Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-12-30 / 52. szám
1939. december 30 KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Ahol a legtöbb derűs ember él... idő szerű pillantás az északi népek paraszttársadalmára Irta: ERDEI FERENC Északon sem igazi parasztok már a földművelők. De míg nyugaton polgári társadalom nyelte el őket, addig északon parasztok hódították meg a polgári társadalmat. Amott a város hajtotta maga alá a falut, emitt a falu vette birtokába a várost. Nyugaton névleges parasztokká változtak a hajdani valóságos parasztok, északon viszont kultúrparasztokká fejlődtek. Az eltérés oka legfőképpen történeti. Északon később indult meg az iparosodás és még ma sem köti le a népességnek akkora hányadát, mint nyugaton. A legjobban iparosodott Svédországban és a kereskedő Norvégiában és Dániában is még mindig 40 százalék körül mozog a földművelő népesség arányszáma, a balti államokban pedig a népesség háromnegyedrésze földművelő. Az is komoly előidéző ok, hogy ha az iparosodás nem is érte el a nyugati szintet, föltétlenül elérte az állam demokratikus fejlődése. Ott is, ahol idegen uralom alatt csak későbben szabadult föl az ország, nyomban és erős ütemben demokratikus fejlődést vett. Ilyképpen tere nyilt a parasztságnak arra, hogy együtt fejlődjék az állami és a gazdasági életben a többi foglalkozásbeliekkel, sőt nagyobb számánál fogva vezető szerephez jusson a társadalmi és a kulturális élet irányításában. Északon a földművelők nem hagyták el hűtlenül parasztéletformájukat, hanem egy magasabb kultúra szintjére fejlesztették föl, átitatták vele a városi polgári kultúra szövetét. Legjobban kifejezi a parasztság ilyenfajta fejlődésének gondolatát a dán parasztfőiskola. Magasfokú iskola, ahol a mezőgazdaság tudományát tanítják, s mellette épúgy teljes kultúrképzést adnak, mintha orvosvagy ügyvédjelöltek lennének a növendékek . Az északi kultúrparaszt civilizált ember, azonban nem olyan technikus szellemű, mint a nyugati. Érzőbbek és gondolkozóbbak annál, hogysem teljesen szembe tudnának helyezkedni a természettel. A természetjárás és a természethez idomuló kertes építkezés ezekben az országokban indult meg. A tavak és az erdők végíe'en változatossága örökre rányomta bélyegét ezekre az emberekre. Akkor is kísérőjük és társuk a természet, amikor a legnagyszerűbb gépekkel folytatják a termelést és a legszebb városokban laknak. Nem ismernek különb és kedveltebb mesterséget az éjfélinap országaiban, mint a földművelést. Valóságos parasztok között az utolsó, a maradvány mesterség a földművelés, nyugaton egyenlő a többi kézművességgel, itt mindenek fölött első. Dániában, Svédországban és Norvégiában nem a legnépesebb foglalkozás, mégis az egész társadalom tele van paraszttémával és mindenkinek gondja ennek a termelési ágnak az ügye. A földművelésnek van a legtöbb kutatóintézete, oktatószervezete és ezek munkáját kíséri a legáltalánosabb figyelem, A művészeti élet is tele van a vidék és a föld életének állandó visszhangzásával. Természetesen maguk a földművelők is ennek megfelelően a legmagasabb nívón folytatják mesterségüket. Náluk nem alacsonyodott mechanizált üzemekké a parasztság, hanem egy sajátságos termelési kultúrává fejlődött. Kiváltságos és művelt parasztok nyilvánvalóan akkor sem kivertek és elhagyatottak, ha tanyákon és falvakon laknak. Az északi országok teli vannak apró telepekkel, magányos tanyákkal és aprócska falvakkal, de nincs szebb és lelkesítőbb látvány, mint ezek a mezei szállások. Olyan az egész táj, mint egy munkált kert. Takaros és tágas épületekben laknak és a földeken keresztül kitűnő utak futnak a városok felé. A gyermekeket gépkocsik viszik az iskolába és a felnőttek kerékpárok, kocsik és autók végtelen sorain közlekednek szüntelenül a várossal. Úgy élnek, mintha a város értük lenne s lakótelepeik annak kertes üdülőrészei lennének. A paraszttársadalom különállósága épúgy megszűnt, mint nyugaton, avval a különbséggel, hogy itt az egész társadalom elparasztosodott. A munka különös megbecsültetése a társas érintkezés fegyelmezettsége és minden osztályuralom és kizsákmányolás komoly vissza szorítása kikerültek a parasztközösségek homályából a nagytársadalom nvilvá nossága elé és fejlődővé tették az egész társadalom életét. A társadalommal együtt a kultúra is így alakult. A parasztelvekkel átitatott társadalom kultúrája egyenesen a parasztkultúra kivirágoztatása. Nem parasztkulíúra már természetesen, azonban minden íz és szín, ami oly vonzóvá teszi azt, megmaradt ezen fokon is és örökre meg fogja különböztetni minden technikus és parasztellenes kultúrától. Minden kultúraág előrehaladása a parasztkultúra különös gonddal számontartott elemeiből indul ki és azokat fejleszti elérhetetlennek hitt magasságokba. Az északi parasztok elég sokan vannak ahhoz, hogy önálló parasztközösségeket alakítsanak, azonban ezek mégsem paraszti közösségek többé, hanem kultúkásparaszt, hanem a földet birtokló parasztok vannak többségben. A társadalmi élet minden vonalán rendezett, harmonikus és tisztességes az emberek érintkezése. Sehol annyi erős, egészséges és de ült ember nincsen Európában, mint az északi parasztok között. Talán a táj, talán az idehozott népi örökség teszi, de az »északi faj« oly vonzó alakban ölt testet a parasztok között, hogy nem csoda, ha rájuk építették a legelső faj legendáját. Maguk mit sem tudnak a legendáról, hiszen olyan szabadságban élnek, ahol nem születhetnek kényszerlátomások. Sűrűn fürdenek gőzkamráikban, jól táplálkoznak s szabad és fegyelmezett nemi életet élnek. A születés-szabályozás nagyon régóta ismeretes közöttük, s mégsem vezetett sem a szaporodás veszedelmes csökkenéséhez, sem az életkedv megcsappanásához. Termelésük a mezőgazdasági munka legmagasabb szintjét képviseli. Annyira gépesített és belterjes, mint nyugaton, de azon fölül különös gonddal csinosítgatott is. Nemzeti kultúr-ügy a mezőgazdaság fejlesztése, s ehhez képest mindenféle versenyek, kiállí ások, kitüntetések, ellenőrzések és propaganda szolgálja a termelési készség és lelemény szüntelen fejlesztését. Az eredmény az, hogy sem a termelési eljárásban, sem a termelés és értékesítés megszervezésében egy nemzet parasztjai sem érik utói az északiakat? A kultúra javait egy paraszt sem fogyasztja olyan mennyiségben, mint az északi. Nem önellátó paraszt ez már, hanem okos számítással termel eladásra s azokért éppúgy ellátja magát a városok piacán, mintha nem is lenne paraszt. Teljes kul túrélet ez és a paraszt múltja nemhogy akadályozná a fejlődésben, hanem még életképesebbé és vonzóbbá teszi. Ha bízvást állítható az északiakról, hogy a higiénia és az egészséges lakás-Eredeti eszközök és alkatrészek R-MEL rált földművelőknek városias elvű lakótelepei. Semmi nincs meg a szoros paraszti együvétartozásból; érvényesül ellenben egy általános szolidaritás mindenkivel szemben. Nem parasztcsoport a községedé a legjobb polgári társadalom egyik összetevője. Nem paraszt a család sem. De a családi vállalkozás, a szoros benső és bensőséges együvétartozás a háztartásokban olyan rendszer, amely a parasztcsaládból ered és abból szerencsésen kifejlődött. Polgári társadalom ez, de megkorrigálva a paraszttársadalom megoldásaival. Van komoly osztálytagozás, de iparosabb polgári társadalmakkal szemben korántsem olyan feszülő itt ez az ellentét. Az általános munkamegbecsülés, a széleskörű valóságos munka és a munkaszervezet kíméletessége egészen a paraszt pátriarchális felfogás értelme szerint letompítja a munkás és a vállalkozó ellentétét. Parasztok közt meg különösen így van, hiszen a mezőgazdasági munka maga is összeköti a vele foglalkozókat, hacsak más erők különösen szembe nem állítják őket. Parasztok kiegyensúlyozott osztályviszonyainak az is komoly tényezője természetesen, hogy a parasztok legnagyobb részének van földbirtoka. Nincs maroknyi birtokosréteg és vele szemben tengernyi földtelen mun-ÚJHÁZI LEP fogtechnikus műíogászaii laboratóriuma 1341 KOMÁROM Megrendelések kizárólag fogorvosi és fogászati rendelők részére. Vállalja a legmodernebb systémájú fogtechnikai műveleteket. Platina, arany, nemesfém, porcellán és acélanyagok feldolgozását, valamint Coralix, Resovin, Hekolit fogsorok természethű előállítását. Gyors és precíz kiszolgálás! Julányos árak! ÚJHÁZI LEO müfogászati laboratórium tulajdonos KOMÁROM, Városház-utca 12. Bächer- Melicharnál Budapest, Vilmos császár-út 52 építés úttörői, a sportok és a torna mesterei, ha igaz, hogy kultúrájuk általános s magas fejlettségű népkultúra, akkor mindez parasztjaikra is vonatkozik. Nemcsak azért, mert a paraszt is részese ennék a kultúréletnek, hanem azért különösen, mert paraszti eredete miatt ilyen ez a kultúra, s a parasztság teljes fölszabadulása és* beolvadása adott annyi lelkes és tehetséges alkotóegyéniséget ezeknek a kultúráknak. Ez az elérhető magasság, ha a paraszt polgári szintre emelkedik és önmaga megtagadása nélkül válik kultúremberré. Itt már nem paraszt az ember, de mindent megtartott, ami a parasztéletben értékes, sőt azt emelte a legmagasabb kultúra szintjére. Ezek a parasztok az irigyelt példaképei minden más parasztoknak, ahol egyáltalán nem hasonlottak meg úgy a parasztélettel, hogy még így sem kérnek belőle. Boronái az idő Irta: Tamás Lajos. A házak ablakán bekúszóit az alkony s a pókhálós, öreg gáz-lámpa a sarkon kigyúll arccal köszöngetett felém. így gyűltük ki Pozsonyban is a lámpák (s amikor a nappalt redőnnyel lezárták, épígy jártam a nyüzsgő utcákat végig. Hányszor álltam a híres dóin árnyékába ! A Mély-úti gyerlyás barlang-kápolnába «vittem a szívem, hogy csillapodjon. Zászlóit látom régi processziőknak, harangok szárnyán zenekarok szóllak s fölöttünk úszott ujjongó ének. A Yödric-patak most is csak azt zuhogja: drága «itt minden fűszál s az erdő bokra kincseket rejt, barna fenyőtobozt. Ennék a toboznak de nagy lett az ára! Pikkelyét szétszórták sok ezer határba, búzavirág, pipacs lett kenyeres társa. C födik, verődik, hiába, az ember s amíg emlékezik sajgó szerelemmel, boronái az idő, a végtelen henger. A Síarf^aulóbuszvállalat címére Uraim! Szombaton délben a félegyes pesti gyorshoz akartunk többen kimenni. Négy tagból álló társaságunk egyik fele a Klapka-téren szállt föl s megbeszélés szerint a Cikta-üzlet előtt kellett volna felszállani a társaság másik felének az önök autóbuszára. A társaságnak ennél a felénél voltak a karácsonyi csomagok. Már a Klapka-téri beszállásnál lefolytak azok a jelenetek, amelyeket általában tumultuózusnak szoktak nevezni az újságok. Ha húsz ember tumultust tud csinálni, akkor ez tumultus volt, a javából. Karácsonyi szabadsága előtt mindenki kisebb-nagyobb csomagokkal jár. Véletlenül ebbe az autóba általában kisebb csomagokkal szálltak be az utasjelöltek, de még é kisebb csomagok is hatalmasaknak bizonyultak s a húsz ember soknak! Keserves kínlódások között gyömöszölődtünk egymásra, az autóbusznak nevezett kis ládában nem fértünk már el, egymás hegyén-hátán szorong: tunk, mindenki nyögött, egymás ölébe hullott, indulás előtt, amikor már azt a bizonyos gombostűt is csak hatósági jóváhagyással lehetett volna elhelyezni, még újabb harcosok támadták meg az önök tulajdonában levő autórugókat. Alacsony kocsijukban a magastermetűek fejüket lesunyva, kalapjukat behorpasztva inogtak. A Cikta-üzlet előtt nem' állt (neg az autóbusz, mert már tele volt. Ha! nem lett volna ez a rövid utazás oly dühösítő, még mulatságosnak is lehetett volna nevezni azokat az arcokat, amelyeket $z ámuló, csodálkozva utánunknéző, csalódott utasok vágtak az úgynev<> zett »megállók« mellett. Mi elvágtattunk kéttagú társaságom mellett, ezek le ,is maradtak a déli gyorsvonatról, elvágtattunk szabadságukra induló katonák mellett, mi, inogva s tömötten, szétlapítva érkeztünk a déli pályaudvarra. Kis ládájuk feleannyi utast vett föl, mint amennyi utazni akart. Hogy a kis láda! hová távozott, nem tudjuk, lehet,; hogy* Tatának került, vagy Mocsára tett különutat, fantasztikus menetrendje szerint.« Szerdán reggel érkeztünk vissjza, a: kilencórai gyorssal. Sok leszálló utas volt. Ki nem várta ezeket az utasokat, mint az önök egyébként is szűk ládája ?! Annyi bérkocsi nem akadt az állomáson;« amennyi fel tudott volna szedni minden; utast. A metsző, hideg szélben gyalog; segítettük át egymást a: hídon s közben: T
