Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-02-11 / 6. szám

1939. február 11. KOMÁROMI LAPOK 3. old-al. Rögtonbíráshodásl hirdetett a kor­mány esz egész ország területére A hivatalos lap vasárnapi száma az igazságügy miniszter 3131—1939. I. M. E. számú rendeletét közli a rögtönbí­­ráskodás kihirdetésének elrendelése tárgyában. Eszerint az igazságügyminiszter az 1922. évi XVII. törvénycikk 6. §-ának rendelkezéséhez képest az 1912. évi LXIII. t.-c. 12. §-ának (!) pontjában, illetve az 1920. évi XXXVIII. törvény­cikk i. §-ában. valamint az 1921. évi XXIX. törvénycikk 13. §-ának első be­kezdésében nyert felhatalmazás alap­ján a 9550—1915. I. M. E. számú ren­delet 25. §-ának megfelelően a m. kir. belügyminiszterrel és a m. kir. hon­védelmi miniszterrel egyetértve, a rög­­tönbíráskodás kihirdetését az ország egész területén a lőfegyver, robbantó­szer, illetve mindennemű robbanó­anyag (bomba, kézigránát, pokolgép stb.) használásával elkövetett gyilkos­ság és szándékos emberölés bűntet­tére (ideértve az ilyen gyilkos­ság és szándékos emberölés kísérletét Az Egyesüli Magyar Póri felhívása! Az Országos Kereszlényszocialista és Magyar Nemzeti Párt komáromi megyei szervezete felkéri a párt tag­jait, hogy tagsági igazolványaikat a párt Kossuth-tér 5. szám alatti iro­dájában mielőbb kiváltani szívesked­jenek, mert a megalakítandó megyei pártválasztmány és tisztikar tagjául csak pártigazolvánnyal ellátott párt­tagok választhatók. Komárom, 1939. február 10. Kristóf! Sándor orsz. párligazgató. És visz ez víz*) Mini a vízbe dobolt deszkaszálaí, úgy sodor az ár. Néha parihoz ütödüni, vagy megfíneklék egy-agy zátonyon. Életem: apály és dagály. Magányos partok és hullám hegyek. És visz a víz, mindig tovább! Mig szét nem zúzódom a kiálló szírieken. BARNA ANNIE. *) A szerző legközelebb megjelenő kötetéből. és ily gyilkosság elkövetésére irány­zott szövetséget is), valamint a hatósá­gok büntetőjogi védelméről szóló 1914. évi XL. törvénycikk rendelkezéseibe ütköző csoportosulás utján vagy fel­fegyverkezve csoportosulás esetén kí­vül elkövetett bűntettekre s a /magáno­sok elleni erőszaknak a Btk. 175. és 176. §-ában ütköző bűntettére elren­deli. A rögtönbíráskodás hatálya a tel­­teseken kívül a részesekre (Btk. 69. §.) is kiterjed. A rögtönbíráskodás kihirdetésének elrendeléséről szóló hirdetmény kibo­csátására és a további eljárásra a fent­­idézett 9550—1915. I. M. E. számú rendelet II. fejezetében foglalt rendel­kezések az irányadók. A kormány rendeletét és az ezzel összefüggő további eljárás részleteire vonatkozó hirdetményt a komáromi kir. törvényszék területén Soós Imre dr. törvényszéki elnök falragaszon tet­te közzé. Minden jobb üzletben kapható. Főlerakat: Kemény Testvérek, Komárom I. — Báli harisnyák és nyakkendők, frakk és szmoking ingek 6 és 8 Pen­gős árakban kaphatók K R A U S Z SAMU cégnél Komárom, Baross u. fi. — A Komáromi Jótékony "Nőegy­let vezetősége hálás köszönetét fe­jezi ki azoknak a jólelkű adakozók­nak, akik a II. hó 2-án tartott tea­délutánon felülfizetni szívesek voltak, s így a szegények javára rendezett est sikerét előmozdították. Dr. Aranyos­­sy Endréné 20 Pgő, Fried Jenőné 10 Pgő, dr. Aranyossy Endre 9 Pgő, Ko­­vách Tihamérné, Pázmány Dezsőné, Galambos Zollánné, Nagy Sándorné, Pintér Miksáné, özv. Korzós Ambrus­áé, Kubányi Teréz, Schlosser Her­­min, Kincs Izidorné, özv. Szarka Györgyné, dr. Soós Imre, dr. D'Élia Fcrcucné, Braun Andorné, dr. Kál­­lay, Renner Imréné 5—5 Pgő; özv. Kovács Endréné, Kecskés Istvánné 4 —4 Pgő; Matus Elemérné, Fridecky Ákos, özv. Anda Lajosné, Stransky Lídia, Bíró Gyuláné 3—3 Pgő; özv. Major Istvánné, özv. Molecz Tivadar­­né, dr. Kathona Tibor, özv. Steloer Viktorné, dr. Zlatz, dr. Prónay, dr. Bangha Dezsőné, Nécs Jenőné, dr. Barta, dr. Sclye Hugóné, Zavatzky Antal, Kellner László, Argay Lajosné, Pap-Kovách Elemérné, 2—2 Pgő; dr. Nagy Géza, Sulacsik Lajos, dr. An­tal, N. N., N. N., Nagy Jenőné, Kat­hona N., Eckert László, özv. Komá­romi Edéné, dr. Robonyi, dr. Vajda Andorné, Porubszky Lajos, X. Y., dr. Moliácsy, Sendlein N., Kriek Roncsi, Kriek Lilla, N. alezredes, Steffek Ala­dár, Gyalókay Miklós, Erdős Vilmos­­né, dr. Feisthammel, dr. Szíjj Ferenc, özv. Cscpy Dánielné, dr. Galba Béla, N. N. 1—1 Pgő. — Süt a nap. A legszebb magyar színdarab egyikének s írójának, Zi­­lahy Lajosnak^ újólag nagy sikere van. A »Süt a nap« filmen látható, az író elképzelései szerint, hamisít il­lan ízzel filmre vették a legutóbbi esztendők legsikeresebb, magyartár­­gyú színművét. A »Süt a nap« elüt a sablontól, alakjai nem műparasztok, a falu, amelyben a darab játszik, némi kasírozott falu, a táj valódi magyar táj s mein műtermi díszlet. Igazi élet ragyog a vásznon s a filmjátéknak, az író s rendező mellett, — aki ez­úttal egy személy volt, — főszerep­lők kitűnő játéka viszi országos, ko­moly sikerre a darabot. Mindkét fő­szereplő először szerepel filmen: Olasz János műkedvelőből lett film­színész, békésmegyei parasztember, Nagy Aliz pedig a komáromi gimná­zium padjairól indult a világotjelen­­tő filmlencse elé, hogy befusson s ned­vét meleg, dicsérő jelzőkkel illesse a fővárosi sajtó. Őrölünk a szépen si­került filmjátéknak, — Zilahy La­joshoz bizonyos köze van Komárom­nak is, hiszen a háború alatt itt szol­gált vadászönkéntesként az író, — s örülünk a fiatal tehetségek kibonta­kozásának is, a kis Nagy Aliz s part­nere nagy sikerének. — Hirdetmény. A m. kir. rendőrség komáromi kapitányságához talált pénztárcát és pénzt szolgáltattak be. Igazolt tulajdonosa átveheti a rend­őrkapitányságon, Nagyigmándi-út 32. fsz. 3. dacoló örök emlékre, ahol ősei tel­jesítettek katonai szolgálatot. Azt tart­ja a monda, hogy a vár romjai kö­zött a hősi magyar várvédők lelkei él­nek. A szellemek órájában az idegen uralom óta feldübörög olykor Balázs vámagy sarkantyús-csizmás kemény lépte s miközben négyujjnyi széles kardjának kövekhez verődő hangja kél, a baglyok huhogásától kísérve felhallatszik harsány kiáltása: Őrség, fegyverbe! A pozsonyi vár volt dísz­kapuja előtt most őrséget álló poszt pedig, — úgy mondják — keresztet vet ilyenkor magára és melegben is dideregve szorítja a puska szíját, tá­volabb igyekezve az el nem némíi­­ható magyar szellemhangok hallatá­ra... * Pozsony, te ősi magyar város, de szép és jó emlékezni rólad. Addig is, amíg ezt valójában megtehetjük, re­püljünk el kieső a képzelet-szárnyán, újra keö .s helyeidre, megfürdet c lelkünket a régi emlékekben. Öl­jünk be a gondolat bársonyülés as álomvonatába és ime máris bedübör­­gött velünk a pesti gyors levegőt ha­sító kúpos mozdonya a pozsonyi ál­lomásra. Itt vagyunk már, de ne szálljunk fel arra a kis zöld-szinű villamoskocsira, amelyik kedvesen odacsilingel az állomási épület kijá­rata elé, gyerünk csak gyalogosan és tegyünk egy képzeletbeli sétát alomb­­övézte városon keresztül. Előttem máris a széles Stefánia-út, egyik ol­dalán a Grassalkovich-palota kertjé­nek kőfalával és eszembe jut, hogy a szembenlévő ház második emeletéről mennyit gyönyörködtünk egykor ab­ban, hogy a kis Albrecht főherceget mint tanította a vadgesztenye-lombos kerti úton biciklizni Frigyes főherceg, kinek úri lakához mindennap déi­­tán fél 2 órakor felvonult az őrség, ragyogó tisztán, úgy, hogy a dol­mány gombjaik és a bakancsok fé­nyén elcsúszott a nevelő napsugár. Ez meg már itt a Nagy Lajos-tér, ahol csikorogva fordul a villamos a Vásár-tér felé és a Miliály-kapun át egyszerre a Deák-utcába és Halász­kapuba érek. Ez volt a népes korzó helye, ahol este az intelligencia minkét nemű tagját meg lehetett ta­lálni fel f.lásétálás és vidám beszél­getés közben. A korzóból kiszélesedő Fő-téren, ahol a középkorban vásá­rokat tartottak és a büntetéseket haj­tották végre, orgona és jázmin bok­rok ontják a hódító illatot és a tér közepén álló páncél-vitézes diszkót, mely a XV. század egy mesterének re­mek alkotása, halk csobogással ontja vizét a kőmedencébe. Mögötte az 1288- ban épült városháza és a pénzügyi palota áll, melynek másodemeleti ki­tárt ablakaiból egy gondtalan, vidám család nézte egykor az esti korzót. Idevilágítottak oldalról a kávéház nagy ablakai, ahol évtizedek óta fia­tal jogász urak vívták végnélküli bil­­liárdcsaláikat, hogy utána a Zöldszo­­ba-utcai apró sörözőben pihenjék ki a billiárdasztal körüli húsz kilomé­teres sétájukat. A Deák-utcából ki­tárt kar gyanánt kétoldalt á Lőrinc­­kapu és Szilágyi Dezső-utca nyílik s oldalt pillantva most is látom, hogy a Toldy-körből és a kaszinóból mint sietnek hazafelé a körnek tagjai. A Halász-kapun át a Kossuth Lajos-tér­­re megyek a képzelet szárnyán, ahol a városi színház hirdette a magyar kultúrát, előtte a szökőkút és a Pe­­tőfi-szobor áll, a sarki kávéház pedig Thalia papjainak és papnőinek volt esti tere-fere helye; szomszédjában a Zöldfa-nagyszálló, ahol egykor a po­zsonyi országgyűlésekre érkező dísz­­ruhás követek szálltak meg. A vizi kaszárnyához sétálva látom Mária Terézia hatalmas lovasszobrát, mel­lette halkan csobban a Duna vize, és a túlsó oldalon a ligeti díszkertbe valószinűtlenül apró hajók szállítják át a szabad!: s-vagyókat, a szerelmese­ket, aki1 ott a fiatalon elhunyt Re­viczky Gyula emlékfája alatt ültek legszívesebben és egymást átölelve ol­vasták az emlékezés táblájára írt ver­sét. Hal-tér — Vödritz-utca —ugyan, megvan-e még az a kis vendéglő.; ahová jogász korunkban jártuiíb? A kanonokok csendes utcájában komo­ran áll a jogakadémia épülete, itt néhai jó Fésűs György igazgató dor­gálta olykor szelíd szóval mulatós jo­gászait. Pázmány-uíca, Convent-utca, ahol valamikor jogász koromban lak­tam és a Széplak-utca végén a hon­védlaktanya,, ahova vígan vonultunk be vigyázz lépésben' a gyakorlótérül szolgáló Disznó-mezőről, és közben felnéztünk a laktanyával szemben lé­vő ház egy ablakára, mert a füg­göny mögül akkor egy kislány in­tegetett mosolyogva,- vígan. Bimbóhá­házak, hegyi-liget, szalmakunyhó, Vaskút, szép és kedves emlékek és azután két egymástól távollévő te­mető, hol kedveseink nyugszanak, he­lyeidet im mind végig jártam már és elfáradt képzeletem nyárnya. Pihen­jünk meg tehát, de pihenés közben megint csak arra kell gondolnunk, hogy mindez csupán a múlt idők em­léke, a szomorú valóság pedig az, hogy Pozsonyban a magyar lelkek húsz évi szenvedés után is bánattal teltek, kihallak az utcák, nem séta-út a korzó, és egyetlen hely ahova jár­nak, a temető és a templom. * Mert úgy beszélik a Pozsonyból idevetődő régi jó barátok, hogy ami­óta a magyar ajkakról ott lefa­gyott a derű és a mosoly és elhal­kult a szó, a templomok 'harangjai­nak és orgonáinak lett ércesebb a hangjuk. Ha Isten tiszteletére hív a ko­ronázó székesegyház, a Szenthárom­ság templom, a Ferencesek, és az Ir­­galmasrend, a Jezsuiták, az Orsolya­­apácák, az evangélikusok és a refor­mátusok templomának harangja, oly erővel száll hangjuk a légen át, hogy lelket-ébresztően szólítva a hívőket, zsúfolásig megtelnek a templomok. Az orgona magasba szárnyaló és zo^ kogva búgó hangja közben pedig ma­gasba repül a pozsonyi magyar lel­kek imádsága rabságuk megszűntéért és a felszabadulásért. ■ Szent hittel, bízunk abban, hogy az igaz lelkek imája vihar közben ist megtalálja az utat a Mindenhatóhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents