Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-04-20 / 16. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam 16. szám Szombat, 1940. április 20. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóliivtatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Teleki Pál gróf miniszterelnök erélyes szembeszálláscz a fecsegőkkel, álhír­­ierjesztőkkel és szenzációhajhászókkal Az országrontó hirterjesztők ellen kemény rendszabályokat fognak alkalmazni Rémhírterjesztés Komárom, — április 19. Az utóbbi időben ismételten előfor­dult, hogy egy-egy kormányintézke­dés nyomán olyan hazug híreket ter­jesztettek lelkiismerellen, gonoszlelkű emberek, amelyek minden alapot nél­külöztek. Rendszerint kávéházak s vendéglők zugaiban történtek ezek a bizalmas« közlések olyan dolgokról, melyek az ország érdekeit közelről érintik s ezzel kapcsolatban olyan kö­­vetkeztelésekről, amelyek a leghazu­gabb feltevésekből indulnak ki. de amelyek a tárgyilagosan mérlegelő ember elölt Intelre nem találhatnak. Az emberi gonoszságnak kiagyalt rém­képei ezek, amelyek az ország nyu­galmát és rendjét akarják megzavar­ni, arra számítva, hogy a gyengébb idegzetű, hiszékeny és meggondolat­lan ember készpénznek veszi és to­vább terjeszti a hazugságokat. A mostani súlyos külpolitikai hely­zet a legnagyobb higgadtságra, mér­sékletre és türelemre kötelez bennün­ket. Magyarország a körülötte élő há­borús hatalmak szomszédságában em­berfeletti erővel teljesíti semleges ma­gatartásával járó kötelességeit és a magyar kormány híven őrködik afe­lett, hogy őszinle békepolilikája min­den tekintetben érintetlen maradjon és az ö bölcsen elhatározol! sem­legessége mindvégig megmaradjon. Nagy államférfiúi bölcsesség és előre­látás kell ahhoz, hogy azok, akik az országot vezetik, teljes mértékben megfeleljenek a nemzet és a magyar állam igazi érdekeit szolgáló köteles­ségeknek és a nehéz körülmények da­cára is tovább építsék az országot és biztosítsák számára a jobb jö­vőt. A magyar kormány, élén Teleki Pál gróf miniszterelnökkel, birtoká­ban van mindannak a képességnek, amely Magyarország biztonságát, nyu­galmát és fejlődési lehetőségét bizto­sítja és a magyar nép bátran tekint­het a jövőbe, mert az ország vezető államlérfiai hűségesen gombját vise­lik. Annál súlyosabb bűnt követ el az, aki akár meggondolatlanságból, akár rossz indulatból, de mindenképen ár­talmas módon ellene tör üres fecse­gésével, hitvány pletykálkodásával a fennálló rendnek, rémhíreket ková­csol vagy terjeszt és aljas veselkedé­­sével kárt okoz hazájának. Ellensége­inknek tesz megbocsáthatatlan szol­gálatot az, aki így cselekszik s a hazaárulással határos bűnéért lakol­­nia kell! A miniszterelnök erélyes és határozóit szavai az egész ország he­lyeslésével találkoznak és a rémhírler­­jesztőkkel és fecsegőkkei szemben ki­látásba helyezeti szigorú eljárás fo­ganatosítását alkalmasnak találja a megátalkodott bűnözők megfesiyítésé­­re. Akik nem becsülik meg az ország békéjét és annak megbontására tör­nek, azok megérdemlik bünteté­süket. A kormány intézkedett, hogy a bűnös plctykálkodókkal szemben a hatóságok megtorlással éljenek, de a magyar társadalomnak is kötelessége ellenőrizni azokat, akik alaptalan hí­rekkel akarják »jólértcsüítségükct« fi­togtatni mások előtt. Aki bűnös, az bűnhődjék, mert az ország nyugalma és békéje ma legnagyobb ereje ha­zánknak. április 19. A Magyar Élet Pártjának értekezle­tén Teleki Pál gróf miniszterelnök igen nagy érdeklődés mellett hosz­­szabb beszédet mondott, melyben ha­tározott állást foglalt a fecsegők, ál­­hírterjesztők és az országrontó szen­­zációhajh,ászotok ellen. A minisz­terelnök szóvátelte, bogy a közvéle­mény, különösen a fővárosban, a sajtó pedig kevés kivétellel fegyelmezetlen. Egyesek érdekből, bár gyakran rosz­­szul felfogott érdekből híreket ter­jesztenek s az emberek nagy része ennek az országronló hírkolportázs­nak öntudatlanul és rövidlálóan esz­közéül szegődik. POLITIKÁNK EGYENESVONALU Sok ember a jólértesültség köntösé­ben tetszelegve szaladgál és nagyké­pűen suttog híreket, amelyeknek meg­ítélésére éjap oly képtelen, mini hazá­jával szemben való kötelességének legelemibb megítélésére. Az emberek izgatottan híreket keresnek, értesülé­seket, hogy azokat azután rendszerint ferdén s hogy még jobban értésük­nek látsszanak, túlzottan továbbítsák. Valóságos bétegségjárvány ez, ame­lyen, "ha nem az ország legszentebb érdekei forognának kockán, moso­lyogni lehetne. Mindenki valami újat akar tudni, reggel, délben, este, ezt táplálják az újságok hírei, az ezekből készült és rendesen nem Magyarország érdeké­ben színezett összefoglalások. Az em­berek nem bírják ki azt, hogy a mi politikánk egyenesvonalú, állásfoglalásunk, minden nemzeti célkitűzésünk már esztendők óla ugyanaz s ennék következtében nem mondhatunk mást, mint ugyanazt. Ahelyett, hogy büszkék lennének er­re, ezt a nemzeti állásfoglalást próbál­ják megfúrni azzal, hogy néha (udaiosan, néha öntudatla­nul a külpolitikában pártokra szakadnak. Nem értik, hogy mily felesleges és értelmetlen, ha minden áron szenzá­ciót akarnak csinálni világproblémák­ból, amelyekben benne kavarog magá­nak hazánknak ügye; nem értik, hogy ezáltal könnyelműen, játszanak a nem­zet érdekeivel. Oda jutottunk, hogy sok az olyan ember, aki többel gondol a mozira, mint a hazájára. A külpolitikai és hadi hírekben ér­dekességeket látnak, amelyeket pedig nem tudnak sem ellenőrizni, sem le­mérni, sem megítélni; ugyanúgy hirdetnek belpoiilikai­­lag szenzációkat, válságot és egyebet. KEMÉNY RENDSZABÁLYOK JÖHETNEK! Furcsa, hogy jóllehet akárhányszor rácáfol az idő és az élet mindezekre a bolondságokra, amiket olvasnak, suttognak, beszélnek és továbbadnak, sohasem okulnak az emberek, hanem mindig új híreket gyártanak. Termé­szetesen vannak, akik rosszakaratúlag híresztelnek, terjeszthetnék, de ha az emberek ártatlan tömege kijózanod­nék ebből az értelmetlen játékból, rá­jönnének, hogy milyen kevesen vannak a méreg­­keverők és hogy kik azok. A miniszterelnök hozzátette, hogy a magyar józanságban való erős hite folytán elment a végső határig a kö­zönség s a közönség műveltsége, • az állásuk alapján felelős vezetők, vala­mint a sajtó iránti bizalmában. Nem akar csalódni a nemzet jó­zanságában, de ha a közönség mégis rácáfolna erre, kénytelen lesz egyik napról a másikra ke­mény rendszabályokhoz nyúlni. AZ ORSZÁGTÓL FÜGG, MIKÉNT JUT KERESZTÜL V NEHÉZ IDŐKÖN Ezeket akartam nagyjából elmon­dani folytatta a miniszterelnök azért, mert minden ült elfojlódnak a komoly hangok s könnyelműen, ko­molytalanul veszik a mai rendkívül nehéz időket azok, a hangok, amelye­ket hallani lehel. Nem azért mondom: rendkívül nehéz idők , hogy én is ijesszek vele, ezt mindenkinek éreznie kell. Az idők nemcsak reánk nézve komolyak, hanem a küzdő nagyhatal­makra is, ők is létükért küzdenek, hogyne küzdene ilyen kis ország. Keresztüljuthatunk ezeken a ne­héz időkön, de hogy miként, az tőlünk, az országtól függ. Az országtól önmagától, bizalmától, bátorságától és attól, hogy mit hogyan csinál. Attól, hogy mindig fenntartja a maga büszkeségét, mert ezzel tar­tozunk a nemzet méltóságának. A hivatalos lap vasárnapi számában megjelent kormányrendelet a zsír- és cukorfogyasztásnál jegyrendszert ve­zetett be, mely szerint Budapesten és környékén a cukor fejadagját havi 1 kg-ban állapítja meg. A zsírra nézve a jegyrendszeri csak Budapest és kör­nyékére vezette be a kormány. A rendelet megállapította az ország többi városainak fejadagját is, a meg­állapításnál azonban érthetetlen mó­don igen szűkkeblűén jár el a ren­delet, mert a vidéki városokban a fej­adagot a cukorra vonatkozólag havi fél kilograinban állapítja meg. Ez a megállapítás a városokban érthető megdöbbenést keltett, mert senki sem tudja magyarázatát adni annak, hogy mi a különbség a vidéki városok la­kosainak életszükséglete és a főváros s a környékén elterülő kisebb-nagyobb községek lakosainak életszükséglete között. — Mindnyájunkat terhel az a köte­lezettség, hogy kíváncsiság nélkül, nyugodtan, las­san menjünk a magunk utján és ne engedjünk felburjánozni sem bel politikailag, sem külpolitikailag mindenféle szóbeszédet, amely ellen­tétekre vezethet. »ÉN KI FOGOK TARTAM« Majd így folytatta a miniszterelnök: Én ki fogok tartani, mert tudom, hogy ina elmenni nem szabad. Én, mint a nemzet józanságának fanatikusa, el fogok menni a lehe­tőségek Ital áráig, de ha nincs más mód, kénytelen leszek minden eszközt felhasználni. Munkánk nagyon, nehéz. Nem­csak azért, mert Európa mai forrásá­ban nemzetünket őrizzük, hanem azért is, mert mint gondolkodó, célokat ki­tűző és megvalósítani törekvő s a nemzet politikai vezetésében résztvevő emberek sok minden olyant szeret­nénk megvalósítani, amit ma nem tu­dunk. Szociális és gazdasági téren sze­retnénk többet, sokkal többet al­kotni, mint amennyit ma tudunk. Gazdasági téren rendkívül nehéz ma a helyzet, mert a háborús gazdasági életben a mindennapi lehetőségekhez kell alkalmazkodni. Szeretnénk sok­kal többet tenni szociális téren és lehetne is, sokkal kisebb összegekkel, mint amit ma a magunk védelmére kell, hogy fordítsunk, de ma a hadfelszerelés is szociális munka. Emellett mégis a tulajdonképpeni szo­ciális munkával is haladnunk kell, ami részben pénzkérdés, részben a nevelés és — bár csak részben — kü­lönféle intézmények kérdése is. A párt tagjai a miniszterelnököt be­szédé után hosszantartó, meleg ün­neplésben részesítették. A hatalmas beszédért Vay László báró pártel­nök mondott köszönetét a kormányel­nöknek. A cukor egyike a legszükségesebb élelmiszereknek, fontos és nélkülöz­hetetlen tápláléka az embereknek s kivétel nélkül nagy fogyasztási cikk, mely minden egészséges ember rendes élelmezésénél nélkülözhetetlen táplá­lékot jelent. Lehetetlen tehát, hogy ennek a fontos élelmicikknek adagját különbözőképen állapítsák meg ugyan­azon körülmények között élő polgá­rok számára. Elismerjük, hogy a kor­mányt a rendelet kibocsátásában a gondos elővigyázatosság, a takarékos­ság és annak a kötelességének helyes felismerése vezette, hogy a mostani háborús viszonyok között a hazai szükséglet biztosítására szolgáló kész­letek a legmesszebbmenő lakarékos­­sággal használtassanak fel, — de a fejadag megállapításánál a városok szükségleteinek mérlegelése nem tör­tént igazságos módon és az egyenlő elbánás elvének figyelembevételével. Jegyrendszer! vezetett be a kormány a cukor- és zsírfogyasztásnál A törvényhatósági városok s köztük Komárom cukorfejadagja havi fél kilogram Ä miniszterelnök nyilatkoznia a jegyrendszerről

Next

/
Thumbnails
Contents