Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-02-11 / 6. szám

2. «IdAl.

KOMÁROMI LAPOK

1939. február 11.

XI. Pius

mén nyel az egj^háztörténelem terén, miért is 1888-ban a világhírű milánói Ambroziana könyvtárnak lett könyvtárosa, amely tisztségét 25 éven át megtartott. Ez idő alatt igen sok tudományos és egyházi könyvet írt. 1912-ben prefektussá nevezték ki a vatikáni könyvtárhoz, majd a tisztségét megtartva kanonokká, utóbb apostoli protonotáriussá lépett elő.

1918-ban új fejezet elé jutott élete. Mint apostoli visitátor jelent meg az akkor orosz uralom alól felszabadult Lengyelországban, melynek egyházi ügyeit készítette elő, s ő lett az első lengyelországi apostoli nuncius is. Két év múlva XV. Benedek pápa milánói érsekké és az egyház bíborosává nevezte ki, de a pápa ezután rövid időre meghalván a pápaválasztó konklávé eredményeként 1922 február 12-én őt koronázták pápává, amikor is felvette a XI. Pius nevet, mert — mint mondta —, Pius jelenti a béke emberét.

Mint pápa 17 éves uralkodása alatt a legnagyobbak közé küzdte fel magát. Erőteljesen hangsúlyozta az egyház vezető szerepét minden téren, az élet minden vonatkozásában. Ezt szolgálták híres encyklikái, amelyek közül a legnagyobb hatással talán aszociáliskérdésekkel foglalkozó »Quadragesimo anno« kezdetű volt a világfelfogás átalakítására. Legutolsó encyklikája a »Casti Comubii« volt, melyben a családi élet tisztaságáért emelte fel szavát.

Uralkodásának legnagyobb művei közé tartozik az olasz állammal való kibékülés, ami 1929.-ben jött létre a lalerani szerződéssel. Az Ő nevéhez fűződik az Akció Katolika megalapítása, melynek révén belevonta az egyház világi tagjait is krisztus országának szolgálatába.

Uralkodása alatt óriás lépésekkel haladt előre a missiók ügye, megszaporodtak a kongregációk. Rengeteg templomot épített, könyvtárt alapított, létrehozta a Vatikánállamban az orvos-papneveldét, de ki tudná eflsorolni alkotásainak végeláthatatlan légióit.

Kid- és belpolitikáját egyaránt a pompás vonalvezetés jellemzi. Csodálatosan előrelátó és óva,tos volt elhatározásaiban, amire kézenfekvő példa a Csehszlovák állammal való viszonyának rendezése. Hosszú évek után megkötötte ugyan a Modus Vivendit, de ennek végrehajtására soha sem került sor, mert bölcsesége előrelátta azokat a nagy változásokat, melyeknek Csehszlovákiára nézve előbbutóbb be kellett következniük.

Nagyságát hirdetni fogják alkotásai, emlékét pedig szeretettel zárja szivébe az egész katolikus világ.

Vitéz Imrédy Belemé

meglátogatta a Magyar a Magyarért akció komáromi szervezetéi

A miniszterelnök felesége tárgyalást folytatott a megye és a város vezetőivel a szociális problémák mielőbbi megoldása tárgyában

Komárom, — február 10.

Vasárnap délelőtt előkelő vendége '.olt a Magyar a Magyarért akció komáromi helyiszervezetének. Az egész ország területére kiterjedő, áldásos és mindegyre több eredményt felmutató mozgalom megindítója s irányítója, vitéz Imrédy Béláné látogatott el Komáromba, hogy személyes tapasztalatokat szerezzen az itteni szociális helyzetről.

A miniszterelnök felesége autón érkezeti Komáromba, B ronts Gézáné, a Magyar a magyarért akció orsz. főtitkárának kíséretében, s a vármegyeházán

egész vasárnap ti. e. és d. u. tárgy all a megye és a város vezető tényezőivel, akikkel megbeszélte az öszszes szegényügyi, szociális, egészségügyi és társadalmi kérdéseket.

A tárgyaláson rész Ivett Bar fal Iván

főispán, Reviczky István dr. alispán, Fülöp Zsigmond polgármester* Ralovics Ödön dr. tisztifőorvos, Boncz Nándor dr. árvaszéki elnök, G e ö b e 1 Károly dr. főszolgabíró, Csukás István dr. városi főjegyző, Gyalókai Miklós igazgató, Ru11- k a y Géza mérnök, Árendás József ipariskolai igazgató, Czibor Géza ipartestületi elnök és mások.

A tanácskozáson F á b r y Mária szociális megbízott beszámolt a Magyar a magyarért mozgalom komáromi munkásságáról és egyben előterjesztette javaslatait azokra a népjóléti és szociális intézményekre nézve, amelyeknek az akció által való támogatását szükségesnek tartja. így jelentési tett a tejakciónak, az iparostanoncotlhcHinak, az iskolásgyermekek népkonyhájának, városi szegényháznak, 'a városban felállítandó napközi otthonoknak

megvalósítására vonatkozó terveiről és kérte vitéz Imrédy Bélénél, hogy mindezen intézményeknél az akciót támogatni szíveskedjék.

Ezeknek a kérdéseknek ismertetésénél Ralovics Ödön dr. tisztifőorvos szolgált szakszerű véleménnyel és Bar tál Iván főispán, Reviczky István alispán, Fülöp Zsigmond polgármester, G e ö b e 1 Károly dr. főszolgabíró, Boncz Nándor dr. árvaszéki elnök és Csukás István dr. városi főjegyző nyújtottak közelebbi tájékoztatást a támogatásra vagy átalakításra szoruló intézményekre nézve.

Tárgyalás alá került a Komáromban uralkodó nagy munkanélküliség kérdése is

és ebben a tekintetben a főispán és a város polgármestere világították meg a helyzetet és ismertették azt a tervei és a módozatokat, amelyek szerint Komáromban az illetékes minisztériumok jóindulatú támogatása mellett a súlyos helyzetet meg lehetne oldani.

Vitéz Imrédy Béláné úgy a jelentéseket, mint a felvilágosításokat nagy figyelemmel és őszinte jóindulattal hallgatta meg, ő maga is tanácsadással és kezdeményezéssel vett részt a megbeszélésben, amely Komárom városa mai szociális helyzetét minden fázisában megvilágította.

Délután a miniszterelnökné megtekintette a községi elemi iskola népkonyháját, a városi szegényházat, a városi Heffler-féle árvaházat s a várfalak mellé épített proletárlakásokat, amelyekben jóindulattal érdeklődött a lakásokban lakó munkanélküliek eleiviszonyairól. Megtekintette a honvédelmi minisztériumtól lebontásra kért 1. számú várerődöt és a katonai kórház ósdi épületét is.

Délután hal órakor a Magyar a magyaréri akció járási kiküldötteinek nek jelentését hallgatta meg a miniszterelnökné.

___használni, amelyet a leg*

' többen utánoznak, ha siker- 1 telenül is. Biztos, enyhe fájdalommentes hatás jellemzi az

ARTIN

pici hashajtó dragéekat. Este 2-3 szem Artlnt EaVéve. reggelre kellemes Urülést biztosit«

A béke leghűségesebb harcosa, XI. Pius pápa megtért az örök béke honába, hosszú, áldásdús élet után elérte legfőbb célját, a békét, az örök békét az ő Uránál. Jelszava volt: »Pax Christi in regno Christi«, Krisztus békéje Krisztus országában. E címen bocsátotta ki első encyklikáját, melyben kormányprogram raját ismertette. A béke mindenek fölött, a béke mint végső cél jelezte azt az utat, amelyen uralkodása alatt haladni kívánt s ehhez a programmjához hű is maradt haláláig, amely pontosan 17 évi uralkodás után február 10-én reggel 5 óra 31 perckor bekövetkezett, örök álomra zárván le a legbékességesebb kékségű szempárt.

Ravatalánál mélységesen megrendülve áll az egész világ, még ellenfelei sem titkolhatják az elismerést, mely a nagy halottnak gazdag élete után kijár, kijár a béke lagnagyobb munkásának, a megindíthalatlan hil bajnokának, az őszinteség megtestesülésének, a félelem nélküli uralkodónak, a szegények patrónusának, a munkások legmegértőbb barátjának.

Hosszú idő óta küzdött a nagy lélek a beteg testtel, de az örök lélek mindeddig erősebbnek bizonyult. Hányszor várták már elkerülhetetlennek látszó elmúlását, de a lélek ereje mindannyiszor győzedelmeskedett a beteg testen a hitnek megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan győzelmével, míg végre abbahagyta nemes telke ezt a küzdelmet s visszatért ahhoz, aki belelehelte a gyarló testbe.

A lesújtó hír hallatára az egyetemes katolikus egyház gyászruhát öltött. A nagy veszteséget a templomokon és az egyházi intézmények épületein lengő gyászlobogók hirdetik, az egyház szolgái mindenütt gyászistentiszteleteivel tartanak s az összes templomok harangjainak zúgása kiséri a költöző lelket utolsó diadalmas útjára.

XI. Pius pápa 1857. május 31-én született a Milánó melletti Desióban az egyszerű Ratli takácsmester házában. Családi neve Ratti Ambrus Daniján Achiles volt. Vallásos családja a papi pályára szánta s ő szívesen teljesítette szerettei óhaját. 1879-ben szentelték pappá, tehát 60 évvel ezelőtt, 1882-ben már a filozófia, theológia és az egyházjog doktorává avatták a kiváló képességű ifjú papot. Először Milánóban lelkipásztorkodott, de egyid’jüfeg tudományos kutatásokkal is foglalkozott, különösen jeles ered-Pozsony

Irta: Nyéki Méhes Mózes.

Régi, lobogó fiatalságunk kedves emlékű soha nem felejthető városa, Pozsony, rólad álmodtam ,az éjjel. Ödön falaid közi jártam és kerestem az egykori víg jogászévek pajtásait, hol vannak, hová tettek és mikor megtaláltam egyet-kettőt közütök, szótlanul kezclfogva mentünk, a néptelen utcákon s egyszerre csak úgy hallottuk, hogy a néma éjszakában a Mihály-kapu erkélyes tornyáról magyarul szólt le a torony őre, kiáltván minden égtáj felé: Dícsértessék az Ur Jézus Krisztus... Az őr magyar szavára felfigyelve, szörnyű fogadalomra készültünk, mikor idegen szoldatcszka sereg szurony tszegezve jóit nekünk és mi együtt kiáltottuk egyszerre nagy tömeggé nőtlen: Nem, nem, soha!

Felébredtem. Felajzott lélekkel ültem asztalomhoz az álom hatása alall, hogy rólad írjak kedves Pozsonyon), a nyugati végek ősi koronázó városáról, ahol a magyar lelkiség húrjain át idehallom a csendes éjszakában, ott hangzó magyar imádat: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban ... Úgy érzem, hogy a nehéz álom után nem árt, ha kissé mögéje nézünk a függönnyel eltakart történelmi múltnak, mely nemcsak tanúságot nyújt a jelenben, de bíztató reményt is ad a jövőre.

Pannónia ősi korába, a sasos zászlójú légiók idejébe kell visszapillantanunk, ha Pozsony eredetét keressük. A mai Németóvár és Petronell között virágzott akkor felső Pannónia kereskedelmi gócpontja és fővárosa: Carnuntum, vele szemben pedig a Duna másik oldalán a pozsonyi várhegyen állt a rómaiak városának egy katonai állomása, ahonnan a római légiók osztagai már akkor éber figyelemmel nézték, hogy a quádok és markomannok barbár tartományából alkatásainkat nem fenyegeti-e a betörés pusztító veszélye. És szinte látva a római kultúrát terjesztő légiók éber őrködését, lelkileg elkap az az érzés, hogy a magyarnak segítő kezet nenne a múltak alapján nyújtott az olasz légiók jelenlegi vezére és megnyugtató tudatot ébreszt, hogy a Carnuntumban is gyökerező emlék által a segítség nem maradhat el továbbra sem.

A rómaiak után népvándorlás kora áradatával elsodort mindent, majd ennek lezajlásával rövid közbeeső idegen uralom után 1042. esztendő előtt a magyar honfoglaló törzsek kezére került a pozsonyi vár, mélynek tövébe sátort vertek és melléje lófarkas kopj át tűztek ki az örök tulajdon j elképeként a Mogor, Nyék és Kabar törzsek vitézei. Szent István alatt már Pozsony volt a neve az erősségnek és székhelye a hasonnevű vármegyének. Okleveleinkben ez időtől kezdve mindig e néven említtetik és hogy a pozsonyi várban magyar törzsek tagjai laktak és teljesítettek katonai szolgálatot, azt igazolják a Nyék törzsek III. István királytól 1165-ben nyert oklevele, mely szerint a pozsonyi vár alatt lakók közül 22 férfiút (homines inter suburbanos Posoniensis caslri existentes) a várszolgálat alól mentesít és a vár előkelőbbjei közé soroz.

Sok harcot szenvedett és állt ki Pozsony vára és városa az Árpádok alatt 1291-ig. Német és osztrák határgrófsági támadások érték 1012- ben, 1108-ban, 1146-ban, de mindig nagyon rövid időn belül újra és újra visszafoglalták azl a csallóközi nemesekből alakult seregek. A Latár sereg egy csapata 1241-ben rohanta meg Pozsonyt, a vár és a várfalak által védett város azonban ellenállt, de Széplak nevű külvárosa (a Széplakutca helyén) a dulás áldozata lett, épúgy mint a Vaskút feletti Lamacs község. A cseh területrablók 1271-ben vetettek először szemet a magyar Pozsonyra, amikor nagy rablást követtek el a városban, aminek áldozatul esett a városi levéltár és egyik legrégibb hiteles helyünknek, az ottani káptalannak értékes anyagú levéltára is. A történelmi alapot akkor is nélkülöző támadás után 1277-ben azonban már újra magyar őrség áll a várban és amidőn Kun László király 1278-ban a német Rudolf királyt megsegítve Ottokár cseh .király seregét szétverte, fogadalma szerint a magyar Pozsony hívőinek megépítettig a Ferenc-rend ma is fennálló gót stílű templomát és a mellette lévő kolostort. Még egyszer voll idegen

magánbirtokon Pozsony, mikor 1390- ben a folytonos pénzzavarokkal küzdő Zsigmond király Jodok és Prokop morva őrgrófoknak zálogosította el. E zálogos alapon való igen rövid, egyéni birtoklás után Pozsony idegen állam birlalásába nem jutott

többé a legújabb időkig.

*

Magyarország királyainak kedvelt városa és tartózkodási helye volt mindig Pozsony. Zsigmond utóda, Albert király többször látogatta meg feleségével, Erzsébettel a szépen fejlődő várost. Mátyás király pedig gyakori ott időzése révén udvarának fényes élete által tette virágzóvá és széppé a város életét. Ö alapította 1467-ben az Academia Istropolilánát, melynek épülete ma is fennáll a Ventur-utcában. A török megszállás idejének szenvedéseit fekvésénél fogva szerencsésen elkerülte a város, Mária Terézia alatt pedig Pozsonynak új, virágzó korszaka kezdődött. A várpalotát fényesen kiépítette, a váriakhoz külön épületet emelt: a már teljesen elpusztult Thereziánumot, itt hangzott el a »vitám et sanguinem«, és az ősi város falai között, mely a Dóm-templomban 11 király és 6 királyné koronázását élte meg, határozta el a királyné a magyar nemes testőrség megalakítását. A három emeletes, négytornyos várpalota isiiben kigyulladt és leégett, de épen maradt falaira és tornyaira úgy tekint fel ma is a város és a Csallóköz lakossága, mint a magyar múltai és dicsőséget hirdető s az idők viharával