Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-12-23 / 51. szám

4. oldaL

KOMAROMI LAPOK

1.939: december 23

Komárom város közigazgatása és gazdasága 1939 év végén

Beszélgetés Alapy Gáspár kormányfőtanácsos polgármesterrel

natkozólag már vannak bizonyos értékes előmunkálatok, azonban ezeket tai kell egészíteni és rendszerbe kell foglalni. Ezeknek a munkálatoknak a végrehajtását a városi mérnöki hivataltól nem követelhetjük, mert nincs a* országban olyan város, amelynek a mérnöki hivatala aránylag olyan kevés műszaki alkalmazottal rendelkeznék, mint Komárom. A legsürgősebb teendők egyike az ucca- és járdaburkolási programm, továbbá az úthálózat kiépítési programm összeállítása. Nem volna helyes, ha a város közönsége incidentaliter határozna az egyes utcák kiépítésének a kérdésében. Tudnunk kell, hogy mit akarunk, tudnunk kell, hogy mekkora fedezet áll rendelkezésünkre és mindezekre való tekintettel kell megállapítanunk a kiépítési munkálatok végrehajtásának sorrendjét.

Igazán a legnagyobb elismerés hangján kell megállapítanunk, hsogy Pohjármrster Úr ily nehéz viszonyok közöli sem veszti él munkakedvét én ily messzemenő tervek foglalkoztat fák akkor, amikor a laikus néző azt hiszi, hogy a város kocsija tengelyig belefeneklett a sárba!

— Pedig elárulhatom, hogy még száz közérdekű probléma vár megvitatásra és megoldásra. Ezeknek azonban még csak a felsorolását sem kísérlem meg, mert ez egymagában egész kis cikk lenne.

Átestünk Isten segítségével az átalakulás első nehéz esztendején, melyből félévet a két városrész még különkütön, egymástól függetlenül töltött el. a második félév azonban már a húsz éven át óhajtott egyesülés jegyében folyt le. Tudjuk mindnyájan, hogy ez az egyesülés rendkívül nehéz feladatok elé állította városunk közigazgatását, éppen ezért érdeklődésünk fokozott mértékben arra irányul, hogy a felmerült nehéz problémákat mennyiben lehelett az első félév alatt megoldani és mi az, ami még ezután vár megoldásra s milk e tekintetben a város vezetőségének a tervei?

Kíváncsiságunk kielégítése céljából felkerestük Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos polgármestjejrft s a kérdések tömegével rohamoztuk meg őt. Bár munkába mélyedve találtuk, mégis szívesen fogadott és készséggel válaszolt kérdéseinkre.

Első kérdésünk ez volt:

— Milyen lelkülettel fogadta a Polgármester Űr az egyesített város polgármesterévé történi kinevezését?

— Ünnepi érzéssel a szívemben foglaltam el szülővárosom polgármesteri székét, — válaszolta Alapy Gáspár. — !A belügyminiszteri kinevezést nagy megtisztelésnek vettem, de csak előlegnek tekintettem, ma is csak annak tekintem, igyekeztem és igyekezni fogok arra rászolgálni. Ezt már különben székfoglaló beszédemben is kijelentettem.

— Nagy munkatöbbletet jelentett-e Polgármester Úrnak az egyesített város? — kérdeztük tovább.

— Amíg csak a dunajobbparti városrész polgármestere voltam, — felelte, — néhány körülménytől eltekintve, igen könnyű volt a helyzetem. A képviselőtestület túlnyomórésze mögöttem állt, törekvéseimben — amelyekben mindig a legjobb szándék vezetett — őszintén, jóakarattal támogatott. Ezért örökké hálás leszek. A helyzet annál is könnyebb volt a dunajobbparti városrészben, mint az egyesített Komáromban, mert a város anyagi helyzete a szerény anyagi viszonyok ellenére is teljesen kiegyensúlyozott volt. Ehhez járult még a kormány támogatása, amely lehetővé tette a lassú, de biztos fejlődést. A nagyobb építkezésektől eltekintve-, minden évben történt valami. Vagy egv házat, vagy egv-két hold földet vettünk a város számára, vagy egy uccát burkoltunk, vagy forgalmasabb uccában gyalogjárót építettünk ki, stb.

— Amikor az egész város élére kerültem, tudtam, hogy sokkal nehezebb feladat vár reám, mint ezelőtt. Hogy azonban olyan nehézségekkel keljen megküzdenem, mint amilyenekkel itt találkozom, az minden képzeletemet felülmúlja. Órákig, sőt napokig tart, míg egyes ügyeknek mélyére tudok hatolni. Igen sok esetben ez sem történhetik meg, mert a legszorgosabb kutatás is eredménytelen marad, és a város régebbi alkalmazottaitól azt a felvilágosítást kapom, hogy az ügynek Írásbeli nyoma nincs, évekkel ezelőtt történt szóbeli intézkedés és azóta ez a szokás. De ezeknek a kérdéseknek a rendezése is már jórészt megtörtént és az eredményért köszönet illeti a város érdemes tisztikarát, akik a hivatalos órákon kiviil rengeteg időt töltenek munkával és csak így tudják teendőik egy részét ellátni. Külön meg kell emlékeznem a városi számvevőség érdemes főnökéről: Friedrich János számvevőségi főtanácsos úrról, aki a vezetése alatt álló számvevőség tagjaival. fáradságot nem kiméivé — úgyszólván nap-nap után kora reggeltől késő estig dolgozik, fárad, hogy a város anyagi ügyei rendbejöjjenek.

Amint látjuk, Polgármester Űr meg van elégedve a tisztviselői karral. Dr vájjon a tisztviselők megél éged'.ettek-e helyzetükkel? —- tesszük fel a kényes kérdést.

A város kezelőszemélyzetét és az altiszteket én neveztem ki. Ez október hó végén történt. A kinevezések nem hoztak megnyugvást. Nekem a belügyminiszter úrtól pontos utasításom volt, hogy milyen állásokat és hány állást tölthetek be. Sajnos, amikor pl. egy bizonyos fizetési osztályban csak négy állás van megszervezve, akkor én abba az osztályba 12 alkalmazottat nem nevezhetek ki. Megtörtént, hogy hosszú idő óta szolgáló tisztviselő alacsonyabb osztályba került és előző címéi sem tarthatta meg. meri címet nem adományozhatok. Anyagi károsodás azonban senkit sem ért. mert ha az illetőnek kevesebb lett a fizetése, ‘mint eddig volt, a különbözeiét pótilletmény címén megszavazta részére a város közönsége. Egészen természetes, hogy a felszabadult városrész alkalmazottai nem lehetnek jártasak a csonka-ország jogszabályaiban, de remélem. hogy a jövő évben már ezen a téren sem lesz kívánnivaló.

Milyennek találta a Polgármester Úf a felszabadult váirosrész anyagi helyzetét az egyesítéskor?

1939. július hó 15-én a felszabadult városrész helyzete siralmas volt.

170.000 pengőt meghaladó kifizetetlen számlát találtam. A város kölcsöne! után esedékes annuitások, kamatok és késedelmi kamatok meghaladták a félmillió pengőt. Ebben a kétségbeejtő helyzetben a pénzügyi kormányzat jóindulatához fordultam és sikerült 100 ezer pengős államsegélyt szereznem a város részére. Információm szerint

50.000 pengő újabb államsegély folyósítása most van folyamatban. Ezen a helyen mélységes hálával kell megemlékeznem dr. Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár, országgyűlési képviselő úrról, városunk nagynevű fiáról, aki mindent elkövetett, hogy a város a kormánytól megfelelő erkölcsi és anyagi támogatást kapjon. Eddig sikerült a város számlatartozásainak túlnyomórészét rendezni, sőt a város banktartozásaira is törlesztettünk. Ez az összeg — sajnos — nem számottevő.- Hát bizony — válaszoltunk — mi a magunk bőrén is éreztük a cseh gazdálkodás áldásait az elmúlt 20 év alatt, amelyet talán még az unokáink is megfognak sinylsni és tudjuk, hogy még hosszú éveken keresztül kell az ezzel járó pótadótöbbletet szenvedjünk. Ez pedig nagy szó nálunk, akiket a cseh politika mesterségesen leszeyény ítélt.

— Márpedig a város gazdasági kiegyensúlyozottságának előfeltétele a pontos adófizetés, — halljuk a találó megjegyzést. — Sajnos, ezen a téren még nagyon sok kívánnivaló van. Az adóhivatal főnökétől december 18-án kértem be jelentést az együttesen kezelt közadók behajtási eredményére vonatkozólag.

— A jelentésből kitűnik, hogy a dunajobbparti városrész lakossága a folyó évi előírást meghaladó összeget már befizette, — eddig is évek óta meghaladta a behajtási eredmény a

100 o/o-ot és így a hátralék is évenként csökkent valamivel, — de még ígv is fennáll 145.198 P 34 í. hátralék. Sajnos, a balparti, városrészben a folyó évben az előirt adónak még a fele sem folv be, úgy, hogy 1939. december 18-áu az adóhátralék 643.140 P 65 fillér. Ez bizony igen nagy baj. Ezúton is kérem a város igen tisztelt közönségét. hogy adófizetési kötelezettségének igyekezzék a lehető legpontosabban eleget tenni, mert az állam és a város csak úgy tud eleget tenni kötelezettségeinek, ha a bevételei pontosan befolynak. Az adófizetés kötelesség, amelyet teljesítenünk kell és nekem végtelenül kellemetlen volna, ha az adóbehajtás terén erélyesebb eszközökhöz kellene folyamodnom. Remélem, erre nem fog sor kerülni.

Szinte nem is merjük kérdezni, hogu ilyen zilált vagyoni viszonyok mellett mik a kilátások a jövőt illetőleg?

A jövőt illetőleg igen sok tervünk van. A legelső teendő a város háztartásának rendbehozása. Ezt a kérdést — remélem —- a jövő év végéig sikerül teljesen megoldani. Egy csomó építkezés gondolatával is foglalkozunk. Legelső feladatunk egyike a városi hivatalok elhelyezése. Ez legelsősorban a szolgálat érdekében, de a közönség érdekében is kívánatos. Ma a városi hivatalok négy helyen vannak elhelyezve. Ez :l helyzet tovább nem tartható fenn. Igv volt ez kezdetben a város ketbészakításakor a város túlsó oldali részében is és amíg a hivatalok szét voltak szórva, nem ütötte meg a mértéket a közigazgatás. Mikor sikerült mindent egy fedél alatt elhelyezni az új városházán, a hibák megszűntek és jóleső érzéssel és büszke örömmel jelenthettem a belügyminiszter úrnak, — amidőn kihallgatáson volt szives fogadni, — hogy a dunajobbparti Komárom közigazgatása az országos átlag felett áll. Ezt szeretném az egyesiül Komáromról is elmondani.

Városunk lakossága a nagyszámú helyőrség és a sok idehelyezett hivatal következtében örvendetesen szaporodott. De ezzel együtt jár az az erkölcsi kötelesség is, hogy az idehelyezett közalkalmazottak részére lakásokról gondoskodjunk. Több irányban kezdtem tárgyalást bérházak építése céljából, remélem, hogy ezirányú fáradozásom nem lesz teljesen eredménytelen. Szó van az államrendőrség kapitányságának a balparti városrészben leendő elhelyezéséről. A tárgyalások ebben az irányban is folyamatban vannak.

— Nem gondolja Polgármester Úr, hogy ezek a gyönyörű építési tervek nagyon megterhelik majd a műszaki hivatalt?

— Öh, a fentebb említett építkezésektől eltekintve a folyó ügyeken kivüj más rendkívüli fontos műszaki ügyek előkészítése is nagy mértékben igénybe fogja venni a város mérnöki hivatalál. Most látjuk, micsoda hiba volt, hogy a város éveken keresztül nem alkalmazott mérnököt, pedig mérnökre minden nagyobb lakott helyen — legyen az akár thj. város, akár megyei város, akár község — elengedhetetlenül szükség van. A közeljövő legfelső műszaki teendőinek egyike a városrendezési terv elkészítése, ezt megelőzőleg a város egész belterületének pontos. vízszintes és magassági felmérése. A városrendezési terv elkészítésére a törvény kötelezi a városokat. Erre voMíg beszélgetésünk tartott, legalább húszszor benyitottak a polgármesteri szobába ügyfelek, előadók, más hivatalok kiküldöttei, mind-mind a polgármesterrel akart beszélni.Miután megállapítottuk ebből, hogy Komáromban ez a legjobban menő bolt, hálásan megköszöntük illusztris polgármesterünknek a szives felvilágosításokat s eltávoztunk. Távozás közben még a következőket mondta:

— A Komáromi Lapok utján kiválnék a város egész közönségének, minden egyes polgárának, aprajának és nagyjának társadalmi és felekezeti különbség nélkül kellemes, megelégedett és boldog karácsonyi ünnepeket.

A szeretet békessége hassa át a város egész közönségét és a jó Isten kegyel nie és áldása legyen mindnyájunkkal.

Megköszöntük a jókívánságokat és a Komáromi Lapok olvasóközönsége nevében hasonlókkal viszonoztuk azt. Reméljük, hogy ilyen szép jövővel kecsegtető tervek mellett igen t. olvasóközönségünk megadja ehhez utólagos jóváhagyását.

— Mitől bokros a csillagszóró szikrája?

A Búvár decemberi száma Írja: Sokszor láttuk már a karácsonyi csillagszóró csodagyertya szikraesőjét. Egy-egy különösebb szákraalakzet pillanatnyi léte alatt felvillant a kérdés: vájjon mitől ágazik el a szikra? Ha különféle acélfajtákat próbálunk szikráztatni, akkor megfigyelhetjük, hogy minőségük szerint más és és más alakú szikrát hánynak. Minél nagyobb az acél széntartalma, annál elágazóbbak a szikrái. A szikrakép 0.15 százalék széntartalom mellett kezd elágazóvá válni és 1 százalék széntartalommal már sokszorosan elágazó bokorra emlékeztető szikraképei kapunk. A szikra elágazása apró robbanásokra vezethető vissza. Az elágazási pontok tulajdonképpen apró robbanások helyei. A csillagszóró szikrái tehát a dús széntartalom miatt vetnek szikradarabokat.

— Bevonásra kerülő bélyegek. A magyar a magyarért mozgalom céljára 50 százalékos felárral kibocsájtott 6, 10, 20, 30 és 40 filléres bélyegek, a debreceni ref. kollégium négyszázéves fennállása jubileumára kiadott 6, 10, 16, 20, 32 és 40 filléres bélyegek, az első cserkészleány világtáborozásra kibocsátott 2, 6, 10 és 20 filléres bélvegek, az 1932. évi kiadású 1, 2, 4. 6, l(j IC. 20, 30, 32. 40, 50 és 70 filléres, a nemzet ngvjait ábrázoló bélyegek december 31-én érvényüket vesztik. December 31-én túl ezeket a bélyegeket becserélni nem lehet. Január elsejétől ezekkel a bélyegekkel feladott levelezőlapokat és leveleket megportózzák.