nines. Lényeges újítás a ja­vaslatban a jogorvoslatokra vonatko­zó rész. Sajtóügyekbe,n egyfokú per-Néhány sürgősebb természetű ügy szükségessé tette, bogy Komárom vár­megye rendkívüli közgyűlést tartson, amely április 26-án, délelőtt 10 órai kezdettel folyt le a Kultúrpalota nagy­termében, Nagy Nándor főispán el­nöklésével. Napirend előtt Surányi Ferenc apátplébános szólalt fel és hatalmas, erőtől duzzadó, pompásan felépített beszéddel áldozott Mátyás király em­lékének 500 éves születési évfordulója alkalmából. Találóan jellemezte a nagy uralkodót, mint az igazság fogalmá­nak megtestesítőjét, akivel a nép sze­rint az igazság is sírba szállott. Nem­zeti büszkeséggel hangsúlyozta, hogy e nemzeti király alatt nem látott ma­gasságba nőtt az ország tekintélye, anyagi és szellemi gazdagsága és jó­léte. Vázolta külpolitikáját, mely in­kább nyugatra tekintett a német csá­szári trónusra, mint keletre a török veszedelemre. Nemzetünk nagy sze­rencsétlenségei közé tartozik, hogy mindaz, amit alkotott, halála után gyorsan aláhanyatlott és Mohács te­metőjébe süllyedi, mert nem követke­zett utána hasonló erőskezű uralkodó, aki meg tudta volna tartani azt, amit ő szerzett. így elmerült a múltba az az olasz műveltség is, mely korát jel­lemezte. Most, amikor az olasz barát­ság reneszánszát éljük, büszkeséggel kell, hogy emlékezzünk a fényes na­pokra, melyeket Mátyás király írt be történelmünk lapjaira. A közgyűlés nagy tetszéssel és taps­sal jutalmazta a remekbeöntött be­szédet és elrendelte, hogy az egész ter­jedelmében iktattassék a közgyűlés jegyzőkönyvébe. Napirendre térve tudomásul vette a közgyűlés a Kormányzó Ür köszönő válaszát a 20 éves uralkodása alkal­mából küldött üdvözlő táviratra, majd vitéz Hunyadi László dr. főjegyző ismertette a főispáni és alispáni laká­sok építése tárgyában hozott belügy­miniszteri határozatot és az elfogadott tervet. A közgyűlés névszerinti szava­zással kimondta, bogy a lakást meg­építteti 190.000 pengő költséggel s az ehhez hiányzó 32.000 pengőre fedeze­tül az Esztergom vármegye elleni kö­vetelést jelölte ki. Egyben megbízta az alispánt, hogy az építési pályáza­tot írja ki, úgy, hogy; a beérkező pá­lyázatok fölött a májusi közgyűlés határozhasson. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a kereskedelmi miniszter a felszaba­dult területekre is kiterjesztette a vár­megye útvámszédési jogát és ezt az alispán már életbe is léptette. E cí­men évi 200.000 pengő bevételtöbblet mutatkozik. Ugyancsak tudomásul vet­ték a közúti alap 1940. évi költségve­tése tárgyában kelt kormányrendele­tet s itt a módosítás folytán előállt íorvoslat lesz és a törvényszék hatá­rozatait a Kúria bírálja felül. Végül Intézkedik a javaslat, hogy a Sajtó­­kamara az országgyűlés felsőházában és a székesfőváros törvényhatósági bizottságban képviselethez jusson és pedig úgy az újságírói, mint a lapki­adói főosztályt illetőleg. Nagy vonásokban ezek a rendelke­zések vannak a hat fejezetből álló hiányok fedezetét hitelátruházással biztosították. Elfogadta a közgyűlés az államépítészeti hivatal javaslatát a tör­vényhatósági úthálózatból kihagyandó szomszédos községi utakra vonatko­zóan. Balogh Miklós biz. tag. arra kért magyarázatot, mi az oka annak, hogy a kihagyandó utak legnagyobb rész­ben csallóközi utak, holott tudvalévő­én a Lalajadottságok miatt itt kívána­tos legnagyobb fokban az utak rend­ben tartása. Reviczky István alis­pán válaszában kifejtette, hogy a Csallóközben van a legtöbb fölösleges út. Van rá eset, hogy két község kö­zött 3—1 út is van. Ezek számát kell csökkenteni. László Dániel biz. tag kifogásol­ta, hogy az útmesterek megakadályoz­zák a közlegelők kellő kihasználását. Az alispán megnyugtató választ adott. Vitéz Hunyadi László dr. fő­jegyző ismertette az egyesítve volt Eszlergom-Komárom vármegyék közti tárgyalások eredményét a közös va­gyon elszámolására vonatkozóan. E tárgyban már közöltük a kisgyűlés ál­láspontját és javaslatát, melyet a köz­gyűlés magáévá tett. Eszerint tehát a közúti alapból cca 400.000 pengőt, a háztartási és egyéb alapokból pedig 332.000 pengőt köteles Esztergom me­gye Komárom megyének fizetni, ezen­felül Esztergom vármegye magára vál­lalja az összes közös adósságokat, míg a kintlevő hátralékos követelések meg­oszlanak a vármegyék közt. A köz­gyűlés köszönetét mondott vitéz Hu­nyadi László főjegyzőnek ez ügyben kifejtett értékes tevékenységéért. Reviczky István alispán bejelen­tette, hogy a belügyminiszter inség­­járulék kivetését rendelte el, ami a vármegyében kb. 550.000 pengőre te­hető évenként. Ennek az összegnek a kezelésére két lehetőség van: vagy bi­zottsági úton kezeli azt a vármegye, vagypedig az ú. n. Esztergás-módszer szerint létesítendő szövetkezet útján. Az alispán az utóbbit tartja megfele­lőbbnek, mert egy kereskedelmi tár­saság sokkal mozgékonyabb, mint a felettes hatóság jóváhagyásától ezer irányban megkötött bizottság. A köz­gyűlés az alispán javaslatát fogadta el és elvileg kimondta, hogy megalakítja a Komáromvármegyei Gazdasági és Közjóléti Szövetkezetét. Végül Pyber László biz. tag inter­pellált a cukorrépatermelés korláto­zása tárgyában és indítványt tett, ír­jon fel a közgyűlés a kormányhoz, hogy a cukorfejadagot egységesen ál­lapítsa meg az egész országban, mert a nehéz munkában elfáradt falusi em­ber jobban rászorul a cukor tápláló erejére, mint a kávéházban lebzselő fővárosi ember. Az indítványt a köz­gyűlés egyhangúan elfogadta. sajtónovellában, mely az érdekellek körében nagy figyelmet kelt. Ez a novella a helyesen értelmezeti sajtó­szabadságot kívánja védelmezni és kJátat akar vetni a sajtó egy részében megismétlődő és szinte állandósított túlkapásoknak és visszaéléseknek. Aki az igazság elvét tiszteletben tartja és ennek alapján a valóságot tárja föl a isaj tóban, azt a sajtónovella új ren­| Térffy Dezső "j Egyik leghűségesebb fiát vesztette el Ko­márom Térffy Dezső, volt kúriai tanács­elnökben, aki rövid szenvedés után 1940. április 20-án Budapesten, 71 éves kora­iján elhunyt. Térffy Dezső Komáromban, 1869. évben született, tekintélyes kereskedő-családból. Édesatyja nagy gondot fordított a ritka tehetségű gyermek neveltetésére és tanít­tatására, aki iskoláit Komáromban és Bu­dapesten kitűnő eredménnyel végezte el. Jogi tanulmányai befejezte után a bírói pályára lépett, ahol kiváló képességei, nagy tudása és tárgyilagos igazságérzete, valamint ritka szorgalma révén gyorsan haladt előre és aránylag fiatal korban el­érte a magyar bíró vágyainak legnagyob­bikát, a m. kir. kúriai bírói széket, majd pedig a kúriai tanácselnökséget. Még to­vábbi előléptetéssel is megkínálták, de ezt már kedves humorral szerényen utasította vissza, mondván, hogy most már csak olyan újabb előléptetést vállal, amellyel a »fiatalúr « címzés jár. Életpályája és munkabeosztása ugyan már fiatal éveiben elszólítotla szülővá­rosától, de távozása csak térbeli volt, lé­lekben továbbra is itt élt Komáromban, az ő kedves szülővárosában. Szabadide­jében sűrűn hazalátogatott, amig a cseh megszállás látogató kedvének gátat nem vetett. De ezután is megtalálta a mód­ját, hogy városa iránti szeretetét kiélhes­se. Erre a jótékonykodást választotta, de mert világéletében szerény, csöndes em­ber volt, ezt is mindig a névtelenség ho­mályába burkolózva gyakarolta, hogy »ne tudja a jobb, mit csinál a bal«. Komárom város szegényemek a támogatására min­den hónapban pontosan megérkezett a »Névtelen« jótevő 50 Ke adománya, a Maj­­láth-fiúiskola és a Simor-zárda szegény tanulói minden karácsonykor megkapták a »magát megnevezni nem kívánó« jóte­vőtől a maguk 1000 Ke ajándékát s a Szt. Erzsébet Jótékony Nőegylet és az Oltár­egylet ugyancsak holt biztosan számít­hattak minden hónapban a szokásos 50, illetve 20 Ke támogatásra. Ezek voltak a rendszeres, időnként megismétlődő ado­mányai, ezenfelül se szeri, se száma az esetenkénti jótékonykodásának. Minden ízében Komáromért élt, minden gondolata szülővárosához fűződött. A cseh megszállás alatt elvárta komáromi isme­rőseitől, hogy Budapesten jártukban ok­vetlenül meglátogassák és jó hírekkel vi­gasztalják. Egyik látogatója egy alkalom­mal megkérdezte tőle, miért lakik előre­haladott korában is negyedik emeleten, miért nem keres kényelmesebb lakást? A nagy lokálpatrióta így felelt: — Nézd kedves barátom, itt folyik az ablakom alatt a Duna. Minden reggel ki­állók ide az ablakba, elnézegelem ezt a rohanó víztömeget s ilyenkor mindig az a kellemes tudat fut keresztül telkemen, hogy ez a víz tegnap, vagy tegnapelőtt az én "drága szülővárosinon futóit keresztül. A Duna csobogása így oly kedves emlé­keket ébreszt fel bennem, hogy nincs az a kényelmes lakás, amelyért ezt felcse­rélném. — Ott is maradt haláláig. Lakása tele volt komáromi emlékek­kel. A szülői ház udvarának olajfestmé­nye, a komáromi úrnapi körmenet fény­képekben megörökített kedves részletei, régi komáromi ismerősök arcképei sora­koztak a falon egymás mellett, de még a bútorai is gyermekkori emlékeket őriz­tek. Annál nagyobb volt az öröme és bol­dogsága, amitor Komárom felszabadult a cseh megszállás alól. Boldogan sietett ha­za, mihelyt lehetett és keresve kereste, mit tudna adni szülővárosának. így hatá­rozta el, hogy a felszabadulásnak emléket állít, ami a Szent András templomnak adományozott egyik gyönyörű szinesab­­lakban nyert megvalósulást. Ugyanekkor; tekintélyes összeget adott a szegények se­delkezései nem igen érintik, de annál jobban megszívlelendők azok által, akik eddig könnyelműen és lelkiisme­reti énül feláldozták az igazságot a szenzációk hajszolásának. A sajtóno- Vella a becsület és a tekintély védet­ni ezése mellett nemzeti célokat szol­gál, aminek hatása rövidesen jóiéko- SÜyan fog mutatkozni a közélet min­den területén.

Next

/
Thumbnails
Contents