Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-06 / 1. szám

Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÄRSADALMI ÉS b ÖZGAZDASAGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam 1. szám Szombat, 1940. január 6. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Az ú] év feladata El magyar, áll Buda még! HŐSI EPOSZ Komárom, január 5. A Mindenható segítségével sze­rencsésen beeveztünk az új eszten­dőbe s amikor előttünk az ismeret­len jövendő, szeretnők fellebbente­­ni azt a sűrű fátyolt, amellyel az Idő eltakarja az elkövetkezendő eseményeket. Emberi gyarlóság, hogy kíváncsian kutatjuk és talál­gatjuk az új év titkait, pedig tud­juk nagyon jól, hogy sorsunk és életünk a legnagyobb hatalomnak, az Istennek kezében van, az ő vég­­hctctlcn akarata, bölcsessége és atyai gondoskodása irányít min­dent a világmindenségben. És mé­gis foglalkoznunk kell a jövővel, mert az élet lüktető menetében mi is tovasodródunk és amint az el­múlt év számadásra kötelez ben­nünket, akként az új év teendőiről is gondoskodnunk kell. Az idő nem áll meg, vele az élet is tovább fo­lyik s a nemzet is éli tovább az ő életét, melynek ereje új fejlődést nyit meg számára s az egész or­szág javára. t. A mai helyzetben talán t ‘-ónyos nehézségek akadályozzák, hogy a fejlődés a kívánt arányokban bon­takozzék ki, azonban, ha a tőlünk távoleső okok miatt nem is érhet­jük el nemzetünk érdekében foly­tatott munkánk teljes sikerét, ez nem zavarhatja meg népünk nyu­galmát, egyetértését és fegyelme­zettségét, mert amikor a válságos és háborús idők bizonyos hatással vannak a béke gondolatától átha­tott Magyarországra is, a szilárd egység a legfőbb ellentálló erő a történelem viharaival szemben is. A nemzetnek, a hazának sorsát ar­ra hivatott kiváló államférfiúk in­tézik, akik bölcsen kormányozzák az ország hajóját. Bízunk az ő tu­dásukban és kormányzói képessé­gükben és bízunk a nemzet ősere­jében és hisszük, hogy a Magyarok Istene meg fogja oltalmazni min­den bajtól hazánkat. Most, az új év elején a mi szű­­kebb hazánkról, Komáromról aka­runk megemlékezni, a mi szeretett városunk sorsáról és jövőjéről. A két városrész egyesítése a nyár kö­zepén szerencsésen megtörtént és a város vezetősége nagy lendület­tel fogott a munkához. A vezetők legfőbb gondját a város anyagi helyzetének megszilárdítása képe­zi s a törvényhatósággal karöltve nagy odaadással fáradoznak ennek elérésén. Az egyesített város gaz­dasági helyzetét az elmúlt év má­sodik feléről szóló költségvetés nagy körvonalakban megmutatta, de tiszta képet az 1940. évi költség­­vetés fog nyújtani, amely a legtel­jesebb részletességgel tárja fel a város szükségleteit és bevételi for­rásait. Bizonyos, hogy a költségve­tés elkészítése súlyos munkát ad a számvevőségnek, mert bizony a szükséglet igen felszaporodott s ha a város a támasztott igényeket ki akarja elégíteni, nehéz gondot szerez a fedezet megtalálása, öröm­mel halljuk, hogy a szükségletek bizonyos irányban kevesbednek, mert a belügyminisztérium a vá­rosi nyugdíjasokat átvette a város­tól s ezzel közel százezer pengő állandó kiadással csökkent a vá­ros szükséglete. Gróf Teleki Pál miniszterelnök újévi szózata a határokontűli magyarokhoz — január 5. Gróf Teleki Pál miniszterelnök új­év napján délben megjelent a buda­pesti stúdióban és magyar, angol és magyarorosz nyelven rádióbeszédet intézett a külföldi magyarsághoz. A miniszterelnök szózatát lemezre vet­ték s hétfő éjszaka kétszer sugározta ki a rádió irányítóadással Dél-Ame­rika és Észak-Amerika felé. A rádiószózat a következőképpen hangzott: — Magyarország népének nevében testvéri szeretettel üdvözlöm újév napján az óhazától távol és az álla­munk határain kívül élő magyarokat, New Englandlól Floridáig és a Paci­­ficig. Kanadában, Brazíliában és min­denütt, messze és közel azokat, akik emlékezésből, azokat, akik vágyból idegondolnak, de azokat is, akik örö­mök vagy nélkülözések között elfe­ledtek volna már a magyar hazára Magyarország miniszterelnöke a múlt esztendő utolsó napjait Csicsón, gróf Kálnoky Sándor kastélyában töltötte. A község lakossága nagy szeretetettel vette körül a miniszterelnököt és spontán lelkesedéssel köszöntötte, bár ő kifejezte azt a kívánságát, hogy pi­henni szándékozik és minden nyilvá­nos fogadást s ünneplést mellőzni óhajt. Szilveszter napján részt vett a plébánia templomban a szentmisén, majd utána a plébánián meglátogatta Király József esperes plébánost, or­szággyűlési képviselőt, akinek lakásán a vendéglátó gróf Kálnoky Sándor kí­séretében fogadta a község elöljáró­ságának és vezetőségének tisztelgését. Két óra hosszat elbeszélgetett velük és nagy megértéssel s szeretettel hall­gatta a lakosság kívánságait, óhajait gondolni, — mert mindnyájan össze­tartozunk. Hallják és nyugodjanak meg: Él magyar, áll Buda még! Istenben bízva, erős akarattal, független erő­vel, bátor nyugalommal és a sok évszázados nemzeti lét bizodalmá­val állunk nehéz vártánkon a ver­gődő, harcoló Európa keUős köze­pén. Az ország a most befejeződött évben újra megnagyobbodott a ruszinok lak­ta három vármegyével. Sok új fel­adatot ró reánk az ország fokozatos megnagyobbodása, amelyeket hivatás­­tudattal és szorgalommal igyekszünk teljesíteni. Szereteltel ápoljuk a hatá­rainkon túl lakó és a széles e vilá­gon elszórt, vérben vagy lélekben hozzánk tartozók érdekeit, halljuk és olvassuk szavaikat. Velük vagyunk különösen ezen a napon és érezzük, hogy viszonozzák érzelmeinket. és közvetlen szavakban adott bíztatást sok kérdésben a község képviselőinek s ezeken keresztül a csallóközi ma­gyarságnak is. A közvetlen fogadás után a lakosság sorfala közt vonult vissza a kastélyba, melynek parkjá­ban a levente ifjúság tisztelgését fo­gadta s mondott hozzájuk lelkesítő szavakat. A leventék lelkes ünneplés után díszmenetben vonultak el a mi­niszterelnök előtt, aki a legnagyobb elismerését fejezte ki a levente pa­rancsnokok előtt a máris eredmé­nyesnek látszó kiképzésért. A község lakossága nagy örömmel tárgyalta a nagy élményt, hogy Magyarország mi­niszterelnökét köszönthette falai kö­zött és tapasztalhatta megértő közvet­lenségét. A statisztika megszámolhatja va­lamely nép vagyonát, marháit, kin­cseit, aranyát, még népességét is, kiszámíthatja földje termő erejét s úgy vélheti, hogy ezzel megálla­pította erejét és gazdagságát. A gazdagság — meglehet — jódolog, de a gazdagság egyáltalában nem egyenlő azzal az erővel, melyet egy nemzet kifejthet. Nép, amelynek csak földje van, ezt a földet elveszítheti és akkor elkallódik más népek sodrában. Nép, amelynek aranya temérdek, megraboltatik és megszűnik nép lenni. Izrael népe föld nélkül való voltában, teljes szegénységben, a pusztában való vándorlás alatt a kapott isteni törvény által lett nem­zetté. Az inkák népe még uccáit is arannyal rakta ki. Aranya elvétet­vén, maga is eltűnt a föld színéről. Karthágó valaha a föld leggazda­gabb tengeri kereskedő országa volt, engedélye nélkül római em­ber »még a kezét sem moshatta meg a tengerben« s városa elpusz­­títtatván, csak hamva maradt, né­péből, nyelvéből semmi, szellemé bői csak a földmívelésről írott tör­vényei maradtak meg. Van valami erő és gazdagság, melyet a csak anyagiakkal számo­ló észre sem vesz, s ami mégis a nemzetnek elvehetetlen kincse, ami által a nép elpusztíthatatlan: a nép szelleme és a nép szellemének al­kotásai. Amely népnek van szelle­me és szellemének elmulhatatlan alkotása, annak ígérete van — nem az örökös nyugalomra, mert erre egyetlen nép sem kapott ígéretet, — hanem a feltámadásra. A nép mindaddig élő nemzet, míg hű ma­rad saját szelleméhez és szellemé­nek alkotásaihoz. A nép, mely hősi nemzoti éneket, isteni törvény­­könyvet szólaltatott meg, mindig számíthat a végleges és döntő győ­zelemre. Vájjon feltámadt volna-e a gö­rög nemzet a török áradat alól, ha nem lett volna hősi története a va­lóságban és a nagy nemzeti épo­­szokban? Vájjon a németség nem ágazott volna apró törzsekké, ha nincsenek Nibelungjai? Ha nincs Siegfriedben közös és örökös esz­ményképe? Vájjon nem a virgi-Gróf Teleki Pál miniszterelnök a Csallóközben Az új költségvetés fog irányt Szabni a város további vezetésé­nek. Komárom fejlődési lehetősé­ge rendkívül nagy s ez a körül­mény hozza magával, hogy arra törekedjék, hogy a fejlődés legel­ső feltételét: a íakáskérdést minél előbb megoldja. Már a felszabadu­lás első napjaiban nyilvánvalóvá lett, hogy Komáromban elképzel­hetetlen lakásínség uralkodik. Az akkori vezetőség mindent elköve­tett, hogy ebben a tekintetben a városba helyezett katonatisztek és a városban felállított különböző közhivatalok megfelelő hivatalos helyiségekhez és tisztviselőik al­kalmas lakásokhoz jussanak, ez azonban nem sikerült. A helyzet még ma sem változott s ezért szük­séges lesz ebben az évben olyan lépéseket tenni, amelyek a kér­dést, ha csak részben is, de meg­oldják. Mint tudjuk, a város ve­zetősége, élén a polgármesterrel, komoly tervekkel foglalkozik e te­kintetben és reméljük, hogy a ter­vek nem maradnak megvalósulás nélkül. Az építkezést valakinek cl kell kezdeni s ha maga a város jár elől jó példával, bizonyára a magántőke is meg fog mozdulni. Másrészt pedig a nagy munkanél­küliségen is hathatósan segít a vá­ros. Tekintettel arra, hogy a vá­ros gazdasági egyensúlyának hely­reállítása sok munkával jár, igen szép teljesílmény lehet emellett a lakáskérdés sikeres megoldása. Komárom jövő kialakulásának alapjait most kell lerakni, vagy legalább is elkezdeni. És ez nem­csak a gazdasági helyzetnek meg­szilárdítása lehet egyedül, bár ta­gadhatatlan, hogy rendezett pénz­ügyi viszonyok között minden terv megvalósítása könnyebb lesz, — hanem azoknak a feladatoknak el­végzése is, melyek a város kultu­rális intézményeinek fejlesztése érdekében elkerülhetetlenek. Ez az év még szigorú lesz, de reméljük, hogy a nehézségeket le fogjuk küz­deni és a munka eredményt hoz városra és lakosságra egyaránt. Minden olyan törekvés, mely a vá­ros boldogulására, lakosai jólété­nek fokozására irányul, a legtelje­sebb támogatásra érdemes és ha a város vezetősége és polgársága ösz­­szefog, nem marad el az eredmény. Még bizonyos áldozatoktól sem szabad visszariadnunk, Komárom jövője megérdemli, hogy dolgoz­zunk érle. Az új esztendő hozza meg Komárom számára a fejlődés kezdetét és uralkodjék polgárai és lakossága között egyetértés, test­véri szeretet, hogy közös akarattal segítsék nagyratíivatott városunk sorsának előbbrevitelét.

Next

/
Thumbnails
Contents