Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-11-11 / 45. szám
1939. november 11. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Komárom törvényhatósági bizottsága díszközgyűlésen mondotta ki örök ünnepnapnak 1938 november 6-ái Felemelő ünnepélyességgel leplezte le a díszközgyűlés Kormányzó Urunk arcképét Amit Komárom lakossága a vasárnap esti emlékező népgyűlésen egyhangú lelkesedéssel halározalilag kimondott, azt a november 6-án tartott törvényhatósági díszközgyűlés ünnepi határozatával szankcionálta. Komárom thj. szab. kir. város törvényhatósági bizottsága a felszabadulás első évfordulójának napján lelkes lefolyású díszközgyűlést tartott, melyen nemcsak a felszabadulás felett érzett végtelen örömének adott kifejezést, hanem ezen a díszközgyűlésen leplezte le vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urunknak a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár által ajándékozott. Glalz Oszkár festőművész által festett arcképét. A nagy évfordulót Nagy Nándor főispán méltatta, a népgyűlés határozatát Fülöp Zsigmond volt polgármester, törvhat. biz. tag indokolta meg, a leleplező ünnepi beszédet pedig Lestár István dr. prépost plébános mondotta. A díszközgyűlést délelőtt 10 órakor az összes templomokban hálaadó istentisztelet előzte meg, amelyeken a polgári és katonai hatóságok küldöttségei is resztvettek.. A város díszközgyűlése délelőtt 11 órakor vette kezdetét. A közgyűlésen igen sokan megjelentek, úgy, hogy a város emeleti nagytermét a törvényhatósági bizottság tagjain kívül a különböző hatóságok és hivatalok képviselői és az érdeklődő közönség zsúfolásig megtöltötték. A megjelentek sorában ott voltak Reviczky István alispán, Soós Imre dr. törvényszéki elnök, Csaplovics József tankerületi főigazgató, Jánossy Károly min. tan. pénzügyigazgató, vitéz Feketehalmy- Czeydner Ferenc tábornok, vitéz Magyar ossy Sándor vk. ezredes dandárparancsnokok, Gidró Bonifác tanügyi főtanácsos, Elekes Imre gazd. főfelügyelő. dr. Lipthay Lajos, Furt kavics Béla és Kresz Károly m. kir. kormányfőtanácsosok, bankigazgatók és sok más előkelőség. A Magyar Hiszekegy elmondása után Nagy Nándor főispán üdvözölte a közgyűlést, a vendégeket és a hatóságok képviselőit. Megnyitás után a részvét mélységes érzésével emlékezett meg Darányi Kálmán képviselőházi elnök, volt miniszterelnök elhunytáról, akinek halála nagyr veszteséget jelent az egész országra. Indítványára emlékét jegyzőkönyvében örökítette meg a díszközgyűlés, melynek tagjai néma felállással áldoztak emlékének. A FELSZABADULÁS ÉVFORDULÓJA Ezután Nagy Nándor főispán emelkedett szellemű megnyitó beszédében igen meleg hangon emlékezett meg Komárom város múlt év november 6-an történt felszabadulásáról. Rámutatott azokra a sorscsapásokra, amelyek Komáromot alapítása óta érték, a végtelen szenvedésekre s arra az örömnapra, melyet a múlt év hozott részünkre, s melynél szebb napja nem volt még Komáromnak. — Hogy mi viharzott át telkeinken azon az esős novemberi napon — mondotta —, amidőn a sötétséghez szokott szemeink a szitáló esőben is gyönyörű hajnalhasadást láttak, s amidőn a bánattól szomorú arcunk húsz év után először fürdött meg az öröm könnyében, azt szóval ki nem tudjuk beszélni, azt csak a szabadult rabok lelke érezhette át. Ennek a napnak ujjongó, mámoros boldogsága, minden mozzanata még ma is úgy tűnik fel előttünk, mint valami isteni csoda. Ahogy a cseh rabló rossz lelkiismerettel kioson városunkból a vitéz magyar honvédeink jövetelének hírére, ahogy' a Hadúr lelkes, fegyelmezett honvédéi élén bevonni a Klapka térre, ahogy a Kormányzó Urunkat szivünkből fakadó hódoló szavakkal köszönti Fülöp Zsigmond városbíró, ahogy a Kormányzó Ür atyai jóindulattal mondja felénk, hogy »hozom hazatérő testvéreinknek az egész magyarság szeretetét«, mindez annyira megrázó és felemelő élmény volt részünkre, hogy Istennek különös csodája volt, hogy szíveink meg nem repedtek ekkora boldogságtól. Ilyen örömnapja nem volt még alapítása óta Komárom városának! Majd az igaz hála szavaival emlékezett meg azokról, akik felszabadulásunk érdekében munkálkodtak. Legelsősorban hálával adózott vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urunknak, aki elszakított testvéreinek felszabadítását tűzte ki élete nagy céljául s aki ennek a nagy célnak egy részét felszabadításunkkal immár eredményesen megoldotta. Áldja meg ezért a magyarok Istene mind a két kezéyel! Hálával emlékezett meg vitéz Imrédy Béláról, gróf Teleki Pál miniszterelnökről és Kánya Kálmán volt külügyminiszterről, Hitlerről és Mussoliniról, továbbá vitéz Jaross Andorról, Szüllő Gézáról és Esterházy Jánosról és büszkeséggel emlékezett meg vitéz honvédségünkről. Az Isten áldását kérte mindazokra, akik felszabadulásunk érdekében közremunkáltak. A főispán beszédét sokszor szakította meg a díszközgyűlés helyeslése és lelkes tapsa, majd a beszéd után indítványára a díszközgyűlés a Kormányzó Úrnak hódoló távirat, vitéz Imrédy Bélának, gróf Teleki Pálnak, KányT Kálmánnak, vitéz Jaross Andornak, Szüllő Gézának, gróf Esterházy Jánosnak, valamint a felszabadító honvédség parancsnokának vitéz Temesy Milán altábornagynak üdvözlő távirat küldését határozta el. A nagy tetszéssel fogadott főispáni beszéd után Vizkelethy Sándor dr. tanácsnok jelentette a díszközgyűlésnek, hogy Fülöp Zsigmond volt polgármester és törvh. biz, tag Komárom város lakosságának november 5-én tartott emlékező népgyűlése által a felszabadulás napjának örök ünneppel való megülésére hozott határozati javaslatát terjesztette elő a törvényhatóságnak és kéri az örök ünnep megülésének ünnepélyes kimondását. Az előadó az indítvány elfogadását javasolja. Az indítványhoz Fülöp Zsigmond szólott. Kijelentette, hogy a népgyűlés határozata nem akar a törvényhatóság októberi kisgyűlésének ebben a kérdésben Alapy Gáspár polgármester, előterjesztésére hozott, hasonló értelmű határozatnak fölébe helyezkedni, inkább azt alátámasztja, megerősíti, mint a város egész lakosságának elhatározása, egyöntetű akarata, melyet a díszközgyűlés ünnepélyesen tesz magáévá. Mivel ehhez hasonló örömnapja nem volt még Komáromnak, szükségesnek tartja, hogy a késő nemzedékek leikébe is belevésődjék e napnak történelmi jelentősége. — A felszabadulás napja sokra emlékeztet és sokra tanít bennünket — mondotta. — Emlékeztet bennünket arra a mélységes gyászra, amelyet Trianon zúdított reánk. Mi, akiket elszakítottak hazánktól, megaláztatásban, szolgaságban éltünk s odaát a Csonkahazában, a végtelen elhagyatottságban a szétdarabolt nemzet, ezer sebből vérezve, senkitől sem remélhetett segítséget, egyedül az Istentől. Jól tudtuk nehéz helyzetünkben is, hogy' túl a Dunán milyen küzdelmeket vívnak testvéreink az életért s hogy a magyar nép vezetőinek a nemzet talpráállításában az új honalapítás súlyos gondjaival kell megbirkózniok. Menynyi munka, verejtékezés és energia kellett ehhez! — De a felszabadulás napja arra tanít bennünket, hogy az egységet, az egységben rejlő erőt növeljük, mert csak így dolgozhatunk eredményesen a hazáért. Azzal tisztában kell lenni mindannyiunknak, hogy egy újabb Trianonnak nem szabad többé megismétlődni s ennek az ősi magyar városnak idegen kézre nem szabad még egyszer kerülnie! Egy akarattal, vállvetett odaadással kell Komáromnak résztvennie abban a munkában, mely Nagyr Magyarország régi történelmi határait akarja visszaszerezni, hogy hasznos tényezője legyen az egész magyar kollektivumnak s dolgozzon a magyar haladásért és Magyarország naggyáfejlesztéséért. Végül kérte a felszólaló, hogy a díszközgyűlés fogadja el a határozati javaslatot. A díszközgyűlés a megragadó hatású beszédet hosszan megtapsolta, majd egyhangúan plfogadva a javaslatot, a következő határozatot hozta: Komárom thj. szab. kir. város törvényhatósági bizottsága a felszabadítók iránt érzett örök hálájának kifejezéseképen és a felszabadulás történelmi eseményeinek megörökítésére 1938. november 6-át örök ünnepnapnak' nyilvánítja és e nap évf ordulóját a vele összefüggő nagy eseményekhez méltó keretek között a város lakosságának bevonásával évről-évre ünnepélyesen megüli. A KORMÁNYZÓ ÚR ARCKÉPE Ezután következett a Kormányzó Ür arcképének ünnepélyes leleplezése. Lestár István dr. prépost plébános emelkedett szólásra és mondotta el szépen felépített, lendületes ünnepi beszédét. A szónok rövid viszszapiilantást vetve Komárom szomorú múlt jára^ megemlékezett azokról a fogadalmi napokról, melyekhez szomorú emlékek: a pestis és a nagy' földrengés eseményei fűződnek. Most a felszabadulás napját tette fogadalom napjává pz a város, mely az örömnek a napja s amelynek emlékét egy név teszi ragyogóvá: Horthy Miklós Kormányzó Urunk neve, amely november 6-val együtt van beírva szívünkbe. Lelkes szavakkal méltatta a szónok ezután a Kormányzó nagyságát, az országmentő és országgyarapító Vezér történelmi kiválóságát. Ismertette a világháború hős tengernagyának érdemeit, az összeomlott ország megmentéséért és talpraállításáért kifejtett hatalmas munkáját s mindazokat a megJ becsülhetetlen nemzeti szolgálatokat, melyeket a hazáért végzett fényes eredménnyel. Mikor 1919 november 16-án bevonult a nemzeti hadsereg élén Budapestre, kitárta a nemzet előtt lelkének vezéreszméit; hitet tett beszédében a keresztény világnézet mellett a becsület, a tisztesség mellett, s ezek vezették húsz éven át kormányzói működésében. — A becsületes kötelességtudásból fakadó bátorság segítette a Kormányzót ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetekben is nemcsak bátran, hanem megfontoltan és bölcsen tudott cselekedni — mondotta beszédében a szónok. — E bölcsességért mi, a felszabadult területek lakói különösen hálásak lehetünk azért, mert pgy évvel ezelőtt nem engedte a türelmetlen túlzóknak vérontásba kergetni az országot, hanem megvárta, míg a helyzet megért a békés kibontakozásra és mi véráldozat nélkül kerülhettünk haza az anyaországba. A kötelességtudás, mely Kormányzó Urunkat jellemzi, azt követeli az ország polgáraitól, hogy ők •••’•* • :HUZASdw!DECEMBER 5.:ÉN:D '-U-. E6CU EOREJEúY ARA 3 ARANYPENtiŐ- fít M»EJ«YlM»RMItPEII4Ő is teljesítsék kötelességüket, tartsanak rendet és dolgozzanak együtt a haza érdekében. Ilyen korban, amilyenben mi élünk, csak erőskezű kormányzás mellett lehet megvédeni az ország érdekeit. Rövidlátó felforgatok talán szakadékba vitték volna az ország szekerét, ha nem tartotta volna vissza őket Horthy Miklós erős keze. Egy tapasztalatokban gazdag élet, melynek az Alföld és a tenger végtelen síksága alkotta meg széles látókörét, adják Kormányzó Urunknak azl a bölcsességet, mellyel országunkat ilyen rendkívüli időkben a pusztulásból az új élet útján előre tudja vezetni. — Hazatért magyarok az egyesített Komáromban anyaországi testvéreinkkel együtt mi is ezen áz úton akaruhlc járni, melyet Horthy Miklós, a mi vezérünk mutat nekünk. A becsületnek, tisztességnek és rendnek kell uralkodnia ezen a városházán is. Mert nem az uraké és nem a proletároké ez a város, hanem a magyar népé, amelynek minden erejét össze kell fognunk közös sorsunk s a haza érdekében! Ezt jelentse nekünk vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urunk arcképe, melyet a mai napon e teremben leleplezünk. — Hirdesse nekünk — fejezte be a szónok beszédét — ez a kiváló műalkotás nemcsak mesterének dicséretét, pemcsak az ajándékozónak nemes jóságát, hanem hirdesse nekünk az országmentő és országgyarapító Horthy Miklós nagyságát és sugározza fenkölt szellemét nemzedékről nemzedékre, századokról századokra. Hirdesse nekünk, hogy 1938. november 6-án eljött értünk a felszabadító Vezér és hirdesse, hogy mi megyünk utána! A nagy tetszéssel és lelkes tapssal fogadott beszéd végső mondatainál lehullott a lepel és elénktárult Glatz Oszkár gyönyörű és értékes műremeke: Horthy Miklós Kormányzó sikerült arcképe, mely mindenkor dísze lesz a városnak. Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, polgármester meleg szavakban mondott köszönetét a szónoknak szárnvalóan szép beszédéért és kijelentette, hogy a Kormányzó Ür arcképét a város közönsége nevében megőrzés végett átveszi. Majd indítványozta, hogy az elhangzott beszédeket foglalja a díszközgyűlés jegyzőkönyvébe. Az indítványt a díszközgyűlés egyhangúan elfogadta. Nagy Nándor főispán köszönetét mondott a megjelenteknek s miután több tárgy nem volt, lelkes szavakkal zárta be a díszközgyűlést, mely után a jelenlevők a Himnuszt énekelték el.
